Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-06-23 / 25. szám

1910. junius 23. MAGYAR HA1ZS 3 helyzetben is, de tiz percznyi idö elteltével, vagy még előbb is, a fáradás után gyakorolja a tüdöfimnasztikát. Ez igen egyszerű gyakorlat. Mindössze is csak abból áll, hogy a beteg katonásan alapállásba helyezkedik, kezeit feje fölött függőlegesen kinyújtja és az ápolónak ezen vezényszavára: »L« !« a feje fölött kinyújtott kezekkel törzshajlitást végez előre. A fej mindig a kinyújtott karok között marad. A törzshajütás oly mélyen történjék, hogy a kéz •jjak a földhöz közel jussanak. Ezen gyakorlatnál az a fő, hogy a lefelé hajlás közben teljes erővel fujjuk ki magunkból a levegőt. Mikor már kinyújtott karjainkkal elértük a legmélyebb pontot, vagy ha az ujjhegyek a lábbegyet legmélyebb pontot, vagy ha az ujjhegyek a lábhegyet érintik : az ápolónak ezen vezényszavára: »Fel!« emelkedjünk felfelé és emelkedés közben szívjuk a levegőt teljes erővel magunkba. A tüdőgimnasztikának a tüdővész gyógyításában igen hasznos czélja van és pedig az, hogy a légzőizmokat, a tüdőt s a mellkast növelje, edzze. Az legyen a czélunk, hogy a testet tegyük erőssé, hogy ez maga minden kétes értékű ké miai, külföldi gyógyszer nélkül ellent tudjon állni a betegségnek. Igy azután a betegségek legyőzését bizvást bizhatjuk a »Vis medicatrix naturae«-ra, amely már megszületésünkkor megkezdi a harezot. Mikor légzőszervünk épségben tartásának nagy fontosságát ismerjük, a fejlesztés és megerósités munkáját kire bizhatnók másra, mint az auyára. Ne várjuk meg azt, mig ez az állam, (mely legkevésbbé önfiai egészségével törődik) felserken középkori álmából. Ne várjuk meg azt, hogy e czél réghezvitelére testületek keletkezzenek. Hisz Széchenyi buzdítására elég nagy teret hódított az egyesületi szellem, de ma már az egyesületek jobbára csak ivó-, evő- és kártyázó-termeket tartanak fenn. Ne várjuk meg, mig az intéző körök belátják, hogy tanni kell valamit. Magunk tegyünk, hogy annál nagyobb legyen a siker. Anyák! A ti sziveteken fekszik szenvedéstek gyümölcse! Ti legyetek azokká, amikké lennetek kell: igazi, lelkes anyákká. Nem olyanokká, akik sáp- és álomkóros, nyavalyás gyermékeiket keztyü nélkül a szobából ki sem engedik. Ne is olyanokká, mint akik becsmér'ésre, mások lenézésére tanítják egykoron felserdült magzataikat. Mutassatok gyermekeiteknek jó példát a munka, takarékosság és egyszerű életmód kedvelésében, akkor bizvást nem lesztek piperkőczök, bálozók, élvhajhászók szülői. Legyetek oly anyákká, akik hazafias, egyszerű, de okos neveléssel biztosítják gyermekeik jövendő boldogulását és állandó egészségét, hosszú életet. Legyetek oly anyák, kik egész életükben örvendő leiekkel nézik gyermekeik viruló, a vigasságtól, egészségtől és erőtől duzzadó orczáját és nem féltik őket, sem önonmagukat, sem a rokonságot a korai haláltól. Higyjétek el, a magyar népet nagygyá, hatal mássá lehetne teom. Bármint is látjuk látványságunkat, nekünk még könnyebb helyzetünk van, mint a nyugati nemzeteknek. Hiszen ott még napvilágot sem lát a kis gyermek, máris az évszázados terheltség atka nehezedik még az anyja méhében fertőzött magzatra. A jó, gondos anyának mar terhessege idejében is gondoskodni kell születendő gyermekéről. Csakis tudatosan lebet biztosítani a gyermek egészségét. A leendő magzat fejlődésének első és legfontosabb kelléke, hogy végtagjaival szabadon, zavartalanul terjeszkedhessék s az anya tápláló vére mindig, tehát éjjel-nappal oxigéndus, vagyis friss legyen. Ha a szülők eleve azt akarják, hogy gyermekük a tüdövészt elkerülje, akkor még a terhesség ideje alatt az anyának nagy gondot kell fordítani arra, hogy szabad, friss levegőben tartózkodjék, hogy lakása állandóan szellős Jegyen. A terhes asszony bő és könnyű ruhában járjon. Mozogjon az anya terhessége alatt sokat, hogy véráramlása gyorsuljon, vére frissüljön. Bár a tüdőgimnasztika csak szórakoztató, fáradalmat kipihentető foglalkozás, mindazonáltal ugy az előre hátra hajlásban, valamint az erőltetett légzésben is a fokozatot sohse tévesszék szem elő). Ezen fokozat biztosítja azt. hogy soha vérzést ki nem váltunk. A fokozatos tüdőgimnasztika munka, különösen pedig a torna által óriási eredményeket érhetünk el. Már emiitettem a római polgár példáját. íme, egy másik példa: báró Wesselényi Miklós (ki Pestnek oly sok lakosát mentette meg az árvízből) folyton fokozódó munka által lett oly nagy testi erejű. Gyermekkorában naponta 5-ször kellett széket vinnie az asztalhoz. Minden egyes alkalommal három dekagrammnyi szöget vertek a székbe. 18 éves korában oly erős volt, hogy három mázsát vitt el. Ismertem egy alföldi református káplánt, ki gyermek korában vékony, vézna volt, aki folytonos testgyakorlással akrobatává erősítette, fejlesztette magát. Egyszer, amikor a korcsmába másodmagával beakart térni, egy részeg ember állta el az útját. A káplán a durvaságot nem fizethette meg durvasággal, hiszen papi állásával nem lett volna megegyeztethető. De viszont a jogtalanság és erőszak ellen férfi volta miatt is tiltakozni kellett, kérésre fogta a dolgot, de ez nem használt, mire jó kövér támadóját félkézzel a subagallérjánál fogva a korcsma fogasára akasztotta és mint sonka a füstön, jó darabig ott lógott, addig, mig a korcsmáros harmadmagával le nem vette. A kis gyermekeknél a tüdőgimnasztika önkéntelen, ösztönszerű testgyakorlat, mert a természet a sírással fejleszti a gyermek légzö izmait, sírással törekszik útját állani a tüdővésznek. Ezért sir első pillanatától a gyermek torkaszakadtából. Mikor pedig már felcseperedett, ezért mozog, csúszik folyton a természet kényszerítő hatalma alatt. A fiatal, eleven gyermek még az ajtó mellett sem tud elmenni anélkül, hogy meg ne rúgná, vagy hogy torkaszakadtából ne kiabálna. Ugrál, játszik s önkénytelenül is tüdejét fejleszti. Ha pedig már katonának bevették, mondhatni, hogy megszabadult a tüdővésztől, mert kiszolgált katonák között nem igen találkozunk tüdőbetegekkel. De ilyenformán az állam bűne az, hogy oly sok tüdővészes van. Miért veszi be csak csupán az életerőseket katonának ? Az államnak a gyengébbekre is kellene gondolnia. A véznákat valamennyit rendeljék be áilami harczképesitó intézetbe, ahol a gyógyzökcsölési tornával 5—6 hónap alatt teljesen kifejlett, megedzett, nyers anyagot kapna az állam. Tegye őket is alkalmasakká. De az sem bolondság ám, némi változással, a mit a nép mond: »Megmondom én a császárnak magának Lányokat is soroztasson bakának !« Hát a nőket az ilyen állami testedző női ínternátusban nem lehetne megvédeni a tüdővésztől? Tapasztalati tény, hogy azon gyermekek inkább hajlamosabbak a tüdővészre, akik vézna anyától születtek, kiknek anyjuk a szoptatás alatt hátés derékfájásról panaszkodott. A nőknek éppen nagy szükségük van tüdejük fejlesztésére, testük épségben tartására. Hiszen az ember satnyulásának éppen az a legfőbb oka, hogy az asszony kislány korától fogva sohasem foglalkozott testedzéssel, igy tehát nem is szülhet egészséges, erős fiakat. (Hol történjék a tüdögimnasxtika ?) Mivelhogy a tüdogimnasztika a tüdő levegőbeszivó képességét növeli s mivel a légző-izmokat fokozottabb munkára izgatja, szükség lesz tehát, hogy ez a gyakorlat mindig tiszta és pormentes^ friss levegőben történjék. Mert ha szénsavdus, poros, miazmás, nyirkos levegőben végezzük, nemhogy hasznára lenne egészségünknek, hanem inkább nagy kárára szolgál, mert a tüdő a poros, rossz levegőből többet vesz be, mint egyébként. Ha egy elég tágas szobában zárt ablak mellett 8—10-en alusznak, alhatnak bár 10 óra hosszat is, reggelre kelvén, mégis bágyadtak lesznek, mig ha c-ik ketten vannak s az ablakot is kinyitják: 4—5 órai alvás is elég arra, hogy magukat jól kipihenjék. Miért ? Mert első esetben szénsavdus, tehát romlott levegőt kaptak, mig 2-szor élenydusat, tehát jó, éltető erőt adó levegőt, természetes tehát, hogy nem csupán a fekvés időtartama, hanem a levegő tisztaságának, üdeségének is fontos szerepe van a kipihenésnél, kialvásnál. Ugyanezen szabályt látjuk a táplálkozásnál is. A puszta kenyérből a közepes étvágyú könnyen meg bír enni 1 kilót, de a húsból már jóval kevesebb is untig elég, mert ebből sokkal kevesebb is felér a kevésbbé tápláló kenyérrel. Szükséges tehát, hogy mindenki ózondus levegőt teremtsen háza tájékán. Ezt pedig másként nem érhetjük el, mint gyümölcsfaültetéssel és jóillatu gyógynövény termesztéssel. Ültessen tehát mindenki, aki csak teheti kertjében, udvarában, utczán, háza előtt gyümölcsfát, természetesen virágot, orvosi gyógyfüveket. Ápoljátok kedves halottaitok iránti kegyeleteiteket azzal, hogy emlékükre gyümölcsfát ültessetek, Igy a holtak csakugyan hasznot hajtanak az eleveneknek. A saját ültetésü gyógynövények és a gyümölcsfák kellemes levegőjében végezzük a tüdőgimnasztikát és ott szívjuk tőle tüdőnket a pormentes, éltető levegővel. A szobát őrző beteg pedig nyissa ki ablakát, hogy a növények és fák termelte oxigénnel Lővén elegyes jó levegő megtöltse a szobát. Ott, ahol a gyümölcsfa, fenyveserdő és illanó olajat termelő gyógyfü nagy menynyiségben van, ott az emberek sokkal egészségesebbek, mint az erdőirtotta vidéken. Ültessetek gyümölcsfát, hisz tetszés szerint kétféle czélra használhatjátok, kiszáradás, kivágás után melegedhettek a fája tüzétől, nyáron, termő A 200 magyar fürdő között van azonban legalább is 60 olyan, a melyet berendezésének előkelőségénél, kezelésének szolidságánál, olcsóságánál fogva jó lélekkel ajánlhat még a szegényebb viszonyok közölt élőnek is minden orvos; a balatonparti türdök közül: Balatonfüredet, Balatonföldvárt, Almádit, Boglárt, Lellét, Fonyódot, Keszthelyt, Badacsonyt. A sziksós tavak közül: Paliesot. A magaslati gyógyitóhelyek közül: Feketehegyet, Iglófüredet, Barlangiigétet, Stoószt, Fenyöházát, Thurzófűredet. A tiszta és földes hévvizü fürdők közül: a Félix- és Szent-László-fürdőt, Stubnyát Szklenót, Feredö Gyógyót, Hévizet, A kénes hévvizü fürdők közül a Császár- és Szent Lukácsfürdőt, Trencsén-Tepliczet, Pöstyént, Harkányt. A vasas hévvizü fürdők közül Vihnyét, Rajeczfürdót, Szliácsot. A jódtartalmú alkalikus héwizüek közül: Lipiket, Újvidéket. A földes savanyuvizü fürdők közül: Borszéket, Baldóczot. A alkalizus savanyuvizüek közül: Sztojkát, Máriavölgyet, Hársfalvát, Bikszádot, Kovásznát. A vasas savanyuvizü fürdők közül Élőpatakot, Tusnádot, Koritniczát, Bártfát, Korondot, Lublót, Tárcsát, Bálványosfürdőt, Gyertyánligetet, Homoródot. A vasas timsós vizüek közül: Parádot, Erdőbényét. A jódtartalmú konyhasós fürdők közül: Csizt, B znát, Polhorát. A konyhasós fürdők közül a melegvizű sóstavai révén világhirü Szovátát, Vízaknát, Tordát, Kolozst, a Pavel-fürdót, Marosujvárt. A hideg kénesvizü fürdők közül Szohránczot, Kolopot, Balfot, Borosznót. Valamennyiben feltalálhatjuk azt, a mit a fürdőkben, nyaralóhelyeken a mai idők embere keres: a jót és olcsót együtt. Legyünk egyszer igazságosak! Valamennyi külföldi fürdőt ugy feltüntetni, mint az olcsóság, szolidság, a kényelem, a rend és a figyelmesség mintaképét, ép oly igazságtalanság, mint a minő valamennyi magyar fürdőről az ellenkezőt állítani. A magyar fürdők elviselhetetlen drágaságáról, nevetségesen hiányos berendezéséről terjesztett hirek nem teleluek meg a valóságnak. A külföldi fürdőknek drágaságáról saját magam szereztem tapasztalatokat. Arra is tudok nem egy esetet, hogy Stájerország Karinthia kies földjéről különösen a gyermekek olyan bajokat hoztak haza, melyeket, ha otthon maradnak, elkerülhettek volna. Külföldi példák mutatják, hogy egy iürdő milyen bőséges kereseti forrása lehet a vidéknek, hogy látogatott fürdőhely ott is jólétet varázsol, hol az anyaföld mostoha mivelőivel szemben. Nemzetgazdasági érdek, hogy fürdőre, ásványvizekre szánt pénzünket ne vigyük ki, hanem itthon adjuk tovább, hadd gyarapodjék tőle ez a szegény ország. * A sok utánjárás, kérdezősködés, utitervek kutatása és a csalódás már nem bánthat senkit, ha jó előre átlapozza a ®Magyar Fürdő Kalauz«-t mely magyar és német nyelven közli a nyaralóés fürdőtelepek leírását. Szemléltető képek, kellő tájékozást nyújtanak a telepek szépségéről, a leírásokból tisztába jöhetünk, miféle specziális bajok gyógyítására alkalmas egy-egy fürdőhely, ismerjük az ellátás minden apróságát, szóval teljes tájékozást nyújt e könyv, melyet Erdős József szerkesztett a hazai fürdők megismertetése czéljából. Nem hiányozhatok e könyv sem az orvos, sem a nyaralóba kivánkozók asztaláról. Mindenkinek megküldi a könyv szerzője: Erdős József, Budapest. VI., Eötvös-utcza 36. sz.