Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-22 / 51. szám

30 MAGYAR PAIZS 1910. deczember 22. káján betört egy ezrekre menő oláh csorda Axentye Szeveru vezetése alatt Nagyenyed városába s azt felgyújtotta. A martalóczok csoportokra oszoltak. Minden csoport egy-egy utcza sort vett. A tüz világánál betörtek a lakásokba, legyilkolták a lakókat s elraboltak mindent, a mi értékest találtak, e szin magyar városban. Nagyenyedről ez időben, minden fegyverfogható ember távol volt. A haza védelmére siettek is. Ki ifjú volt, honvéd lett. A férfiak nemzetőrök lettek, de még a vének is siettek a csatába. Otthon csak az öreg nyugdiiasok, hitvesek, gyermekek maradtak. Tudták ezt az oláhok. Tudták, hogy akadály nélkül mészárolhatnak, rabolhatnak. Nincsenek, a kik feltartóztassák. Gondoljuk meg, hogy e rettentő éjstakán 30 ' fok hideget mutatott a hőmérő. Ebben a dermesztő hidegben gyilkolták az alvókat; szerencsés volt az, a ki a tüz világa s a haldoklók ! hörgése által álmából felriasztva, mezítláb, ingben ruha nélkül, az erdőbe menekülhetett. E menekültek és kevés megmenekültek közé j tartozott Szilágyi Farkas, mint 10 éves gyerek. Megmenekült, de lábai elfagytak. Betegséget kapott, melyet egy egész életen át sinlett s mely most, 71 éves korában annyira elviselhetlenné vált, hogy a gyilkos fegyvert adta a kezébe. Öngyilkos volt. Ezt irja a tudósító. Egyéb 1 semmi. Semmi? . . . Szilágyi Farkas a soknál is több volt, de mi hitványak vagyunk, nem tudunk róla. Szilágyi Farkas nem csak átélte e rettentő vérfürdőt, de azt meg is irta. Szenzácziósabb, érdekfeszitöbb olvasmány nem létezik magyar ember számára, a nagy- . enyedi vérfürdőnél. Ám de, ki ismeri ? Ki törődik vele, ki becsüli ma nálunk a multat, ki becsüli nálunk a hőstetteket, az önzetlenül teljesített munkát, az igazi hazaszeretetet?... Nyerni akar, élvezni akar, kevés munkával akar sok pénzhez jutni, hogy dőzsölhessen, a mai kor embere. A munka századát éljük és ezt pártjelszóvá is tették. De ezt a jelszót a legtöbben annyira tiszteletben tartják, hogy arra törekszenek, hogy más dolgozzék helyettük, ! ők pedig 8 órát alusznak, 8 órát szórakoznak, 8 órát pedig pihennek. Ez kezd rendszerré j válni Magyarországon. Spékelve van az egyegy kis haza-árulással is. Hiszen anyira gazdag . Magyarország természeti és történeti kincsek- , ben, hogy mindig van benne, eladni való a külföld számára. Tehát multunkat nem ismerjük, hőseinket nem tiszteljük, az önzetlenül tett munkát, értékelni i nem tudjuk. Miért? . . . Mert hitványak vagyunk. Szilágyi Farkas könyvét, melynek tárgyát, ő ' előtte, családod egyik nagynevű tagja irta meg, vajmi kevesen ismerik. Pedig tárgyánál s helyes feldolgozásánál fogva százezer regénynél értékesebb és érdekesebb. De hát a „magyar" kiadók közül, ki törödik ilyen munka terjesztésével? Kinek kell ma hazafiság? Még az enyediek se olvasták el. hisz csak i Szilágyi Farkas irta nem — Nick Cartel. E könyvnek méltó társa tárgyilagosság s érdekesség dolgában, a veres sapkás XI. zászlóalj története. Negyven évvel nyomtatták ezelőtt a Gámán nyomdában 300 példányban. Én vettem ebből időről-időre, vagy 20 példányt, ismerőseim s magam számára. Azt hiszem még vagy 200 példány ma is eladó belőle Stein könyvkereskedésében. Kóos Ferencz kir. tanácsos taofelügyelő életéről irt s kiadott két kötetes munkájában 48—49 es szereplése, mint Mátyás huszár, a középiskolai tanuló ifjúságnak szintén, legérdekesebb, legkedvesebb olvasmánya lehetne. Az Emke közp. irodája a tanú, hogy talán 10 példány se kelt el belőle pénzért. Sokat érintkeztem ugy tiz év előtt egy letűnt 48-as daliával, aki a nagy időkről értékes nyomtatványait behozta az ereklye muzeumba. Söt azt is ígérte, hogy kéziratai is bejutnak, halála után. Számot tevő tagja volt a 48-as időknek, sőt a brescsaiai hiénával is volt egy furcsa kalandja Aradon. Körülbelül 15 ér előtt halt el. Fiaitól már hiába kértem, kéziratait. Unokája már a Nick Cartell könyvei utmutatása szerint rendezte be erkölcsi és házsongárdi háztartását. Börtönből ideggyógyintézetbe vándorolt.* * Eiről tokát irtak a nyáron a fővárosi lapok is. Szerk. Kedves Barátom! Te nem régiben főispán valál abban a városban, melynek vérfürdőjét először Kemény Gábor br., ö utána pedig Szilágyi Farkas megírta. Én váltig kapaczitáltam fájdalom, már néhai barátunkat, Varró Laczi polgármestert, hogy e szomorú napok emlékezetben tartásáért tegye meg az intézkedéseket. Varró nyakára rá ült Laczi. Egy lépést sem tett. Most már elköltözött ö is . . . Sajnáltam elhunytát, mert gárdánkbeli volt. A K. A. G gentlemanek szövetségéből való volt ő is, a kiknek, Jósika br. és Felméri Lajos dr. a neveléstan tanára, mesterei valának. Szegény Szilágyi Farkas munkájára, s a gentlemanek e szövetségére gondolva, a jövőbe vetem tekintetem. Látom a mai erkölcsi csontlágyulást, de azt is látom, hogy törekvéseink tovább vitelének a jövőben nagy szerepkör jut. Egy felöl fel fogják karolni a nemzet jobbjai már a közel jövőben azt, a mit Jósika Lajos br. mesteri vezetésével a gentlemanek szövetségében mi, ,M«m egészen dicstelenül" kezdtünk, másfelől pedig fel fogják karolni a társadalmat ma megmételyező irodalmi müvek helyett, ama történelmi munkákat, melyek nemzeti hőseinkről, jeleseinkről, vértanúinkról, igaz történeteket, beszélnek s a melyek martirjaink letűntének, fájdalmas és idegrázó részleteit magyarázzák. Ezekre gondolva, a kegyeletes megemlékezés koszorúját teszem le e sorokban Szilágyi Farkas frissen hantolt sírjára. De e sirnál kérlek: Legyünk bármily gyenge : eszközökkel úttörői ama jobb kornak, mely nemzetünk fiai elhitványosodásának, el nemz'tietlenesedésének, e'erkölcstelenedésének\ú\a.\.\3L lesz gátat vetni. Látod, az élet ugy elválasztott, hogy 20—24 éve, kétszer, háromszor csak ugy futtában találkozhattunk, pillanatokra. Keressünk és találjunk egy d. u , vagy egy estét, a mikor találkozva eszmét cserélhetünk s gondolataink, mint lánczszemek kapcsolódva esetleg egy Uj szövetség karkötőjét fogjík képezni. öreg barátod: Szemlélő. Ezekből láthatja Szerkesztő ur, hogy nálunk az embereknek nem zalamegyei szabadságharcz leírása kell, hanem kell Bécsben gyártott, magyarra leficzamitott szövegű pornográfia. Predeáli. Zalai népszokások. Beköszöntött a deczember. Itt van a tél meleg barátságos estéivel; Pacsán és környékén a nép kedves ártatlan szórakozásokkal tölti el a hosszú estéket. Járnak a legények regőlní. Öt hat fiatal legény amint beáll az est, felhúzza az ünneplőjét és megy regölni. Ellátogatnak az általuk kiszemelt házhoz és a viszonyokhoz mérten oldauolják »regős« verseiket. Ahol számithatnak szives vendéglátásra, ott az ablak alatt mintegy meglepetésül rázendítenek : Szálljon le az Isten E ház tetejére, Szép sereg angyalával, Teritett asztalával, Tele poharával. Refrén. Haj regö rejtem Ezt is megengedte A. nagy Úristen. Adjon az Úristen Ennek a gazdának Csöngös pöngós szekeret, Aranyos ostornyelet, Melléje egy bérest. Haj regő rejtem stb. Adjon az Úristen A kisebbik béresnek Aranyos ostornyelet A nagyobbik béresnek Arany ekeszarvat. Haj regö stb. Adjon az Úristen Ennek a gazdának Száz malaczot, száz ólat, Egyik ólbu kifusson A másikba befusson Haj regő rejtem stb. Adjon az Úristen Két kis kanászt melléje A kisebbik kanásznak Aranyos ostornyelet, A nagyobbik kanásznak Arany baltanyelet Haj regö rejtem stb. Adjon az Urisien Ennek a gazdának Nagyon sok gabonát Száz kereszt rozsot Száz kereszt árpát. Haj regö rejtem stb. Emitt vagyon a fogason Egy szép csatos erszény. Marha árát a mi gazdánk Tegnap oda rejtvén, Fele a gazdáé, Fele szegény regősöké. Haj regö rejtem stb. E külömbözö versformáin szöveget valami egyhangú idomitható dallamra éneklik, melynek hangjait a szótagok és sorok száma szerint megnyüjtják, vagy megrövidítik. A jutalom persze nem marad el. A gazda megtiszteltetésnek veszi, hogy nála regélnek és szívesen megkínálja vendégeit. Ahol pedig eladó lány van oda a következe szöveggel köszöntenek be: Itten vagyon egy szép lány, Kinek neve Panna, Amott tudunk egy szép legényt, Kinek neve Pista. Isten meg se mentse, Kebelébe ejtse, Ősszepöndörödienek, Mint a czicza farka. Még annál is jobban, Mint az ökórszarva Párna alá szorítsa, Ott is megkukoritsa. Kerten átu kapdozza. Mint a róka a tyúkot, Este sötétbe adja Neki az első csókot. Itt már a regősök aszerint kapnak szi-ves szót kalácsot, hogy kivel hozták össze lányukat-fiukat? Karácsony este is hangos a falu. E'. estén a következő nóta járja: Menjünk mi is Betlehembe! Siessünk hát nagy örömmel, Melyet menyei atyánk Árasztott az éjjel ránk. Emez itt egy istállóba' Fekszik Jézus a jászolba' Mellette édes anyja, Boldogságos szűz Mária. Pásztorok is mind ott vannak, Térdenállva imádkoznak, A mennyei kisdednek Ajándékokat visznek. Egyik tejet, másik vajat, A harmadik sajtot hozott, Emez egy kosár almát, Egy koszorús báránykát. Pásztorok a város mellett Báránvkákat Jegelteinek. Mennyből az ur angyala Pásztoroknak hirt adva. A megváltó születésünk, Nékünk örvendetességünk, Dicsérjük az ur Jézust, Dicsérjük az ur Jézust. IstváDnap előestéjén a következő énekkel köszöntik az Istvánokat a regősök : Eljöttünk mi most este, most este, István köszöntésére, Köszöntlek egészséggel, Ha megérted napodat, napodat, Áldd meg a Jézusodat! Megváltó Krisztusodat! Eljöttünk mi most este, most este. István köszöntésére. Családaid éljenek,