Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-15 / 37. szám

XI. év laiaBBSFSieg, 8§IQ 8 szeptember 15. 37u saeáí-S", Siöűsetísi ár : SSyy étre á kor 04 f íél ávra 2 kor 04 f K«i ;jeárs 1 kor 04 f Sgjtw Bzám S íiilér. Hi-det-'s k dijs, megegyezés szeri't. Nyilt' r ora í ; •-,» Szerkesztőség ti kiadóval i. Kossuth-utc > 43 _tIoz?-\7~átiii. Lajos TVT-I-I -T-I -U-gl.-t-.A.-i-^ga.-Ur : | X_,E1 FFLEENCZ V BOEBÉLTGYŐEG? laptulaj donps. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Szülök panasza. — Mi az a Block? — — A medve a mézet megeszi. — Nem is iskolásgyermek az, aki nem tudja, hogy mi az a Block, vagy Bloch. Ha pedig iskolás fiu létére sem tudná, hogy mi az a Block: szerencsétlen gyermek! az sohasem •tudna megtanulni rajzolni. Mert a rajzolás és a Block egymást kiegészítő szervek. Épen ugy mint a nyálat: akár csigabiga nyálat, akár az embernyálat, akár az ökörnyálat, a bébanyáftt el nem képzelhetnők a csigabiga szarva nélkül. Eri nem tudok rajzolni, tehát nem is tud­tam eddig, miféle sakramentum az a Block. De utánajártam és megtanultam. Hát az a Block két darab vastag barna pspiros. Más­képen Deklinek is hívják, S az a rendelte­tése, hogy a finomabb fejér papirost, külö­nö en a rajzpapirost beborítsa, és védje. S még az is reudeltetese, hogy fizessen érte a tanuló egy koronát — az első évben; a második évben már egy koronát és 10 fillért, s a harmadikban talán két koronát. A tőle véde'mezett fejér rajzpapir csak 2. 3, vagy 4 krajczár. Tulajdonsaga pedig az, hogy az eiső évben 20 czentiméter, a második évben 23 czm. s igy tovább. S igy változik a beléje teendő raizpapirosnak is a nagysága. Az iskolás gyermek néhány ilyen rajz­papirosra lerajzol néhány példa széklábat s ezt a nnív. szí munkát, a Block vé elmezi az idők viszon'.agsagaival szemben, bizonyosan azért, hogy a mű épségben és szépségben bejuthason a Britiseli-muzeumba Ez a rajz művészet műiden túlfeszített drágasággal bele­kerül. papiroknak. plajbaszoknak. "utmniknak az árával, 50 fillérbe. A Block azonban 100 fillér. De ez csak egy évig. másik esztendő­ben más Blockot kell venni. Az első eszten­dőnek a Blockja már nem védelmezheti m r g a második esztendőben vásárolt rajzpapir >st. Nagyon természetes dolog az is, hogy olyan­fajta papírra, amilyenre tavaly rajzoltunk, az idén már nem rajzolhatunk, sem olyan fajta plajbásszal, sem olyan fajta gummival. Más fajtát kell venni, egy meghatározott árut. Sőt a legfontosabb a dologban az, hogy hány krajczár az ára. Igy változik a fajtája a Blockokuak is, Mintha szerződést kötöttek volna a Blockok készítői, hogy egyik csak az első évesek számára készit Blockot, a másik csak a másodéveseknek s igy tovább. S hogy mindenik Block-csináló biztosítva legyen a l>ultura áldasávai. Persze vannak szülők, kivált a szegényebbek között, akik azt mondják, hogy hiszen itt rablóbandaság van Az embereknek vagy a gyarlósága, vagy a gonoszsága teremti meg ezt a rablóbandaságot. Olyan üditőleg hat szegény lelkünkre az a bir, hogy jön a t.v .i . JKÜÜ tanitás az ingyenes oktatás Oly.m üditőleg h:t, mint harmatcsepp a tikkadt füre. Vájjon meg fogjak é köszönni ? vájjon jó lesz é az, ha az áiiam fölment minket 4—5 korona tandíj fizetség alól, de ugyanakkor az állam elnézése miatt a Blockok, könyvek, gummik bandái e helyett 10—15 koronákat szívnak ki belőlünk? Mert ide csak ezt a hitvány Biockoí állí­tottam előtérbe. De hány ilyen taneszköz van még az iskolában! Nem uj panasz már, hogy a tankönyveket mennyire : á'ilag gyártják — s legtöbbször miiven számítással ! A tudós tankönyv iró hosszas vajúdás után megállapítja, hogy: „A medve megeszi a mézet". Egy pár esztendeig még csak meg­eszi a mézet a medve s ő az évi 5—6 ezer­forint hasznot. De ez kevés A könyv nem fogy eléggé. Mert ha János már kitanulta, átadja a könyvet Jancsinak, a kisebbiknek, a kitől igy semmi haszon nem jött a könyv szerzőjének és boltosának. A szerző erre gondol egyet. Uj javított kiadást rendez. Mert rájött, hogy igy magyarosabb: „A medve a mézet megeszi". Most már Jancsinak is meg kell venni a könyvet. A bátyjáét nem használhatja. Csak a javított kiadásból tanulhat. De aztán nyalja is a tudományt, mint medve a mézet. 5 — 6 ezer forintnál most már több a meiiékjövédelme a fővárosi tanárnak, ezért a sokszoros javításért. De hát, azt hiszem, hogy mostanság ez a fődolog, a legfőbb dolog és a Block-vasárlás. Nem egyéb. B. Gy. Hogy támogatják az egyesüle­tek a háziipari! Hét éve, hogy életem természetes és kedves kötelességétől elszakittatva, a kétségbeesés leg­magasabb fokán, minden formát, sablont ledobva, halálos rémülettel a czéltalan élet ürességé'ől, minden lehetetlennek látszó nehézségen áttörve, czélját kerestem életemnek. Nyers termékeink itthoni feldolgozása, a házi szövészet átreformálása munkájában megleltem életem nemes czélját. Az éiet nagy csapásai ellen biztos gyógyító balzsam bármily nagy elviselhetetlennek látszó lelki fájdalmat, elviselhetővé tompít a még ennél is nagyobb munka. »Ha magad baján bármi küz­delem árán segíteni nem bírsz, keresd a másé* és elfelejted a tiedet.« Anyára mondása. Rá m Nemzeti hit.*) Eszembe jut aranyo.Mákosi Székely Sándor s arra gondolok, vájjon milyen lesz egy ujabb len dült ko-szak ... S vájjon ki lesz annak egy ujabb előfutárja. Az állat nem emlékszik a múltra s nem gondol a jövőre. Az ember a beszélés tehetsége mellett ebben is különbözik az állattól. Azért né/ünk a múltba, hogy a jövőbe láthas­sunk. S amit nem látunk ott és itt: csorba az az emberi voltunkon. * * * £szembe jut, hogy Székely Sándor ma már senkinek sem jut eszébe. Kálban, ahol született s Aranyosrákoson is, ahonnan származott s ahonnan nevet is vett és » szomszédos Tordán lakó nemzetiségei közül is csak az Írástudóbbak emlékeznek a — nevere. Pedig nemcsak szűkebb nemzetségének, s -ülő­földjének és egyházának kellene rá emlékeznie. Avagy »nem méltó é, hogy a haza szivében hordja annok emlékét, ki a hazát szivében hor­hozá ?« A történetíró elméjében, a költő szivében tartja a hazát, ó kettősen hordozá azt. Azonkívül, hogy Istenének ís szolgált és áldozott. *) Dr. Boros Györgynek ,,Az unitárius vallás Dávid Ferercz korában és azután ' cz. könyvéből. Aján om különben a Magyarország lap vasárnapi vezérc:ikk írójá­nak a figyelmébe. Szerk Eszembe jut. Aranyosra;kos Székely Sándornak az élettörténete. Igen rövid az. Leguloljáu kezdem ott, hogy meghalt. — püspöki korú íján, egy házi látogatásának a munkáia közben, mint katona a háborúban. Azelőtt pap és tanár volt. Két irány­ban tanított, tehát a jövőről gondoskodott. Azon­közben történeteket irt nemzetéről, mellyel csak a múltba nézett; de még előbb legitjontabb korá­ban a honfoglalásról dalolt eposzi kürtjével. Látott a múltba s nézett a jövőbe. ulvastátok é a történelmét s szomorú dalait ? Nem jut é eszetekbe, hogy mikor a magyar nem tudott elég jól emlékezni a múltra s nem mert gondolni a jövőre: olyan volt mint a barom, me­lyet már csak a vágóhidra kell vinni. Ezelőtt száz esztendővel volt ez. A vátesek is belenyugodtak, hogy vége Ilionnak, porba omlott a büszke Kártágó s Róma rabigába görnyed . . . most mi következünk, mert » Romlásnak indult hajdan erős magyar.« S Berzsenyinknek legméltóbb társa, Kölcsey is busán sírja rólunk : »Más nép áll a kihunyt helyére'« »Más ország a négy folyam partira, más szózat és más keblű nép.« — A harmadik azt mondja: »Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény.« — Nohát, a hol a hit ie megszűnik, mi következik azontúl? Semmi. Ám Székely Sándorban nem szakadt meg a hit, amint megszok'ott szakadni a rémült szivekben. AZ ifjúság tulajdonsága a hit és remény. Nem a 24 éves Székely Sándor poétának a fiatalságát értem ezalatt. Nem az egyénnek, han:m az esz­mék életének a fiatalságát. Értem ezalatt azt a legifjabb hitéleti eszmét, melynek ez a poéta is egyik tényezője. Nem hiszem, hogy a reformácziö s ennek egészséges hajtásai ne adnának ujabb és erősebb tápláló anyagot a nemzeti életnek lendületet a keréknek, frissebb nedvet a vérke­ringésnek. Hiszem és vallom, hogy a fiatalabb egészséges hitéleti eszmék az öregség rezigná­cziójának, reménytelenségének, sőt kétségbeesésé­nek bágyadt melegágyát fölrázzák s kikél belőle az akarat, a hit, remény és a bizalom, az élet szeretete és a munkakedv. Nem az öreg püspök-, a fiatal unitárius teologus tanuló dalol legelőször a magyar honfoglalásról, a nemzeti létnek erős alapjáról, melyre építeni lehet ós kell. Ez a fiatal pap nem esik kétségbe, A XIX. száz elején, a fiatalság korszakában egyik­másik poéta társa is visszanéz még egyik-másik történelmi szép multunkra, de hogy előre leg­továbbra vethesse szemének reménysugarait: Székely Sándor a legmesszebbre néz vissza, leg­dicsőségesebb multunkra: a honfoglalásra. Es ebben ö az első a mi költőink között 1822-ben. »A székelyek Erdélyben« czimü eposzával. Erdély völgyes és halmos dus Kanaán; termése aranyalma, melyet lángos oroszlánok őriznek: a dákok, géták, gepidák, rómaiak, gothusok kemény harezosai Attila öröksége veszendőben. Egyik fi a Khaba (Csaba) visszamegy seregével Ázsiába­Aladár elesik; a harmadik fiu írnak maga kör£ g\ üjté vitézeit: Zágont, Uzont, Káinokot, Kézde

Next

/
Thumbnails
Contents