Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-27 / 43. szám

30 MAGYAR PAIZS 1910. deczember 22. Ez az emlékezés, ez az imádkozás neme­siti az élőt; emlékezteti az emlékezőt a titok­zatos végre és ez előmozdítja a magábaszállást. A magábaszállás pedig a javulás kezdete. A temetőben járva inkább ember az em­ber Ott a büszke megalázkodik, az alázatos megnyugszik; a gazdag fukar eszére tér, a nyomorult, a szegény megvigasztalódik; az elbizakodott meghunyászkodik, a félénk meg­bátoruí, látván, hogy az erőszakosnak is, a hősnek is csak az a sorsa, ami a gyáváé. Menjetek ki hát csak a temetőbe, emlékez­zetek és imádkozzatok! És ne a hiúság vigyen ki benneteket, hanem a kegyelet vezéreljen! Ne bírálgassátok a sírok díszítéseit se! A sirhalomba ledugott egy szál gyertya mellett térdepelőnek imájasokkal kedvesebb az Ur előtt, mint az égő fáklyák erdeje ima nélkül. Emlékezzetek és — imádkozzatok! Nóvák Mihály. HaloUak napja. (ó.) élőké minden Istenáldotta nap, csak egy nap az esztendőből a halottaké. Pedig sokkal többen vannak azok, akik »voltak«. Ez a föld szakadatlan temető és nincs lépés, melyet ne elporlott embereken tennénk, a kik már »porés hamu.« A siető, a rohanó élet egy emberöltőre még megkíméli a temetőt; de nem is kell hozzá hosszú élet, hogy az ember lássa, mint veszi a szántó-vető ember újra munkába a régi temetőt, vagy mint emelkedik gyárkémény a sirok helyén. Hiába 1 Az (?let oly követelő. A halott pedig olyan csendes és mindennel megbékülő. Pedig, ugy lehet, mig az az utolsó »sóhaj« nem kelt útra fagyos ajkán, micsoda lázongó, micsoda türelmet­len érvényesülni akaró ember volt. A halál mindent kiengesztel. Mertvalamenyien részesei vagyunk. És ha mondjuk is és ha érez­zük is, hogy sféljük, rettegjük a ha'ált« — a hogy az élet küzdelmei nehezebbek és a hogy az élet kelyhéből már eleget hörpentetfünk, — eljutunk arra a melankolikus gondolatra, melyet a népdal igy fejez ki: »odalent már nem táj semmi.« És mégis! Most az ő napjukon, a halottak­napján valami lelki megigazulással lépjük át a mulandóság kapuját. A sírokon kigyúlt fény a feltámadást simbolizálja, a hulló könny pedig azt, hogy a ki jól élt, annak sírján a kegyelet virága nem fagyott el. Hogy érzi ezt a halott? Halottak napján, a temető borongó hangulatában, melyet az ősz hervadó melaukoliája is növel és táplál, — ugy érezzük, hogy a halott tud — erről. Szerencsétlen ember, kinek sirján a kegyelet nem gyújtott mécset. Ugy kell gondolnunk, hogy élete is olyan csupasz, virágtalan, örömtelen volt, mint sirja. Pedig mit ér ez a rövid, veritékes élet, ha meg nem édesíti, meg nern enyhíti a szeretet. És az az igazi szeretet, mely túléli az embert. A sirra helyezett virágok enyhület a szivuek és minden van benne a mi nemes, emberi gyön­gédség, szeretet, hit és imádság. Valóban nem az életért küzdünk, hanem a szép halálért. Halottainknak legyen csendes nyugovása, az élőknek enyhülete -és az e napokban a temető kapuján kilépő szárítsa föl könnyeit. Küzdjön becsülettel az ugy is elkerülhetetlen szép halálért. K. Magyar Tanügy. Üssetek, csak hallgassatok meg •Rabszolgátok vagyok, de vezérlő fejedelmetek vagyok. Nem bántottam senkit, nem is akartam, csak fölemeltem fejemet, mint a taposott féreg: s föl­szisszentetek. Ha szabadra volnék is eresztve, szelid bogár vagyok, nem bántanálak benneteket; de lábatok hatalma alatt vagyok s ha dühös volnék, sem bánthatnálak; csupán esdeklésre forditám felétek nyelvemet: s megszeppentetek. Nem vagyok mérges, hogy fulánkomat belétek döfjem, mint a kigyó; s nem vagyok ragadozó, hogy kiszívjam hasatokból a vért, mint a denevér: mégis megijedtetek, jól táplált emberek. Ne féljetek. Inkább védelmezlek benneteket, mint sem hántalmaználak s ha elrúgtok magatok­tól : távolról kisérlek s bánatomban sírotok hal­mán halok meg, mint a hű kutya. Oh én jámbor teremtés, székelyudvarhelyi szer­vem a porból kiemelkedve csak azt mondá, hogy üres gyomorral nem lehet a Himnuszt énekelni. Nem hiszitek ? Próbáljátok meg ti jóllakott embe­rek. A számat nem káromlásra, hanem könyör­gésre nyitottam ki, hogy adjatok kenyeret, mert éhesen zöldet, vereset lát az ember. Nos, erre igazán kétségbeestetek, hogy otthagylak bennete­ket s megrágalmaztatok, hogy czuczilista, anarkista leszek s liütelen akarok lenni hazámhoz és nem­zetemhez. — Legyetek nyugodtak alfelől ti ország­fők, kormányzók és egyéb hatalmosságok, hogy mikor ti vezéretekkel, Budapesti Hírlappal együtt a baljóslatú hajóról partra úszkáltok, ubi bene: én akkor még az árbócz tetején leszek s utolsó leszek, aki nemzetem nevével elmerülök. Sőt eljátszottam játékomat, hogy a székely­udvarhelyi számat kitátottam, mondja némelyiketek. Nincs jussom hozzá. S ezért büntetendő leszek. De talán nem akartok ezzel árulkodni azok előtt, akiket az én barátaim összeszidtak. Ti nem vagytok az én barátaim. Az én barátaim közül első helyen áll Bethlen Gábor s II. Rákóczi Fe­rencz. Különösen ez utóbbi barátom igen neheztel a magyar királyukra, főképen a habsburg házból származott királyokra. Neheztel különösen azért, hogy ezek az én éhesen siró jajveszékelésemre sem adtak soha nekem egy polturát sem sós­kiflire négyszáz esztendőn keresztül. Hideg szobá­ban fázva rongyosan és éhesen kujtorogtam, mint Kőrösy Csorna Sándor s nem adtatok semmit sem ti, sem a császárok. Én nem vártam. Nem is hány­torgatom föl. II. Rákóczi Ferencz mondja. Ö az én barátom és ti nem vagytok azok. Minél butább a turma, annál okosabb a pakulár. Minél koldusabb a tömeg, annál gazdagabb a kiválasztott. Minél nyomorultabb a közönség, annál dicső­ségesebb a vezér. Azért nem becsültök ügyé? Üssete.c, de hall­gassatok meg. Különben nem tudjátok, hogy mit csináljatok velem. Féltek tőlem* s féltek, hogy elpusztulok. Azt akarjátok, hogy éljek s nem adtok ennem. Hitvány szeméten tengődöm s megijedtek, ha egy fci&sé megfenyegetlek. Én vagyok az erőtelen •s ti vagytok a félénkek. Különben magam is paradoxon vagyok. Én tanítlak benneteket beszélni, irni, olvasni; én tanilom a stilisztikát. S egyik közepes tanitváuyom, akit épen Gróf Tisza István­nak hivnak olyan ügyes stílusgyakorlatot mu'at be Aradon a vértanuk emléke alatt, hogy megáll az eszem. Azt mondja, hogy a történelem hullám­zásainak titkos redőiben levő és mélységesen rejlő okok. az okai annak, hogy ezek az urak itt végsőt leheltek. Szintén mélységesen rejlő törté­nelmi alakulatok azok, hogy a nemzet bűneiért csak egynéhányan szenvednek. Persze, hogy rosz stílus az ügyessége mellett. Ebben van a para­doxon. De nei<em már nincs több hatalmat), hogy a tömeget is megtanítsam ennek a megkritbá­lására. S az ebéd utáni tömeg megtapsolja ezt a gyilkos stílust. Külföldi testvéreimet jobban megbecsülik, mint ti itt engemet. S a szeretetnek szeretés a viszon­zása, mondja Kölcsey. Nincsenek is sem a német, sem az angol nemzeti életben kirúgások. Senki ott saját nemzeti vére ellen és nevelője ellen nem nyitja ki száját s nem emeli föl kezét. Rómában Andronikusnak és Plautusnak hívtak. Malomtaposó rabszolga voltam. Itt is az vagyok. Egyik-másik bátyámat és öcsémet faluhelyeken kötélhúzásra, harangozásra használjátok. Engem is használhattok ; s rabszolga vagyok, ugy hiszitek. De a kötél az én kezemben van, a lelkeket mozgató zsineg. En vagyok a tudás, az erő, a hatalom; én vagyok a szellem, a lelkeknek ve­zérlő fejedelme. Rómából a gőgös Metellusok el­kergettek Naevius poéta képében, de nem pusztít­hattak el; tovább éltem a Grachusok anyjának a szivében s Brutust is tanítottam. Itt se féljetek, hogy kötelességemről megfeledkezem. Ostoros. Uj megyebizottsági tagok. A mandátum le-lejár. Aztán meg-meg választ­; ják vagy a régieket, vagy néha egy-egy ujat is. ! Mi pedig ismételjük egyik laptársunknak azt a j megjegyzését, hogy akár a régi, akár az uj vá­lasztottak, kivéve a 600 tagból mintegy hatot, nagy sznrepkörükben kétszer szerepelnek: először j ilyenkor, mikor megválasztatásuk idején kiírjuk ; újságba a novötet, másodszor akkor, mikor ; haláluk alkalmával kitűzik a megyeházára a fekete ; zászlót. A pénteki választás eredménye különben ) a következő: , Zalaegerszegen Dr. Szigethy Elemér elnökölt, helyettes elnök volt Krosetz Gyula. 302 ember szavazott. Dr. Gráner Adolf, Dr. Szigethy Elemér, Dr. Korbai Károly és Várhidi Lajos helyébe meg­választották Dr. Gráner Adolfot 279 szavazattal, Dr. Szigethy Elemért és Dr. Korbai Károlyt 269 — 269 szóval és Marton Lászlót 1?5 szóval. Mártonnál szembe Vörös Gyula ipartestületi elnök kapott 121 szavazatot, — Nagykanizsán az I. kerületben megválasztották: Vécsey Zsigmondot, Tripammer Gyulát, a II. kerületben Dr. Hajdú Gyulát, Tóth Lajost, Eperjessy Gábort, Kiskauizsán Hegedűs Lászlót és ifj. Hegedűs Györgyöt. — Karmacson : Gaál Józsefet, Odor Gézát, Lénárd Jánost, Tomka Kálmánt, Sarkady Kálmánt, Vass Miklóst és Szádeczky Bélát, — Csáktornyán: Zakál Henriket és Tóth Istvánt, — Perlakon'. Verly Ernőt, Lange Kelement és Dr Zakál-Lajost, — Drávavásárhelyen: Viosz Nándort, Tapolczán: Dr. Deák Jenőt, Redl Gusztávot, Mojzer Endrét és a meghalt Vastagh János helyébe Marton Rezsőt, a káptalantóti kerületben: Pék Jánost, Mórocz Józsefet, Dömötör Miklóst, Rimanóczy Endrét, — a lesenczetomuji kerületben: Viriusz Vinczét, Magyary Istvánt, s Papp Mihályt, — a monostor­apáti kerületi; en: Szentmiklossy Gyulát, Békeffy Istvánt, Kalczonay Antalt, — a köveskállai kerü­letben : Burgyán Lajost, Csemez Pált, Németh Ignáczot és Scher Józsefet, — Alsólendván: Dr. Józsa Fábiánt, Dr. Brünner Józsefet, Csiszár Sindort s Hadrovics Eleket, — Keszthelyen: Nagy Istvánt és Dr. Schwarcz Zsigmondot. Sümegen: Eitner Jenőt, Geiger Jánost és Szűcs Zsigmondot (Dr. Fürst János ügyvéd nyert ezután még több szavazatot.) Letenyén: Vajda Manót, Tóth Jánost és Bassa Andrást. Nagy kápolnákon: O.ukelter Lajost. Kiskomáromban : Starzsinszky Györgyöt és Szabó Lászlót. Miképp lehetünk hosszti­életűek? Elbeszéli: Egy orvos. LXXIV. Az államnak gondoskodni kellene róla, hogy a természetes gyógymódot minden elemi iskolában a tornatanitás keretében, ezzel szoros kapcsolat­ban tanítsák. Eunek több hasznát veszi mindegyik, mint a magasugrásnak; nem oly veszedelmes, mint sok nyaktörő mutatvány. A gyógyzökcsölési; tegye minden állami intézetben olyanformán kö­telezővé, mint ahogy az iskolákban a tornatamtást. A lábbadozókat azon kórházakban, melyek az állam felügyelete alatt állanak, erősítsék, edzzék meg a gyógyzökesöléssa!. Legyen az hasonló a rómaiak szoláriumához. Állítson az állam gyermek­üdülő telepein lég , nap-, hideg-, melegvizfűrdő és gyógyzökcsolö termeket. Állítsanak a városok, állítson mindenféle testület. Az iskola rendes kötelező tantárgyai között legyen a közegészség­tan. Gyógyzökcsöljék egymást a gyermekek kellő felügyelet alatt az erre kiszabott elöirás, utasítás szerint. Kenjék egymás testét az iskolai fürdő és kenő helyiségekben. Ne szégyeljük követni a rómaiakat. Fejlesszék ki az iskolában a tanulók testét, erősítsék meg és igy a szellemiekben is oly gyorsan megerősödnek, hogy az elemi iskolás tantárgy keretébe foglalt kenyérkereseti ügyes­séget is a legkönnyebben elsajátíthatják. A kenés közben az ápoló ne feledkezzék meg egy testrész edzéséről sem, de különös alapos­sággal végezzék a testet-lelket üdítő: paizsmirigy­zökcsölést. (A paizsmirigy.) Hogy mily fontos élettani szerv a paizsmirigy, nagyon könnyen meggyőződhetünk akkor, ha va­| lamely állat pajzsmirigyét kivesszük. Satnya, cse­nevész lesz az nemsokára és rövid időn belül

Next

/
Thumbnails
Contents