Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-18 / 33. szám

XI. év ^aitagBPweg, Í8IO. augusztus 18, 33» százsa ESőflstttési ir : S*y étre i kcr 04 f Fél évre 2 kor 04 f Ntsjadre 1 kor. 04 f «gy«Mi száKs 8 fillér. Hirdetéssk dij* megegyezés szeríst. Nyilttér sor* 1 koe Szerkesztőség é» kiadóvata.: Kossuth-ntcisa 43. Sicerlceszti Z. IE3Ioi?^7-át;ItL Lajos • { LEN&TEL FJBBENCZ B O R BÉL 0-TÖE.G ST laptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Mentő munka — gyermek kórházzal. — Ha valahol a világon van szükség gyermek kórházra: legelső sorban Zalaegerszegen van erre szükség. Nincs város, nines község, melynek ufezái ugy ontanák a gyermeketet, mint Zalaegerszeg utczái. Nem is olyan nagy baj ez, mert hála istennek Zalaegerszeg lakóssága nagyobbrészt magyar; s ez a so* <tség nem is ok arra, hogy okvetlenül gyermek kórház állittassék. De azt hiszem, hogy nincs város, nincs község, ahol annyi haláleset volna, épen a gyermekek között, mint Zalaegerszegen. De ez már nem a legkisebb baj, s egyúttal legnagyobb ok a kórház épitésre. Nehogy valaki hirtelenében azt gondolja, hogy ennek a gyermekhalandóságnak az oka a gyógytárak avagy orvosok elégtelenségében vagy épen ezeknek hiányos lelkiismeretében volna keresendő. Nem, nem. Szegénység és műveletlenség az oka. Ez a kettő legtöbbször együtt is jár. Igen keveset mondok, a városnak kétnarmad részében nincsen elég tisztaság. A széleken levő fekete patakokról már szólottam. Hasonlatosok ehez sokhelyt az udvarok is. A lakóházak a szegénység miatt régiek, szűkek és nyomorultak; a helyrajz miatt vizesek, dohosak és penészesek; a műveletlenség miatt szellőzetlenek, tisztátalanok és egészségtelenek. In^olenczia azt teszi, hogy nem fáj neki, ha beteg a gyermeke s meghal. Nem ugy van. A sok temetési sirás ellenkezőt mond. Fáj neki a gyermek halála, de csak a halál után. Halai előít nem jut eszébe a halál; halál előtt nem gondol sem a tisztaságra, sem az egészségre, sem a doktorra. Tehát nem is érez. Ez az a nem fáj semmi indolenczia. De azért adott az isten némelyeknek gazdagságot érzésben is, gondolatban is, hogy mások helyett is tudjon érezni, szenvedni, fájni. Egy ilyen gazdag érzésű és fenköít műveltségű uri asszonyt ismer Zalaegerszegnek és Zalavármegyének közönsége, akit ámbár most nem tisztelhet mindennapi társaságában, de aki ugylátszik nemes gondolatával mégis itt él közöttünk s mások helyett is gondolkozik és érez. El índja gondolni, hogy akármiféle okok miatt s akármiféle czimek alatt hordja a halál a mi gyermekeinket: fájdalmakat üt családilag, emberileg és nemzetileg az emberek szivében. S ezt a többszörös fájdalmat érzi is. Ezért van, hogy Gróf Batthyány Pálné Inkey Valeiia, volt főispánunknak a felesége a Zalaegerszegen felállítandó gyermekkórház számára fundamentumot csinált, kétezer koroná

f küldve a városi főorvoshoz. Dr. Gráner főorvos természetesen hálás szívvel vette. Mert hiszen az orvosok tudják, hogy milyen égető szükség van erre a kórházra. Milyen égető .szükség van kivált fertőző betegségek idején, melyek épen gyermekek országát ostromolják legheves-bben. A szülők rendes kórházba vinni el nem engedik a gyermeküket. Inkább halion meg. De ekkor nem csak ez az egy élet ég el. Mint száraz avarban a tűz, harapodzik a pusztítás. De ha van egy tisztán e czélra berendezett kórház: a szülő is megnyugvással beengedi, az orvos is biztonságosabb ezéllal átveheti s a szomszédot, barátot és a közönséget is megóvtuk a bajnak tovább terjedésétől. A főorvos tervezi is elméletben; a mint ii.'.- lennie kellene, hogy t. i. szükséges a gyermek kórháznak két részből állnia. Egy sz'-.ba csak a fertőző, vagy ragályos betegek SZítüiiU'ci, a ioasík feigyógyászati és sebészeti terem lenne. Azt mondja a főőrvos, hogy szerinte 24 ezer korona elég is le;jne. Nem is sok ez sok-sok életnek a megmentésére. íme, a nemes Grófné egytizenketted részét már biztosította. Nem mondom, hogy egyenként van még ilyen tizenegy. De lehetetlen, htigy összességben a nagy közönsé/ ki ne tegye a többi tizenegy tizenketted részt. Ez a dolog nem is csupán ennek a városnak az érdeke. A vármegye többi lakosságának s azok gyermekeinek a számára is épülne ez a kis mentővár. íme, a közönségen a sor, hogy a n/i2-ed részt vegye a váltóra, vagy ha jobban tetszik: tegye le az oltárra, nemzeti gyarapodásunk oltárára. Ha a gyermeket megmeütjük, a nemzetet védelmezzük. Erre a mentő munkára hivünk b:nnetekeí, akiknek gyermeketek van, vagy akiknek gyermeketek lesz, és titeket is mind, akik csak gyermekei vagytok e nemzet-családnak. B. Gy. Barátság, békesség, szolgálatkészség. A boldog társasági életnek vezérlő csillagai ezek. Ahol ez a háromság együtt van a családban, községben, államban, ott az emberek boldogok ; ahonnét hiányzanak, vagy elűzik őket: ott folyton pörpatvar, lázongás, háborúság du). Akiben nincs baráti érzés, annak olyan az élete a földön, akár a számüzötté. Pedig miben áll a barátias magaviselet? Abban, hogy készek vagyunk minden embertársunkkal kivétel nélkül: unalom és kedvetlenség nélkül társalogni, együtt lenni. Egy köszöntés, egy résztvevő szó, egy barátságos intés, nyájas tekintet, beteg embertársunk meglátogatása, vigasztalása, vagy a felőle való tudakozás hogy létéről elég, hogy az iiletők jóindulatát barátságos magaviseletünkkel megnyerhessük. A barátságos emberrel szívesen vagyunk együtt, örömest élűnk egy társaságban, egy községben. Még a nehéz élet is könnyebbnek tetszik ilyenek között. De a barátságtalan, mogorva emberrel ugyan ki kíván együtt lenni, még ha különben más jeles tulajdonságokkal ékeskedik is. Békességre és türelemre hajlik az, aki nem czivakodik senkivel. Ha engedünk olyankor is, mikor nem tartoznánk vele. Békés, türelmes ember nem kívánja, hogy mindenben neki legyen igaza. Hiszen még a legokosabb ember is tévedhet, hibázhat. A békés szellemű ember okokkal iparkodik meggyőzni embertársát, nem gorombasággal és botokkal. S ha nem sikerül ez reki, gerjed föl. Szörnyű kiállhatatlan a házsártos, öntelt, goromba ember. Szolgálatkéss az, aki örömest, minden érdek nélkül cselekszi másoknak mindazt, ami kedves, hasznos és szükséges. Egy okos intelem, egy jó tanács ebben vagy másban; a szükség kitalálása, a kérés nélkül való segítség fölajánlása, egy kis kölcsönadás kamat és irás nélkül; szénatakarás, aratás, hordás, cséplés, építkezés alkalmával a segítségre sietés, stb.: ezek azok a cselekedetek, melyekkel emberi kötelesség és Isten parancsolatja, hogy mindenkor készen álljunk. És mily jól esik az ilyen szolgálatkészség! Nem lealázó ez, hanem fölemelő. Soha el nem feledi senki, aki kapja. De ám azt sem, mikor minden magunk megrövidítése nélkül azt megtehetnők és — még sem. Csúnya embertelenség az ilyen. És foriulhat ám a sorskeze, amint fordul is: egyszer föl, máskor le. És nemde jól esnék a segítő kéz az embertelennek? »Amit nem akarsz, hogy veled mások tegyenek, te se tedd azt soha másnak ; amit pedig akartok, hogy veletek cselekedjenek, ti is mindazt cselekedjétek másokkal.® Ezt mondta az L

Tr. Ezt parancsolja a felebaráti szeretet törvénye. A kezdést ne várja mástól senki; és azzal se törődjünk, hogy ha aztán az a más viszont nem segítene is. Mi azért csak tegyünk jól, mert mindnyájan Isten fiai vagyunk és — egy hazának polgárai. Egymásra vagyunk utalva, életsorsunk közös, összefűzött úgyannyira, hogy boldogtalan emberek társaságában még boldog sem lehet igazán a boldog ember is. Szolgálatkészen, előzékenyen, szívesen segítsünk tehát mások bajain mindenkor és amennyire csak hatalmunkban áll. Különösen támogassuk a sok gyermekkel megáldott apát! Segítsük álláshoz, dologhoz, ezáltal nagyobb kenyérhez, hogy Isten verésének ne tartsa a sok gyermeket. Az ilyent minden másoknál előbb I Mert az ilyen apák ám a nemzet föntartói, nem az »egyke« művelői. Ezeknek a gyermekeiből lesznek a haza bástyái és védelmezői. Legyen és siessen minden fej, minden szív és minden kéz a segitsé?ére, hogy az ilyenek boldogtalansága, nyomorúsága, kenyértelensége és ruhátlansága ne zavarja meg nyugodt, boldog életünket. Ha az embere < csak egy kicsit is jobban szeretnék egymást; ha barátságosabbak, békességesebbek és szolgálatkészebbek volnának • semmi baj sem volna a földön. Atyámfiai! írjátok ezt fel szivetek táblájára! Novak Mihály. Miképp tehetünk hosszúél eliiek ? Elbeszéli: Egy orvos. LXIX. Nem kell azt gondolni, hogy a tüdőbetegség megváltó, meggyógyító orvossága már egy nap nap alatt uj tüdőt növeszt és hogy olyan, mint a hideg víz, melyet, ha a forró, folyékony rántásra öntenek, az egy pillanat alatt egyszerre kifejti hatását, azt lehűti és a folyékony rántás összeturósodik. A tüdővész gyógyításánál főszabály: sl.assan járj, tovább érsz.« A halál révén lévő súlyos tüdővészes beteget 4—5 ápoló kenegesse és pedig éjjel-nappal egy