Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-22 / 38. szám

XI. év. laiaagarsieg, ISIO. szeptember 22 38, sxám. SlSfixetési ár : Sgy évre 4 kor 04 f fél évre 2 kor, 04 f Nsijedrt 1 kor. 04 f SgJM szán 8 fillér. Hirdetíssk dija megegyezés szériát, Nyilttér »or» 1 koí Szerkesztőség ég kiadóvataf; Kossuth-utcsa 43 Buerfeeszti 2J . Lajos JVE-ULT-I "krai-báii-sailg:: ( XJ H3 3ST Gr ""STE L, FEEENCZ V EOEBÉLTSTÖEGr laptulaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Czégéres magyarok. Vagy taian a magyar iparpártolás is csak divat? Hát persze hogy divat. Még ugyan csak divat. Egy darabig beszélünk és irunk róla, mikor egy-egy nagyobb lap, vagy miniszter, avagy főispán fölveti a kérdést. Azután borzasztóan és bosszantóan unalmas. Pláné most ki az ördög foglalkozik ilyen szamársággal'? Ha tudomásul veszi a közönség a hírlapokból, hogy évenként 1500 millió koronát adunk a külföldnek iparczíkkekért, épen olyan hirnek veszi, mint hogy Csácsbozsokon 150 gyermek jár az iskolába s nem 151. Ezekben a milliókban benne van a szappanért kiadott pénzünk is. Nós aztán baj ez ? Mért volna baj ? Schicht ur megmosdat bennünket, aztán tiszták vagyunk, szépek és műveltek. Kell é ennél több? A Schicht szappangyár ugy tudom Aussigban vau. A gyárban sok száz ember dolgozhatik, mert csupán az irodában 80 ember ir. 80 ember irja a megrendeléseket, a kiadást és a bevételt. S itt készilik, fogalmazzák a reklám táblakat is. Hány reklám táblát készítenek itt? És mennyibe kerülnek ezek a táblák? Nem lehet tudni. Legtöbbet küld Magyarorezagba. Erre az országra visel legtöbb és legtöbb gondot. Ez a leggyámoltalanabb a íöld kerekén. Itt kell mosdani sokat. Mint a gy rmekek világában. S minth gy a gyermek maga nem tud megmosdani, tehát Schicht ur végzi a mosdatást, mint a gondos anya. A világba sok reklám táblát kiküld Schicht ur, de mondom, Magyarországba legtöbbet. A legelhagyatottabb faluban is ott lóg kétháom tábla a kocsma ajtaján, a fűszeres bolt ablakaban és a községháza falán. A városokban több van. Sok pénzbe kerülhet. Azt hiszem, van 30 ezer községünk. 90 ezer táblára van szüksége. Egy koronájával megközelíti a 100 ezer koronát. S ha 500 ezer koronába kerül is ! Micsoda potomság neki az a félmillió korona, mikor pár év alatt három millió koronát ksp érte tőlünk! A Schicht szappan táblája ott lóg minden magyar kereskedő ajtóján. De mikor olyan szép képek is vannak rajta! Egy kulcs s egy szarvas ! Ezek a védőjegyei a szappannak. A kulcs s a szarvas! Ezek már csak biztos jelei a szappannak. A német m

:ndig ostoba volt. Mintha szándékosan keresné a d sparat fogalmakat. Csizmából issza a sört. S még azt sem mondja, hogy: pfuj! És mégis ő mosdat meg minket — tisztára évi millió koronákért Milyen Ízléses emberek és miiyen okosak lehetünk akkor mi mellette! És szépek! Csak a hazafiságunk piszkos. Ezt mossa le rólunk Schicht ur! Mikor a magyar iparpártolásnak borzas hajú költői korszakában hivatkoztunk a magjaikereskedőnek hazafiságára, hogy ne pártolja a külföldi gyártmányt, legalább abban, amiben magyar iparczikk is kapható, mert pl. van magyar szappangyár is. kívánságunkból engedve megeiőztük a feleletben. Azt mondtuk, hogy a saját érdekét tegye a haza érdekének elébe. Mert az üzlet üzlet. A pénz pénz stb. Első a kenyér. Első vagyok én. stb. Ha az a külföldi jobb, hát legyen az az első. Ha az a külföldi olcsóbb s azon többet lehet nyerni: hadd menjen az üzlet! Hadd jöjjön a haszon! De hogy péüz nélkül, ingyen, miért rakja ki és miért lógatja a magyar kereskedő azt a 90 ezer idegen czégért! Erre, igazán szeretném, ha valaki megfelelne. Abban a bizonyos költői korszakban még olyan törvényt is irtak, hogy ne csábítsa, ne „ingerelje" senki emberfia az embert fnnek, meg annak a megvásárlására, kivált külföldi czíkkeknek a megvásárlására. Persze, hogy irtak törvényt, de — külföldi tintagyárból. Ez pedig hasonlít egy kicsit a budapesti muzeum épülethez. Ennek a fala tele van aggatva plakátokkai s rá van írva a plakátokra, hogy: Ide plakátot aggatni nem szabad! Borbély György Az ébredező szezon ... Az ébredező szezon őszi képe elénk tárul már: apró emberpalánták az iskola gondjaival szedik könyveiket, némelyik a modern iskola minden terhével: rajztábla, tömb, cirkálom, könyvek halmazával, baktat a Muzsa-hajlékába. Az aszaló kánikula idő előtt megszárítaná a csörgő falevelet: s ím itt van előttünk az ősz melankóliája. A szezon mort-nak vége. Kezdődik az uj, őszi élei. A honatyák még nyári szabadságot élveznek, de még ebben a hónapban visszajönnek. A dunaparti gótikus palotát szellőztetik már, a politikusok itt-ott nyilatkoznak; olyan forma ez, mint mikor a szép asszony toalettjét rendezi a hóditó séta előtt. Idehaza nálunk is megérzik az őszi időt. Haza jön mindenki. A hivaal teljes létszámú. A városházán az újra ébredő közélettel szép tercekre régi szándékok megvalósítására gondolnak. Miként a megnyíló iskolák levegőjében a becsvágy szelleme kereng,- ugy a városházán is a vezetők részéről meg volna a becsvágyó működés, hogy helyi kulturánkat, társadalmunkat intézményes alkotásokkal a haladás országútja felé irányítsuk. Ki mondaná hogy a haladás vágya uem él a szivekben. De mivel minden haladást egyúttal pénzkérdés, rendesen a konzervativizmus zátonya és az anyagi áldozatoktól való állandó tázé konyság,- a vidéki városok haladásának aScillája és Gharibdise- miatt minden jó szándék elpusztu . Ugy tetszik: jót akarnak, midőn az az óhajtásuk, hogy az ébredező szezon cselekvés vágyát ne akadályozza a túlságos fontolgatás akadékosság és szűkkeblűség. Sok emberünk volt idegenben s bizonnyal számosan tapasztalta hogy ami \idéki városi életünk milyen fejletlen és mennyi kívánni valót hágy hátra, szemben a külföld sokkal kisebb városaival. Sokan látták is, hogy egyes kultúrintézményeket idegenben szintén elmésen, kis költséggel és utasítandó reálizmussal valósítanak meg, hogy a mit nálunk a magángazdálkodás és válallkozás foglal el, mint használja föl azokat idegenben a községi és városi közélet a közjövödelmek fokozására. Szállók, téglagyárak, takarék pénztárak városi köztulajdonok s mindarra szolgálnak, hogy jövedelmükből városi intézmények: modern világítás, járda művészi sétányok, vízvezeték stb. létesüljenek. Nem is beszélünk arról, hogy város és község valamenyie belterjes gazdálkodást üz és soknak erdei gazdasága egy maga fedezi a közköltséget. Még azt sem akarjuk külön kiemelni, hogy a város vagyonos emberei végrendeleteikben becsületbeli kötelességüknek tartják a városi közintézményeket fundácziókkal erősíteni. Nálunk tiz ujjunkon feltudnók sorolni azokat a városokat a hol a polgári adakozás intézményeket erősített. Hogy nincsen erre érzékünk, annak okát legtöbbnyire abbau találjuk, hogy nálnnk a közintézményekre történt végrendeletek adakozások oly slendriánul kezeltetnek (tisztelet a kivételnek) s a hagyományozóra a köztisztelet oly gyéren hul, hogy azok a kiknek szivében a köznek hozandó áldozat szándéka meg is van, a végső rendelkezésnek kellő tiszteletben nem tartása miatt rendesen el áll szándékától. Lehetetlen, hogy akik most meszebbről hazajönnek és közállapotainkon a javítás szándékátó vannak áthatva, magukkal ne hozzák e szomorú elkedvetlenítő gondolatokat. Vajha e l-özeledő szezon belevinne minket az évekre tervszerüleg megállapított haladás sodró áramlatába. E jó szándék pedig városunk vezető társaialmának egy akarása mellett valósulhat; da a munkában mindenkinek ki kell vennie részét. Ha a haladás áramlásába vinne az életre keltő szezon: szívesen üdvözölnők mint városfejlesztésünk uj korszakát. Miképp lehetünk honszuéletüek ? Elbeszéli: Egy orvos. LXXXIII. (Az egyszerű életmód.) De ne csak vagyonban legyünk előrelátók, le gyünk testiekben, lelkiekben jövőre gondolok" Testünk egészségét, valamint lelkünk aczélosságát»' vidámságát is igyekezzük öreg korunkra tartogatni. De kiváltképpen pedig oly lelki vagyonszerzésben szorgalmatoskodjunk, melyet a fiak és unokák holtunk után nem örökölhetnek, hanem magunkkal visszük és bemutatjuk akkor, midőn sáfárságunklól számot adunk. Ha földi életünkben mindent elvesztettünk is, de görcsösen őrizzük meg azt, amil tőlünk solia senki jogosan, igazán meg nem irigyelhet, amit a lopóit tőlünk el nem lophatnak, ez pedig nem más, mint Isten iránti háládatosság és a vig kedélyhangulat. Csak le ne horgásszuk fejünket, a kétségbeesésnek ne ad|uk át magunkat soha. Vigasztaljon bennünket azon tudat, hogy: majd csak valahova fordu sorsunk, valahogy csak lesz. Hiszen tél útin sárható a kies tavasz, azi űröm ut n jő az öröm, de sohasem annak, aka megpróbáltatás után is földöntúli gyönyöröket áhítozván, fellegvárakat épít és megvalósulását zsarnokilag követeli. Hiszen a szegénynek nagyravágyása örökre bezárja előtte a boldogság útját, holott az igazi boldogság a tisztességes szegénységben található fel, nem pedig a bíborban, bársonyban és főnyes palotákban. Az egyszerű életmódhoz mi is könnyen hozzászokhatunk, csak akarat kell hozzá, egyéb semmi Mert sohase feledkezzünk meg arról, hogy tulaj.