Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-25 / 34. szám

1910. augusztus 18. MAGYAR PAIZS 3 nevelést pedig, különösen a lomha úriasszonyok, a cselédre bizzák. Ha a részeges apa meggondolatlanul gyermekének bort ad, az mindjárt kellemes meleget, térdében pedig zsibongást érez, mintha gyönge villamos áram hatott volna reá. Ugyanily, de sokkal erősebb zsibongást érez a tüdövész csiráját magába hordozó 10—16 éves gyermek is térdében. A zsibongás először csak csiklandozza, de később a térdizületben iszonyú fájdalmakat okoz. Mily csodálatosak az Isten utjai. Mindig figyelmezteti az embert a veszélyre, de nem akarjuk megérteni. Pedig még ilyenkor nem lenne késő, ilyenkor még győzedelmeskedhetnénk a fenyegető tüdővész felett. De a szülő még ilyenkor is lusta s ha a gyermek arról panaszkodik, hogy a térde zsibong, csak rámondják: »Az a növéstől van.« Nem is hiszik, hogy mily nagy fájdalom ez. Hiszen én is éreztem ezt a fájdalmat 15 éves koromban, mint kadettiskolás fiút, engem is sokáig megkínozott s könyeket csalt ki a pozsonyi katonakórházban szememből. Tudtam is én, hogy ez mit jelent. Még a katonaorvosoknak sem volt fogalmuk felőle. Törődtek is ök panaszommal! Ilyenkor a természetnek jóságos intelmére, ujmutatására kellene hozzáfogni a kis gyermekkor óta elhanyagolt gyógygyakorlataimhoz, különösen a tipráshoz, a sulyzózás és tüdőgimnasztikához, mert éppen a 12—16 években tágíthatjuk, erősíthetjük leginkább mellünket. A súlyzóval való gyakorlatozás alatt egy-egy sulyzófelemelés és visszatevés bevégeztével negyed, vagy félpercznyi szünetet kell tartani, különösen azon esetben, ha a beteg még néhány nap előtt is véreset köpött, mert máskülönben nagyon könnyen kiválthatja a súlyosabb következményű vérhányást. A sulyzásnál a főszabály az, hogy a beteg a gyakorlatokat a gyógyítás első napjaiban a legnagyobb könnyedséggel, nagy szünetet tartva, egész kényelemmel, tehát megerőltetés nélkül vigye végbe. A nagyon vézna tüdővészes csak minden harmadnap végezzen egy-két gyakorlattal többet, a valamivel jobb bőrben húsban lévő minden másodnap, aki magát már jól birja ; mindennap egy gyakorlattal szerezze meg, toldja meg a legelső nap könnyedén véghezvitt gyakorlatokat. De azért ne tartsan; k tovább a gyakorlatok az előirt ne gyedóráuál, hanem a kivitel történjék gyorsabban, sebesebben, erélyesebben. A súlyzóval való gyakorlatot a beteg végezheti a hátán fekve, avagy oldalvást fordulva, guggoló, ülő, térdelő s álló helyzetben. Amennyiben jelen esetben a sulyzógyakorlatnak csupán csak az a czélja, hogy általa a légzőizmokat edzük, igy hát nem szükséges erőlködnünk abban az irányban, hogy minél különbfélébb gyakorlatokat végezzünk, hanem sokkal is inkább arra törekedjünk, hogy a sulyzógyakorlattal kapcsolatban mindig törzshajlitást és nyújtást, törzscsavarást, kaszáló mozgást, vagy törzs-forgatást végezzük. Az ily gyakorlattal nemcsak az izom fejlődik, hanem a tüdőnek levegővel való teljes megtelitődése és kiürítése is tetemesen megkönnyitodik. Ez pedig máris óriási vívmány, mert bárki is meggyőződhetik afelől, hogy a sulyzás legelső jó hatása a mély lélegzésben nyilvánul, ez pedig az élénkebb vérkeringést idézi elő. Mig rendes légzéskor a tüdőben átlag 7 és fél liter levegő csei élődik ki perczenkint, sulyzás folytán több mint 20-szor annyi (15772 liter.) Ez a nagy levegő-cserélődés pedig óriási mérvben fejleszti a tüdőt, oxidálja a vért, miáltal öli a baczillusokat. Ugyanis a tüdöszárnyak a levegő benyomulása folytán fejlődnek és szélesednek ki, de csak azon esetben növekedhetnek, ha csontok, porczok is tágitvák a gyógytiprás által, erről pedig a gyógyzökcsölési sorrend kellőleg gondoskodik. Mily kedves, jóleső érzés fogja el az irodában görnyedő hivatalnokot, amikor este a szellemi munkából megtérve, a súlyzókkal testének minden elpetyhüdött izmát üdvös mozgásba hozza. Ami kárt tett a szellemi munka és a folytonos ülés egész napon át szervezetében, azt az 5—10 percznyi súlyozás helyreüti. Lefekvés előtt ha sulyozunk, utána izzadt testünket illanó olajat tartalmazó gyógynövény meleg levében fürösztjük meg : egyszersmind a véredénymeszesedés ellen is küzdünk. De kísérlet hiányában ne bigyje el nekem ezt senki sem, ne higyjen senki vakon csupán csak az állításban, hanem próbálja meg az esteli gyógytea-fürdést és ha a kedves álom után mindkét szeme könygödrében reggel egy-két gyufafejnyi mésztörmeléket nem fog találni, ez azt jelenti, hogy én tévedtem állításomban. Már az erőt és megnyugvást adó édes álom is megéri a próbát. A sulyzógyakorlattal a mellhártya-izzadmány sokkal jobban felszívódik, mint az aspirinnek, szaliczilnak, avagy a jódnak alkalmazásával. Minden tüdővészes beteg egyidejűleg többékevésbbé mellhártyaizzadmányban is szenved, amikor is a beteg azért vesz nagyon csinján lélegzetet, hogy mindannyiszor a fájdalmas nyilalást, oldalszurást elhárítsa, elkerülje. Nagyon természetes, hogy ilyenkor a tüdő nem szellőzik ki oly alaposan, tehát a vér nem telődik meg oxigénnel, ennélfogva baktériumölő hatása mindinkább csökken. A szénsav a vérben felhalmozódik, a szövetnedvkeringésben is bizonyos pangás áll be, mely körülmény a szívműködést lassitó idegre, a vaguszra pedig eleitől végig izgatólag hat. Ennek következménye az, hogy a szív lomhábban, lassabban ver. Igy hát a vérben keringő nagymenynyiségü bomlástermék, valamint a baktériumok termelte méreg a pórusokon és veséken, egyéb nyílásokon át nem lökődik ki a szervezetből, hanem összegyülamlik, az agynak lázczentrumát izgalomba hozza. Ezen izgalom pedig a glikogént és zsirszemcsét, a szervezetnek tartalék éléstárából elhordja, elpusztítja. Elégeti csupán azzal a jó indulattal, hogy ennek hevénél a baczillusok elpusztuljanak, amelyből pedig, ha a rossz gyomormüködés mellett a tartaléktáplálék kiürül : néhány hét, avafy néhány hónap elteltével beáll az éhhalál. Már ezcu ok és okozati ö~ résből is mindenki átláthatja, hogy az ember-állati szervezet a legcsodáiatiaméltóbb gépezet a világon. (Nem mondom azt, hogy az emberi fogaknál a húsevő állatok csontja, foga, sót orra, füle nem tökéletesebb, hanem szólok az ember-állati gép tökéletességéről, mely mögött a gépészmérnök tervezte gőzgép messze hátramarad.) A legegyszerűbb szecskavágó-gépnek kezeléséhez is bizonyos csekélyke tapasztalat, ügyesség, tudás kell. Szükség, hogy a tulajdonosa azt kijavítani képes legyen. Ha valakinek automobilja van, már nem alkalmazhat mellé akárkit, hanem oda gépészt kell fogadnia. Mennyivel többet kellene értenünk saját testünk gondozásához. Hiszen minden ember gépésze önmaga szervezetének. De ahelyett, hogy annak javításán fáradoznánk, csak ocsmányul, esztelenül rongáljuk, pusztítjuk, holott az egyedek testgondozásába a nemzetnek, az államnak is volna beleszólási joga, mert az egyedek elkorcsosulásával idővel az egész nemzet elkorcsosodik. Ez ellen pedig az államnak legfőbb kötelessége tiltakozni. A világon a legremekebb gépnek, az emberi szervezetnek kezelője mindenhez sokkalta többet ért, mint saját szervezetének, a legtökéletesebb gépnek kezeléséhez. A vatikán reformja. A reform-naptár megalkotása. Érdekes újítás híre röppent ki nemrég a Vatikánból. A szent atya megreformálni készül a kalandáriumot, még pedig gyökeresen és véglegesen. A mit Julius Cesar az ókorban megalapozott és XIII. Gergely az uj kor elején fölépített, azt most X. Pius átalakítja és betetőzi. Legnagyobb hibája az eddigi naptártípusoknak, hogy időegységük közt nincs kellő összhangzat s időbeosztásuk ezért ingadozásoknak van kitéve. A 21 óra nem tesz ki egy teljes napot, az 52 hét sem ád egy teljes évet, a hónap tartalma pedig periodikusan változékony. A kalendárium minden napot megrövidít, az esztendőt csonka héttel zárja s a dátumok évről-évre eltolódnak benne. Évtizedes prospektust szerkeszteni a jövő időtagozatairól ez okból nem könnyű, retrospektív pillantást vetni a múltba még nehezebb. Tenger idöfecsérlésbe kerül, mig kiszámíthatjuk, hogy az esztendő négy dátuma például 25 év múlva mely napokra esik. Azt pedig csak fortélyosan állapithatjuk meg, hogy a mohácsi vész, vagy Korvin Mátyás királlyá választása, a drinápolyi csata vagy Nagy Lajos halála az illető évben dátum szerint hétfőn avagy szombaton történt-e meg. Mindeme bajokon X. Pius pápa segiteni akar. Normál-naptár szerkesztése lebeg szeme előtt. Egyforma időrend medrébe törekszik szorítani az ' esztendő részeit s oly sablont keres hozzá, mely ráillik a változó évek mindegyikére az idők végéig. A franczia forradalomban láttuk utolsó jelét eféle törekvéseknek. Akkor készült a jakobinusnaptár, mely elvetette a keresztény időszámítás óráját, el az egyház ünnepet, az ótestamentumi oktávrendszert, hogy a tíznapos dekádokkal tegye egyenletesekké a hónapokat, a négy évszakot s egységessé magát az esztendőt. A kísérlet azonban csupa felforgatással járt s még sem vált be. A harminczhat dekád ugyan szimetrikusan osztható 9—9 dekádból álló négy évnegyedre s mindeu negyed 3—3 dekádból álló három hónapra De az egész rendszerből mindössze 360 nap kerülhetett ki: az év többi 5—6 napjával a reform nem tudott mihez kezdeni, — azok magát a rendszert forgatták fel. Nyolcz évnél tovább a kísérlet nem volt fenntartható: I. Napoleon aztán egy tollvonással véget vetett neki s helyreállította a Gergely-naptár érvényességét. X. Pius reformja nem ily radikális. Ragaszkodik a régi naptár tudományos alapjaihoz s egyházi hagyományaihoz. Fenntartja a 12 hónapot négy kvartalisra beosztva s e nagy időegységeken belül a hét napból álló oktavák rendszerét. De oly tagozatokban állítja be mindezt, hogy az elrendezés nemcsak évnegyedenkint fedi egymást, hanem esztendönkint a legpontosabban megismétlődik. Ez uj rend igy alakulna ki egy éven át: Január 30 nap Február 31 nap Márczius 30 nap Április 30 nap Május 31 nap Junius 30 nap Julius 30 nap Augusztus 31 nap Szeptember 30 nap Október 30 nap November 31 nap Deczember 30 nap. Minden évszak e szerint 3 hóból, *13 hétből vagy 91 napból van összetéve. Az évszakok első két hónapja 30—30 napos, az utolsó 31 napos. A rendszer igy nemcsak a kvartalisokat teszi egybevágókká, hanem a uapok szimetrikus heti dátumát is. Ha pl. vasárnap indul ki az egyik negyed, a másik is akkor kezdődik, mert a 91 napos kvartalis utolsó napja a negyed 13-ik hetének zárónapjával: a szombattal szükségképp öszszeér s utána ismét csak vasárnap nyithatja meg az uj negyedet. Ez persze megismétlődik az öszszes évnegyedeknél, nemcsak esztendő folyamán, hanem az összes évek valamennyi kvartalisában. Nyissa meg vasárnap a nyári évszakot junius 1-én, akkor vasárnapon nyi

!nak a többi évszakok: e napra esik márczius 1., szeptember 1., deczember 1. is, ugy a folyó évben, mint időtlen időkig. Viszont ba az évnyitó nap, vagyis a téli évszak második havának első napja: a január 1. esnék vasárnapra, akkor az ui rendszer ezt rögzíti meg évnyitó napnak az összes évekre s ebből megtudjuk, hogy a többi évszakok második havának elején: április 1., julius 1. és október 1. napján szintúgy vasárnap van minden esztendőben. De a rendszer segítségével állandóan fikszirozzák és dátumhoz kötvék a többi összes napok is. A január l-hez rögződött vasárnapból következik, hogy a márczius 16 nek mindenkor szerdára, az augusztus 15 nek keddra, az október 6 nak péntekre s a deczember 25-nek{| hétfőre kell esnie. Egyetlenegyszer szerkesztessék meg az évi kalendárium X. Pius rendszere szerint s örök időkig érvényes lehet. Ilyen a normál naptár, melyen most dolgoznak a szaktudósok és szent kongregáczíók a pápa udvarában. Van persze ennek is bibije, ahogy volt a jakobinus-naptár dekád rendszerének. A vatikáni reform két napba ütközik, melyek a 91 napos kvartalis tagozaton kivül rekedtek. A 91 nap négyszerese 364, holott az esztendő 365 napból áll, egy nap tehát minden közönséges évben s egy másik nap minden szökő évben az uj rendbe beletolandó, még pedig ugy, hogy a rendszer lényegét: a napi dátumok állandóságát érintetlenül hagyják. E kényes föladatot a pápa tanácsadói rendkívül ügyesen oldották meg, de elég merész újítással. A reform a közönséges év 365-ik napját az esztendő végére csapja s a szökőév 366-ik napját az esztendő közepére, mindkettőt dátum nélkül, az 52 bét napjaitól teljesen elkülönítve. Amaz négyévenkint a junius 15. és 16. közé ékelődik szökőnap gyanánt, az évzáró nap a deczemberi