Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-25 / 34. szám

2 MAGYAR PAIZS 1910. augusztus 18. Tehát mértékletesen az itallal! Mert különben testben, lélekben, ivadékaiban és gazdaságilag is — elpusztul a részeges nemzet. N. M. A nagyvárad—kolozsvári vasút 40 éves jubileuma. Magyarországnak legelső munka minisztere CsányLászló 49-beli közlekedési miniszter, már a kormánynak Debreczenben létekor munkába vette a debreczen—nagyvárad—kolozsvári vasút kiépítését. A világosi fegyverletétellel megszakadt a munka, de 20 év múlva mégis megcsinálta ezt a vasutat a szabadságbarcznak ugyancsak két katonája: Gróf Eszterházy Kálmán 48 as huszárfőhadnagy, Kolozsmegye főispánja és Odmán Zsigmond ugyancsak 48 as honvéd főhadnagy a kolozsvári keresk. és iparkamara akkori titkára. E vasút megnyitásának 40. évfordulóját most megünneplik. E tárgyban Kolozsvárt értekezletet is tartottak, melynek nevezetes mozzanata az, hogy részt vett azon az a mozdonyvezető is, aki akkor az első vonatot Nagyváradról Kolozsvárra bevitte. — Mintegy tiz-tizenöt emberből álló társaságnak a beszélgetéséből kialakult egy előkészítő bizottság, s ez értekezlet részleteiből a következőket közöljük : JEGYZŐKÖNYV felvétetett Kolozsvárt 1910 augusztus 20 án. Tárgy : A nagyvárad—kolozsvári vasútvonal megnyitásának negyvenéves évfordulója. Jelenvoltak alulirtak. Megjelenik Borbély György áll. főgimnáziumi tanár, a Magyar Paizs X. évfolyamú iparpártoló lap alapító tulajdonosa s a zalaegerszegi Gsányszoborbizottság titkára. Előadja, hogy szept. 7-én lesz 40. évfordulója annak, hogy a nagyvárad— kolozsvári vasútvonal első vonata berobogott Kolozsvárra. Elmondja, hogy ennek a vasútvonalnak a létesítését Csány László mint erdélyi kormánybiztos kezdeményezte. Később mint a Debreczenben székelő kormánynak tagja — közlekedési miniszter — a debreczen—kolozsvári vasútvonal kiépítését foganatba is vette. Sajnos a szomorú idők miatt a terv kivitelét akkor elejtették. A nemzet ujjáéhredésével azonban napirendre vették e vonal kiépítését. Kezdetben a Csány tervet mega tárták változtatni s Kolozsvár kihagyásával Nagyváradot, Nagyszebeni, Brassót akarták összekötni világforgalmi fővonalként. Kolozsvárnak e mellőzése ellen a magyar önvedelmi harcznak két kiváló alakja foglalt állást: Gróf Eszterházy Kálmán Kolozsmegye akkori fiatal főispánja, aki jobbkarját a szebeni ütközetben mint honvédhagy elvesztette és még néhai Gámán Zsigmond iparkamarai titkár, ki mint 1848—49-beli Kolozsvárt szolgált főhadnagy, ismerte a C-ány tervét. Mindkét férfiú fölismerte e vasútvonal irányításánál Kolozsvár jelentőségét, s a város és vármegye közgazdaságának föllendítésére való nagy fontosságát. Eszterházy Kálmán Gróf, azonkívül, mint szenvedélyes geologus, tudta, hogy minő mérhetetlen kincseke' rejt a föld méhe itt Nagyvárad és Kolozsvár között. Azt is tudta, hogy ezeknek a vasúttal való kiaknázása az ország jólétének előmozdítására rendkívül nagy befolyása lesz. Az eredmény megmutatta, hogy Eszterházy K. nem csalódott. Hiszen talán az ö számítását is fölülmúlja az a forgalom, mely a nagyvárad— kolozsvári vasútvonalon a földnek rejtett értékeit közkincscsé teszi. Szóló előadja, hogy ez a vasút Eszterházy Kálmán gróf főispánnak és Gámán Zsigmond iparka raarai titkárnak sok utánjárása s a kolozsvári ko'élet akkori támogatása révén 1870 ben kiépült. \z első vonat 1870 szept. 7-én délelőtt indult Nagyváradról és robogott Kolozsvárra. Ennek m st lesz negyven éve. Ez a magyar közgazdasági életben rendkívül nagy fontosságú. Ennek mpgünnepléíéről olvasott szóló az Ellenzék ez évi májusi és julius-augusztus elején megjelent számaiban. Nagyon sajnálná, ha ez az ünnepély Csány László vértanúnak : Magyarország első közlekedési miniszterének kellő méltatása nélkül folyna le. Mint a Csány szoborbizottság titkára, fölhívja a figyelmet e vatutvonal eszméjénél a Csány úttörő munkájára. Kuszkö István az orsz. tört. ereklye muzeum t. alelnöke, megerősíti Borbély előadásának fentebbi tételeit. Csány kormánybiztosnak „ Bucsu Erdélytölt cz. kiad/ányában már megemlékezik j e vasút kiépítés tervéről, s mint közlekedés' miniszter a Kolozsvár—Nagyvárad—Debreczen városok érdekében beadott memorandum nyomán az építés tervét is kidolgoztatta. E memorandumra Borbély Györgynek a Csány Lászlóról kiadott Emlékkönyve is rámutat. E memorandum egykori példáuya is megvan az ereklye muzeumban. Szerinte ez ünnep programmja nem is volaa teljes, ha Csányról kellő és méltó megemlékezés nem történnék. Ennek formája részletkérdés. Felemlíti, hogy az évforduló dolgában juniusi egyik utazása alkalmával a vonaton beszélgetést folytatott Herczegh Lajos Máv. kolozsvári főfelügyelővel. A főfelügyelő s egy vele utazott főellenőr szerint 300—400 kocsirakomány nyersterméket szállít ki a vasút a Királyhágó bérczei öléből. (Erdőtennék : nyersfa, deszka, lécz, fürészgyárak stb. kőből: gipsz, alabastrom, kőszén, czement, gránit stb. stb. bányák.) — Évenkint 25 millió korona bruttó jövedelmet hoz. Ezeknek értéke horribilis összeget képvisel. E negyvenéves évforduló megünneplésénél nem volna szabad mellőzni az e vonal mentén levő ipartársulatokat és vállalatokat, melyek mindenesetre szép összeggel járulnának a Csány-szobor alaphoz is. Nagy Ferencz ny. Máv. mozdony felvigyázó előadja, hogy az első mozdonyt Nagyváradról Kolozsvárra ő vezette be 1870. szeptember 7-én. Lipovniczky nagyváradi r. kath. püspök áldotta meg ezt a fellobogózott, zöldgalyazott vonatot, melynek ezentúl való közlekedésén csakugyan meg volt az Isten áldása, ót és vonatait hosszú szolgálata alatt soha bileset nem érte. — Elmondja, hogy a kolozsvári vonatot Gróf Eszterházy Kálmán akkori (s mai) főispán fogadta a megyei urak elén, a város polgármestere pedig a városi urak élén. Az állomásfőnök a télen elhunyt Virányi István felügyelő volt. Tatai Sándor, Dénes Dezső, Hikkel János keresk. és iparkamarai tisztviselők fölemiitik, hogy sok adat van a kamara levéltárában e vasútvonal létesítését illetőleg, sót Csány okmány is van. Jelen első értekezlet ez és más adatok áttekintését és földolgozását a végrehajtó bizottság feladatának tekinti. Előértekezlet a végrehajtó bizottság elnökéül fölkérendőnek tartja Kálmán Gusztáv államtitkár urat s társelnökükül Weisz József kir. tanácsos, keresk. és iparkamarai elnököt és Sándor József Emke t. alelnök fótitkárt, mint az ereklye muzeum elüökét. Ez urak felkérésével Bálás Gyula iparkamarai h. titkár bizatik meg. A 40 éves jubileum ünnepi tervét az előértekezlet tárgyalni nem kiváDja. Ez a végrehajtó bizottság feladata leend, Az előkészítő bizottság azt javasolja, hogy egy több tagból megalakítandó végrehajtó bizottság a már közellevő évforduló napon tartson egy ünnepi gyűlést és ez a gyűlés állapítsa meg ama teendőket, melyek az évforduló emlékére megvalósitandók. Miképp iehetüuk hosszú. életűek? Elbeszéli: Egy orvos. LXXX. (A súlyzógyakorlat.) Mindenekelőtt a sulyzógyakorlatról szólok, mert kiváltképpen azo .ra kell gondolnom, akik nem tudják a drága orvosságot és az ápolót fizetni, hiszen a magyar nemzetnek jobbára a legszegényebb néprétege között dühöng leginkább a tüdővész. Tehát ha a szegény népet, nemkülönben a szegénységet figyelmen kivül hagyom, annyit lendítek a szánalomra való tüdővészesek során, mint ama hajótörötteken, kiknek megmentésére csak egynéhány lélekvesztőt adnék, melyen csupán csak egy-két ember menekülhet meg, mig a nagy tömeg tehetetlenül odavész. Azoknak is segédeszközt akarok nyújtani a gyógyulásra, akik elherdálták apáik vagyonát, vagy akik a súlyos megpróbáltatások és a terhes betegség {napjaira mit sem gondolván, pénzüket amint szerezték, el is költötték. Mert az ilyenek, bár megvetésre méltók, megtérhetnek. Hisz: »Jobban örül az Ur egy megtérő bűnösnek, mint 90 igaznak.4 Segíteni akarok minden magyaron, még a becsülettől eltért gonoszon is, ha magát magyarnak vallja, mert »oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene bocsájtani.« De nemcsak igen olcsó gyógymód a sulyzógyakoilat, hnnem egyszersmiud a legegyszerűbb is. Ezt még a gyermek is könnyen elvégezheti. A 3 — 4 éves gyermeket karácsonykor ne holmi semmit sem érő külföldi gyatra játékkal, avagy fog- és gyomorrontó édességgel, hanem negyed-, fél-, vagy másfél kilós súlyzókkal (ha kis gyermek kicsinynyel, ha nagy, nagygyal) ajándékozzuk meg. S ha a játék, a nyalánkság jobban tetszenék is neki, emez bizonyára hasznosabb. Próbáljátok csak me/, mily igen megszokja a gyermek a súlyzó emelgetést. Nézzétek meg, hogy a fiatal, fejlődésben lévő gyermekre mily óriási hatással van. Vagy figyeljétek meg, hogy a tüdőbeteg légzöizmait mennyire kifejleszti. Minden tüdőbeteg számára vásároljon az ápoló 2 darab vas-súlyzót és pedig körülbelül akkorát, amekkora a beteg egyik ökle, amikor pedig már a gyógyulás szemmel látható, akkorát, mint a két ökle. Leghelyesebb, ha oly súlyzót vásárolunk, a melyre vaskorongsulyokat tetszés szerint lehet felrakni s levenni. Tegyünk rá annyi súlyt, a mennyit a beteg könnyen elbír. Csupán csak 10 perczet töltsön a beteg sulyzással, ötöt pedig tüdőgimnasztikával. Bár a súlyzógyakorlat egyszersmind tüdőgimnasztika is, de mivelhogy a sulyzóemelést a tüdőbeteg egyfolytában 15 perczig nem bírja ki, tehát ugy kell intézni a dolgot, hogy mihelyt a sulyzógyakorlatba a beteg belefárad, azonnal tegye le a súlyzókat és különféle törzshajlitásokat végezzen oly czélból, hogy az előre, hátra vagy oldalvást hajlongás a tüdő kiürítésén, vagyis a levegő kihívásán hathatósabbán segítsen, felegyenesedéskor pedig a tüdő egész feszülésig teljék meg friss levegővel. Egy közepes nagyságú ember tüdejének levegőtartalma átlag 3 liter. Ez azt jelenti, hogyha az ilyen ember tüdejét a mellkasból kivesszük, azt összelapositjuk: abba 3 liter levegőt tudunk nagy erőfeszítéssel belefújni De rendes légzés alkalmával nem mind a 3 liter levegőt cseréljük ki, hanem ennek negyed, sőt nyolczadrészét. Akik tüdővészre hajlamosak, azok tüdejük légtartalmának egy tizedrészét is alig lehelik ki ülő, vagy fekvő állapotukban, kétszer annyit lélegzenek ki a sebes járás alkalmával, jóval többet futólépésben. És ha ilyenkor, elfáradtan a mélyen belélegzett levegőt magukból a legnagyobb erőfeszítéssel kifújják: a tüdejükben lévő levegőnek csupán csak kétharmadát voltak képesek magukból kifújni, egyharmada miudenkinél benmarad a tüdőben. Ha valamely anya azt akarja megtudni, hogy csecsemő ha hajlamos-e a tüÖővészre, vagy nem, vigye estefelé ölében, vagy gyermekkocsiban a szabad levegőre, hazajövet fektesse bölcsőbe s amikor legmélyebben alszik, lesse meg azt a pillanatot, melyben csupán csak az orrlyukon lélegzik, tartson két ujjában a gyermek orrlyukához közel egy pamat ludpelyhet és ha az orrlyukon kijövő légátam a pehelypamatot csak alig hogy meglebpgteti, akkor az azt jelenti, hogy az illetőnek légzőizmai nagyon gyatra állapotban vannak, az ilyen szerencsétlent, ba éveken át magára hagyjuk, feltétlenül a tüdővész végzi ki, de ha öt mindennap rendszeresen zökcsöljük: ne féltsük, mert bízvást erős testalkata lesz belőle, mivel hogy a hiányosan szellőzött tüdöcsucsok csakhamar megedződnek. D 3 észrevehető ez másról is. Ugyanis, amely gyermeknek lélekzetvélelét alvás közben messziről is jól hallhatjuk, annak tüdeje könnyebben képes ellentállni a bekövetkezhető veszélynek, mint azon gyermeké, akinek lomha, nesznélküli lélegzetvétele a tetszhalott /. hasonlít. Ily megfigyelések után az anya lugtön tisztába jöhet azzal, hogy a nagy veszély elhárításához már gyermeke bölcsőbeli korában hozzá kell látnia, mert igy felnőhet anélkül is, hogy valaha orvosra lenne szüksége. Már pedig akármiféle csűréscsavarás van is a dologban, mégis néhány óv elteltével a társadalom a közegészség terén épp ugy követelni fogja a titokzatosság helyébe a nyíltságot és világosságot, miként a római vulgw profanum a »panem et circenses«-t. De vájjon hány anya fogadja meg tanácsomat? Hányan nézik majd meg, ha vájjon tüdövészes lesz-e gyermekük. Hiszen, nemhogy kis gyermek korában a tüdővészre való hajlamosság jeleire figyelnének, hanem még serdülő gyermekeik hallható panaszával sem törődnek, sót minden baj»kat csak a jó Istenre, a házidolgot és a gyermek-