Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-05 / 1. szám

XII. év. 48ööi*tési ár : • { érre 4 kor 04 f í éw* 2 kor 04 f ='{ tgydra 1 kor 64 f se szára 8 fillér. letoprszefi, SfMI. január 5. ífydpt/ü-k dij* ^ŐteöSgyesés s«eri* áztőség és k.RdŐÍStft. Kossuth atcss 43 HZox*-vátiIb- Lajos / L3NGTEL. FBBENOZ MTankatórsak^ B O IFI E3 3i3 J_ "5T Q- "2" ÖRG ST i»ptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 19; Az idő kereke nem all. Szédületes gyor­sasággal halad előre s aki nyomdokát követni nem tudja, az ott marad az ut szélen, az árokban, elhagyva, elfeledve. Por belepi, út­széli sár bemocskolja s a haladók léptei nyomán felzuduló szürke porfelhő még nyo­mait is eltünteti az utókor élőit. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is, mintha meggyor­sította volna tempóját, ugy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fényes ragyogá­sával, ezernyi ezer reménységével az uj, a várakozásokkal teli, a várva-várt. Mert bizony, hiába mondja a .régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene! „A halottakról vagy jót, vagy semmit!" Az elmúlt esztendőből vajmi kevés jó dolgo f mondhatunk, de annál több rosszat, annál több kellemetlent, annál több fájdalmasat. Nem hagyott magf uísn siránkozó, fáj­dalmas, bánatos sziveket. Az eloiu ;t eszten­dőt nem sirja viss?a senki, távozása nem ha y fájdalmas nyomokat maga utan, mert kedves örömet, sok bánatot, szomorúságot hagyott hátra örökségül. „Le roi est mort, vive le roi! Meghalt a király, éljen a király, mondja a kevésbé érzékeny frauczia közmondás s vele mi is hangoztassuk vigan, felemelt fővel, szivünk­be'i reménységgel: Meghalt az ó esztendő, éljen az uj esz­tendő ! S ahogy a jó kereskedő szokta, az év utolsó napján, csináljunk mi is leltárt lelki áruraktárunkban. Vizsgáljuk meg azt, ha egy égi biró valahogyan eey szép napon rovan­esoini akarná lelki ,ó és rossz tulajdonsá­gainkat, vájjon aktiv, avagy passzív mérle­ge nyerne e el eredményűi?! Tekintsünk az esztendő változásakor lelkünk mélyébe s bíráljuk el azt, hogy eleget tettünk-e egész esztendőben azoknak a kötelességeknek, melyek mindannyiunknak osztályrészül jutott. Nem hanyagoltuk el kötelességünket, nem játszot­tuk ki azokat a parancsokat, melyeket az erkölcs, a vallás törvényei ránk parancsol­nak. Ugy sáfárkodtunk a lelkiekkel, ahogyan azt, mint jó embereknek, mint jó honpol­gároknak, mint testvéreknek kötelessége?! Ha a születendő esztendő első perczében mindenki pőrére vetkőztétné lelkét s bele­pillantani merészelne abba, hogy szemügyre vegye a bent történteket, oh akkor minő siránkozás, minő szomorú jajveszékelés hang­zanék fel szerte ez országban, melyben a testvéri, a baráti, a rokoni marakodás képezi éltető lelkét, igazi elemét társadalmunknak. Nem sáfárkodtunk jól azzal, mit a magas­ságos hatalmak reánk biztak. Nem tettük meg kötelességünket, sem a vallás, sem az erkölcs parancsai szerint. A szegényt nyo­morogni, az éhezőt éhezni, a didergőt fázni, a gyermeket nyomorogni hagytuk. Nem törődtünk felebarátaink szerencsétlenségével, nem kerestük fel őket még csak vigasztaló szavunkkal sem bánaíukban, nem nyujtottunk segítő kezet az elesettnek Egész esztendő­ben csupán csak a saját személyünk kultuszá­nak hódoltunk s azt elégítettük ki a lehető­ség szerint. Nem panaszkodni akarunk, csak a lelki mérleg egyensúlyát megalapítani. S a mikor ezt cselekedjük, nem nyomhatjuk el feltörő panaszszavunkat. Az elmúlt esztendő nem volt a haladás jegyében működő, ne sajnál­juk tehát annak kimúlását A ietűnő nap biborsugarait elnyeli a látó­határ ezüstös tengere, mig keleten uj nap kél fényesen, ara^ssigírakban fíirödve. A hegyek oldalai aranygloriát öltenek magukra s a reménységnek örőlkéélő fája újra kizöldel, mert ime elérkezett az uj esztendő, mely a reménvsegek valóra válását, kívánságunk tel­jesülését hozhatja magával. 1911. Örömmel köszöntünk, légy jobb, boldogabb sikerekben, eredményekbtn, gaz­dagabb elődödnél! sE—k. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Ferencczel kezdtük meg. Fölemiitjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére fara­gászati iparművészeti iskolát állíttassunk tel Zala­egerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erő van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kuta­tásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adato­kat kell szereznünk, hogy vidékenként, közsé­genként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve; s milytn fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbitani a hirlaptársak is. Adatok. VI. Pölöskén Tóth Lajos 10 éves gyermek egy vasúti lokomobilt faragott ki teljesen a legapróbb részletekig. A készítmény a zalaegerszegi állami főgimnáziumban van. — A. gyermek jeles tanuló, most a tanitóképezdét végzi. Népszámlálás. A legszomortbb népszámlálás Magyaror­szágon az 1243. évben volt, minekutána a tatárok kitakarodtak szomorú hazánkból. Bélának még egyszer kellett az országot megalapítania. Hol lennénk mi ma, ha a tatárdulást az ég kegyelme leveszi a vállunk­ról? Bízvást beszélhetnének a magyar impe­riuraról, ami most néha-néha újságpapíron van csak. A mostani népszámlálás, ámbár négy-öt évtized rendkívüli fejlődését nem lógja mu­tatni, de — azt hisszük — egy expensiv nemzet fejlődésének képét tárja fel. Nem lesz a mostani népszámlálásnak — jelek szerint — olyan hatalmas nemzeterősödést feltüntető végső számszerű eredménye, mint az előbb megejtett négy elődének, — hiszen azóta két nevezetes nemzeti csapás eresz­kedett ránk: az amerikai kivándorlás és az egyke. Amerikában másfél millió magyar él; valószínűleg háromszor annyi, mint amennyi Árpád apánkkal a munkácsi platón erre a szép országra letekintett; — s hogy az egyke nemzeti átka mennyi vérveszteséget okozott: aít csak a jó Isten s valamennyire hozzá­vetőlegesen a statisztika mondaná meg, ha érdemes volna az előbbi nemzeterősödésből számszerű következtetéssel arra rámutatni — a mi nincs. De ismételjük: a népszámlálás még így is fejlődésre fog rámutatni s egyben a politikának direktívákat ad, hogyan kelljen birtokpolitikai s örökösödési törvényeink változtatásával a jellegzetesen ma még Dunántulra helyezkedő egyke ellen megküzdeni. Az amerikai invázió ellen, — minden jel arra mutat, -— maga Amerika fog már a legközelebbi években erélyes törvényekkel védekezni. De ezeket a dolgokat csak érintjük. A népszámlálás aktualitása tollúnk alá két örven­detes jelenség megrögzitését nyijtja. Az egyik: hogy az ország kulturája négy évtized alatt óriásit haladt, amit a népszám­lálás zavartalan s precziz eszközlése beszéde­sen mutat. Ma már akkora kulturfokon ál} az összes néprétegünk, hogy a népszámlálás nagy nemzetgazdasági és nemzetfejlődési jelen­tőségét átlatja. S oszlóban van egy előítélet, mely az ad. emelés félelmében mindenféle csalafintaságokkal, az adatok meghamisítására s eltitkolásokra törekszik. Adassék becsület a parasztnépnek, de ahol ezért megilleti. A másik megjegyzésünk az: hogy a nép­számlálás precziz lebonyolítását legfőképpen a magyar néptanítóságnak köszönjük. Adas­sék elismerés a néptanítói karnak egyrészt. jutányos árop, friss és oltott mész 1 s r 7; i" t é" jutá QfiTal Grünbaum perenznel egerszeg Kossuttj-utca

Next

/
Thumbnails
Contents