Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-20 / 3. szám

XI. év. 1910. január 20* szám. „ —

r , . ( LENOYBL FBBENCZ Bcerkeszti Zj. ±±Or"VatiXL J-jajOS M-anteatárBak : | B O R B X. Y O-T Ö .R Gh-X" l*p tulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE SiSflietíii ár : ij éire 4 kor. 04 f él fi.ca 2 kor 04 f Níf ,titi 1 kor. 04 f ájfjM szára 8 fiilér. Hi:det#s

r

:k dija Megegyezés szerisí, Nyiltt'r sor* 1 Szerkesztőség és ki&dóvat*!: Kossnth-ntci* 43. Az előfizetési dijakai tiszfelettea kérjük, hogy a lap küldésében akadály ne legyen. Mentő munka. Ugy írják, hogy patronage s ugy mondják, hogy pátronázs. Egyik szóra sincs szükség. Olyan gazdag a magyarnyelv, amilyen talán egy sincs a föld hátán. Nemcsak a természetfestői szókban, hiszen az alap, az ábécé-uk bétszerannvi, mint a leggazdagabb latiu nyelvnek az ábécéje, — hanem a nehéz fogalmi kifejezésekben is. A ki nem hiszi, hasoniitsa össze a magyar igeragozást akármelyik nyelvnek az igeragozásával. Meg fogja látni, hogy ezen a téren tízszerte gazdagabbak vagyunké Ezt a mentés fogalmát sincs okunk feltétlenül latin-francaa-olasz-spanyol szóval fejeznünk ki. Itthon is találhatunk rá szót: mentés, oltalom, védelem, ápolás, gondozás, gondos kodás, pártolás, pártfogás, atyáskodás stb. Azt gondolják, hogy ha idegen ruhába burkolodzik az az eszme, mindjárt valami földöntúli dolog lesz belőle. Pedig nem a! Egyszerű emberi dolog az egész. Vagy talán azért adnak „internaczionális" (nemzeti, özi) nevet neki, mert általános emberi (humánus) dolgot jelent. \z igaz, hogy általános emberit jelent, de nekünk ügyefogyott magyaroknak legelőbb a magyar embert kall megmentenünk a magyar nemzet számára, megerősödésére, s csak azután szállhatunk ki Krisztusi módon apostoloskodni a nagyvilágba. fincsu falun. . A régi magyarok patriarkális mulatozása, a hires magyar vendégszeretet az, mi eszembe jár most, midőn egy három napig tartó bucsu emlékei rajzanak előttem. Hiába. A mi zajunk nem veti le nemzeti jellegét, legyen bárminő behatás alatt, sőt magába olvasztja az idegeneket is. A régi szép magyar szokások, melyek olyannyira megkülönböztetnek bennünket minden mástól, élnek és élni fognak e nemzeltel együtt örökké. Régente a házigazda megtette azt, hogy elmenni készülő vendégének kocsijából kiszedette a kerekeket. Az igaz, hogy az én derék házigazdám ezt nem tette meg velünk, de egy kocsikeréknél sokkal értékesebb dolgot hagytam én ott —mit elrabolt tőlem az a kékszemű, aranyos kedélyű kis lányka. Node hisz jó helyen hagytam, megbecsüli és vigyáz iá ö. De menjünk csak rendre. R . . . egyike a legkiesebb fekvésű balatonparti községeknek. Árnyas, lankás hegyoldalban fekszik. Messziről festői képet nyújt ez az akáczlombos falu, mely olyannyira föle vari ültetve fával, hogy az árnyas Országossá kezd lenni az a társadalmi meutő munka, mely az igazságügyi minisztérium körében, tehát az itélő bíróságok közreműködésével sőt vezetésével indul a többi társadalmi tényezőknek testvéries segítsége mellett. Azt a züllésnek induló ifjú nemzedéket kell megmenteni társadalmunk számára, mely nem tartozik sem iskolához, sem jó családhoz, sem a tömluczre nem érett még meg emberi érzéssel gondolkozva. Közbevetve — futólag bár — megemlítem : azért is jó ez a dolog, hogy legalább van egy alkalom, hol a bírói kar érintkezhetik az élettel s a más faji a emberekkel, az ítélkezéseken kivül is. Magának a mtntó munkának a tartalmát örömmé! kell üdvözölni magasztos czéljáért. Nem azért, mintha egy kis vádat nem lehetne emelni a multakért. Magas mosollyal szokták vala lenézni az olyan embert, aki azt szokía hangoztatni, hogy több templom kell, mint kocsma; több iskola, mint törvényszék ; s több műhely, mint börtön. Legalább is akkor, miután már megszűntek a beduin vándorlások, befejeztetett a honfoglalás és megtelepedés s megkezdődött a földmüvelés. Ma is megmosolyogják az ilyen beszédet, ámbár hogy átlátják a mentő munkunak szükségességét s nemesen buzgó leiekkel dolgoz nak is benne. Mintha az ember, mondjuk a nemzet vagy ennek vezetősége szándékosan csak azért hanyagolná el ma valami kötelességét, hogy holnap legyen mit tennie. Mintha holnap nem lenne uj tenni való. Én az hiszem, hogy azt a züllésnek indult s indulandó nagv tábort „mentő munka" nél lombok kö.ül csak itt-ott villanik ki egy nádfödeles házikó hófehér tűzfalával. E panorámába illő képnek gyönyörű hátteret szolgáltat a mögötte emelkedő Lábdihegy, melyen alább mintaszerűen kezelt szőlők tesznek tanúságot a nép szorgalmáról, mig fellebb a lölgyerdók titokteljes susogása, majd hátborzongató zúgása növeli az érdekességet. Ez a kép van előttünk, ha nyugat felé nézünk. Kelet felé Jókai tollára méltó festői rendetlen sé^'be i emelkeduek azok a hires hegyek és várromok, melyek ihletet öatöttek Dukai Takács Judit, Kisfaludynk, Berzsenyi stb. jeles költőnk szivébe. Nagy sik térség van közöttünk s a távolabb eső Balaton partján levő hegyek között, hol már keresztekbe rakva áll az érett kalász. Mint fehér esik, ugy látszik e nagy tarka téren az országút, mely már a régieknek is hires hadi utja volt. A szemünk előtt elterülő síkságon sárga kalászt termelő táblák, kaszálók, kellemes illatot lehelő, virághimes rétek váltakoznak egymással. A sikság csak alig észrevehetően emelkedik s folyik össze az égbenyúló hegyekkel. E öttem látom gyönyörű , változatban Szigliget, Badacsony, S/.eatgvörgyhegy, Csobáncz ormait. Közöttük csillámlik a távolban ezüstfehéren a Balaton. Lebilincselő | kül is már a „meutő munka" előtt meg lehetne menteni. Nem csudaszerrel. Csak az iskolával. Melyik iskolával ? Nem avval, amelyikben úrrá nevelik az embert. Talán avval is, a többiekkel is. Ha vannak mások is. Hiszen van kőtelező iskoláztatás, bizonyos korig. Miért ne lehetne kötelező továbbra is — némelyekre nézve? Ha a kötelező iskoláztatás ideje letelik, a gyermek vagy tovább tanul, vagy hazamegy. A hol van otthon családi foglalkozás: földművelés, kereskedé

5", vagy valemely kézművesség: ott rendben van a dolog; de mekkora százalékot tesznek ki az olyan hazament gyermekek, akiknek nincs otthonjuk! s ha van is otthonjuk, nincs foglalkozásuk! Ha vannak szülők, ezek napszámra járnak. A drága csemete pedig sehova sem jár. Ezekből lesznek a csavargók. Mért ne lehelne az ilyenekre nézve kötelezővé tenni az iskolát? Ne tessék mindjárt klasszikus iskolát gondolni. De itt a bibi. Nálunk csak uri iskolák vaunak. Ha alkalmas a tudományos pályára, akkor azt kell kötelezővé tenni; ha erre nem alkalmas, akkor kötelezővé kell tenni számára a kereskedelmi iskolát, vagy a földműves iskolát, vagy az iparnak, kézművességnek meg annyi fajta iskoláját. Ha ugyan ilyenek volnúnak nálunk kellő mértékben! Valamire csak alkalmasnak kell lenni. Igen. Ha e nem levők közül valamelyik iskolát kötelezővé tennék a züllésnek indulók számára: akkor nem kellene mentő munkát csináini — utólagosan. Nem, nem! Borbély György. átványt nyújt e kép. A hegyek lábánál húzódnak meg, köiülvéve gondozott isteni nektár termelő szőlőtáblákkal, a kis falvak és pinczeházak poétikus rendetlenségben. Ezen elragadó képek láttára eszembe jutott az a magyar szívből fakadt nita: Ha a föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta * Az utón egyre a vidék szépségében gyönyörködtünk. Habár ezzel betelni nem igen tudtunk volna, uiunk véget ért. Megérkeztünk. A szives háziasszonv- kitűnő tízóraival várt bennünket. Ámbár a buc;u még csak másnap következett, olyan lakmározás volt egész nap, hogy se vége, se hossza nem volt. Alighogy felkeltünk a villásreggelitől, máris ebédre teritettek. Mig a házigazda három lánya elvégezte ezt a munkát, szakíthattam maiamnak időt körülnézni a házban. Jókai Ankersmidtje jutott eszembe s ugy éreztem, ugyajaz a légkör vesz körül, mint annak a kastélyában lehetett. A vendéglátó bevándorlott nemet. Szobái a legszebb elegantiá'val berendezve. Nem hiányzik innon semmi ami föl lelhető egy magyar uri házban. A falakon ott lógnak a régi betyár romantika képei, bakony erdői jelegetek. Bihari képek, SZABÓ BÍ3LA ^knjLlönlegessé^-i ár-u-íiázia. rnegnyilik: 1910 február h.ó"ba.n. ^AXj^SO-E^S^IH CS-EISr, Kaziney-tér (Komm-ház)