Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-23 / 25. szám

2 vázolja a patronagenak magasztos czélját s az alapszabályt. A gyűlésnek fénypontja volt Dr. Angyal Pál pécsi jogakadémiai tanár vendégnek értekezlete. Tudományos alapon, költői lendülettel magyarázza lelki műveltségűnknek e legujabbkori hullámverését. Két ellentétes akaratirány küzd az emberben, úgymond : az egoismus és altruismus. Ez utóbbinak legalább is egyensúlyban kell lenni az előbbivel, különben nem volnánk társaslény. Az altruismus azt teszi, hogy: segítség. Ki végezze ezt ? Az állam é, vagy a társadalom? Inkább altruismus, ha a társadalom végzi s az eredmény is nagyobb. Emberszeretetileg, jogilag és szoczidhs tekintetben is kötelességünk a védelmezés és segítség. (A patronage erkölcsi segítséget jelent; benne van az anyagi segítség is, de végczélja ennek is az erkölcsi nemesités.) Találó hasonlatokkal bizonyít a részletekben. Az egészséges ember olyan közjó, mint a lavegö, a jó levegő ; az erkölcstelen ember olyan közveszedelem, rniut a mocsár, mely betegséget terjeszt. Érdekében áll tehát egyeseknek és a tömegeknek, hogy egészséges emberekkel érintkezzék. A fejlődésre nézve azt mondja, hogy inkább csak jó gyermek van s inkább csak rossz szülő. Pinczében és barlangban nincs élete a növénynek. A sötétben bujkáló ifjúnak az élete sem élet. Világosságot és melegséget kell árasztania reá, hogy életet nyerjen, preventív vagyis előre gondoskodó intézkedéssel. A kidolgozott, kinyomtatott és kiosztott alapszabályt Dr. Berger Béla indítványára letárgyaltnak vették és egyhangúlag elfogadták. . Dr. Degré Miklós indítványára egyhangúlag megválasztották a következő neves embereket. Tisz teletbeli tagoknak: Dr. Angyal Pál (Pécs), Dr. Balogh Jenő (Budapest), Dr. Frinkey Ferencz (Budapest), Dr. Tőry Gusztáv (Budapest), Bickel Gyula (Budapest), Dr. Bosnyák Zoltán miniszteri tanácsos (Budapest). Tisztviselőknek szintén egyhangúlag : Elnök: Dr. Gzinder István, alelnök: Trsztyánszky Ödön, titkár : Dr. Briglevich Károly, ügyész: Dr. László Pál, pénztárnok: Tivolt János, ellenőr : Udvardy Ignác/., jegyzők : Fülöp Jenő és Dr. Weisz Endre. Választmányi tagok: Dr. Degré Miklós, Légáth Kálmán, Dr. Ruzsicska Kálmán, Arvay Lajos, Korbay Károly, Ódor Géza, Medgyesi Lajos, Dr. Csák Károly, Borbély György, Hajik L'tván, Boschán Gyuia, Dr. Szigethy Elemér, Dr. Szász Jenő, Szupits Antal, Thassy Lajos, Skóday Aurél, Dr. Thassy Gábor, Dr. Gráner Adoli, Mojzer Imre, Sághy Lajos, Király Mátyás. — Dr. Degré Miklósné, Dr. Szigethy Elemérué, Medgyesi Lajosné, Buzsich Károlyné, Dr. Korbay Károlyné, özv. I/.soó Jánosné, Dr. Halász Miksáné, Butich Sándorné, Sperlágh Gézáné. Miképp lehetünk hosszúéletűek? Elbeszéli: Egy orvos. LXiV. A második fontos súlyzógyakorlat a kaszáló mozgás, melynek véghezvitele ugy történik, miutha a beteg kezében nem súlyzó, hanem kaszanyél MAGYAR PAJZS lenne. Azzal a külömbséggel, hogy ez egy helyben állva történik és miatta nem kell olv mélyen meghajolni, mint az igazi kaszálásnál. Valamivel kevesebbet érő súlyzógyakorlat, a favágáshoz hasonló mozgás, még kevesebb a súlyzóval véghezvitt fürészelésszerü gyakorlat. Hanyattfekve gyakorolhatjuk a derékhajlitást és kinyujtást, ülő helyzetben a kaszáló mozgást és a kalapálásszerü gyakorlatot. Guggoló helyzetben a páros karlökést előre és hátrafelé menő irányban. A sulyzógyakorlatok végzésénél nagyon helyesen cselekszünk akkor, hogy na a betegie, — lett légyen az férfi, vagy nő — csupán csak uszóruhát, vagy legfeljebb vékony tornaruhát adunk. Mint ezt már emlitém, azért i& szükséges a betegszobából mindenkit kitessékelni, aki nem oda való, hogy a beteg az ápolókkal zavartalanul végezhesse a gyógvgyaknrlatokat. Szükséges, hogy a szülők, testvérek, vagy a cselédség csak akkor jöjjenek a beleg szobájába, amikor annak ebédjét, vagy vacsoráját hozzák, mert a szülők, különösen pedig a rokonok és az idegen látogatása, sopánkodása a beteget zavarja, gyógyítási munkájában feltartóztatja, pedig hát a gyógygyakorlat véghez vitelének csakis akkor van értelme és kellő sikere, ha az a teljes felgyógyulásig (2—3 hónapig) katonai pontossággal, fennakadás nélkül történik. Ha a gyógyzokcsölési munka vigan folyik, a beteg lelke eltelődik különféle változatos képekkel, melyek a lelki mardosást, a halálrettegést elűzik, helyébe az édeskés reményt ültetik, mely által a beteg a lehető legjobban szórakozik. A szülőknek őrködniök kell azon, hogy a férfibeteg soha nőtársaságbii, avagy ismerősök, rokonok Lözé mindaddig ne menjen be, mig betegségéből teljesen ki nem' gyógyult. A beteget a külvilágtól szórakozás tekintetében zárják el tel jesen, mint egy gályarabot, mert ott, ahol tüdővészes férfibeteg kedvesét, a beteg leány pedig udvarlóját fogadja, vele naponta, vagy hetenkint egyszer-kétszer is érintkezhetik, ott a szülök még azon esetben se számítsanak a beteg teljes felgyógyulására, ha őt ^jjel-nappal hat hat ápoló gyógymuokálja. Az ilyen szerelmes tüdővészesekat kettős láng nyaldossa, égeti. Egjrés/.t a betegség forró láza, másrészt az égő szerelem. A szülök ezen körülményt annyival is inkább tartsák szem előtt s óvatosan gátolják meg az életfáklyájuk esztelen lobogtatását, mert a fiatal tüdővészesek felette hajlamosak az érzékiségre, melynek ók a józan, megfontoló észszel ellentállani teljesen képtelenek, hanem miként a villanylámpa körül repdeső éjjeli lepke, kéjes érzet között vakon rohannak a veszélybe. Amikor tanuhnányutamban az összes európai tüdövészt-győgyitó szanatóriumokat sorra jártam, Falkenstein helység tüdővészes szanatóriumából egy éjjelen uten szöktek meg a szomszéd falubeli nagyvendáglőbe s az egész éjjelt Ámor és Bacchusnak szentelték. Valóságos bacchanáliákat csaptak. Pezsgős üvegekkel dobálództak. Miként Ovidius mondja: »Nox erat, et vino somnuni facieute iacübaut. Corporu diversis victa sopore locis.« Éj volt és a kábultság erőt véve rajtuk, a bor álmot hozott, szerteszét hévertek. Majd Baccbmt Ámor követi. Piiapus »qui r uber pavidas inyume 1910. junius 23. terret avest: szerelemre gyulád Lotis iránt s már a bor hatása az alvó nymphát meg is támadja, de Siléous ostoba, szamarának ordítása mindent elrontott, melytől az ittasan szerteszét heverő szatyrok s najádok is felébredtek. A megszököttek is ilyenféle lakomát csaptak s amidőn másnap a szanatóriumot megtekintettem, felismertem azokat, akiknek hangos dalolásuk miatt a szállodában az egész éjjelt álmatlanul kellett átvirrasztanom. (Tüdögimnasztika.) A sulyzógyakorlatokat ha valaki 6—8, avagy 10 perczig gyakorolta, bizonyára ugy elfáradt tőle, hogy utáua megpihenni kiván, de a tüdővészes betegnél még a pihenési időt is haszonra kelt fordítani, azt pedig legczélszerübben ugy érjük el, hogy a tüdögimnasztikát alkalmazzuk, mely nem egyéb, mint olyan mozgás, amelynél fogva a belek, a gyomor, a máj és lép a kényszerhelyzet folytán a rekeszizmot feltolják. A tüdőre gyakorolt ezen nyomás a mellkasban levő levegőt kiszorítja, tehát a kilehelés fokozását a beteg is tudatosan elősegíti. Amidőn pedig a levegő a tüdőből a lehetőségig kifuvódott, akkor az ellenkező helyzetbe került testtartás már maga kényszeríti a beteg tüdejét arra, hogy friss levegővel telítődjék meg. Föntebb emiitettem, hogy a tüdővészes beteg a suiyzógyakorlatozással és a tüdő-gimuasztikával együttesen 15 perczet töltsön el, ebből önként értetődik, hogy mikor a sulyzógyakorlatba a beteg már 5 perez alatt is teljesen kifáradt: rögtön a tüdőgimnasztikába fogjon. Nincs tehát szorosan meghatározva a i-ulyzógyakorlatra fordítandó idő, mert nem is lehet, hiszen némely ujonezunk a legelső sulyzás alatt még állani is alig bir magától. Ha a legkönnyebb súlyzót egykétszír felemelte, máris csaknem összerogyik. Nem szabad az ilyent a szélsőségbe és ezáltal a kétségbeesésbe űzni, mert ha egyszer ágyba dől és sirva kezd panaszkodni a szokatlan erélyes gyógyzokcsölési gyakorlatok miatt, akkor többé öt az ágyból a gyógykenő derékaljra kicsalni lehetetlen. Az ilyenek azt szokták mondani: »Inkább meghalok az ágyba pihenve, de engemet ne kínozzon senki, mert én azt ugy sem tudom kibírni. « Nos, mi következik ezután? Egy két nap múlva beáll az éjjeli szakadatlan izzadás, ezután a teljes étvágytalanság, teljes köz inyöpség, az egy helyben való mozdulatlan fekvés, csakhamar tenyérnyi nagyságú fekélyek borítják testének azon részét, melynél fogva az ágyat hetek óta nyomja. Ilyenkor bánja meg a beteg makacskodását, de ennek hangos kifejezést adni restel. Az engedetlenség, a durczáskodás, valamint az ezek miatt keletkezett lelki mardosás csaknem a felismerhetetlenségig eltorzítják a beteg arczát. A bateg se éjjel, se nappal aludni nem tud, mert a hörgők nyálkái, váladékai meghaladással fenyegetik. De annyi e

reje nincs, hogy a nyálkát felköhöjni képes lenne, hiszen oda izomerő kell, melye: pediü * legtöbb beteg lusta ápoln' és fejleszteni. Sokkal kóunyebb a veszélyt kezdetben elnyomni, mint késölib meggátolni. Jobb óvakodni, mint megijedni. Ha a beteg az állva végzett sulyzógyakorlaloktól elfáradt, próbálja azokat más-más különféle kitűnő tulajdonságai, föltűnő therapeutikus hatása, az orvosi tudomány legelső embereinek tollából kikerülő jelentések nem tévesztették el az orvos• ilágra és a fogyasztó közönségre hatásukat. A 'alvator-vizet, mint a diuretikjs vizek között Európában a legelsőt, mint a vesebajokban :-peczifikumot, szárnyára vette a népszerűség. Ma a német, osztrák, olasz, svíjczi, orosz, hollandi, ai, olországi klinikákon eddig domináló diuretikus vi? < teljesen leszorultak, hogy heiyet engedje HŐK a magyar trikolor jegyében világutra induló Sál *tor víznek. Az idetartozó vizek közül kiválni i, még: a paptamási, a Szultán, az elöpataki Erzsébet, a petánczi, a balti lithion és az árkosi GUrna-forrás vize. A vértelen asszonyok és sápadt leányok a franzensbadi, spaai, schwalbachi vizek helyett egyenlő értékű vasas orvosságot találnak az elöpataki, tárcsái, felsőrákosi, Attila, Baross, buziási, borszéki, bártfai, homoródi vizekben, az ugyancsak vérszegény és elgyengült betegek, bőrbajosok 9 levicoi, roncegnoi, Guber-vizek helyett a parádi arzénes vizben. A keserüvjzek között a budaiak vezetnek a világpiaezon. Világszerte ismeretes gyógyitószer a Saxlehner-féle Hunyadi János keserüviz. összetételre, hatásra méltán sorakoznak e mellé a Loser János-féle Pálma keserűvíz, a Ferencz József, az igmándi keserűvíz, az Apenta stb. J\Z alkalikus, sós aavanyuvizeknek tipikus képviselői : a seltersi és gleichenbergi vizek; a lélekző utak és tüdők hurutjai esetén, görvélyes bajokban, gyomorbántalmakhan rendelik az orvosok. A seltersi vízből 3 és félmillió palaczkkal árusítanak el évenkint; ebből egy félmillió a mi országunkra esik. A málnási Mária-forrásnak, a sztojkai, bikszádi, kovásznai, máriavölgyi, a Székely Selters, a málnási Siculia vizeknek, a bártfai Or/os-forrás és a Luna-forrás vizének ereje nem kisebb gyógyító hatása nem alább való, mint a seltersi vizé. E seltersi tipusu magyar vizek közül különösen a málnási Mária-forrás vizet karolta föl a közönség és az orvos-világ érdeklődése. A viz chémiai je.legét megszabó natriumhydrocarbonat és konykasótartalmát tekintve a csoport legelőkelőbb képviselőit: a seltersi és gleichenbergi vizeket jóval fölülmúlja. Ma többen, szivesebben és nagyobb eredménnyel isszák, mint a seltersi vizet. A sulfátos vizek közül a rohitsi tipusunak vannak meg nálunk a hasonmásai. Ilyenek: a balatonfüredi, koritniczai, baldóczi; a bél- és gyomorhututban szenvedökuek rendelik. A jódés brómtartalmu konyhasós vizeknek a csizi és a polhorai viz a legkiválóbb képviselője. A jódtartalmú alkalikus hévvizeknek az újvidéki és a iipiki vizek a legnevezetesebb képviselői. Ilyen vizeknek a birtokában kinek jutna eszébe halli vizet inni? A görvélyesek, bőrbajosok, vérbetegek fogyasztják. Nincs az a betegség, amely gyógyító vizeinkben, fürdőinkben meg nem találná a maga orvosságát. A Gondviselés jóvoltából nem kell idegenbe mennünk se egészségért, se felfrissülésért, se pihenésért. Fürdőink, nyaralótelepeink egy jeleutékeny részében megvannak azok a feltételek, a melyeknek Tirol, Svájcz, az osztrák es német fürdők látogatottságukat köszönik ; fürdőink mégsem élvezik a magyar közönségnek szárnyat adó pártolását. Több fürdőnk van, a melyeknek berendezésénél a tulajdonosok számoltak a nagy vagyonnak legtulzottabb kényelemszeretetével is. Ilyenek: a három Tátrafüred, Herkülesfürdö, Balatonfüred, Siófok, Tátra-Lomnicz, Csorbató-fürdő, a Császárfürdő, a Szent-Lukács fürdő, a Margitsziget, Bártfa, Buziás a magyar Nauheim, Trencsén-Teplitz, Pöstyén, Párád, Marilla.