Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-12 / 19. szám

6 MAGYAR PAIZS 1910. április 146. vidékünkön is. S kérjük a vezető embereket és kérjük a magas kormányt, hogy ide ne instancziákkal és protekczióval juthasson be az arra született gyermek, hanem olyan legyen az az intézet, vagy intézmény, hogy ő maga keresse, kutassa fel az arra született gyermeket, ifjút, embert s vegye be az intézetbe. Mert nemcsak az a kérdés, hogy foglalkozást és kenyeret adjunk, hanem hogy kikeltsük a népiélekből a benne szunnyadó ősi magyar erőt, ősi magyar művészetet. Borbély György. Ha voliia . . . Ha volna olyan szent szónokja a magyar nemzetnek, mint volt az első keresztényeknek első apostol, kinek a szózatára háromezer ember tért meg! Elég is volna ez a háromezer. Nagyobb és szentebb szónok kellene, mert nálunk husz millió embert kellene megtéritení. De egyelőre elég volna az egy apostol a/, ö háromezerével, mert ezek majd csak már könnyebben elbánnának a többi tizenkilencz millió kilenczszázkilenczvenhétezerrel. Ha volna olyan apostol, kinek egyetlen szózatára egyelőre csak háromezer ember megtérne és megértené, hogy ez a föld, a magyarok hazája, olyan nagy és olyan gazJag, hogy húszmillió embert el tud tartani kényelmesen, bőségesen étellel, itallal, hajlékkal és ruházattal. Ausztriának kisebb a földje, több a lakossága s mégis gazdagabbak benne az emberek. Magyarországnak terjedelmesebb és kövérebb a földje, kevesebb a lakossága, mégis szegényebbek és nyomorultabbak benne az emberek s éhségükben hagyják itt szelek szárnyára, burjántól felvert földjeiket. Ausztriában azért gazdagabbak és boldogabbak az emberek, mondják, mert az az ország iparos ország; Magyarországon az írt szegényebbek és nyomorultabbak az^emberek, mert ez földműves ország. Jőne tehát az apostol, hogy a földművelő nemzetet változtassa át S'ónoklatával iparos nemzetté! — Balga beszéd. Ha az ipar saját nemzetének a földjéből nő ki, bármennyire fejlődjék is a kézművesség és a gyárak sokasága: ? földműves ország semmit sem veszíthet földmüvesi jellegzetességéből, semmit sem szabad veszítenie, sót az iparosság haladásával és fejlődésével nemcsak számtani, de mértani haladvánnyal kell fejlődnie a földmüvelésnek. Hiszen a földművelés nem azt teszi, hogy csak szántsunk s őszi, tavaszi búzát és törökbuzát vessünk. Hiszen mindenfajta ruházatuokra a kendert, lenet, csalánt és selyemgubót a föld termi. A föld termi a csizmatalpot is. Az erdőt, a rétet, a mezőt ápolni kell, hogy legyen mit egyék a barom, melynek a húsából sültet, zsírjából levest, faggyújából gyertyát, csontjából cukrot, szőréből kalapot, bőréből csizmát, szarujából tésüt, beléből hegedühurt csinálunk. Ha gyógytárainkat saját növényeinknek ezer fajtájából állítjuk ki: akkor inkább mondhatjuk, hogy mi földművelő nemzet vagyunk; de a mig nagy mértékben Berlinből hozzuk a kolyvalékokat: addig Németország nagyobb mértékben földművelő ország, mint a magyarok hazája. Csak jőne hát a szentlélek apostola, hogy tanítaná meg és térítené meg a magyart, hogy szeresse és művelje jobban a földet s a mit a föld terem nyáron: készítsen abból télen-nyáron ételt, italt, ruházatot, bútort és hajlékot, hogy ne fizessünk ezekért 1500 millió koronákat évente a k iilfoldnek. .1 >ne bár a szentlélek apostola s erre tanítana meg minket tüzes nyelven szólva. B. pünkösdi imádság. — Moore. — Te vagy, óh 1 tenem, létoka, Ereje e csudás világnak; A nap fénye, éj mosolya, Arczodról visszavert sugár csak, Dicsőségét beszélik mindenek: Mi szép, mi fényes, mind, mind a Tied! A nap ha bucsusugarát Az estnek fellegére hinti, S az aranyos nyíláson át Szemünk a menybe vél tekinteni: E rózsapir, ez édes esti kép Szelid bubája, Uram, a Tiéd! S az ég, ha csillagezrivel Föld és ég fölött szárnyát kibontja, Órjás madár, melynek ezer Csillagszemmel behintve tolla; Mind e magasztos, égi szent tüzek Fönsége, bája, Uram a Tied! Lehelleted száll szelíden A tavasz enyhe sóhajába! Kegyes szemeid fényiben Fakad a nyár mindea virága; Dicsőséged beszélik mindenek : Mi szép, mi fényes, mind, mind a Tied! Ford.: Jánosi Gusztáv. Miképp lehetünk hosszúéi etiiek ? Elbeszéli: Egy orvos. LVIII. j Oh na igy szeressétek ti anyák leányaitokat, j apák a ti gyermekeiteket' Az ily szeretet a nemzet lassú gyilkolásával egyenrangú. Adjatok gyermekeiteknek kétféle örökséget, egyik a dologkedvelés, a másik az ősi birtok legyen. Az ily balga szeretet is nagymérvben oka a nemzet sülyedésének és pusztulásának. A leány idegbeteg lesz, mihelyt pártáját ledobta. (Ennek okát teljes leplezetlenségében csak megírandó könyvemben togom tárgyalni.) Idegessé teszi gyermekét még a szülés előtt. Hogy nevelhetné hát őket egészségesen. Nem teheti a hosszú életre képessé, nem védheti meg a tüdővésztől, mert maga is beteg, súlyos idegbeteg lévén: nem képes gyermekeinek okszerüleg gondját viselni. De ha tudja is annak módját, hogy miként kell a gyermeket a leselkedő tüdővésztől megmenteni; a divatos, ostoba nevelési rendszer tönkreteszi a gyermeket; mert ma mar szégyenszámba megy, ha nem a nevelőnő bajlódik á gyermekkel, hanem az édesanya. De legalább az anya parancsolni tudna a nevelőnőnek! Mert a végeredményében mindegy, akár a nevelőnő, akár az anya (naponkint egy-egy negyedóráig már kis gyermekkorától) zökcsölné a kisdedet: igy is, ugy is megmentené minden egyes vézna családlagját. Különösnek látszó • Hí— tás ez, de tapasztalataimból kifolyólag mondom, hogy ugy van! A munkát megszokott ember a kettős ünnep másnapján a túlságos módon való kipihenéstől alig találja helyét. T^ste dolgozni, munkálkodni kiváu. Hasonlatosképp kívánja a mozgást, a mun kát, a folytonos elfoglaltságot a gyógyzökcsöléssel felnevelt gyermek teste is, lettlégyen az szellemi, vagy testi munka Ennek nemzetgazdasági fontosságát mérlegelje minden becsületes hazafi! Legtöbb tüdővészes beteg testéből rövid negyed órai tiprás az oldalszurást tökéletesen elmulasztja, megszünteti, csak eleiute nagyon óvatosan iiporjul< a beteget, de néhány nap múlva már egy kissé fokozzuk azt. Akiknél a mellhártyaizzadmany fellép, ezt — miként csekély zörejjel a félénk nyulat — rövid negyedóráig tartó gyógytiprással könnyen el lehet űzni. Melyik jód- vagy szaliczilkészitmény az, mely a gyógytiprás hatásával felérne? De ha csak félig-meddig közelíti is meg a hatást, mely az izzasztásban, felszívódásban nyilvánul, hát azért ne csüggedjünk, hanem kíséreljük meg az altató borleves esteli adagolását, bizonyára tízszeres eredményt érünk el általa, mint a szivet gyilkoló, néhány év múlva szervi szívbajt előidéző szalicilkészitménynyel. Csak tökkelütött ne legyen az ápoló, csak egy kis hajlama, érzéke legyen a betegápoláshoz, a beteg pedig vakon engedelmes kedjék a gyógyzökcsölési gyakorlatoknál. De ha a beteget minden szoktatás, minden átmenet nélkül egyszerre erősen, esztelenül tiporjuk, akkor még nagyobb veszedelmet okozhatunk a tiprással, mint amit vele használhatunk, különösen azon esetben, ha az ápolók a beteg hátán ugrálnak. Kellemetlen érzés fogja el a beteget akkor is, ha a tiprás lassan történik, mert azalatt, mig az ápoló teste a betegre nehezedik : lélegzetet venni nagyon nehezen tud. Mint már fentebb említettem, a betegápoló tiprás közben két karosszékre támaszkodva, a földre (padlóra) tett szalmazsákon, lószőrpárnán tiporja negyed óráig betegét, a gazdagabb betegnél pedi^ olyan korlátot használjanak, amilyent a középiskolai tornatermekben láthatunk, amelyet emelni és sülyesz teni lehet. Igy az sem baj, ha az egyik ápoló igen magas, a másik nagyon alacsony lentie, de ekkor a korlát egyik végét igen alacsonyra, a másikat jó magasra igazítsuk be. Újból fel kell említenem, hogy tiprás közben az ápolók különösen arra vigyázzanak, hogy csak csontokra lépjenek, tehát a hátgerinczre, lapoczkacsontokra és keresztcsontra. Óvatosan kerüljék az uszó bordák, valamint a mellette lévő borda tiprasát, mert azok szabad végei a májat, epehólyagot és lépet, avagy nincs kizárva, hogy az elcsúszott, vagy megnagyobbodott veséket megsérthetik s a zuzódással a betegnél nagy bajt okozhatnak. A mellkasnak a mellbimbók felőli oldalán ne tiprakodjunk. Bár nem kivihetellen gyógygyakorlat, de nagy koczkázattal jár, ezt pedig könnyelműségből megkísérelni sem szabad. A helyesen alkalmazott egy-kétszeri gyógytiprásra a beteg csakhamar felvidul, a veszedelmes betegségéről megfeledkezik, magát egészségesnek jelenti ki, sétálni, szórakozni akar. De az ápolók és a szülők ezt ne engedjék, mert akkor minden ápolás, pénzköltekezés kárba vész. Legtöbb tüdővészesnek az a veszedelme, hogy nem tud parancsolni a gonoszra való csábításnak. A jó sugallatot indítványozó lelkkiismeretük szavára mit sem hallgatnak, hanem amit szewük, szájuk és nemi ösztönük megkíván, azt testük és vagyonuk roncsainak árán is megszerzik. Kinevetik a bölcseket, akik egykedvüleg viselik a sors csapásait, akik hősiesen ellentállnak a te«t gonosz csábításainak. Kinevetik azokat, akik az Istennek legkedvesebb adományával, a születés alkalmával nyert életerővel, mintegy isteni ajándékkal csínján bánnak; lekicsinylik azokat, kik a költőnek amaz intelmét követik, hogy: »Csak méhként ízleld mézét a gyenge virágnak, Mert, ha mohó vágygyal rájarohansz: elölöd « Miként a föld szinét elsöpörni akarp vihar kéjelegve pazarolja erejét és hosszú tüzes nyilait gyakori egymásután fülsiketítő robajjal löveli a föld méhébe és bujálkodással akarja megejteni az anyaföldet, hasonlatos esztelenkedéssel pazarolja, fecsérli a Démontól megszállott ember is életerejét. Aztán, ha ennek, mint legfőbb egészségbiztosítéknak hiányában a tüdő vészt megkapja, semmi szin alatt sem akarja elismerni, hogy annak egyes-egyedül ö az oka. Tudatára jött az emberiseg, hogy az ősök esztelen szokása, a farsangi orgiák az ősi életerőt rohamosan pocsékolják, mindazáltal az ivadék sem különb, az ivadék is siet, rohan, száguld... élni, minél gyorsabban élni, meri legfőbb öröme, büszkesege abban rejlik, hogy az Istentől adott élet olajat pazarojja, az élet fáklyáját fennen lobogtassa. ^ Mig a gummikalapálásnal a testnek cíakfillérnyi része, kéüyszeritődik arra hogy ott a/, ütés állal s/.envedett sejtek eg\más kozott másképpen helyezkedjenek el: addig a gyógytiprás ezen eróművi kényszer a testnek sokkalta nagyobb tömegében történik. Ugy viszonylik ez a többi testzökcsölő gyógymódhoz, miként a mosógép a vézna vászoncselédnek munkájához. A mosógép óriási terjedelemben dörzsöl, csap dos, verdes, zökcsöl, a leány pedig csak akkora darabon, amekkorát kis markába tud szorítani. A gyógytiprás azon legén- vesebb gyógybeavatkozás, amelyet az okos, tanult ápolok a betegen nagy sikerrel végezhetnek. A gyógytiprás hatása egyaránt jótékony az izmokra, csontokra, a vér- és nyirok edényrendszere, de különösen a megtámadott tüdőre, nemkülönben az idegrendszerre, tehát az érzék-szervekre is. A tüdövészesnél a vér, a nyirokedényhálózat, valamint az izomszövet, kötőszövet egyaránt hugysavval telítődött, mindenütt ezen salakkal rakódott meg. Ezen káros, sót veszedelmes anyag a fehérnye elégésénél roppant nagy akadály. Innét van a rohamos sorvadás, az elaszás. Mihelyt a vizeletben a feldolgozatlan ezukor, avagy a fehérnye mennyiség kimutatható, azonnal a kenyérbe, tésztába zablisztet használjunk, mert ez csak a tökéletlen elégésnek a jele, melyen azonnal segíteni kell. De még üdvösebb azon tanácsom, hogy a kenyérlisztnek negyedrész*