Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-23 / 25. szám
XI. év Zalaegerszeg, 1910. j—»ius 23 25. szám. Kififtsetftl ht: %y évre 4 kor 64 f fél ó»rt 2 kor 04 f Nugyedrs 1 kor 04 f iSgjM Bzáaa 8 fillér. Biserkeszti Z. Hox-v^átiiL Lajos Muniiatársai: • { Hirdetek dija megegyezés szériát. Nyilttér sora I kos Szerkesztőség és kiadóvatai: Kossuth-utca* 43 LE3STQ"3TE3 L, FERS3STC2 BORBÉLY Q--2" Ö SQ ST laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Magyar mentő munka. A műveltségnek hatalmas hullámveréséül tekintem ezt az úgynevezett „patronage" mozgalmat. A szülői gondoskodással, az iskolai neveléssel és a templomi oktatással testvéri párhuzamban van. S mind a négyen együtt viszonyban vannak az itélő törvénykezéssel, a büntetéssel. Hogy a bűntető Ítélkezés kevesbittessék: szükséges, hogy ezek négyen minél nagyobb erőre tegyenek szert. /'» büntető ítélkezést megelőzőleg előre gondoskodó intézmények ezek. S a templomot kivéve, mely fiatalokra, vénekre egyaránt kiterjed, hárman inkább csak a kiskorúakat veszik gondozás alá, hogy a bűnt megakadályozva, vagy legalább kevesbítve a büntetést feleslegessé tegyék, vagy legalább enyhítsék. A három preventív intézmény nem bizonyult elégségesnek s jött m st negyediknek a „patronage," mely legszorosabb közvetlenségben, szervezeti összefüggésben működik együtt a törvényszékkel. Csakhogy, mig a szintén szervezetileg összefüggő esküdtbíróság inkább hivatalos, addig a patronage egyesület inkább társadalmi : gyökerei mélyebben belenyúlnak az élet talajában s ágai nagyobb területekre szétterjednek. Fmum idegszálok és finum idegsejtekvoltak okai annak, hogy létrejött az esküdtbíróság intézménye, mely a hideg paragrafusokba a gyakorlati élet melegségét önti vala, sőt messiási illettel védelmez, mikor azt az azelőtt is hangoztatott elvet vallja, hogy inkább meneküljön kilenczvenkilencz bűnös, mintsem egy ember is elitéltessék ártatlanságában. Az emberszeretet külturájának nagy lépése volt ez az esküdttiróság. A mai szellem rohamos haladásában épen helyet foglal most a patronage nevü intézmény, mely ugyancsak óriási lépést jelez lelki művelődésünk mezején. Mekkora különbség! Az esküdtbíróság szelídíteni igyekszik a büntetést; a patronage a büntetésnek és bünhődésnek az okát, a bűnt akarja megszüntetni, hogy szükség se legyen a büntetésre. S mily nagy különbség közte és a vele párhuzamosan működő szülői, iskolai és templomi nevelés között is! Ezek csak az eléjök kerülő gyermeket vezetgetik, a patronage pedig fölkeresi az ifjút, hogy nevelje — az alapszabály szerint — társadalmi erkölcsösségre, vallásosságra, és — hazafiasságra. Legalább a zalaegerszegi patronage egyesület alapszabályába ez a harmadik czél is be van jegyezve s be kellene, hogy legyen jegyezve mindenik magyar patronagenak a szabályába. Nem hagyhatom említés nélkül a zalaegerszegi első közgyűlést, mely vasárnap tartatott meg s melyen megalakult a zalaegerszegi törvényszék területére nézve a patronage egyesület. Nem hagyhatom említés nélkül azt a fényes beszédet, mélyet Dr. Angyal Pá! pécsi jogakadémia tanár tartót*. De nem hagyhatom említés nélkül azt sem, amit ő ebben a remek beszédben nem említett. Tudásának logikus rendbeszedése s beszédének plasztikus szerkezete és az előadás külső formájának szépsíge lekötötte s élvezetes figyelemre kényszeritette az embert. Több águ es nagy fontosságú czéljai vannak, úgymond, a patronagenak, avval a munkásságával, hogy eltérít egy ifjút a bűntől és a büntetéstől s hogy megment egy embert az életnek: humanisztikus, jogrendi és szocziális erényt gyakorol akkor egyszerre. Szintúgy várná az ember a tudós tanár szájából ezt is: és együttvéve hazafias dolgot cselekszik s nemzeti ügyet ápol, még pedig itt ezen a mi magyar földünkön magyar hazafiasságot és magyar nemzeti ügyet ápol. Szintúgy várja az ember egy magyar tanár szájából az ilyen prófétai lelkesitést, kivált ilyenkor, a magyar nemzeti erőnek és erkölcsöknek e rongyollott és czondorlott állapotában. Mert hiszen minden tudomány internaczionalis, közös kincse az embereknek, még inkább nemzetközi az erkölcs, főleg a keresztényi erkölcs, mint a levegő, a napsugár s Istennek áldástadó esője. S a francziák földjére hulló eső épen olyan eső, mint a magyarföldre hulló eső. De mégsem ugyanaz. S nem közös főképen az utána kelő áldás. Ha országhatárokat s nemzeti körvonalakat nem emlegetünk, akkor felesleges dolog altruismusról s szocziális eszméről beszélni. Hiszen a haza is egy nagy societas. S ha eáek nincsenek, altruismus sincs. Közvilági, kpzmopolita bölcseségünkben humánus erkölcsiségünk az egóra zsugorodik össze. Én legalább vártam és óhajtottam hallani a fejtegetésből azt is, hogy a patronage egyesület nemzetileg is üdvös; tehát a mi egyesületünk nekünk jó. Borbély György. A patronage egyesület. A zalaegerszegi törvényszék területére nézve megalakult az erkölcsvédő egyesület (nem tudom, miért nem tudnak, vagy miért nem akarnak magyar nevet adni neki). A neve: »Zalaegerszegi Patronage Egyesület.« Dr. Degré Miklós törvényszéki elnök buzgólkodásával s Dr. Czinder István ügyvéd elnöklésével megelőzőleg az előkészítő bizottságok részletesen már kidolgozták a szervezetet, megkészítették az alapszabály. Vasárnap volt a városház termében impozáns tömegben az első nagy gyűlés, mely a kidolgozott tervezeteket megerősítette. Dr. Czindér Istvén előkészítő elnök részietesen ismerteti megnyitójában az eddigi munkálkodást isak magyar fürdőre menjünk! tsak magyar ásványvizet igyunk! Liti: Dr. Mankó Vilmos. Még néhány hét s megmozdul a városok népe s keresve-keresi a helyet, hol az életnek, az egészségnek a forrássit a maguk hamisítatlan tisztaságukban föltalálhatja. Sajátszerű, hogy az ember-áradatnak alig egy kis sodra tart a magyar fürdők és nyaralóhelyek felé. Az áradat maga Tirol, Stájerország, Svájcz, Csehország fürdői és nyaralóhelyei felé hömpölyög, oda, a hol az élelmesség kínálva kínálja az alkalmat a javulásra, a jó és olcsó nyaralásra. Magyarországon 2C0 fürdő és 60 forgalmi czikket képező ásványvíz van. A 200 fürdő közül 80—100 kínálja az üdülés, egészség fenntartás olcsó és kényelmes módjait; 89—100 teljesen hívatott arra, hogy kedvező viszonyok között az ország gazdasági életének tényezője legyen. A 60 •viz nemcsak összetétel, de kezelés és kiállítás tekintetében is megfelel a legszigorúbb követeléseknek. Fürdő-ügyünk mai fejlettsége mellett is 100 millió koronát képvisel, mit a magyar családok nyaralás, fürdőzés czimén évenkíat külföldre visznek. A 200 magyar fürdő megközelítőleg 200.000 ember költekezésén gyarapodott. Tömérdek vizünk daczara csak Ausztriából 1 millió 300.000 korona értékű ásványvizet hozunk be, leginkább olyan vizeket, a melyekkel szemben az egyenlő értékű magyar vizeknek egész sorát állithatjuk. A 60 magyar viz évi forgalma mindössze 24—25 millió palaczk. A félig mesterséges Apollinárisból egymagából 30 millió palaczkkal töltenek évenkínt. Magyarországnak fürdői és ásványvizei nemzetgazdaságunknak valóságos rejtett kincsei. Nem is kell szovinisztáknak lennünk, hogy ezeket a fürdőket felkeressük, ezeket a vizeket fogyasszuk. A földes savanyu vizeknek klasszikus képviselői hazánkban: a mohai Ágnes, a borszéki Főkut, a singléri Szultán, a szántói viz, a Barossforrás, a borhegyi, a korondi stb. E vizek amellett, hogy elsőrendű élvezet-italok, mint gyógyitóvizek — különösen emésztési zavaroknál, a lőgző- és emésztőszervek burutos bántalmainál, csontlágyulásnál, angolkórnál tesznek jó szolgálatot. Vannak bajok (a gyomor- és bélcsatorna bajai), a melyek ellen a világpiaczot uraló Apollinarist, ezt a széndioxiddal túltelített, félig mesterséges ásványvizet rendelik az orvosok (sok magyar orvos is); ki kételkedik benne, hogy ezekben a bajokban épen ugy megteszi a magáét a buziási »Phönix«, a Kristály, vagy a borszéki, a mohai Ágnes, a szántói, a Baross, a málnási borviz, a borhegyi, a Szultán, a korondi is, mint az Apollinaris? Csehország alkalikus savanyuvizei közül a giesshüblit, a krondorfit és a bílinit nagy előszeretettel fogyasztják országunkban, úgyis, mint élvezeti vizeket, ugvis, mint a hurutos betegségek orvosságát. Magyarország alkalikus savanyuvizei: a bodoki Matild, a répátí, a kászoni »Salutaris«, a mely Magyarország légjobban kezelt vizeinek egyike, a bodoki „Salus", a petánczi, a tárcsái Károly, továbbá a polenai, a luhi Margit, a szolyvai, a borpataki minden tekintetben kiállják a versenyt ezekkel a vizekkel. Csehországban a legímpertinensebb agitáczió folyik a föld legjobb lisztje: a magyar liszt ellen; mi a magyarországi vizek mellőzésével száz meg százezer palaczk giesshübli, krondorfi, meg bilini vizet hozatunk Csehországból. A lítbíumtartalmu ásványvizek sorában szinr.ye-lipóczi Sa.'vator-forrás a legelső. A vi