Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-04 / 18. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1911. május 2. az elnöklő alispán hibát talál épen most az ügyvédi vizsga előfeltételeinek hiányosságában l azt inkorrektségnek tartja. Vagy tudta ezt az alispán eddig is, vagv csak most tudta meg. Ha eddig is tudta : vagy csak magán uton tudta, vagy pedig azért, mert hivatalból kellett tudnia. Ha csak magán uton tudta, s nem szólott, akkor most sincs szükség a fellépésre s hatálytalan is volna az. Ha hivatalból tudta, mert talán igy kellett tudni : akkor hibát követett el, hogy nem szólott eddig is; a hivatalos hibán kivöl nagy fáradtságot, sok oknélküli költséget s tenger keserű csalódást okozott ennek az embernek, aki egyúttal gyermekes családapa is. Hiszen tudhatta, hogy egy évig miért volt szabadságon, hogy egy esztendeig tanult 45 esztenJős létére, hogy ügyvédi vizsgára készült, hogy a főügyészi állásra számított; egy szavába került volna: ne gyötrődjél barátom, mert hasztalan. A hivatalos hiba mellett nagy szeretetlenségről is tanúskodnék ez az eset. Vagy nem tudta, mondom, eddig az alispán azt a bizonyos hiányosságot. Ha nem tudta : vagv azért nem tudta, mert hivatalosan nem is volt szükség tudnia, vagy mulasztásból nem tudta, holott tudnia kellett volna. Az első esetben gyarló emberi hibába esik, ha véletlenül épen most tudta meg a valasztás előtt s ezt a csak személyre vonatkozó magán dolgot hivatali felsöbbségének a hatalmi körébe veszi s nyilvánosan vonatkozásba hozza a közügyi pályázattal és választassal. Ha hivatalosan tudnia kellett volna, s mégsem tudott róla: akkor hivatalos mulasztást követett el az alispán. Ilyen dolgokat, a négy eset közül egyiket sem kell föltételezni az alispánról, még az ellenszenvező embernek sem. Azt is mondják, hogy ezt a rágalmazást, persze korteskedés ügyében, egy névtelenül árulkodó levél indította meg s az alispán ezt hivatalos okmánynak vette. Kétszeresen bűnös árulkodásrak tartom a névtelenül irt jelentéseket. S névtelenségnek tartom azokat a neveket, melyeknek emberit nem lehet kifürkészni és megtalálni. Lidérczek, testetlen árnyak, sötét árnyak azok, melyek, mint a vert hadsereg, futnak a nap elől nedves barlangjokba s felettünk csak éjfélkor suhannak el ijesztően, s lopva, nyomasztóan fekszenek rá az alvó tehetetlen emberre. A sötét szárnyú anonimuszoknak a szavára csak nem indul meg egy alispán, épen hivatalosan. Ámbár, hogy egyszer már elfogadták a vármegyén egy ilyen névtelen, egy emberaélküli testetlen névnek a fölebbezését! De ebből nem következik az, hogy egy botlást okvetleaül kövessen egy másik botlás. Ám legyen meg mindenkinek a maga meggyőződése. Ha csak sejtenéM is, hogy a Csák Károly ellen indított hercze-hurcza tiszta forrásból ered: azonnal a tűzbe dobnám ezt a mai följegyzésemet. Borbély György. A Hociaiismus fogalma. Irta: Földei Béli.*) A socializmus, mint elmélet, a társadalmi gaz daságtan egy pártütő gyermeke. Saját felfogásával j vizsgálva a társadalmi jelenségeket, azoknak ter- ' *) Egyetemi tanári karunknak, ez a kitűnősége az Akadémia kiadásában jelentette meg nagy müvét. < Ehez a nagy műhöz szinte bevezető e kis általános alapvető bevezetés, mely egy nagy korkérdést, melyről mindenki beszél, de senki se tud, nagy világossággal penget. mészeti rendjét más törvényeken látja alapulni és az igazságosság érdekében e törvényeknek óhajt , érvényt szerezni. Rendesen a soeializmus az évezredek óta fenálló társadalmak legalább egyes irányai esetleg társadalmi forradalom utján akarják elérni. Azonban ma a sociaiizmus egyes elméletei és törekvései között már oly nagy eltérés van, iügy azokat egyöntetű fogalom alatt összefoglalni teljes lehetetlenség. Weisengrün szerint minden soeíalistikus rendszerben a következő három közös vonást találhatni: a) egy collectivistikus követelményt; b) társadalmi optimismust a jovó fejlődésképesség iránt; c) a társadalom primátusát szemben az egyénnel (pl. Marx szerint a realitás csak társadalmi realitás.) Azonkívül az örök igazságosság nevében való tiltakozás képezhetné a kilönbözö rendszerek közös vonását, de még e tekintetben is találunk eltérést, sőt az úgynevezett tudományos socializmus nem is anynyira az igazságosság, mint a továbbfejlődés érdekére támaszkodik. Még egy-egy iskola hivei sem egyeznek a socializmus fogalmi meghatározásában. így Engels szerint a socializmus az újkori prolet.ir mozgalom tudományos kifejezése; ellenben az ugyanazon iskolához tartozó Bebel szerint a socializmus a világos öntudattal és teljes tudásial az emberi tevékenység összes köreire alkaluazott tudomány. Proudhon meg ép a nyomor vallásának nevezi a socializmust. Dietzel újból különbséget tesz socializmus és oommunismus között; socialismusnak nevezi az összes elméleteket, melyek a társadalmi elvet túlzásig viszik : communismusnak nevezi az összes elméleteket, melyek az iudividualislikus elvet túlzásig viszik. A kettőnek közös nevéül az anticapitalismust ajánlja. Mill socialistáoak tartotta magát (sutobiogtaphiájábau), mert kimondta, hogy a J jövőben a társadalom igazságosabb alapon fog j n\ugodni, mire Cairnes, kinek Rae is igazat ad megjegyzi, hogy nem a remény jellemzi a socialismust, hanem az, hogy e reményt már jelenleg állami hatalommal akarja megvalósítani. Mindezen majd sokat, majd keveset kifejező meghatározásokkal szemben mi socializmusnak azon tant nevezzük, mely a társadalom gazdasági szervezetének egy tökéletesebb, a közösséget a mainál teljesebben kifejező, az individuális versenygazdaságot kizáró alakját fejtegeti. Ha magából a kifejezésből indulunk ki, akkor a socialismus ellentétét jelenti az indívidualismusnak, oly társadalomnak, melyben a gazdasági élet berendezése túlnyomóan az egyének ösztöneire, törekvéseire, versenyére van alapítva. A socialismus lényegét csak a társadalmi szervezet tekintetében követelt átalakítások jellemzik. Azért nem lehet igazat adni Dietzelnek, ki, mint fent láttuk, communismusnak nevezi azokat a rendszereket, melyek az individualistikus elvet túlhajtják; nem j lehet igazat adni azoknak, kik az anarchismust individualistikus rendszernek nevezik. Végre is minden socialismus az egyénnek is akar használni. Irányadó esak a szervezet ténye lehet. A socialismus e szerint ellentétét képezi minden oly rendszernek, mely a társadalmi szervezetet az egyénen épiti fel, elhanyagolváu a társadalmi összefüggés követelményeit, avagy remélvén, hogy azokat kerülő uton az individualistikus rendszer is ki tudja elégíteni. Valamint tehát nem tekinthetjük individualismusnak azokat a rendszereket, melyek társadalmi soeíalistikus rendszer mellett első sorban az egyén jólétére vannak tekintettel, ugy másfelől nem tekinthetjük socialismusnak az olyan rendszert, mely teljesen egyéni szervezet, teljes gazdasági szabadság, szabad verseny mellett a társadalmi érdekeket akarja kielégíteni. Szóval a szervezet képezi a jellemző különbséget soeialismus és individualismus között, nem pedig az egyéni és társadalmi érdek ellentéte. A socialismus e törekvésében vagy szem előtt tartja a fejlődés törvényeinek természetét, avagy egy ugrással tul akar jutni azon árkon, mely a mai társadalmat az általa képzelt eszményi társadalomtól elválasztja. A socialismus különböző rendszerei főleg e tekintetben különböznek egymástél. A társadalmi elv teljes érvényre jutása vezet a communismushoz, hol teljes közösség van munkában és élvezetben, mig a szűkebb értelemben vett sceialismus csak nagyobb fokát jelenti a társas összetartásnak, pl. kifejezve a termelési eszközök közösségében. Tekintettel arra, . hogy mekkora változást tételez fel az uj társada lom megalakítása a társadalmi intézményekben, de meg az emberek cselekvésében, gondolkozá«ában, érzésében, előáll az utopismus, mely a képzelem segítségével átugorja azon nehézségeket, melyeket az exact gondolkozás a társadalomnak alakulása processusába Iát, szemben az észszeri socialismussal. Az észszerű socialismus legnevezetesebb alakja a tudományos igényekkel fellépő úgynevezett tudományos socialismus, mely tekintettel arra hogy jelenleg leginkább a termelési eszközöknek a magántulajdonból kivételére és közössé tételére fektet súlyt, collectivismusnak, anticapitalismusnak, vagv főképviselője után marxismusnak neveztetik. A soeíalistikus felfogás különbsége legjobban jut kifejezésre azon két irányban, melynek egyike az állami socialismus, az egész gazdaság vezelését az állam kezébe akarja letenni, mig a másik, az anarchismus ép ellenkezőleg minden állami és hatalmi szervezetet meg akar semmisíteni; mind a kettő, tekintettel a kitűzött czél elérhetésére, az utópistikus socialismus keretébe tartozik. A hossza port megnyerte a Magyar Pai/.s. Egyik szeme az Esetek lánc/.alatának s megírom azért, mert igen érdekelheti az újságírókat, főleg a lapkiadó tulajdonosokat, de érdekli bizonyosan a másik nagyobb közöuséget is. Ennek a története pedig az, hogy még 1908. máreziusán, elmúlt három éve, egy becsületsértési- rágalma^ási Bírósági Ítéletet közöltetett a Magyar Paizshan Dr. Szász Gerö zalaegerszegi ügyész. Az ítéletet a lap nyilttérben közölte az ö házi szabálya szerint s a megyei lapok szokása szerint, s a megrendelő sem kötött ki semmi különös kívánságot a megjelenésnek sem idejére, sem helyére, sem árára nézve. A megyei lapok megállapodása és gyakorlata szerint a Nyilttérben egy sor egy koronával díjazandó. A Magyar Paizsban ezt ugy alkalmazzuk, hogy a hosszabb terjedelmű Nyilttérnek a soráért egy korona helyett 50 fillért veszünk. Ezért az ité.et közleményért is csak 50 fillért számítottunk, de igy is 150 koronára ment föl, mert nagy volt. A számlát Dr. Szász Gerö ügyész nem fizette ki, hanem megállapittatta a járásbírósággal, hogy 150 korona helyett csak -12 koronát kelljen kifizetnie. Én azt mondtam, persze egész laikus ésszel, hogy, nemcsak hogy nem 42 koronát kell fizetnie, hanem hogy ebbe az ügybe sem járásbíróságnak, sem törvényszéknek semmi beleszólása nincs, mindaddig, mig a rendes szabályok közö't jár el a lap. Ez esetben tehát nem avatkozhatik bele a dologba, s fölebbeztem a kir. törvényszékhez hosszalmas okoskodások kisére eben, hogy semmisítse meg a járásbíróság ítélkezését. Időközben megtanultam a sajtótörvényből, hogy a lapnak igenis kötelessége közölni az ilyen hivatalos közleményeket de csak a rendes kulcsa szerint dijaztathatja. No! hát u*y is tűrtént. Bíróságra tehát nincs szükség. A kir törvényszék szós/.erint helybenhagyta a járásbíróság ítéletét. Meg kell tehát elégednem 150 korona helyett 42 koronával. S minthogy a járásbíróságnál kezdődő és két egybehangzó ítélet ellen BÍncs föleb;ezés: bele is nyugodtam a 42 koronába, vagyis a kényszer állapotba, — elvileg azonban nem. Levelet irtam Dr. Székely Ferencz koronaügyész urnák, a mostani igazságügyi miniszternek; Kíváncsi vagyok, m mdáua, a véleményére. Ha már vesztettem, vigasztaljon legalább esetleg az a tudat, hogy az én elvem mellett is van valaki. A Kúria reményemen felül azt mondta s a korona ügyész személyes levélben közölte is, hogy megsértette a törvényt a járásbíróság is, a törvényszék is, mikor ebbe az ügybe beleszólott, — nem csak, kanem a végzéseiket megsemmesiri. Tehát elöl kezdhetem — polgári törvényes uton. Győzelmemet avval kisebbítették, hogy ez semmi ; ez csak azt teszi, hogy az ügy nem a büntetőien működő bírósághoz, hanem a polgárilag működő bírósághoz tartozik. Hát hiszen ezt is én mondtam először. T. i., hogy oda nem tartozik. Menjünk hát a polgári járásbilósághoz. Itt az ügyet nem vállalta a járásbiróság, mert ez kincstár elleni kereset lévén, ide- meg oda tartozik valamelyik pesti bírósághoz. Menjünk hát Pestre. Tábbnyire vissza tanácsoltak : jogászok, ügyvédek, barátok, csupán Dr. Kele Antal ügyvéd barátom mondta, hogy okvetlenül megnyerem, de még se menjek, azt mondja, mert az a pesti ügyvéd nagy lármát fog csapni s egész Zalaegerszeget lecsepüli, nem esak a tör-