Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-15 / 37. szám

2 M A G VAU PAJZS 1910. szeptember 15. nézve igaz kell hogy legyen és kiséróm az életutamon. A jó hazafiak jajgatnak, hogy drága penzen bécsi rongyban kell járniok, a hazai gyáraknak csak szubvencziója magyar, termékeiket Bécsből kapják. A nyers gyapjút potom áron kiviszik s méreg drágán hozzák helyette a bécsi rongyot. A szegények panaszolnak, hogy az urak csúfot űznek velük, csipkékre tanítják a leányokat, amit senki sem vesz s egy szál kartonszoknyában ráí,za őket a hideg egész télen, a gyapjút eladják, nem tudják megszöni. A másik meg éppen azt' panaszolja, hogy szövőszéket adnak neki olyant, hogy a házába be nem fér. Epit bufeje, kamatos pénzből az udvar sarkába házat neki. A kiuok kinjával leszövi azt az egy darabot, ami rá vau téve a szövőszékre. Tovább nem tud menni rajta, A szövőszék, amely minden világkiállításon érdemeket nyert, annyira imponált a felfoghatatlanság és megérhetetlenség varázsával, tyúkok ülőhelyéül szolgál, a szegény paraszt húzza holta napjáig az érte épült ház kamatfizetésének terheit. Majd kalapok s különféle ovodai kézimunkára képesítenek, napi 4 krajczár megkeresésére. A fórumon szereplő népboldogító kapaczitások megtürödhetnének a könnyben, amit a boldogítottak miattuk elsírnak. Igazabb szavuk egy siucs, mint mikor azt mondják: »Az Isten őrizzen meg az urak sárga kilincses ajtajától.« Ha azt tudjuk, hogy rossz dolga van Amerikában, tudjuk meg azt is, hogy rosszabbnak kellett lenni itthon, ha innen oda menekült. Ibből kiindulva, átérezve a csalhatatlan két szerkettőt, átszűrve az eszmét, dolgoztam a nyers anyag itthoni feldolgozásán, mint melynek megvalósulása százezrek biztos megélhetését rejti magában, ha nem szórjuk ki azt a pénzt is Bécsbe amivel szabadon rendelkezünk. Mindezen keserű tapasztalatok előtt, mikor még hittem a szónoklatokban, nem prot'áuizálta előttem mint ma a bécsi rongy a szónokot. Gondoltam közéjük állok, az igaz, hogy nem vagyok méltó a sok magas intelligencziáju egyén közé, az én lelkem eldurvult a szövészet durva fizikai munkája közt, oly magasztosan érezni és beszélni nem birnék, de az ő munkájuk, az anyagtalanított lelkek túlvilági munkájának az én reális muakám, kiegészítőül szívesen fogadhatnák. A felkeresett fórumok egyike azt kérdezte ajánlatomra: »a társadalom melyik osztályába tar tozom«. A másik azt mondta: »a textil-ipar zsidó kézben van, bojkottot, lehetetlenné tevést ígért, ha békét nem hagyok neki.« A másik rám kiabál: »ki bizta meg ezzel, mi közöm ebbe elegyedni, keserű falatot igér«. Ki bizott meg ezzel? itthon vagyok, teendőmre nem várok megbízatást, itthoriossági jogomnál fogva. Ha érzem fizikai tájdalmát e szomorú helyzetnek, ba torkom vas marokkal szorítja össze a fájdalom, ha erre gondolok, misé az ügy, aminek fájdalmát magamról leparancsolni nem birom, állok elébe, legyen bár keserű falat. Az állam nem támogat, ellene van a házi szövészetnek. Magas állású egyének kérésére is kijelentik a támogatás megvonását, azonban ha építtetnének házat a szövőszéknek, tán adnának a visszaküldött szőnyegekből egy párt. A Védő Egylet szintén ez állásponton van. az én tervezett szövő iskolátnmal homlokegyenest áll. E két fórumot kerülnöm kell, amig a légből kapott ideák meg nem hódolnak a gyakorlat munkás tapasztalatai előtt. Nekem össze volt hordva egy szövő iskola teljes műszaki felszerelése. Valamelyes kiegészítéssel harmincz egyén munkaeszköze állt rendelkezésemre, összes vagyonom, kétezerötszáz forintom ebbe volt fektetve. Kértem a szövő iskola felállítására helyei, támogat íst sokszor a várostól, a gazdasági egylettől is, az utóbbitól ezerötszáz forintot kértem egy tanfolyamért falun, amelyet itt helyben, egy mintaszövészetben conczentrálnék, amely mindig támogatója len^e a falusinak. Miután é^ soha semmi segélyt nem kaptam, elszámolási kötelezettségem senkivel szemben fenn nem forgott, semmiféle számadást nem vezettem. Husz szövőszék közül néha egy válik be, mennyi legyen ez? Ha a szállításnál eltörik a harmincz, teljes szövő felszerelés, mennyi lesz a kár. Eltörik-e? Kell, hogy Késmárkról hozassak szövőszék gyártót, ki megcsinálja, vagy helyben találok, ki megcsinálja. Hol és milyen viszonyok közé jön ez az ideiglenes szövő-iskola. Mennyi értékű anyagomba kerül a kezdők értéktelen munkája, milyen áron kapom meg a kisegítő személyzetet? Mind nem bírhattam költségvetésbe részletezni, utólagosan se vállalioz hattam az én vaktában összevásárolt felszerelésem közé ugy belehelyezni a kért összeget, hogy én azt külön részletekben elszámolni uirtam volna. Például a szövőszék lába eltört; megcsináltattam : ez a tiétek, az elnyújtó szál a potóban az enyém, az ontok a ti pénzetekből a tiétek, az alkalmazottak eddig az én megrendelt munkámon dolgoztak ezt én fizettem, eddig meg a növendékek tanításával, ez meg a ti költségetek, ezer és ezer ilyen adat megoldhatási lehetetlensége tette kikerülhetetlenné az egységes árbani vállalati megoldást. Nem fogadták el, igy nem vállalkozhattam azután se másféle munkára. S mégis oly sok viszály után, ezt az adminisztrálhatatlan helyzetben álló, közvetlen folytatását a talusi szövésnek, az ismert szakiskolák fnlá helyecem. Nem kerül oly sokba és jobban meg telei a helyi érdekeknek. Vegyük a gödöllői tanműhelyt. Ennek aránya nom felel meg. Itt 7, nálam harmincz teljes szövő leiszerelés kerül már kezdetben munkába, itt nyers anyagból, tehát gyapjú fonás, festés, fonás is szerepel és a szövésnek minden taja kultiváltatik; ami a ház szükségét képezheti. Csakhogy egy centrumból osziik házaknál szét. Méltóztassanak érdeklődni, mibe kerül. A késmárki szakiskolát is megnéztem. Az itt levő növendékek, a három évi képesítés után még pozicziót kell, hogy keressenek, az én növendékeim már egy megélhetési poziczióban nevelődnének. Aztán akik mindenképpen lovagolnak iajta, hogy valaminek több legyen az adminisztrátora, mint a munkása, tán egy három évi gyakorlat meghozná, hogy meglehessen számokban és rendszerben is irni, amit csinálunk, ami óriási nagy különbség előre megírni, azt amit meg nem lehet aztán csinálni. Kolozsvár. V. Bombay Mária. Miképp lehetünk liosszuéletűek ? Elbeszéli: Egy orvos. LXXXII. Kedves barátaim! Talán ti vagytok azon jurátusok, kik márczius 15 ikét szereztétek? Nemde ti vagytok azon jogászság, kik majdan komoly elmével szolgálandjátok a törvényt? Ti romlásnak induló magyar ifjak! Gondoljatok nemzetetekre, a józan, mértékletes életre és ne változtassátok meg a bibliai rendet, hanem aludjatok éjjel, feküdjetek a tyúkokkal, keljetek fel még szürkület ben az Istent dicsérő fecskével! Ébredjetek tel pitymallatkor é-* nézzétek a kellemes gyönyörködtető isteni látományt: a hajnal pirkadását, ott magatokba szívhatjátok azon ózondus levegőt, mely minden embeii mesterkélt tüdővész gyógymódnál és szérumaál hathatósabb, mely az aldehidketon lassú elégetésekor árasztott dezinficziáló szern -1 is százszorta fógauatosabb a hajnal hasadásakor szívható ózondus levegő a leghathatósabb gyilkosa, oxidálója a Koch féle tüdővészbaczilusoknak. Nézzétek gyakorta a hajnalt! Szemléljétek naponta és bizonnyal üdvözültök, mert örök életet ad, mivelhogy a gyarló ember hétköznapi gondolkozását Istenhez emeli, az elfásult kebelt megfinomitja, kicsiszolja! Nem értitek meg ennek szépségét ti. czivilizáltnak, előrehaladottnak mondott nép? Holott a görögök már három évezrednek előtte is megértették! A görögök azt hitték isteneikről, hogy amely pillanatban felkél a »rodo daktylos Eós«. vagjis a rózsaujju hajnal, azonna

1 leszállanak a többi istenek is a magas Oiymposz tetejéről s rövid vártatva elmegy ki ki a maga dolgára. A serény Helios tűnik fel előbb mosohgós tekintetével. Hiszen neki korábban kell ébrednie. Ö hajija a nap kocsiját az égi körben. Poseidaon sem várat magára, egy perczet sem késik. Hajnal után megragadja háromágú szigonyát s azt fölemelve hánytoigatja a habokat és aszerint, amiként Eolusnak, a szelek királyának megparancsolta: elölör egy szél, mig a többi négyszögű zárkájában marad. De a görög nemcsak isteneitől hitte, hogy ők hajnallal kelnek, hanem maga is azt akarta, hogy a hajnal felkeltével, mint az istenek felébredése idejével köszönthesse, imádhassa isteneit. Azt tartották, hogy az istenek felkelés és mosakodáskor legszívesebben veszik földi emberektől a hódolatot, mert ekkor leginkább ráérnek. De a Bárdoczot, Bágyont, Vargyast, G\ulát, Béldit, Ordándot, Daczót, Csereit, Kászont stb. levágják a lángos oroszlánokat, a tündérkertet elfoglalják s Haddur (isten) jelt ád nekik az égről és a jel fényben megtanítja őket, hogy mit kel! ezután tenni. »S Haddur kedve (akaratja), hogy itt honnot vá[lasztva, maradjunk." A honalapító frigyet köt s hitet esküszik, »S részese lett vérrel védett vize partinak és bőv Erdeinek s e just unokákra maradni határzák Dalának ez a tartalma. S benne van egyuital a jelentősége és nagyértéke : a hit és remény, ha észrevesszük s ha a történelmet tekintjük és ha ismételjük, hogy nemzeti irodalmunk újjászületésére, nemzeti önérzetünk fölébresztésére ez az első kürt. Ö a székelyek honfoglalását irja meg; két évvel később egyenesen tőle tanulva, Vörösmarty Mihály Árpád honfoglalását irja meg kétségtelenül nagyobb kürttel és tüdővel fújva bele a történelembe s a szunyadozó nemzetnek a fülébe. A nagyobbra nőtt tanítvány mellett háládatos dolog nagynak tisztelni a kis mestert is. Száz esztendős irodalomtörténetünkben mindig megemlítik a könyvírók ugy érintőlegesen a Szekely Sándor nevét is; de a száz esztendős ToldyBeöthy-féle irodalmi tankönyveinkben nincs nyoma annak, hogy valaki a Hebe zsebkönyvben elolvasta vagy csak megtekintette volna ezt a három szakaszos kis költeményt.*) Ugy tetszik nekem, mintha érdeménél kevesebbre becsülnék. Azt nem merem hinni, hogy a történetírókat sa tankönyvirókat bármi kis részben is felekezeti szempont irányítaná. Legföljebb, hogy ha akaratlanul játszanék szerepet az ilyen t-zellem. Én ugyan uem szeretném, ha valaki a lepedőt iám torditva azt hinné, hogy akár akarattal, akár akaratlanul én is az en\éimnek szeretnék kedvezni, mikor tovább is menve azt mondom, hogy Dávid Ferencznek az ő történelmi nagyságához mérve irgalmatlanul kicsiny a hire, neve, dicsősége. Uj vallási szereplésével fölfrisiti a nemzeti művelődés /érkeríngését, uj forrása az életnek, amint már emlitém s a nemzeti alapon való fejlődésnek lökést ad, hogy ne mondjam, kész lépcsőnek. Most mondám már, hogy az elernyedt vén embernek bizalma, reménye is haldoklik. Maga Dávid Ferencz szegeletkö, uj utczát jelölve a szellemi közlekedés sz; mára; szikla a tengerben, mely az ütéseket elszenvedve uj irányt ad a hullámoknak. Mohosult váromladék alól csak most s csak kevesen ásogatják és hozogatják napfényre, emlékét . . . Kevesen. Ezt, ismétlem nyomatékosan. S ha elég jól megfigyeljük az irodalom történetét, észrevehetjük, hogy a magyar demokratikus Hűségesen átmásolják egyikből a másikba, hogy négy énekből áll. lira épületén a nagymester mellett leglöbbet dolgozott Kriza János, aki Petőfi Sándornak a lángeszű építőmesternek jobb keze, első palléraként jöhet számításba. Az esztétikus könyvek ugyan igen rokonszenveden említik a Kriza nevét, de tudja az Isten, van ebben a rokonszenvességteo valami bántó, valami leereszkedő kegy és kegyes leereszkedés; van valami az emberek gondolkozásában, a mi Erdélyre ugy le tekint. Pedig innen foiynak le a vizek és patakok, a friss, üde folyamok, hogy lent elterüljenek; meg-megujulö reménynek, hitnek és bizalomnak birtvivö madarai szállnak szárnyra e sziklafészekböl; és mint a hegyek patakja siet lefelé: uj eszméknek és gondolatoknak elemei ömlenek Budapest tengerébe. S absurdum, de ugy van: mélységből a tenger lenéz a hegyek csermelyére. Ezt csak ugy közbeszólva emiilém. Eszembe jut annyi többi között Arauyosrákosi Székely Sándor s arra gondolok, hogy \ajjon milyen lesz egy ujabb lendült korszak s vájjon ki lesz annak előfutárja? Ki lesz ez és milyen lesz az? Mindegy. De lesz lendült korszaka még az eszmék világának. Mert olyanok vagyunk, mint »futó folyam hullámai.« Habra hab tolul, elsimul; azután újra felborzul, hogy megélénkült, felfrissült cseppjeivel simuljon le megiut. A hullámnak ez örökös mozgó tusájában a gondviselés mindig előre küldi egyik másik