Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-22 / 38. szám

magyar pA1Z s 1910. szeptember 22. donképpen mi korántsem vagyunk busevö ragadozók, hanem gumó-, gyümölcs- és növényevök. És hogy ez igy van, kitűnik abból is, hogy azok, akik egész életükben folytonosan drága ételekkel és finom borokkal táplálkoztanak: ezen felesleges kiadásokkal egyszersmind a betegségnek csiráját kobelezték magukba. Az ilyenek sohasem érik meg a 100-ik életévet. Ha az egyszerű, puritán életmódot megkedveljük, sohasem vágyakozunk az inyeczkedésre, mert a munka után sokkal jobban esik a száraz kenyér, mint a tétlenkedónek a legdrágább étel és ital. Vacsora után pedig a megtört, megrogyod, elfáradt test a pihenésben találja legnagyobb gyönyörűségét, nem pedig a hivalgásbaü, az egy-két óráig egyfolytában tartó tánczban, egész éjjeli kártyázásban, éjt-nappali ivásban, evésben. Nincs a föld kerekségén állat, mely életerejét, egészségét, ékességét, arczának üdeséget oly esztelenül pazarolja, mint az ember. A veréb a tavaszi fuvalom a lehűti forró vérét, ha egyébbel nem, leeresztett,'szárnyait és farkát verdesi a pocsolyába, avagy a patak sekély szélébe, amikor is magát a tűdőgyuladás veszélyének teszi ki, de hogy valamely állat, vagy madár kis családja táplálását elhanyagolná, avagy fiókáit, vagy önmagát eledellel, itallal tultömné, avagy Istenadta ruházatától magát megfosztaná, szőrét, tollát kitépdesné, az ily esztelenséghez hasonló példát az állatok közt hiába keresüuk. Az ember az ily botor életmóddal teszi magát tönkre, igy hül meg széra-szóra, igy veszti el vérének ellentálló erejét, AZ északi sarkok lakói, valamint az odautazok, a kutatók sohasem hűlnek meg, csak megfáznak, vagy pedig megfagynak. (Hogy védekezzünk a meghűlés ellen ?) Az izzadt testtel való meghűlés leginkább nyáron a szabadban, vagy télen a féktelen táncz közben történik meg. óvakodjunk izzadt testtel léghuzatban állni, felhevült állapotban sört, vizet, limonádét inni. Ivás előtt mindig együnk bárom-négy falat kenyeret, vagy egy zsemlyét, egynéhány falat sóskalácsot, mert ekkor a hideg folyadék nem az üres gyomorba kerül. Igv az ital felszívódása nem történik oly mohón, tehát a meghűlésnek eshetősége sokkal ritkább. Általában esztelen dolog, ha annyira neki hevülünk a munkának tornának, sportnak, hogy egész testünkről csurog az izzadtság. Mert ezáltal az egészséget mindig koczkára tesszük. Ha erősen akarunk izzadni, izzadjunk a gőz, vagy iszapfürdőben, vagy a dunna alatt a hársfateától, őseink ezen egyetlen egy, de a legártalmatlanabb és leghatékonyabb izzasztó szerétől, mely sem a szivet, sem a véredényt soha meg nem támadja, a véredényelmeszesedést nem sietteti, miként a szaliczil és készítményei. Óvakodjunk izzadt testtel a verőfényes napról a hűvös pinczébe, vagy hűvös szobába beülni, ott a jégbehütött söröskancsókat ürítgetni. Óvakodjunk nedves, ködös időben a félig-meddig zárt, vagy rosszul csukódó ablakhoz közel állani, mert a páratelt levegőnek áramlása okozza a legtöbb reumát, mellhártvagyuladást és sok máj tüdő és egyéb bajt. Legkönnyebben meghűlünk a lapocz kák által szabadon hagyott, be nem fedett, védetlen hátunkon, különösen éjjel, ha a hideg tal mellett kitakaródzva alszunk. Azért a szülők igen helyesen cselekszenek, ha a 6, 10, 15 éves gyermekre (valamint minden családtagra, aki az éjjeli meghűlés ellen védekezni a mély álom miatt nem tud) teveszőr-mellényt adnak lefekvés előtt. Se a szobában, se az iskolában ne üljünk télen a falhoz oly közel, hogy a hát és a váilak érintsék a hideg falat. Nem szabad izzadt testtel a munkát, a sétát abbahagyni, utánna a fűbe, vagy hideg helyre feküdni, hanem siessünk haza, ott vessük le ruhánkat és vizbe mártott törülközökedóvel, szappannal mossuk le egész testünket, vegjünk más ruhát magunkra, az izzadságos ruhát padig teritsük ki a napra. Ez nyáron a meghűlés ellen a legjobb védekezés. Ily elővigyázattal szüleinket, hozzátartozóinkat a keserves aggódástól, szivmardosó gyötielmektől mentettük meg. A hajótörött jól tudja, hogy nem vesztett el az mindent, aki az összes vagyonát elvesztette. Csak mindig a rosszabb sorsban lévőkre tekintsünk vissza. Ahhoz szoktassátok magatokat, valamint fiaitokat is, hogy az életet ugy a jó, mint balsorban csak színjátéknak kell tekinteni, különösen akkor, valahányszor komor gondok kezdenek tornyosulni vidámságtok felhőtlen, tiszta egén. Az élet oly hamar elmúló színjáték, melynél a legördülő függöny a mindent betemető sir; oly rövidke szindaraa, melynek vig, avagy szomorú tárgya mindig egyedül tőlünk függ. Ha a küzdelemben fejünket vesztjük, sohse lesz részünk a vígjátékban, mely a hosszú életnek egyik fontos kelléke. De ehhez tulatosan kell a gyermeket hozzászoktatni. Igy hágunk az idegesség elébe. Viszont azon szülők, akik gyermekeik kívánságát mindenben kielégítik, akik a majomszeretettel, ezen kétélű gyilkos fegyverrel tekintélyüket csorbítják : azok ugyanazon fegyverrel gyermekeiket is kivégzik. Nincs könnyebb, mint üdvös tanácsokat osztogatni, de vajmi nehéz azokat be is tartani. Ennek oka a helyes nevelés hiányában keresendő. Mert hol van az az apa, vagy anya, ki teritett asztalához közeledő gyermekeit az önmegtagadáshoz, a testi vágyak korlátozásához hozzászoktatni akarván, ezeket mondotta volna: »Fiam I Oly számtalanszor ültünk már teritett asztal mellett, hogy Istennek ezen különös jótéteménye — az étel — egészen megszokott és oly kevésre becsült dolog előttünk, mint a levegő.« Térjünk el tehát most a napi szokásainktól és töltsünk el ezen egyetlen egy napot ebédevés nélkül, hogy az örökösen sok munkával megterhelt gyomornak is legyen némi szünete. Adjunk szünetet a gyomornak anynyival is inkább, mert a tartós egészséget és a I hosszú életet csak akkor nyerhetjük el, ha a . gyomornak is adunk betenkint egy pihenő napot; Istentől nyert jótéteményeket csak akkor fogjuk igazán méltányolni, csak akkor gerjed bennünk a hálaadási, imádkozási vágy, ha az ételt a jól kikoplalt gyomor, az italt a jol eltikkadt szervezet, az álmot a teljesen elfáradt test nemcsak amúgy í immel-ámmal kívánja. És most engedjük az asz' tálhoz ülni a szegényeket, akiket ide meghívtam, > akik hétszámra nem laknak jól, sőt évszámra J éhesek, mert éhségüket csak csillapitgatják, de | azt Istenigazában soha el nem verhetik. 1 Hol az az apa, aki igy szoktatja gyermekét a | lemondásra, az egyszerű életmódra? I " A sajtó knkaezok. Lezajlott a balassagyarmati esküdtszéki tárgyalás és ime, — mint már oly gyakran, — ismét alkalom adatott nekünk látni, hogy a magyar sajtó túlnyomó nagy része mennyire egyoldalú, mennyire elfogult s mennyire felekezeti. Tudom, hogy akadnak ismét habzószáju sajtókölykek, akik esetleg rám teritik a vizes lepedőt, de én mégis kimondon azt, hogyha madarat tolláról, embert barátjáról, akkor egy ország közviszonyait, közerkölcsét, közszellemét, értékét, annak sajtójáról lehet megismerni. Ide vezet az, ha egy ország sajtója kilencztizedrészben, egy felekezet kezébe kerül! Akkor aztán a dolog természetében rejlik, hogy a sajtólovagok mindent egyoldalúan, saját fajtájuk érdeke szerint pertraktálnak ! Ilyen irányban igyekeznek befo] lyásolni, hatni, megtéveszteni s az ellenkező véle! ményüeket megfélemlíteni. Valóságos ezudarság az, hogy nálunk mikép i kezelik nemcsak a közvéleményt, hanem magát g jogegyenlőséget, az igazságot is. Ezek előtt semmi sem szeut. Sem a törvény, sem a biró, sem az egyenlőség. Tudom, jól ludom, sót néhányszor meg is mondottam, hogy nálunk osztálv ura lom van, de most már erősen tarlunk oda, hogy osztályigazság is legyen. Maholnap oda jutunk, hogy Justitia istenasszony csak a szegény köznép ügyeiben tartja szemén a kötőt; mihelyt azonban valami társaságbeli, zseatri, uri, vagy zsidó tevö kerül sorra, akkor rögtön kipislant Őnagysága a kötő mögül és a jogegyenlőség arczulcsapásával az illetőnek összeköttetései, társadalmi állása, orra, pénze vagy a sajtó állásfoglalása szerint méri ki az — igazságot. Íme ott a balassagyarmati Szőke eset is! Ott a Giaccomuzzi, a Zucker eset! Sőt, hogy igazságtalan ue legyek, : ott van számtalan más eset, a mikor a fóur. a ! zsentri élvezi ezt a megkülönböztetett elbánást! A bíróságot, a várost, a vidéket, az esküdtszéki tagokat, a mefisztó arczu ügyészt előre megvádolf ják, bogv ők prom uszirozott antiszemiták! Előre tudják, hogy hányan tognak igennel, hányan nemmel szavazni! Hogy az esküdtszékbe bekerült zsentri mennyire igyekszik meggyúrni az emberileg érzőket. Hogy biztosan el lesz ítélve Szőke, mert zsidó! Ma kilenczen vannak, a kik Szőkét okvetlen bűnösnek mondják ki! Holnap már csak heten vannak, mert a tntfis»tó arczu ügyész megsértette a polgári önérietet. Még csak egyet kell megnyerni Szőke ügyének s aztán visszakapják a gyermekek apjukat. Sőt az egyik lap, a melyik pedig ugyancsak keverte a felekezeti kártyát, már azt is tudta, hogy Szőkének harminczezer koronájába került a pere! Ebből negyedfélezeret kaptak a védők! Helyes, ha a védők annyit kaptak, ők abból élnek. Dehát akkor ki kapta a többi huszonhetedfélezer koronát!? Ki?! No, no, talán nemcsak nem a sajtó kukaezok ? Mert elvégre az ügyész, a mefisztó arczu ügyész talán csak mégsem kaphatta I Noha igazán megérdemelte volna, mert ugyancsak megerőltette magát, hogy a polgári esküdteket meggyőzze arról, hogy ők a zsidó részéről még mindig nagyobb becsülésben részesülnek, mint az irodalom berkeiben otthonos uri ügyész részéről. Szegény balassagyarmati esküdteknek ugyancsak megmondották, hogy milyen nagy szamarak. Én ug\an ugy tudom, hogy az esküdtek esküt tesznek arra, hogy a tárgyalás alatt álló bűnügyről, az itélet meghozatala előtt esküdttársaikon • kivül mással nem beszélnek. Es ime a fönséges sajtó mégis mindent tudott. Vagy nem tudott, csak koholt az ügy érdekében? Akárhogyan volt nem volt szép dolog; nem volt okos dolog, mert | elfojtott keserűséget szült. Csak olyan országban a melyikne; ilyen sajtója van, csak ott történ1 hetik meg az olyan czirkuszi Dummer Auguszi féle bukfencz, hogy 5 évvel ezelőtt az egész or• szág függetlenségi volt s most csakhogy a magját is ki nem irtották annak a pártnak. Az ilyen országot, az ilyen népet sajtóstul, politikustól együtt ki kell söprüzni! Ez a politikai és érdekvigéczek hazája! A legnagyobb csahosak a néplélek megmételyezöi s megrontói. | Európa nevettében foghatta nagy potroháját ezen a csepűrágó mutatványon, ahol a sajtó által bolondított fönséges nép elvesztette lelki egyensúlyát ! Node, hogy a dolog érdemére térjek, mint tudjuk, Dr. Szőke Széchényi ügyvéd nyilt utczán le; lőtte felesége szeretőjét. Jól tette, férfiasan, eré' lyesen, bátran végezte az exekueziót. Igaz, hogy annál nyafogósabban s anyám asszonyosan viselj kedett a szánakozás idején ... Le kelt durrantani az olyau léha ficsurakat, akik mulatságból, blazírt szórakozottságból tőrnek be a családi szentélyekbe! Dehát betört a Reök ? Én Szőkét eleve felmentettem. Mert jól tette ha nem párbajozott, a mint utólag az ügyész is tanácsolta, mert a párbajban nincs egy szemernyi igazság. Ha Szőke párbajoz, ugy lehet, hogy noha az ö boldogságát, : házi tűzhelyét dúlták föl, mégis ma nem Ö, hanem Reöek menne a szép Reginával Abbáziába . . . Azonban, mint kérdem, betört é Reök, Szőke családi szentélyébe? Mert tény az, hogy egy ember meghalt, annak rendje és módja szerint meggyilkoltatott. A gyilkost felmentette az esküdt| szék. Fölmentette volna a népszavazás is. Tehát ! nincs bűnös? De igenis van a szép asszony. A j szép asszony, aki nagy óvatosan »előre megfontolt szándékkak beolajozta a kapukulcsot, bevezette majd kivezette a szeretőjét. Tebát közvetve ! ki a büuös? Reök nem, mert ő'udtommal nem használt sem kloroformot, sem bájitalt, de még | csak buzogányt sem. AZ erőszaknak semmi nyomát sem látom leuforogni. Hiányos tehát a törvényünk, mert ha már az ilyenfajta bünszerzőre nincs is benne paragrafus, a házasságtörő asszonyt mégis csak be kellene csukni legalább néhány hónapra, utt bent aztán nyugodtabbau Írhatná | meg esetleges memoriájait. igy, sehogy sem lehet az ember erkölcsi érzéke kielégítve. Gyilkoltak, embert öltek és nincs bűnös. Földúlták egy ember boldogságát, fölcsigázták idegzetét, elvették az eszét és nincs tettes ! Persze, ilyenformán aztán fene sok házasság törő férfi is bekerülne a kóterba, de ^ereucse, hogy a legtöbb esetben nincs tanu. Itt azonban az önbeismerés okozta a bajt, amit az asszony eleve tudhatott, hogy be fog következni, tehát ő duplán bűnös. No már akkor mégis csak okosabbak azok az asszonyok, akik nem esnek önbeismerébe, ellenben vigan éneklik : Minek a Szőke ón nekem ? Mikar a barnát is, szeretem . . . A dolog szimulája pedig az, hogy most már a jól sikerült »eredmény< után, épen azok a lapok (köztük >Az Est* is) a melyek ugyancsak tág teret engedtek a beküldött külön tudósító fantá-