Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-13 / 15. szám

M AGYÁR P A t Z S 1911 április 13. a Várhidv—Ganz-féle szerződésnek helytelenségét néhányan már akkor átlátták s heves fölebbezést irtak ellene, — a „Magyar Paizs* egy esztendeig czikkezett ellene; — a vármegye a Varhidy—Ganz-féle szerződést tar totta jónak.) Korbai itt sok százezereket mentett meg. Azután egy kis gyárt csinált. Tovább tervezgetett más vállalatokon, gőzfürdőn s több ilyen haszontalanságokon. Éjtnapotszaka dolgozott a városi takarékpénztár szervezetén. Majdnem egyhangúlag elfogadták a városbeliek. A vármegyén nagy küzdelemmel, esak egy szavazattal, de mégis győzött, mely, lyel a város 10—15 év alatt biztosan kimászott volna a bajból. Ekkor előállott a sárga-feketeség. Hohó! Ránk, bölcs és nagy emberekre a kutya sem ugat s ez az ember javitván a város lákosságán még érdemeket szerez, talán még tisztelet is járna neki, holott a dédnagyapja talán még nem is született Zaiamegyébea. Ezt csak nem lehet megengedni. S a városi takarékpénztár, mi előtt megszületett volna, agyonüttetett. A város közönsége méltányolni akarta a tehetséget és a jó akaratot s biztosítani akarta jövőre is, azért föl akarta emelni a mostani polgármester fizetését néhány száz forinttal A felsőbb hatóságok ezt nem engedték meg. Sajnálták tőle? vagy irigyelték? Sőt az egyik felsőbb hatóság., a nevektől eltekintve, az alispán, aki a vármegyei tisztviselők között szigorúságáról és igazságosságáról hires, ugy megvizsgálta a mostani polgármester hivatalai, hogy még az előbbi polgármester idejében eltörött és eldobott kapanyeleket is ettől kérte számon. Csudálatos, hogy előbb nem jutott eszébe. Ezért szerény véleményem s,:erint, a vármegyei tisztviselőknek a véleniényök, már csupán az egy eset miatt is, nagyon sántit. A mostani polgármesteren itt is kellett egyet ütni, legalább is szúrni vagy riasztani. No hát, kérem, az ökör hü.:, ha bottal ütik; a ló hüz, ha korbacícsal riasztják ; a bivaly hú-?, ha vasvillával szurkálják, — de az ember nem. S a po'gármester nem t 'rődik avval, hogy az iparfelügyelő Braun Pista Zalaegerszegen lakik-é, vagy Nagykanizsán, vagy Alsóbagodban. É-i ebben i^aza van. De hogy valahol baj van, az bizonyos. S hogy hol van a baj, azt találja ki mindenki a maga esze szerint. Borbély György. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Diák Ferencczel kezdtük meg. Fölemiitjük ismétlésül: Arról vau szó, hogy vas—zala— somogyi magyar népünk réseire faragászati iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zalaegerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erő van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kutatásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. A latogat kell szereznünk, hogy vidékenként, közsékenként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyee mértékben külsőleg, pl. számra nézve ; s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, Tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbítani a hirlaptársak is. Látogatás Kossuth Ferencnél.* A főváros kincsei, gyógyító forrásai. Kossútb Ferencz a munka embere. A sármási földgáz. Szterényi érdeklődése. Duna—Tisza csatorna. Bogdánffy Ödön öntőiő csatornái Budapest, márczius 30. Itt gyógyitkoztam néhény hétig, A mi fővárosunknak annyi földből fikadó kincse van, hogy sántákat, bénákat, ép-kézlábu emberekké tesznek az éjjel-nappal bugyogó gyógyitófoirások. Félig meddig meg is gyógyultam, a fél ideig tartó kúrán én is. Szerettem volna bőven, alaposan kivenni a részemet a főváros gyógyító kincseiből. Nem le'ietett. Akinek az ideje is kevés, a pánze sem sok, elfolyhat a Dunába a gyógyító forrás vize. Nem juthat hozzá. Pedig mennyivel jobb, ha a Lukács, vagy más hasonló fürdőben hagyja azembera reumát s az izzadmáuyt, a mellhártyáról, mely a tüdőgyulladás után, évekig sipol és figyelmeztet: mementó mori. Én inkább az életre gondolok mindig. Reumát, sípolást lemosni szeretnék, hogy a hasznos munkára teljes erővel és fegyverzettel állhassak minden reggel. Nincs szórakoztatóbb játék a hasznos munkánál, nincs üdítőbb szórakozás a jól végzett muuka fáradalmai kipihenésénél. Kossuth Ferenczet e tekintetben is példaképül tisztelem. Kevés ember dolgozik annyit, mint e férfiú. Uj ágot olvasó közönségünk nagy részének ideje sincs átgondolni, mennyi időbe, körültekintésbe kerül Kossuthnak egy-egy czikkbe foglalt adat gyűjtése, rendezése, feldolgozása, főleg beteg szervezettel. Csak aki az adatoknak utána néz, az látja, hogy nem olyan munkát végez ö, mint egy regényíró, ki a fantáziájából meriti sorait. Kossuth történetírói lelki-ismeretességgel adatokat és számokat sorol, állit és bizonyít. A mult pénteken a d. e. 11 — 1 óra közötti fogadó órákban bepillantottam Kossuth Ferencz hez. Sok éve mult annak, mikor mint ujságuó kisértem ót Tor dara az Ellenzék és Eyyet értés megbízásából. Kossuth ferencz kíséretében voltak akor : Papp Elek és dr. Pap Zoltán képviselők. Kossuth több javaslatomat helyeselte, miket útközben hoztam fel s ez mutatta, hogy egyeztetni igyekszik véleményét a helyi viszonyokkal ismerős hazafiak tapasztalataival. Nt:m akartam most a fővárost elhányni anélkül, hogy a gyengélkedő Kossuthot lakásán feí De keresem. A Gresham palotába, a rendes fogadási idő ben bekopogtattam. A szolgák azzal fogadtak, hogy Kossuth beteg. Tudwm; egészséges embert ritkán látogatok. Beteg em jert fárasztaui nem akarok. A titkárúrhoz vezessenek. Jakab párt titkárhoz vezettem. Megtultam, hogy Kossuth Ferenc, aek, a beteg embernek, e nap vezércsikkiró napia van. Ö a péntek napon két czikket kelletthogy írjon az Egyetértés és a Budapest számára, a mellett fogadnia kellett állandóan jövő látogatókat is. Amig a rokonszenves, a magyarság előhaladásáért lelkesülő, jó hazafi titkárral beszélgettem, addig Apponyi Albert gr., Sághy dr. udv. tanácsos egyetemi tanár képviselő és Szterényi József v. b. t. t. egykori államtitkár tettek Kossuthnál látogatásokat. Szterényi József volt államtitkárral beszélgetés nyomán nem lehetetlen, hogy rövid idő múlva olyan vállalat települ Sármásra, vagy közelébe, mely a gázerőböl naponta 20 686r lóerőt vesz használatba. Amely naponta 50 ezer korona áru értéket termel. És ez a termelt anyag ugyanott, vagy a közelben feldolgozható és tiz vagy, százszoros ériékben hozható forgalomba. Szterényi ezt a terve:, annak idején, országgyűlési beszédében is szóvá tette. Szóval itt egy oly telep első iparvállalata fog létesülni, mely a Niagara, zuhataghoz hasonló ipartelepnek lesz első lépcsője. Alig beszéltünk néhány perczig Szterényivel, jöttek mások. Mikor távoztak, bement a titkár Kossuth Ferenczhez. Már késő volt. A minden oldalról keresett férfiiut a masszirozók vették kezelés alá. * E sorokat közgazgasági nagy értékénél fogra, egy tekintélyes napilapoól vettük át. Sz. A következő nap kíváncsian vettem kézbe a két újságot. Egyikben politikai, másikban közgazdasági czikkelyevan Kossuthnak. S/envodések, látogatásokkal való zaklatások közepette irta. Méuis átgondolt irányító sorok ezek. Különöset! a Duna—Tisza csatorna czimen, amit a Budapest lapban irt, nagy szaktudás, magas áttekiutés mellett az adatok gondos csoportosítását tünteti fel. Feltünteti, hogy Kossuth minden gondolatát, minden perezét, mily rajongó szeretettel betegségében sem csüggedve s el nem lankadva szenteli hazája közgazdaságának elövitelére. Olvasás közben elgondolja az ember, hogy bizony-biz jpy nem a hadihajókra költött száz milliók, hanem a Duna—Tisza csatorna s ezzel kapcsolatosan a folyamok és folyók szabályozására fordított pénzek a gyárak, iparvállalatok létesítése biztosítanák Magyarország jövendő sorsát, erősödését. És itt Bogdánffy Ödön foldm. minszteri főmérnök műszaki tanácsos kitűnő tervére is gondolok, az Alföldi öntöző csatornákra. Mily belterjessé lenné ez, az alföldi Kaoaáa területén, a földek kihasználását. Az alföldi nép munkahiányát megszüntetné, a nyomor, ínség helyében megelégedés és jóllét fakadna, a ma. vagy ntalan milliÓK, a kiváadorlásra utalt lakósok kőiében. Az általános jóllét megteremtésével nemcsak a kivándorlás szűnnék meg, de megszűnnék az Alföld népét pusztító tüdővész; mert hiszen Bogdáuffv tervei szerint létesülő csatornázás vonalain kelt kultura létesülne, s a mai sorvasztó pusztaság területeit, ozondus ligetek, hasznot hajtógyümölesös kertek klimatikus oázisai vált rínák fel. E.ikor könnyen valóra válnék a „Magjarország Egy orvosának'", dr Flóris Árouuak szak szerű fejtegetése „Mikép lehetünk hosszú életűek".** Én óhajtanám, hogy a gondviselés intéséből Kossuth Ferencz abbau is kövesse Kos uth Lajos példáját, hogy erőben és jó egészségben teljes muukabirás mellett éije el édes atyja életkorát, hogy közgazdasági megerősödésünk javára még sokat dolgozhassák. S ha nem volt módomban ezt élőszóval a látogatás idején tolmácsolni, e pá;- sorban juttatom, kifejezésre mély tiszteietem nyilvánítása mellett Kossuth Ferenci előtt. M. V. egyleti iag. ** E fejtegetés ktllön kötetben kapbató, szerző dr. Flóris Áronnal, Budapest, Kaipfenstein utc a 18. sz. Alispáni íeihivtts. Nóvák Mihály könyve ügyében. Zalavármegye alispánja a „Zalavármegyei Hivatalos Lap

1'folyó évi április 6-áu megjelent számában a következő felhívást tette közzé: „Valamennyi Főszolgabírónak. — A Zalavármegyi Hivatalos Lap" 1910. május 26-iki számában felhívtam a községi és körjegyzők figyelmét arra, hogy hassanak oda, hogy a községek Nóvák Mihály zalaegerszegi áliami elemi iskola igazgató tanítónak „Zalavármegye az 1848—49. évi szabadságharczban" ezimü munkáját, mely a 1848—49 iki szabadságharcz idejében történt zalai eseményeknek részletes leirását tartalmazza, levéltáruk részére beszerezzék. Minthogy ezen felhívás a kiváut eredménnyel nem jár', ennélfogva felhívom czimet, hogy ezen művet, amely megyebeli embereinknek és vértanúinknak életét ós nevét van hivatva a jelen nemzedékkel megismertetni és megörökíteni, a járása községeinek különösen figyelmébe ajánlja. A mii ára 4 korona." Nóvák Mihály 17 évi munkával s 8 tagból álló csalládjától megvont tanitéi fillérek befektetésével kiásta, kinyomozta 4S—49 iki zalai nagy elődeink és zalai hős honvédeink neveit és tetteiket, hogy megmentse az örök elfeledéstől, átadván őket névszerint és a hősi hazafiság örök példáiul a jelen s a jövő nemzedékeknek és azzal a czélzattal, hogy legalább vármegyénkben hadd maradjanak néhány száz évig halhatatlanok a nemzeti szabadságunkérts hazáuk fűggetlenségeért harczolt, vértanúságot szenvedett, eleseit, vérzett vagy nehéz fogságban sínylődött zalai nagy elődök és félistenek. A kegyelet gyönyörű törvénye, a hazafiai hála és a családi büszkeség most már azt parancsolják, hogy ez a könyv ott legyen minden jómodu zalai család asztalán, meglegyen vármegyénk minden községében. Mert nincs Zalábau úgyszólván esalád, nincsen város, de falu sincs, amelyről szó ne volna a köuyvben. Most már nem szükséges, hogy zalai taaitók,