Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-04 / 18. szám

XII. év, Zalaegerneg, 1911, május 4. 18 szám ^ Í f^J l KosBUth-ntt'S Z-t—T -r- f LENGT U FERENC - Eorvatil J-1 a,J OS Munkatársak s < BŐBBÉRT 3TÖHG i»p ajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Vájjon ki lesz a megyei ügyész? Nem épen azért van ez a kérdőjel, mintha felette nagyon érdekelné a Magyar Paizs olvasóit az, hogy vájjon A, vagy B, vagy C lesz-é az ügyész. Nem. Hanem az már igazán mindenkit igen érdekelhet, hogy a megválasztatás előtt milyen harcz van. És milyen stratégia. És milyen praktika. Legajabban fellépett Dr. Csák Károly és Dr. Köves Emil pályázók mellé harmadiknak Dr. Udvardy Jenő ügyvéd is. Ez csupán egyszerű hir. De már igen érdekes hirként tárgyalják a társaságokban azt a hihetetlennek tetsző állapotot, hogy Dr. Csák Károly, akit mindenki biztos győzőnek tekintett már, hogy talán nem is fog pályázni, s ba pályázik, talan nem is fogja az elnöklő alispán jelölni, vagy ami még furcsábban hangzik : megelőzőleg fegyelmivizsgalatot indit ellene, s akkor nem is pályázhatók. A legfurcsább pedig az, már t. i. a társasagok beszélgetésében, hogy ha Csáb visszalép, más szóval föl sem lép, akkor szó sínes a fegyelmiről. De a legeslegfurcsább még s az, hogy mindezeknek a kavarodásoknak egy névtelen áruikodás volna a kútforrása. A névtelen árulkodó azt jelentette volna föl az alispánnak, hogy Dr Csák Károly, A vén zsarnok. Mire való ez a dühöngés Kegyetlen télapó? Világgá szórt fagyos havaddal Süvöltő lelked hova nyargal ? Dühöd mi czéira jó ? Haragszól tán ez ősi földre, Hogy mégis él s mozog ? Hát élni fog, mozogn

1, hidd el! Mert jogtalan bilincseiddel Egy nap körül forog. Lásd, éu kis téli börtönömből Nevetlek, mondhatom. S elfuhatatlan változásról : Szabad mezőköu nyílt virágról Mosolvgva álmodom. Mire való hát ez a zúgás, Tehetetlen agg apó? Jön egy lehellet fecske szárnyoD, Végig legyint e zord világon S elolvadsz, mint a hó. Jikey Aladár. Szlavéniai képek. Az ősz folyamán egyik környékbeli faluban tettem látogatást. Elmegyek felkeresem a magyar ságot itt is — ott is. Ebben a faluban a kereskedő magyar ember. Családba van, az szintén magyar, (meg kell je gyeznem, itt nagyon gyakori eset, hogy magyar embernek horvát családja van.) Neje somogyi származású. mikor most a napokban letette az ügyvédi vizsgát, azt a szabálytalanságot nézte el a maga érdekében, hogy az ügyvédi vizsgálatot megelőző, szükséges ügyvédi gyakorlatból hiányzott néhány hónap. No, hallgassatok ide ügyvédi vizsgát tett emberek. Csáknak hiányzutt néhány hónápja. Csorba esett a tudásában. Ama néhány hónap helyett ugy-e bizony fütyörészhetett, vagy füzfatilinkót faragott? Nem. Mindenki tudja, hogv auia néhány hónap helyett kerek husz esztendeig rótta a megyei árvaszéki hivataloskodást. Ez a hivatal pedig legjobb iskolája, legnagyobb akadémiája a megyei ügyészségnek. Az árvaszéki bivatalbau pedig, az ülnöki Karban, hogy ő nem utolsó ember, azt mindenki tudja Én Dr. Csák Károly barátommal tegeződöm ; azonkívül hírlapírói tiszttársak is ragyunk egymással. Dekebelbe'i kenyeres pajtások sohasem voltunk; azonkívül az elvi kérdéseknek 99 %-ában szétágazó ellentétes irányokban mozgunk. Sőt — hogy már mindennel előhozakodjam — voit idő, mikor fájt nélkülöznöm a zalaegerszegi hírlapíró-részvétet és részt vevést is; mej,r, volt idő, mikor bajjal küzdött a személyemhez kötött hirlapirás s a fővárosi napilapok pro és kontra végig szántottak és boronáltak rajtam s a zalaegerszegi akkori két lap minderről nem tudott semmit, ami jobban fájt, mintha ütött volna rajtam egy-egyet. — Tehát sem a bizalmas | barátság, sem az elveknek a rokonsága, sem Beszélgettünk egyről-másról. Elmondja az asz szoay, hogy tavalytélen összejárt a íulu intelligentiája esténként theára, kártyára stb. Egy ízben ajegyző (horvát) házában voltak egy üt

1, külón szobában szórakoztak a férfiak külön a hölgyek. A hölgyek egy társaságban voltak. Az asztalnál ült a j 'gyzöné (magyar származású nő) az emlitett kereskedcné és az utóbbiaak egy magyarországi növendéke, ott volt végül a falu horvát tanítója. Leültek négyen kártyázni. A három hölgy magyar volt, az egy férfi horvát. Mikor a kár tvázás elején a társaság összeverődött, a hölgyek magyarul beszéltek egymás között. Hallgatta ezt egy ideig a férfi de később idegesen felugrik, lecsapja a kártyát e s>avakkal: Éu ezt a kiállhatatlan ajgatást uem hallgatom. És az a férfi ott hagyta a hölgyeket, félbeszakította a kártyapartit, mert egy horvátul nem tudó hölgy kedvéért magyarul is beszéltek. Egy szép tavaszi délután, sétáltunk az utczáu. Van itt egy magyarországi származású kereskedő, kinek abban az időben egy szijtén idaszármazott vidéki hölgy vendégje volt. Ez a vendég egy idevaló ismerős hölgygyei sétált az utczán. Mikor már bee&teledett, ez a vid-ki hölgy a rokona gyermekeit hivta be az utczáiól. mikor találkoztunk, ép akkor magyarul mondta: „Gyerekek bemenni". A másik hölgy képéből egész kikelve megbotránkozva szól neki: Du! piae kroatin! Vie kannszt du dasz szagén ? Tehát mivel néhány éve itt vannak, már uem szabad magyarul b°széluiök. Ez az eset a legutóbbi népszámláláskor történt. Házigazdám cselédje bácskai magyar ieánv. AZ összeíró horvát tan cóiiö nem is kérdezte össze irás alkalmával, hogy van-e cseléd? Mikor én láttam, hogy itt alighanem „elfelejtik" f limí a cseiédet, felhívtam rá a figyelmét. Behívtam a a kollégaságnak netáni meleg történelme uem alkalmas arra, hogy engemet most erre az írásra ösztökéljen. Ösztökél csupán a hirlapirás kötelessége. A?t tartom, hogy ezeket a választás körüli mendemondákat a logika segítségével meg kell caáfolni. Nem lehet igaz az, hogy Csák Károly visszalép, mert nincs ok a visszalépésre. Nincs ok pedig a visszalépésre azért, mert Csak Károly a tudásban és oklevél szerzésbeit másoknál nagyobb tökéletlenséget nein követett el. Társadalmi és hivatali életében a korrektségét nem lehetett megtámadni 20 — 25 éven át s 40—45 éven á'. S ha épen most támadtatnék meg verse»ye alkalmával . a támadás gyanús és sötét forrásból eredne. Hála a még élő emberi erkölcsöknek, az ilyen alantas korteskedés csak a képviselőválasztásoknál szokott bugyburékolni. Netn lehet igaz a mendemonda arra nézve, hogy az elnöklő alispán hibát talál az ügyvédi okié vél megszerzésében. A hitelességét kétségbe vonhatja akárki, s ha a gyanú bebizonyul : megsemmisíttetik az oklevél. S ha nem bizonyul: a botnak a másik tele üt. De ha a diplomát elismerjük diplomáüak : akkor senkinek sincs joga azon foltot keresni. Ha a vizsgaztató és diplomát adó tanárbizottság elfogadta a feltételeket, a kellékeket: azokat immár nem bírálgathatja többé még a főispán sem, s a;' alispán sem. Nem lehet igaz az a mendemonda, hogy cselédet és én mondtam be horvátul az adatokat, miután előzőleg már megkérdeztem azt magyarul. Mikor arra került a sor, hol született? a horvá' tanítónő maga is megkérdette (természeteses horvátul). A leány visszefelelt: én születtem BácsBodrog megye Bezdán városában. Felvillan a tanítónő szeme „á zuam, znam Bác ka, znam

1'. Veszi czeruzájá? és beírja, hogy születési hely, község Báesua. Én világosítottam fel azután, hogy Bácska nem község, hanem megye. Ezt tette egy horvát taitónő. Hogy nálunk a népszámlálás milyeu lelkiismeretességgel ment -'égbe, az elképzelhető, mikor (a környék lakóinak ötven százaléka magyar, barmiccz százaláka sváb és csak busz százaléka horvát.) egyetlenegy magyarul tudó népszámláló biztost küldtek ki. Ez az egy is kijelentette, egy magyar ember házában, hogy szégyeuli magyar származását. A többi egy szót sem tud magyarul. Minden népszámláló biztos tintaczeruzát használt, de a papirt seholsem nedvesítették meg. Egyik uriháznál történt, hogy a népszámláló tisztet teljesítő horvát tanítónőt a magyar házigazda íróasztalához ültette. Mikor ez az ur látta hogy czeruzávai akar írni, elibe tette a tollat-tintát. Ezt s eredménytelenül, felszóllitotta a háziúr a hó gyet, tessék tintá.al irni. A hölgy kereken kijelentette, hogy ezeruzával fogja kitöltenni. Szórui-szóra többrül-többre, végre is a tanítónő megunván a perlekedést idegesen iecsapott az asztalra egy csomó üres ivet, „tötlsék ki maguk". Szé köszönés nélkül távozott. így bántak el egy urieisberrel. Mi történhetett az irni olvasni nem tudó parasztoknál ? — ma,