Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-20 / 16. szám

XII. év. Zalaegerszeg, IBII. április 20. <6 sxóbm. Ar : tfSíU évre 4 kor 04 f m ívre 2 kor 04 f Hagyeáre 1 kor 04 f Hfö&i bktea 8 fillér. Hirdetíssk dija megegyezés szériát. Nvilti'r 3?r» 1 kor Szerkesztőség kiadóvatn. éa Eossuth-ntc s. 43 SKÓTTÁ ©szti Z. Horváth. Lajos Münlcatáreaís: - > f L B3 7ST G- ~5T r X., F E! R E 3ST O 55 V BŐBBÉRT ^TOBQT isp ajdonoa. MEGJEIENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE ü beteg ifiébe -— Bördccze, Csertalakos, Milejegj házszeg és Petrik ereszt ur. — Megvallom, sokáig tépelődtem azon, hogy vajjen a specifikus, igazi nevet irjam e ín ide czimöl, vágj pedig az általános, fintmabb nevet? A ípeczifikus név: rühes iskola; az áltaisnos név: beteg iskola. Az emberek azt nundják, hogy ízlés te kinteteben jobb ez utóbbi: finumabb, esztétibusabb, nem olyan durva. Pedig jebb az előbbi, mert világosabb, s igy igazabb. Tehát amit jobban szeretnek s amit Ízlésesebbnek tartanak, azt irám czimül, engedve a saját elvemből. írásom elején megjegyzem, hogy az emli tendő négy községnek iskoláiról nem tudom, hogy azok vájjon államiak, községiek, vagy felekezetiek é? avagy magániskolák? Ha tudném, sem említeném, mert nem abból a szempontból szólok rólok ; az nem tartozik ide; csupán művelődési szempontból írem le az állapotjukat. Megjegyzem másodszor azt is, kérlelő hangon, hogy a felsőbb hatóságok, aLik ilyen kellemetlen hir hallatára idegesek szoktak lenni, ne baraj udjanak senkire: rem oka j ennek, t. i. a tutegséinek, senki, sem a pap, • sem a kéntor, sem a község, sem a hatósag, — én sem, ? hírlap sem. Igy van ez egyszerűen szérí, mert magyar levegőben van. Bördó'czérŐl és Cse rí alakosról mar a mult | heteken megírta a lap, bogy ctt bizonyos j okok miatt bizonyos ideig nem jártak iskolába a gyermekek s most sem járnak. Miiejegybazszegről most jön a hir, hogy ott hirdettek pályázatot, de nem pályázott oda egy tanító sem. hogy ott taníts* n. Tehát olt sem tanultak a gyermekek, talán egy félévig. Petrikereszturról épen ellenkező hírűnk van. Ott 176 gyermek jár iskolába Igen, 176. Sem 175, sem 177, hamm ípen 176. Egy tanterembe. Egy tanítónak a keze alá. Különböző nemű, korú, rangú, rerdü és fejlettségű gyermekek 176-an. Legkevesebb négy osztályba sorozzák őket fejlettség tekintetében. Mindenik osztályban van három-négy különböző tantárgy. Tanit a tanitó itt hangot, betűt, írást, olvasást, beszédet, aztán földrajzot, történelmet, természetrajzot, állattant, növénytant, ásványtani, számtant, fizikát és — alkotmánytant (melyet el is felejtenek, mire felnőnek). Csak a tanításnak is van a négy osztályban 16—20 ága-boga. A fegyelmezés és nevelés a tanitó lelki és szellemi erejének megint különböző ágait, hogy ne mondjam: vesszőit, veszi igénybe. 176 gyermeket fegyelmezni, nevelni és tanítani egy embernek, egy időben, egy helyen! dicsőséges vállalkozás. A községbeliek avval a talpraesett tanacscsal segítettek a bajon, hogy ha egyszerre nehéz, hát osszák ketté az időt is, a pyermekseregeí is. 88 gyermek az iskolában lesz reggeltői délig. Evvel már csak könnyebben elbánhat a tanitó. És ez igaz is. A másik 88 gyermek pedig fölmegy délben, e-eket szintén i önyeb ben fennhatja a tanitó déltől estig. — Nézetem sserint még helyesebben is megoldhatták volna a kérdést. Egyszer csak 44 gyermek menne az iskolába, reggeltől délig, déltől estig a másik 44 ; estétől éjfélig már kőrnyebben végezhetne a tanitó a harmadik 44-gyei, épen ilyen vigan mehetne a dolog éjféltói-reggelig a negyedik 44 gyermekkel. Ideális állapot. A fsnitó is megköszönhetné. Csak 44 gyermekkel vesződnék egyszer. Igaz, hogy dobra kerülne a bőre egy hét alatt, vagy karóba húzhatnák, — de a megosz tássa! meg volna oldva a kérdés. Hanem ezt a tervet nem csinálták meg. \Eilogadta azonban a tanitó is jó kedvvel a 88 as rendszert. Reggeltől délig, s déltől estig Erős szerveze fi, és törekvő szélien:ü ifjú ember, s bírja, amis; birja. Cseppet sem zúgolódik. Sőt egykedvűen, tréf&san emlité meg társalgás közben azt a. kf I metlen históriát is, hogy ezelőtt, még a 176 os rendszerben, mikor mind egy sz.eb ban valának bezsúfolva, 30— 40 helyett, a gyermekek mind megrühesedtek, s a betegséget elkapta ő is s tőle elkapta a családja is. Ezt nem azért mondta el nekem, hogy megírjam az újságban, de megircm, mert ez* neki egy cseppet sem szégyen ; nekem secs, a papnak sem, a kantornak sem; a községit avagy a hatóságot is miért illetné? Ez a baj az országos levegőben történt. A magyarok mindennél legkevefebb gordot fordítanak az iskolaügyre. Ha élne szegény Apáczai Cseri János, keserves kifakadásait megtoldaná most a nagy hajókkal is, — különben csak báiomszázesztendős keserűségeit ismételné s találna egy szálig a mai viszonyokra is. Megemlítené Apáczai Cseri János, hogy Nagyenyedtn és Zalaegerszegen marvénylépcsős, üveges-ajtós palotákat építenek a rabok számára, s őket árnyas fák alatt sétáltatják, szellőztetik, ami helyes is, — de dohos, szűk czellába zárják igen sok helyt a tanuló ifjúságot; milliós kaszárnyát építenek a katonáknak, ártezi kutat fúrnak s langyos vizű fürdő medenczéket rendeznek be a katona lovakrak, hogy egészségesek legyenek, s a tisztaság hiányában Petrikereszturon megrühesedik a tanuló ifjúság, a nemzet reménye. Elpanaszolná Apáczai Cseri János, hogy hátra állunk az iskola ügy dolgában most művelődés történelmünknek ezeredik esztendejében is; holott az iskolában tanulhatjuk meg nemcsak a filozofíát, a magasan szárnyaló theologiának segéd tudományát s az igazságnak vezérlő fonalát, a jogtudományt és az erkölcs alapját, az ethikát: h»nem a jóizlést, az esztétikát ia, a földművelést, az ipart és a kereskedelmet is, a mértant és a matézist is, a fizikát : a természet erejét, a fiziologiát: az emberi életet, az orvosi tudományt, az egészségügyet is, — Qgyéni és nemzeti életünknek sarkalatos alaptörvényeit is. És mély keserűséggel jajdulna föl Apáczai Cseri János most is, hogy hiszen mi még a földműveléshez sem értünk ; s nem is érthetűnkj mert hisztn nekünk földművelő jellegű nép létünkre is alig van két-három földműves iskolánk. Morvaországban, Csehországban, Belgiumban, Hollandiában értenek a földmüveléshez, de mi nem. Ott egyharmadakkora földön müveit, megelégedett, boldog nép lakik, ős mi háromakkora területen éhesek maradunk és a holdba kívánkozunk. Hogyan lehetnénk mi jó iparosok, kereskedők és művészek ? Kérdezné Apáczai Cseri János. Hiszen oda mindenüvé szükséges a számtan, a mértan, az izléstan. Hogyan fejlődhetik ez ki a magyar ifjúban, avagy hogyan csillámlanék is föl netaláni szikrája a gyermekben, ha hering módra rakjuk őket egymásra, vagy gályarabok módjára szemét dombok között kóvályognak s betegséggel küzdene!; ? Hiszen nincsenek nekünk elég építészeink, gépészeink, mérnökeink, sóhajtana föl Apáczai Cseri János encziklepedista, akik eredeti magjar iparunk szániára gyárakat, gépeket alkotnának, akik magjar kereskedésünk számára avagy csak egyszerű közlekedésünk számára is jó utakat csinálnának, folyamokat szabályoznának, s földrnvelésürk számára csatornahálózatét készítenének. Mert nincsen ezekre elég iskoi nk. /vagy van é nekünk elég természettudomrnyunL? jártasak vagyunk é a fizikában, és a számításban? Kérdezné Apáczai Cseri János a rajongó magyar nátionahsta. Nem is említve szülőföldemen a most kiőmlö földgázt, mely éveken keresztül milliókat érő erejét fújja a levegőbe értéktclei ül: ott varnak hegyi folyóink és patakjaink, melyek fü fink hallatára, szemünk láttára szakadatlanul szakadnak alá szikláról-sziklára, s zúgva-morogva pocsékolják erejöket a semmiségbe, mellyel gyárakat hajthatnának, a földmivelő országnak ipari és kereskedői nemzete számára szóló gyárakat. Mi azonban rengeteg erdőségeink melleti Horvátországból hozatunk magunknak fogpiszkálót. De mit beszélek én itt ilyen nagy tudományt? mondaná Apáczai Cseri Jínos a filozófus és praktikus tudós. Hiszen az én népem a legelemibb dolgokat sem ismeri. Nem ismeri az őt magát környező természetet, s nem ismeri önnőnmagát sem. Nemcsak & köznépnek, de a köz-intelligencziánah sincs halvány sejtelme is arról, hogy milyen hasznos vagy káros hatása van a levegőnek, a melyet belélegzel; a viznek, amelyet megiszik ; a gyümölcsnek, s a fűnek, a tejnek s a húsnak, melyet megeszik; nem ismeri