Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-26 / 21. szám

2 MAGYAR PA I Z S 1910. május 26. de ennél még remekebb kellett. Végre minden" föle habarékba, kulimászba belemártották a szamár farkát, az ide-oda csapkodott vele s az eredményre azt mondták, hogy nóhát ilyent még nem láttunk, tehát ez a legremekebb (s ebból lett a szeczesszíó), Gróf Tisza István is belemár totta nyelvét a bécsi fazékba és az ecsedi lápba s az a legremekebb és a legédesebb ... (Persze, hogy az ifjú Dubayt dörgő módon éljenezték.) Pedig hát nem az a művészet, mondja Dubay, hanem az egyszerű, természetes őszinte magyar hazaszeretet, amelynek egyik nagymestere Gróf Batthyány Pál. Tartott még beszédet Hordós Ferencz sójtöri egyszerű földműves, aki azt mondja, hogy hiába! a magyar emberből soha ki nem irtják azt, hogy: 1848! Pereszteghy Gergely kemendollári lakós egy találóan alkalmi versét szavalta el nagy tetszés mellett. Végül Tivolt János bizottsági alelnök bezárójában hosszabb beszédre kiterjeszkedve gyönyörű hasonlatokat mondott arra a mintára, hogy porszemekből szikla alakul: a téglákból iskolát és templomot emelünk, de börtönt is. S a vasból ekét kovácsolunk, de rablánczot is. Vigyázzunk, hogy munkás kezünket mire használják fel . . . Xz óriási tömegben sokan voltak a vidékről is. Fejezzük ki tiszteletünket az óriási tömegnek, hogy még a tyúkszemére sem lépett senki a másiknak. Tudósító. Goldmark Károly ünneplése Keszthelyen. Szombaton fényes nagy ünnepe volt Keszthelyen a magyar zenevilágnak. Goldmark zeneköltöt ünnepelték, a ki most 80 éves. 1830. május 18-án született Keszthelyen. Apja kántor volt ott. Oroszországból bevándorolt szegény zsidó családnak a gyermeke oz a világhírűvé vált ember. S a ki gyermek korában éhezett, most a város díszpolgára s a királyok érdemrendjei ékesítik a »tudományért és müvészetért« s ráadásul ékesíti őt az emberen: szeretete és tisztelése. Meg sem tanulhatott magyarul, már kis gyermek korában elszakadt innon. Bécsben járta abcczés iskoláit Sokat küzdött, nyomorgott szegényesen. 27 éves korában feltűnt y>Sakuntala« cz. zenekölteményével. Gróf Andrássy Gyula és Eötvös József magyar miniszterek észrevéve a tehetségét, ösztöndíjjal látták el s aztán szebb időknek örvendett. Legnagyobb müve a Sába királynője. Azután: Merlin, Házi tücsök, Falusi lakodalom, Hadi fogoly, Téli rege stb. A nagy mestert szülővárosába s az ünnepség központjába Budapestről elkísérték Hubay Jenő, Popper Dávid, Keruer István s más zenejelesek és az operának 50 tagu zenekara. A vasútnál Nagy István városi bíró üdvözölte. 12 óra lévén nyomban bankett volt tiszteletére, melyen az első felköszöntőt Dr. Dezsényi Árpád mondotta a is, miszerint nagyon sok ok van a panaszokra a munkás néposztály sok tagja ellen, főleg a lustaság, a henyélés miatt. Nem is mindenki munkás, akit annak neveznek. Inkább eldobnám a pénzt, semhogy fizessek oly embereknek, akik csak színlelnek s a munka ürügye alatt embertársaikat csak nyugtalanítják. I^az, én is azt mondom: élni s élni hagyni, de ebbe bele nem foglalhatom a henyélöket, mert aki dolgozni nem akar, ne is egyék. Taláa helyén lesz itt az a megjegyzésem, hogy sokan, az úgynevezett magasabb osztályokból is, e tekinteten szégyenletes példát adnak. Nincsen egyéb dol-iuk, csak ölni az időt. Soha se állítom azt, hogy menjenek szántani, kapálni, de igenis óhajtandó, hogy tegyenek valamit az állam, a nép, a ha.-a érdekében és hogy ne legyenek olyanok, mint a hernyók, melyek a jó lombozatot, a káposzta leveleit leeszik, lerágják, vagy mint lepkék, melyek odarepülnek a világra, szívják a nedvét, elrepülnek, de mézet nem adnak. Különben éu az ilyen emberekre haragudni nem tudok, inkább sajnálom őket, ha eszembe jönnek a divatnak azon oktalan sőt buta szabályai, a melyek őket lenyűgözik és ha meggondolom azt a hiuságukat, a melylyel ölik életük napjait. Inkább görnyedjen meg a hátam a munka alatt, semhogy lusta renyheségben töltsem életemet és bele nézvén a tükörbe, ott lássak egy embert, aki még egy krumplit sem dobott bele királyra. Hubay a magyar .kormány nevébe® üdvözölte a mestert. Schwarcz Zsigmond magyar és német nyelven köszöntötte a mestert. Az ő« Goldmark hálás köszönettel s »Éljen Keszthely, éljen a haza!« exclamatióval felelt. Ezután Zalaegerszeg város nevében ós a Zalaegerszegi Irodalmi és Művészeti Kör nevében Dr. Korbay Károly polgármester üdvözölte gyönyörű ékesszólással. Vele voltak még Egerszegről Sándor Zsigmond, Dr. Halász Miksa, Balázs Márton, Weisz Ignácz feleségeikkel, s Fehér Miklós, Hantke Emil. A vármegyét Árvay Lajos alispán képviselte. Délután a születési házára tett emléktáblát leplezték le, hol Lakatjs Vincze tanár tartott beszédet. Este az iparosok Dalköre adott szerenádot s 8 órakor volt a nagy hangverseny. Itt Szoyer Ilona szavalta Pásztor Árpád prológját s a gazdag programmbau volt Sakuntala, Sába királynője s a Falusi lakodalom. A zenekart Kerner István operai karnagy vezette. És Keszthely most egy darab történettel gazdagabb. Göcseji gazdasági és kulturális viszonyok.* Zalamegye délnyugoti részében van egy darab hepehupás, nagyobbrészt erdővel benőtt földterület, melyet mintegy szigetet a Zala, Kerka és Váliczka folyók határolnak s bekeritnek, melynek lakosai a legrégibb öseredeti tiszta magyarok; általában göcsejieknek nevezik őket. E szegény vidék népe vasszorgaiommal műveli, bizony sokszor sovány terméseket adó földjeit és vasszorgalmával már el is ért annyi eredményt, hogy szépen szaporodó népességét képes eltartani és jobb termések idején piaczra is jut valami. Az idei év ís bár a sok hideg száraz szél sok kárt tett és a növények fejlődésében, azt a szép és bő májusi esők helyre hozták, s ha csapások nem érik, a gazdák ugy biznak, hogy jó közepes termést fog adni. Sok gondot okozott e vidék gazdáinak a magburgonya beszerzése, mert a magok termését kevesen használhatták, mivel az csira-képtelen volt; de mint fentebb emiitettem, bár vasszorgalommal művelik e vidék lakosai az ők rideg, sovány földjeiket, hogy meg legyen napi kenyerük és boldogulhassanak, de a mint mindnyájan igen jól tudjuk, az anyagi boldogulásnak is legfőbb eszközei: a műveltség, a jó közlekedés és a hitelképesség, hasznos befektetéssel, hiányzik. A mi a miveltséget illeti, pár éven át sokat áldó zott már e szegény nép az iskoláira és még most is évről-évre folytatja azt; hisz a felekezetek egész nemes versenyt űznek egymással, hogy * Ktilöuösen a göcseji sárra hivjuk föl az illető hatóságok figyelmét. Bizony műreltségi eszközöket: közlekedő utakat és iskolákat kellene adni a színtiszta ősi magyar embereknek is. Ezt czélozza igen helyesen lapunknak felvilágosult olvasója és e czikk irója, aki pedig egyszerű külsejű falusi gazdaember. a nemzeti fazékba, de ellenkezőleg, sokat vet

1 kí belőle. Inkább meghalni becsületesen,mint sem haszontalan, léha életet élni; inkább belefeküdni koporsóba, mint élő holttetemnek lenni s o '.y embernek, kinek az élete: nagy semmi. Lelkemből kivánnám, hogy az emberek általában, főleg pedig a keresztények, különös figyelmet fordítanának ezen dologra, és pedig azért, mert sok hitsorsosunk túlságos lanyhasága, talán léhasága miatt saját kárunkra csúnya emberek torkába kerülnek. Ha egyszer munkába fogtunk : szenteljük magunkat anuak teljesen, becsületesen, ne szakitsuk azt félbe semmiféle ürügy, még esetleg a vallási ügyek megbeszélésének ürügye alatt sem. Ha némelyek hitsorsosaink közül élénkebb kezekkel, gyorsabb lábakkal rendelkeznének és ha a nyelv használatában tartózkodóbbak lennének: °z talán többet használna vallásunknak, mint főleg a mai sokszor nem őszinte és hitün'í magasztosságához kevésbé méltó eljárásunk. Szivem-lelkem óhaja az, hogy a keresztények becsületes, buzgó, sót ernyedetlen munkásai le gyenek az igazi nemzeti kulturának minden téren s valódi terjesztői a morálnak, merí hiszen a vallás általában s a keresztény vallás legkevésbé sem arra való, hogy tétlenekké, henyélőkké, léhákká tégye az embereket. melyiknek legyen uagyobbszerü iskolája; még olyan falvakban is több helyen állítottak iskolát, hol előbb nem volt még soha. Kustánszegben csak most két éve épült uj nagy iskola és már is szűknek és kevésnek bizonyult; egy második tanterem és tanitói állás felállítása vált szükségessé, a mi annak a bizonysága, hogy itt nem uralkodik az egyke gyermek rendszer (csak ha segélyt nem kap reá az egyház, nem képesek annak tagjai felépíteni, mert még az előbbit sem tudták kifizetni.) Bizony itt és több helyen sokat lehetne tenni az államnak a népnevelés ügyében. De a mi a közlekedést illeti, még nagyobb baj van a községi közlekedési utakkal, mert ezekre egyáltalán kevés figyelmet fordít a közigazgatási hatóság is, különösen azon községek, a melyek távolabb esnek az országúttól, szenvednek sokat, mint például az ezer lakossal biró Kustánszeg; ámbár a község a maga határában nagy erőfeszítést tesz útjainak rendbehozására, messziről szálitván ide a kavicsot a negyedik község határából Barabásszegröl, de mégis csak jobb időben közlekedhetik, mert Zalaegerszeg felől Csonkahegyhát, Nova felől Vargaszeg, Kislengyel, Lövö felől pedig Németfalu és Salomvár községeknek elhanyagolt és rossz utjai zárják el a közlekedést, olyannyira, hogy azt csak jobb időkben lehet fenntartani; de igy van ez a többi községekkel is, mint Pálfiszeg, Milej stb. Kívánatos volna, hogy ezen községi utak gondozására az illető községek és felügyelő hatóságok több gondot fordítsanak, hogy a szabályrendeletben megállapított közmunka rendesen kiszolgáltassák, mert ép ősszel, mikor a gazdák végeznek a mezei munkával és ráérnének fuvarozni, beszokott következni az öszi esőzés, mely a feneketlen sárban teljesen lehetetlenné teszi a közlekedést. Most már ugy látszik, bizonyossá lessz, hogy a zalavölgyi vasút meg épül. Mivel a vasútnak is csak ugy van jó forgalma, ha jó közlekedési utak vezetnek ahhoz, kívánatos volna, hogy az Paizsszegtől KustánszegNémetfalu felé és Salomvárnak tervezett ut kiépíttessék, a mi által a szomszéd Vasmegyével is összeköttetést nyerhetne e vidék népe. A mi a hitelt illeti, hát hiszen azt könnyen kaphat a birtokos ember, csak tudja a kamatot fizetni, a mi igen drága. Hazafiúi teljes tisztelettel Kustán tíábor, földmives. Miképp lehetüuk hosszúéletűek ? Elbeszéli: Egy orvos. LXI. Magyar szellem — angol szellem. Még ma sem tudjuk a közmondás értelmét, lényegét kellőleg felfogni, csak a »mens sana«-ra a lélek, az ész csiszolására törekszün <, holott azt mondja a közmondás, hogy ezt ép test nélkül nem lehet elérni. Krisztus maga nagy munkás volt és tanítványainak sem szabad félniök a komoly és tisztességes munkától. Az ilyen léha munkakerülőnek a kertje ba vau nőve gazzal, ugy hogy más tisztességes ós szorgalmas ember talán kész is volna azt helyette kigyomlálni, csak azért, hogy ne legyen az szégyenfoltja társadalmunknak és terhe hazánknak. Ember emlékezet óta igaz az, hogy minden lusta ember, minden járdakoptató, faltámugató naplopó, ha egyszer belekerült az ilyen himpellérek nagy seregébe, remh;s> n arról panaszkodik ós jajgat, hogy neki a világon nincsen szerencséje. Iteljenek kérem, nincs-e igazam? Most pedig nyugodt lélekkel végzem jelen soraimat. Attól tartok azonban, hogy midőn a legnemesebb intenczióval szavaimat intéztem a léhán henyélő emberekhez: egy száraz, sőt korhadt csölöpöt öntözgettem, hogy az esetleg még benne rejlő csira, uj életre ébredjen. Igaz ugyan, nem tagadom, hogy én nem vagyok és nem is leszek képes oly szépen rendezni gondolataimat, eszméimet, mint ezt mások tehetik. Azt azonban határozottan állítom, hogy az igazság mégis igazságnak marad a legegyszerűbb öltözetben is. Cstlkó József. &