Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-27 / 43. szám

1910. deczember 15. MAGYAR PAIZS 3 elpusztul. A paizsmirigy kiirtásnak az az első kö­vetkezménye, hogy az állat vére kevés oxigént kap, a vörös vérsejtek fogynak, a gyomor emész­tése, a bélnek felszívó képessége tetemesen alább száll, majd az izmok itt ott rángatódznak, meg­merevednek, sorvadnak, az állat fuldokolva léleg­zik, hogy minél több oxigénhez jusson, végül csakhamar görcsökben elhal. A paizsmirigy váladéka fehérjenemü anyag, de hogy mily vegyi alkotó része van, azt körülmé­nyesebben nem ismerjük. Ha ez a gyomorban és belekben mint étel felszívódik, hatása csakhamar abban nyilvánul, hogy a hülye, bamba és buta Külsejű és megjelenésű gyermek katonásabb, elevenebb külsőt mutat. Ha a tüdővészes beteg, vagy a skrofulás pajzs­mirigye elsatnyul, akkor azt tapasztaljuk, hogy a sorvadása rohamosan jelentkezik, a test ellent­állö ereje szemlátomást gyengül. Még nem bizo­nyítottál; be tudományosan azon feltevést, hogy a Koch-féle baczillus toxinja a pajzsmirigyre sor­vasztóiag hat, de annyi bizonyos, hogy a lelkierős megrázkódtatás a pajzsmirigyet izgalmas, heves működésre kényszeríti. De akármiként álljon is a dolog: aki a tüdövészből kigyógyulni akar, vagy aki mást kigyógyítani feltétlenül óhajt: ezen kö­rülményt figyelmen kivül hagyni nem szabad. Ezért a tüdővészesek hathatós gyógymódjának egyike a nyaki-mirigy és az egész nyaknak, kü­lönösen a paizsmirigynek gyógyzökcsölése, mert akkor a pajzsmirigyben az anyagcsere sokkal elevenebb, ennek váladéka pedig okvetlenül jó hatással van a Koch-féle baczillusok mérgének megsemmisítési ben. A nyaki-mirigy ápolása kétféleképpen történik, úgymint először az általános közérzesnek, a lelki nyugalomnak gondozásával, ápolásával, másodszor erőmüvileg, de maga az erőmüvi gyógybeavatko­zás is két részből áll, úgymint az egész testnek gj ógyzökcsöléséből, másodszor csupán csak a paizsmifigy kenegetéséből. Tulajdonképpen akkor felelünk meg a kitűzött czélnak, ha a beteg lelki hangulatát bármily módon felvidítjuk, továbbá ugy az egész testet, valamint a nyaki-mirigyet naponta legalább kétszer gyógyzökcsöljük. Azért sohase teledkezzünk meg arról, hogy a nyaki mirigyeket, áll alatti mirigyeket, a vese iájáu a mellékveté­seket, sperma mirigyeket sohase hagyjuk ki a gyógy kenésből. Valahányszor a gyümölcsmagviz, vagy pedig a közönséges Priessnitz- borogatást alkalmazzuk, ezen mirigyekre, különösen a paizs­mirigyre nayy gondot fordítsunk. A túlságos husevéssel, különösen pedig a fű­szerezett és besózott húsokkal (kouzei vekkel) való táplálkozással a paizsmirigy szenved, csiko­rog, sínylődik. Ha valaki a husievest túlságosan szereti, ehetik mindennap, de dobasson bele, főzessen benne ökölnagyságu kelkáposztát, kalarábét, hogy a le­vesnek alkáliás vegyihatása legyen, ekkor azután a kivezető cső nélküli mirigyek a túlságos hus­ievestől nem sínylődnek, gyötrődnek, nem sor­vadnak. Nagyon helyesen tesszük, ha a busuló, szomor­kodó tüdővészesnek bélperisztalMkáját jókarban tartjuk. Azért az illenek felkeléskor egy deczi budai keserüvizet igyanak. Hogy pedig ezen gyógy­szert a beteg meg ne szokhassa, minden két hét­ben a hashajlót változtatnia kel). Ha a betegnek rossz étvágya van, főzzünk neki 8-10 evőkanál forró vízben 3—4 evőkanálnyi ezerjóíüvet, főzzük azt oly sokáig, hogy az hara­goszöld legyen, ugy hogy a 3 evőkanálnyi ezer­jótüből főzött tea mindössze is egy piczi pálinkás­pobárnyi legyen. Ezt a beteg egy hajtókára igya ki. Ha pedig a betegnek egyáltalában nincs ét­vágya, sőt az ételtől undorodik: főzzünk 10 evö­kanálmi összevagdalt ezerjófüvet, fél deczi forró vizben, főzzük azt oly sokáig, hogy a szüredék mindössze is 3—4 evőkanálnyi legyen, itassuk azt a beteggel háromszorra és pedig minden evés előtt egy órával. Azért tértem ki a paizsmirigy zökcsölésnél az étvágy gerjesztésre, mert a jó étvágy közvetve hat a paizsmirigy állapotára és annak jókarban tartására, mert ha a gyomor a jóízű ételektől kellemesen feszül: ilyenkor még a mogorvának kedélyhangulala is telvidul. Az általános jóérzés ugy a paizsmirigy fejlődésére, mint a tüdővész gyógyulására igen jótékonyan hat. Hiszen emiitet­tem, hogy a paizsmirigy váladéka nagyban elő­segíti a vérképzését és a vérnek oxigén felvételét. Ebben leli magyarázatát, hogy a paizsmirigy ápolásával az egész szervezet jótékonyan ss»em­látomást gyarapodik. A pajzsmirigyet ápoljuk akkor is, ha a beteg állandóan friss, vagy oxigén (és ozóndus) levegő­ben tartózkodik. Ha a tüdövészes beteg nyakát nyomkodják, ke­negetik, akkor az áll alatti, tarkó körüli mirigyek és limfa edények jóval több vérrel telődnek meg, mert az erőmüvi inger nrgyban helyettesíti a tápláló idegek működését, csakhamar a fehér vér­sejtek is hozzálátnak erélyesebb munkájukhoz, meiyek folytán a mirigycsomók megkisebbednek. A hülyék (kretinek) pajzsmirigye bizonyos is­ii meretlen okok miatt elsatnyult, ennek következ­i ménye az, hogy azok merő bárgyúkká, butákká lettek. De a paizsmirigy kiirtása, vagy pedig a ? szervezetünkben fellépő ismeretlen ható anyag | következtében elaszása, sorvadása, még halált is okozhat. Hogy a pajzsmirigynek mi a feladata szerveze tünkben, nem is oly rég idő óta tudjuk. Hiszen a mult században még csak fogalmuk sem volt az orvosoknak róla, de nem is igen törődtek vele. Pedig ma már tudjuk, hogy igen fontos szerepet játszik, sőt az emberi gép működésében határozottan nélkülözhetetlen, csupán csak meg­betegedése a test növését ts a szellem fejlődé­sét megakasztja, merev görcsöt (tetanust) és epilepsziaszerü rángatózásokat okozhat. A paizsmirigy hatása a húsevő állatnál sokkal fontosabb, mint a növényevőnél. Ha a húsevő állat pajzsmirigyét kivágják, dermegörcsót kap. A görcs néha már a műtét után egy-két napra megtámadja az állatot, t. i. amikor a mirigy vá­ladékának hatása teljesen elenyészett és a halál sem sokáig várakozik. A növényevők ellenben csak lassan salnyulnak. A súlyos testi és lelki hátramaradást, melyet a paií.smirigy eltávolítása vagy elsatnyulása okoz, orvosi műnyelven kreti­nizmusnak, gyügeségnek, testi, lelki véznaságnak nevezik. Pótolni kell tehát valamivel ezen fontos mirigy váladékát. Ha a pajzsmirigyet elvesztettük, he­lyette mesterségesen más paizsmirigyet kell be­kebeleznünk. Igen fontos dolog ez, mert mint Gebhardt Ferencz dr. mondia: »l-ször mirigy­váladékot termel, mely főleg az agyvelő és ideg­rendszer kellő müködésénez szükséges, 2 szor a váladék ártalmatlanná tesz bizonyos mérgeket, amelyek a bélben végbemenő rethadásból támad­nak.® A paizsmirigygyel való gyógyításról pedig azt mondja, hogy: »különbözö uem élő állat mirigyé­nek kivonata, vagy az azokból előállított kémiai ágensek tényleg előnyösen befolyásolják a paizs­mirigy hiányából származó fonák tüneteket.® Mivelhogy a paizsmirigy önmagában álló szerv, mivelhogy kivezető csatornája nincs, igy tehát, ha azt valamely állatból kimetszettük, beforraszt­haljuk a test bármely részébe. (Ez az úgyneve­zett implantáczió.) Ilyen implantácziót csak a mult század első tizedeiben végeztek először. Birher svájczi orvos paizsmirigy elaszásban szen­vedő betege hasüregébe emberi paizsmirigy­darabkát ültetett. A paizsmirigy a beteg ember testében teljesen felszívódott s rövid idő alatt gyarapodásnak indult. Szintúgy kísérleteztek állati paizsmirigygyel és a.z eredmény ugyanaz lett. Birkánál is megpróbálták ezt és a mirigy a szer­vezet véredényrendszerébe beágyazta magát, vért vett föl, azt feldolgozta s ugyanolyan nedveket választott ki, mintha eredeti helyén lett volna. Eleinte csak felvagdosták a paizsmirigyet. és a beteg eledele közé keverték. Később paizsmirigy­nedvet fecskendeztek a bőr alá. Gebhardt Ferencz dr. az »Opotherápiáról« szóló becses müvében azt mondja, hogy: Murray gliczerin-karból kivo­natban, White thymollal, Howitz, Mackenzie nyer­sen ecsettel, olajjal, sóval, vagy vajasikenyérrel etették a paizsmirigyet. Leichtenstern klyzma alak­jában adagoltatta. Majd tablettákat készítettek belőle. Akármiként is használják, szép eredményeket érnek el vele, különösen, mivel a testsúlyt is gyarapítja. Ez igen fontos arra az illetőre, aki tüdővészre hajlandó, mert ha ilyennél a paizs­mirigy elsatnyul, a tüdővész csaknem átmenet nélkül a harmadik stádiumba lép, teste rohamo­san fogyni kezd, néhány hét alatt teljesen lesor­vad. A paizsmirigy elsorvadásának oka lehet a lelki erős megrázkódtatás és a képzelödés, külö­nösen akkor, ha a beteg a tüdővész fellépése előtt jóval hamarább arról győződött meg, vagy olyasmit hallott, hogy a tüdővész gyógyíthatatlan Az ily erős lelki megrázkódtatások késztetik a paizsmirigyet az elsorvadásra, mert a pajzsmirigybe vezető véredéoy görcsös összehúzódása a többi indító okok között a lelki behatások következté­ben történik. (Miként kell a paizsmirigygket zökcsölni.) A pajzsmirigyek kiirtása, nemkülönben annak megbetegedése, sőt kellő táplálás hiánya tehát nagy zavarokat idézhet elő. Közvetve használunk a testnek, ha az ápoló a paizsmirigyet a zökcsöléssel növeli, erősiti, viszont a paizsmirigy váladélfának az a hatása, hogy a testet előnyösen fejleszti. Nem felesleges hát munkám akkor, amidőn ezea tárgynál huzamosabb ideig vesztegelve a paizs­mirigy ápolását, zökcsölését, valamint annak felette fontosságát körülményesen leirom. A paizsmirigy-zökcsölés a következőképp tör­ténik : A beteget alacsony székre, vagy zsámolyra ültetjük, az ápoló a beteg háta mögé áll és a zsiros, olajos, vagy topolyfabimbó balzsamos, avagy irnák-kenőcsös kezével a gégétől a nyakszirtig j hátrafelé keni a nyakát. A paizsmirigy zökcsölést azonban magunkon is végezhetjük, t. i. olyformán, hogy középső ujjúnkat fültövünkbe tesszük és hüvelyk ujjunkkal kenjük a paizsmirigyet. Csak ebből áll az egész. Ha azt vesszük észre, hogy a beteg a paizs­mirigy-zökcsölést szívesen tűri, sőt utána hízik, különösen nagy gondot fordítsunk a paizsmirigy zökcsölésre. A nyaki-mirigy zökcsölé^e ugy a betegnél, va­lamint az egészségesnél ugy a fiatalnál, mint az öregnél egyaránt hasznos, a fiatal sokkal gyor­sabban fejlődik, nemcsak testileg, de szellemileg is szemlátomást gyarapodik, AZ idegesek is sok­kal hamarább gyógyulnak meg. Mi lesz a Hadik-mumiával? A mult számunkban közzétett eme nyilt kér­désünkre Oszeszly M. Viktor szerkesztő az Alsó­lendvai Híradóban részletesen felel. Elmondja, miben áll ez az ügy. Ezelőtt négy évvel látta — úgymond — először a múmiát, hogy a kápol­nában rágják az egerek. Kegyeletes érzése meg­botránkozott, hogy egyfelől a törökverő hősnek az emléke, másfelől a természeti csudás állapot penésznek és egereknek martaléka. A zalaeger­szegieg elakarták vinni az ők muzeumokba. Azt mondta rá, hogy ők lendvaiak azt nem engedik, Maradjon Lendvának s közönségének. A város­házán megkérdezte: Kié a Hadik múmia? Ott azt felelték, hogy a plébániáé. A plébánián azt mond­j ták, hogy övék nem. Tehát ha senkié, akkor mindenkié, vagyis a közönségé. Lelkes buzgalom­mal gyűjtögetett rá garasokat, hogy az enyészet­től megíientse a múmiát s másfelől a közönség megtekintésére hozzáférhetővé tegye; diszes ruhát s üvegkoporsót szánt ne^i, s majd a várban jut neki egy szoba, s a látogató közönség szívesen adni fog egy-egy garast a szükséges további fen­tartásra. A gyűjtésben s az eszme kivitelében segítségére volt Dr. Chilk' Sándor ügyvéd. Gara­sokból összegyűjtött 500 Koronát, ehez adott még Budapestről Gróf Hadik Barkóczy Endre 500 koronát. Ez az ezer korona elég is. A dolgot már csak nyélbe kell ütni. S mikor a senki múmiáját át akarja adni a közönségnek, a plébánia nem engedi. A plébánia most azt mondja, hogg az övé, ö rendelkezik felette, s ha akarja el is tzmettet­heti, A plébánia kéri a pénzt, Az összegyűjtött pénzt, melyhez ő nem járult hozzá. — Nős hát itt megakadt az ügy. De ilyen tárgy fölött nem illik czivódni, mondja Oszeszly, maradjon a 300 éves múmia a kápolnában a pókhálók számára, ö az 500 koronát visszaküldi gróf Hadik-Barkóczi­nak, a másik 500 koronát a helybeli szépítő egyesületnek adja át. S nem lehetetlen, hogy eljön majd a Hadik-Barkóczy család s elviszi, s akkor nem lesz sem a papé, sem Alsólendváé, sem Zalamegyéé. — (Ezt mi előre is meggondoltuk.) Erre vonatkozólag nekünk az a szerény észre­vételünk van, hogy a plébános ur, mikor azt mondja, hogy el is temettetheti a múmiát, mert rendelkezik vele: akkor téved. Sem a múmia, sem a kápolna, sem a templom nem az övé, csak örizete alatt van. A dolog megfordítva igaz: a múmia is, a kápolna is, a templom is, sőt még a pap is a közönségé. A közönség rendelkezik. Csak a közönség temetheti el a múmiát is, a papot ií. A közönség azonban nem olyan kegyet­len, hogy eltemesse, hanem megtartja emlékül. S minthogy Alsólendván a közönség egybázilag is együvé tartozik, igazán nincs helye a ciszály­uak. H^nem Alsólendva közönsége egyszerűen in­tézkedik, — Igy gondoljuk mi ezt helyesnek. Mert lehetetlen, hogy érzéke ne legyen az emlé­kek iránt. Hiszen emlékek teszik a történelmet s a 'történelemnek minden kis részecskéje, még a monda, s az adoma is, drága kincs.

Next

/
Thumbnails
Contents