Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-04 / 31. szám

M AGYAK P.UZS 1910. augusztus 4. elválaszthatatlan kötelék kösse a honi termeléshez. Sok a baj ; az egyénekre tagolt társadalomnak be kell látnia ama kötelességét, hogy a nemzet föntartása czéljából az egyed nem csak önmagának élhet, hanem tartozik a nagy egész jajára is munkálkodni Ez lesz a nemzeti munka. Lám, ha a mult országgyűlés tagja'hoz intézett hazafias felhívásunkra kivétel nélkül foglaltak volna helyet a M. V. E. kebelében a volt képviselők és a mi munkatervünk alapján foglalkoztak volna a nép eminens érdekeivel saját kerületjükben, sok mandátum biztosítva Ieendett volna. Magával a néppel fogla'kozni, a munkátalanoknak munkát biztosítani, nem bohémitással, hanem komoly és czéltudatos lelkesedéssel támogatni és fejleszteni a meglevőt, — ez vezethet sikerre. Ha nemzeti munkát akarunk végezni, akkor minden törekvésünkkel oda Lassúnk, hogy ennek a nyomorgó és koldus népnek legyen alkalma állandó jólétbe jutni; akkor megáll a maga esze mellett és ellentáll a pokol támadásának is. Az uj törvényhozók, ha elfáradnak a politikában, bármely párthoz tartozzanak is, a M. V. E. kebelében találhatnak üdítő lelki forrásokra, találnak anyagot a nép jólétének emelésére, a gazdasági megerősödéshez és önállósághoz vezető utaknak gyakorlati megismeréséhez. Eddig csak a M. V. E. végzett nemzeti munkát, mert ugy az egyes polgárok, mint a nemzet összeségének anyagi jólétéért küzdött eredménynyel, noha lárma nélkül, de ezt a munkát most már azokkai szer. tné megosztani, terjeszteni, a kik intézi: gazdasági helyzetünket. Hívjuk az országgyűlés tagjait oda, a hol az altruizmust még kultiváljak, de a mely hely e csak az léphet, a ki a politikai harczmezőn viselt saruit előbb levetette. Mi nem politizáluuk, a mi táborunkban nincsen gyűlölködés, visszavonás, egy a czélunk: meghódítani a magyar hazat a honi ipar részére. Ez a mi nemzeti munkánk. Cs. Hímző ipar. Braun István iparfelügyelö átirata következtében a város az »Izabella háziipari egyesület« nek Zalaegerszegen létesítendő hímző műhelye és munkaközvetítője czéljára ingyen ád helyiséget. Mert az, nem mondom, hogy nem durva és fásult, de józan és nem adom sokért, hogy ilyen. — Hiszen maga akkor egy kóember! De meglássa, hogy a legszerelmesebb még maga lesz valamennyi között. • Mert a mi késik, az nem múlik. — Nahát elhiheti, hogy ez késni fog örökké. És most már, miután látom, hogy nincs kedvetek diskurálni, egy liter bort ide és küldjék be a czigányt is. A nap már egészen fent volt az égen, mikor t<ésö reggel botorkáltak hazafelé. Hajdú a fürdőből jött éppen és a mint már majdnem haza ért, ke< es ösmerösökkel találkozott. Sárréthynével és A leányával Malvinkával. — Még csodálkoztak is i íjta, hogy Hajdút ilyen jókor az utczán találjál . De kivágta magát egész közönyösen azzal, ho.-,y reggeli sétát tett. Elváláskor aztán megígértették vele, hogy miután már oly rég nem volt kinn náluk, legközelebb látogassa meg őket. És Hajdú kiment. Fásult lelkének az a csendes légkör szinte jót tett és mikor ott ült a család közt, abban a figyelmes gyöngédségben, kellemes bizalmasságban, olyan különös érzés járta át ben sejét. Kezdte szeretni és kívánni ezt az állapotot. Belátta, hogy a mint eddig élt az haszontalan és hiábavaló volt és az az állapot, a melyben most van derűs és vidámító. Malvinkának természetes figyelmessége, előzékenysége egész lebilincselte és érezte még azt is, hogy azt a gyönyörű szép arua lányt szeretné folyton látni, szeretne folyton Miképp lehetünk hosszúéi etüek ? Elbeszéli: Egy or»os. LXVI1I. (Addentim.) A hajszálvéredéuy ritmikus összehúzódását, élénk tevékenységét siettethetjük nyomkodással is. Az alábbiak követésével mindenki meggyőződhetik arról, hogy ezen állítás megdönthetetlen. Akiknek foguk amellett, hogy odvas, töredékeny, morzsalékony, még hozzá laza is, ha foginyüket (naponta 3 szor az étkezés és a fogsor-üreg kimosása után ujjuk közé szorított vászondarabbal) 5—10 perczig nyomkodják, egy-két hónap múlva a lyukas fogak morzsolódása teljesen megszűnik, a laza ingó-mozgó fogazat inkább-inkább szilárdabb lesz. A vászondarabot igen meleg sósvizbe kell mártani, a nyomkodást rendesen addig kell gya korolnunk, mig az íny vérezni kezd. Ha pedig az Addentim-czukorból 3 — 4 szemet naponta rendesen fogyasztunk, legyünk meguyu godva, mert minden tőlünk telhetőt elkövettünk avégből, hogy fogaink további romlásának elejét vegyük. (Saját összetételem szerint Szkalla László dr. Budapest VIII., Baross-utcza 70. szám és Erdély Lajos Zseliz, Barsmegye gyógyszerészek gyártják.) Mihelyt a szervezetnek vízveszteségét a tealemosás (különösen peiig a türdés) után folyadékkal kárpótoljuk, alighogy testünket fél, vagy egy óráig kenőccsel bedörzsöltetjük, a bágyadtság, levertség érzete azonnal tünedezni kezd. Ha rögtön a keués után magunkat gyümölcsma^vizborogatásba csomagoltatjuk, burkoltatjuk ; reggelre ébredve 3—4 szerte oly erőseknek érezzük magunkat, mint az előbbi gyötrelmes napokon (amikor a sorvasztó láz a beteget úgyszólván a lábá ról szemlátomást ránija le.) Az ápolók a beteg testét nemcsak keztyüvel, hanem szivaccsal is lemoshatják. A közönséges mosdásra való gyógyfüteaelegy a kezdődő tüdő vészesnél olyan meleg legyen, amilyen a beteg testének a legkellemesebb. (28 fok Reomür). Használat közben ha kihűlt, öntsenek hozzá meleg teát. A lemos is csak egy negyed óráig tartson. Télen a testlemosásra szánt gyógyfüvet felesleges naponként főzni. Főzzünk egyszerre 2—3 napra valót, csak az elhasználásra valót melegítsük fel naponkint, azonban nyáron minden nap frisset kell fózni, mert a gyógyfü leve 24 óra alatt már megbugygyad. Áztassuk a száraz teaelegyet egy éjjel, ha belőle a növényi alkaloiiákat a főzéssel teljes :n kivonni akarjuk. Akiknek nyaranta gyógyfüvet szedni kicsinyes dolog, avagy azt növénytani ismeretük hiányában szedni vonakodnak, azok rendeljék mag Erdély Lajos gyógyszerésznél a testlemosásra szánt gyógy teaelegyet. A negyedkilós csomagokból egyet dobjunk a 6—7 literes fazékba, aki pedig maga gyűjti a füvet, tegye tele a fazekat lazán gyógyteákkal és öntsön rá vizet. Mihelyt mellette lenni és mindannyiszor szivét valami szokatlan érzelem hozza erösebb működésbe. — Ez volna a szerelem? — gondolta magában. Pár nap múlva uj vendég érkezett. Somorjay a szomszéd járásból egy fiatal földbirtokos. Hajdú a Sárréthyék összes ismerősei", rokonait jól ismerte, de az uj vendéggel csak most jött össze először, a kit a háziak szinte oly kitüntető, barátságos figyelemmel halmoztak el, mintha már nagyon régi ismerősük volna. Egyik reggel jókor felkelt és lement a kertbe sétálni. Hangulatos képek tárultak fel lelki szemei előtt. Látja Malvinkát és ö rajongó hódolattal tekint arra a szép leányra. Mintha kékes felhő gomoly venné körül azt az édes arczot és ő érezvén hitványságát, semmiségét, csak csodás imádattal néz arra az eszményi alakra. Egyszerre csak szembe kerül vele Sáriéthyné. Mintha csak kereste volna az alkalmat az az áldott jó lelkű asszony, mert minden bevezetés nélkül igy szólt hozzá: — Jöjjön Hajclu, üljünk ide le, mert komoly dologban akarok magával beszélni. — Parancsoljon nagyságos Asszonyom. — Magát ugy ismerem, mint éles megfigyelőt, jó emberismerőt. Milyennek ismerte ki Somorjayt? De őszintén beszéljen, mert Malvin és ő közte már nagyon komoly a viszony és képzelheti, hogy lányom jövőjéről érdeklődnöm kell. Hajdúval csak egyet fordult a világ — — forrni kezd, dobjon bele egy evőkanálnyi mosószódát, mert ekkor a növényi rostok még hamarább szétfőnek. Lám, ha a száraz hüvelyes vetemény nem akar főzés közben megpuhulni, akkor annak levébe is csak egy késhegyni, vagy egy fél kávéskanilnyi szódabikarbónát dobunk és azonnal puhu ni kezd. Nem egészen közönyös, hogy a testlemosásra szánt gyógyteaelegyet mivel eresztjük fel; ugyanis feleresztés czéljából legczélszerübb először: a hólé, másodszor: esöviz; harmadszor : forrásvíz, negyedszer: folyóvíz s ha más nincs: jó a kutviz is. AZ arcz s a testlemosásra szánt tea sohase legyen langyos, a súlyos tüdövészeseknél inkább legyen forró, mint hideg. Lehet az 31, 32 fok Reomür is, tehát olyan hőfokú, hogy azt a kéz éppen hogy kellemesen megtűrje. A teával való mosdás előtt czélszerü arczunkat, kezünket közönséges melegvízzel és gyümölcsmagszappannal megmosni. Ily esetben a drága teát kétszer-háromszor is föl lehet melegíteni és mosdásra használni, különösen akkor, ha a lemosásnak egyszersmind az is a czélja, hogy arczunkat üdévé, gyenge szemeinket erőssé tegyük. A tehetősebbek egyszeri használat után öntsék ki. Az egészséges ember arczbőre lemosására jó a kókusszappau is, de a felhorzsolt, vagy a pattanásos bőrű tüdővészesek, amennyire az eiszény engedi gyümölcsmagszappant használjanak, mely a csontármagu gyümölcs magjából, illetve az abból sajtolt olajból itt hazánkban készül. Ennek a többek között azon kiváló jó tulajdonsága van, hogy a vérsavónak »cian-lugosságát« emeli, továbbá a vért a leghathatósabb börlégzési an^ agcsere által gyorsabb oxidáláshoz segiti, ezátal a vér plazmájának baktériumölő (baktercid) hatását fokozza. (Készíti: Erdély Lajos gyógyszerész, Zseliz. Barsmegye.) Ha valaki meggyőződni óhajt afelől, hogy a gyümölcs szappan a bór lyukacsaiba hatol-e, vagy usm: vigye magával ezen szappant a gőzfürdőbe, testét szappanozza be jól, azután álljon a hideg zuhany alá, azonnal csipdeső, tűszurásszerü fájdalmat érez testének minden részén. Ha pedig a pjruiokban bentrekedt szappantól megszabadulni akarunk, azonnal menjünk a nedves, vagy száraz gőzkamrába, a csípés 1—2 perez múlva megszűnik. Ez a fényes bizonyítéka annak, hogy a bőröa át a zsir, olaj, sőt a durvább szemcséjű szappan is nagy mennyiségben hatol testünkbe, ha azt felmelegítve, nagy eióvel > dörzsöljük bőrünkhöz. (A zabliszt.) Kitűnő arezmosdó teát készíthetünk akkor, ha a zabnak, rozsnak, búzának kiszitáit korpáját keverjük a gyogytea közé. Zabkorpát alföldi, vagy vizmelléki ember könnyen szerezhet, ha szél , vagy vizmalomban őrleti meg zabját. De a nagyvárosi igen nehezen jut hozzá. Minden tüdövészesnek gondoskodnia kell arról, hogy zablisztben és zaokorpában hiányt ne szenvedjen. A zablisztből készült ételt a nyál ptyalinja leggyorsabban alakítja át szőlőezukorrá, melyet a gyomorsav, a diasztáz, az epe, a belek bolyhainak váladékai illetőleg arra eszmélt fel, hogy valaki ébresztgeti. A szooalány állt előtte. — Szent Isten! A tekintetes ur itt aludt egész mostanáig. Hanem tessék most sietni, mert már készülnek a reggelihez. * Alig várta aztán, hogy együtt lehessen Málvinkával. — Na megfogadtam a tanácsát és képzelje mit álmodtam. — Valami jót? — De még milyent. A/J, hogy magát elvette a szomszéd földesúr. — A szomszéd földesúr'.' — Az! — Hiszen nincs is köztük nőtlen ember az egész környéken. — Mindegy, de magát megkérték és még az a jó nagyságos Asszony kért tőlem felvilágosítást a vőlegény felöl. — Na majd megválik, hogy igaz e, a mit az idegen szobában való első álomra mondanak. Mert azt is mondják, hogy az álom, annyi hónap múlva fog valóra válni, a hány szeglet van a szobában. — Szeglet?! . . . Malvinka! . . . Édes kis Malvinka! Hisz akkor nem igaz, mert én elaludtam anélkül, hogy a szegleteket megolvastam volna.