Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-08 / 36. szám

1910. szeptember 8. MAGYAR PAIZS 3 hirdeti, hogy a testi büntetéstől tartózkodjunk — minden esetben és minden körülmény között. AZ önérzetet akarják kimélni a gyerekben. Hiszen az önérzet nem igy nevelődik az embeiben. Csak az elkényeztetésnek és a túlságos érzékenykedésnek vetjük meg az alapját az álhumanisták szépen szóló, tetszetős elvével. Az élet azt mutatja, hogy az igy elkényeztetett, kényeskedő és érzékenykedő emberekből válnak az — öngyilkosok ; de a kötekedő jellemek is, a párbajhősök, akik nem ismerik a megbocsátást, a türelmet és szenvedést. A kényeztetve nevelteket aztán, ha az élet egy kissé nyakon felejti, lögtön fegyvert fognak vagy magukra vagy másra. Ne szaporít suk tehát az öngyilkosok és gyilkosok számát az elkényeztetéssel! Es lássunk hozzá az utczai neveléshez. Minél Dagyobb ur valaki, minél tekintélyesebb, annál inkább, A tekintély szavának nagy hatása van a nevelésben ; ha most nincs, ezentúl legyen, hogy megjavíthassuk az utczát, amelyen ma csak megbotránkozva mehetünk végig. Menjünk segítségére az iskolának ; mindenki menjen, mert ez egymagában tehetetlen. Azou legyen mindeu becsületes embtr, hogy az utcza, ha nem épit, legalább hát ne romboljon. Menjenek elő ebben a jó példával ne csupán a tanárok, tanitók, hanem az ügyvédek, orvosok, bírák, szóval: minden tanult ember. Ne nézze senki mosolyogva és tétlenül a gyermeki hibákat, mert szörnyű baj származik az ilyenből idővel az emberi társas-életre. »Magjában fojtsd el a rosszat, mert különben kifog rajtad.« Nóvák Mihály. Viharok, árviz. A nagy melegek után egyszerre olyan lett az időjárás, amilyent nem igen vártunk volna. Szép ószi napok helyett esős idő jött. S igy van ez nemcsak ezen a vidéken, hanem az egész országban. Most amikor annyi csapás érte az országot, ráadásnak jött az eső, nagy viharokkal karöltve, mely viharok romboló pusztítást vittek régbe. Különösen óriási károk voltak Erdélyben és a Délvidéken, ahol a telbőszakadások miatt a folyók kiónlöttek s az árviz egész községeket öntött el, elpusztította a terményeket, állatállományt és sok épületet lerombolt, söt még emberéletet is követelt. Kolozsváron a Pollák-féle telken két térti holtestet találtak az árviz által összehordott törmelékben. Az egyik Szabó György parkettgyári munkás volt, a másik egy 40—50 éves ismeretlen oláh ember. Hosszumacskás kolozsmegvei községben pedig két gyermek holttestét találták meg az iszapban. A vihar megrongálta a vasúti töltéseket és síneket is, ugy hogy pár napig a vonatok sem közlekedhettek. Még nagyobb károkat okozott az árviz a . Délvidéken, ahol még mindig több község van viz alatt s a vonatok egyáltalában nem közlekedhetnek. Temesvár és Orsova között. Óriási kára van itt az államvasutaknak, mivel sz árviz teljesen Magyar szóval beszél, aztán mégsem érted, Mert a gondolatja franczia vagy német . . . Azt Írja az apám, tudod-e jó fiam, A pesti ételbe belefőzve mi van? Csupa gyomorrontás, fehér liszthabarék. Nálunk a dtsznónak sem kell ily kotvvalék ! Főz nekünk a húgod babot vacsorára, Friss paradicsommal piros rántást rája, Ha ebből a király egyszer ebédelne, A magyar nemzetről változna az elve. Édes apám, lelkem, Pestről is megírtad, Hogy ez a főváros minden rosszról hirt ad. Jót hiába vártok, jó hir nem érkezik, Mikor urat láttok — a yazda vétkezik .. . A munkakerülők a városba mennek. — Nem vérbeli magyar, hát örültök ennek — Mert ha minden magyar a városba menne, A szép magyar nemzet jaj de csúnya lenne!. Te irtad meg nekem édes apám, lelkem, Hogy a fővárosban nagyon sápadt lettem. Az ország szivében egészen elkoptam, — Szegény Magyarország, keserű szived van! — Még azt is megírtad, — ami bires, pesti: Hogy itt magyar arczot egy nap kell keresni... És ha a királynak Pest adná a javát: Nem sorozna többé sohase katonát! tönkretette a töltéseket és hidakat. Karánsebesen az árvízkárt több százezer koronára becsülik. Turn-Szederin és Palánka között megakadt egy vonat, melynek segítségére egy mozdonyt küldöttek, melyen öt ember volt. A mozdony az alámosott töltésről lezuhant s mind az öt ember vizbefult. Borzalmas idő vonult végig pénteken d. u. a Balaton zalai partján is. Először jég kezdett esni, mely csakhamar felhőszakadássá vált, ami egy negyed óra alatt, amerre csak elvonult, tönkretette a szőlősgazdák termését. A vihar és jégeső legtöbb kárt tett a szigligeti, badacsonylábdii, kisörsi, gulácsi és káptalantóti szőlőhegyeken. Sőt nemcsak a szőlőkben, hanem a kapásnövényekben is érzékeny kárt tett a jégeső. Ez az időjárás betetőzte az idei amúgy is rossz termésű esztendőt. Súlyosbítja a bajt, hogy még folyton nagy esőzések vannak, A rettenetes elemi csapástól sújtott gazdák adóelengedésért folyamodnak. A gyerekek faiskolája otthon. Hogyan szerettessük meg a gyermekekkel a gyümölcsfával való időtöltést, annak ápolását és a vele való bajoskodást? Minden kisgaida iskolás gyermekeinek adjon először nem többet, csak egy négyszögméter földecsket az udvar végében vagy a zöldséges kertben. A leányoknak is, nemcsak a fiuknak. Valamivel keritse be nekik csak ugy, hogy éppen a szárnyas- és lábasjószág ahhoz ne ft'rhessen. Aztán ásassa föl velük. Ebbe a kis táblácskába belefér hat rövidecske sor: almamag, körtemag, cseresznye, meggymag, baraczk- és szilvamag, dió. Minden sor végébe ültessen kis lapos táblácskát, irassa rá a mag nevét. Ugy, de arra is szoktassa gyermekeit a gazda, hogy a gyümölcsmagvakat ezeniul el ne dobják. Rakják zsebre, otthon gyűjtsék skatulyába. S amikor itt van egyik másik magnak a vetési ideje, sorokba vessék el, dugdussák el az iczikepiczike magiskolába. Tessék csak ezt megpróbálni. Meglássa akárki, mily türelmetlenül lesik a gyerekek a mag kelését. S amikor búvik k>? Nojszen! Van ujjongás, öröm, dicsekedés. Aztán nő a vadcsemete. Tisztogatják, kapálgat ják a gyerekek mondás nélkül is. Szinte ott laknak. A másik éven ritkítva szétültetik. Persze, kell most már minden sornak magának egy négyszögméter terület. Adjon nekik az apa. Hadd tüstönködjenek, okoskodjanak, hadd gazdálkodjanak. Hiszen nemes foglalkozás ez, nemesiti a lelket. A gyerekekkel együtt növekedik a vadcsemete is. Amire oltás alá kerülnek, arra megtanulják az iskolában az oltási módokat. Otthon gyakorolják ezt a maguk fáin. Megered minden harmadik,... tizedik. Eredmény okvetetlen lesz. Micsoda határtalan örömet csinál ez! Boldogság van az egész Édes apám, lelkem, hiszek a szavadnak: Hogyha nem arattuk, itt mind éhen halnak. Szépen emlited meg a Bodri kutyánkot, És hogy édes anyám régen sütött fánkot, A fecske ott fészkel az ereszünk alatt, Es hogy neveduapjáu egy hely üres maradt . . . . . . Itt senkisem érti, amiket megírtál, De t'n hazamegyek — nem hiába hívtál. Péterfy Tamás. Barna Bandi baja. Irta: Agh Ab el. Barna Bandi a csárdába Bort rendelt a csutorába! Csutorába haj! De nem ez a baj! Jó bort kért és jó bort kapott, Amit barna kis lány hozott. Kis lány hozott haj! De nem ez a bai! A bor, az jó tüzes fajta! Hát még a kis eszemadta! Eszemadta haj! De nem ez a baj! házban, még a szomszédban is. Jönnek látogatására a megeredt ojtásnak a pajtások, még a vén emberek is. A magam gyerek-korából beszélek, az első megeredt ojtásomról. Nálamnál boldogabb gyerek sem járt akkor a földön. Lefekvés előtt imádkoztam is érte, jobban féltettem a szemem világánál. Megvan az a fa ma is. Most már embernyi ember vagyok, messze kerültem el tőle, de amikor arra térek, látatlan nem hagyom soha. Mintha csak a testvérem volna. Lám, hiszen nemcsak fát nevelünk akkor, mikor a gyereknek egy négyszögméternyi földecskét adunk, hanem neveljük a gyermeket is Isten képére. Megszerettetjük vele a fát, a földet. És ha megszereti a magáét, védelmezni fogja a másét is. Igy fog aztán országszerte elterjedni a gyümölcsfatenyésztés. Adjatok hát gyermekeiteknek — csak egy négyszögméternyi földecskét! Isten áldása lesz azon a kis földön, meglássátok. N. M. A legnagyobb csapás. A kis diák halála. — Saját tudósítónktól. — Sohasem muló keserű fájdalom érte Tompa Sándor zalaszentlőrinczi földbirtokost, kit a sors sújtó keze egy minta jó és szorgalmas fiútól f. hó 2 án fosztott meg. A mélyen sújtott családapa szeptember 1-én vitte Lajos fiacskáját a pinkafői m. kir. állami polgári fiu iskolába beíratni. Fejlett, erős és egészségesnek látszó fiu volt, azonban az utolsó napokban a gondos szülők észrevették, hogy a fiu höhög. Pinkafőre érve a fiút azonnal megmutatta az orvosnak édesatyja s miután az orvos hosszas vizsgálat után teljes egészségesnek mondta, igy tehát édesatyja beíratta a polg. iskola I. osztályába. Az igazgató nagyon megörült a jó modorú és igen jó bizonyitványu fiúnak. Miután az édesatya a fiút mindennel felszerelte s teljesen gondoskodott róla, másnap, azaz szeptember 2-án délben elutazott s fiától elbúcsúzva, intve őt, hogy vigyázzon az egészségére. A fiu még meg is kérte édesatyját, hogy: »Majd aztán a tanitó úrral jöjjenek el." S elváltak! . . . Az atya keserű előérzettel, a fiu pedig lehorgaszíott fővel bánatosan. Szeptember 3-án délelőtt pedig jön a távirat »Jöjjön azonnal, Lajos fia meghalt 1« A mélyen sújtott család azonnal elutazott, AZ orvosok rohamosan fellépő tüdőgyulladást és tüdőbénulást konstatáltak. Gyászba borult az egész ház s gyászt öltött az egész polgári iskola s szeptember 4-én azaz vasárnap, nagy részvét mellett temették el az idegenbe s?akadt fiút, kit a kegyetlen sors a gondosan őrző szülői házból szakított ki, hogy egy szép jövőre jogosító fiatal életet kioltva egy boldog családot a fájdalom színhelyévé avasson. A temetésen gyász zászló alatt tanári karának Jó bor, szép lány szedte-vette, Csepp kis eszét mind elvette! Mind elvette haj! De nem ez a baj! »Iszom mint török Budában, Szerelmet majd vallok bátran!® Vallok bátran haj! De nem ez a baj! »I-má-imádom Drágák Felbukott az asztallábba! Aztallábba haj! De nem ez a baj! Vallott volna földön fekve, De a kis lány kinevette! Kinevette haj! Ez már aztán baj!