Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-28 / 17. szám

XI. év. Zalidflerweg, I9IO. április 18, 17. szánt! SKflsottat ár : Sjry érre 4 kor. 04 f fél érr* 2 kor 04 f N«f f«ír« 1 kor. 04 f szán 8 fillér. BE erkesztl Z. lEIozc-v-átűiL Lajos Munltatáx-eaai • ( Hirdetések dija megegyezés szériát. Nyilttér sora 1 kos Szerkesztőség él kiadóvatal: Kossuth-utcsa 43. LENG TE UJ FBHENCZ BORBÉLY G-ST ÖEGT laptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A koldusoknak, kik az utczán kéregetnek, a jószívű emberek bőséggel adnak alamizsnát, pedig nem mindig a nyomor hajtja oda, hanem a munkakerülés és az ingyen pénz után való sóvárgás. Aki meggondolatlanul ad nekik, a tétlen és tekergő embereket szaporítja. Angliában a koldulást oly szerencsésen szabályozták, hogy a koldusok száma feltűnően megapadt. 1894-ben minden 1000 emberből koldult 62, 1909-ben csak 62, a többi dolgozik. Vagyis minden ezer ezer emberből 46-tal több a munkás, mint ezelőtt hatvan évvel. Ez is a haladást és mivelő dést bizonyítja. Dr. Boros György. Talán lesz valami a főgimnázium udvarából. Amióta ez a millennáris iskola fölépült, elmúlt 15 esztendő. S azalatt ha nem is mindenik évben, de a 15 közül tizszer bizonyosan siránkozott egy-egy ujságezikk évenként, különösen tornavizsga alkalmával, hogy nincs elég udvara a nagy iskolának. Játszani, tornászni, tornavizsgát tartani nem lehet azon a kis szeglet helyen, ami ott van. Alig hogy elfér rajta a 300 gyermek. Már pedig legalább egy 100 méteres versenyfutást csak kell tartatni az ifjúsággal. De minthogy a torna és atlétika nincs elszigetelve az általános nevelésügytől, ennélfogva nem csak sportszerűségből kell oda nagyobb térség, hanem általában a haladottabb szellemű nevelésért is. A mai neveléstudomány, mely lassan-lassan kezdi már kikergetni az ifjúságot a kőfalakkal kerített dohos levegőjű szobából megköveteli, hogy nagy tüdővel szívjuk a levegőt; legyen tehát körülöttünk levegő bővön; és megköveteli a nevelés szelleme, hogy szemünk minél távolabb nézhessen korlátozatlanul. Mindezeket elmondottuk ismételten mindenik ujságezikkben, tehát mintegy tizszer. Dehát ujságezikk, csak ujságezikk! Mondják a gőgösebbek. Csakhogy tárgyalta ezt már a tanár-testület is, még pedig a főigazgató jelenlétében s a főigazgató jegyzőkönyvbe is vétette. De ugy látszik a jegyzőkönyv is csak jegyzőkönyv. Pedig alighogy sirás nem fogja el az embert, ha elgondolja, i. i, azokat, amiket már szintén megirtunk tizszer, hogy a fővárosban, ahol égig emelkednek a kőfalak, nem csuda, ha nincs tere és levegője az iskoláknak, de hogy itt faluhelyen ne legyen elég térség: holott van! Mert van. Tenger terület mered jobbra-balra, terem krumplit, répát és burjánt, közvetlen a szomszédságban. S ha elgondoljuk, hogy egy ilyen emlékezetes, millennáris épület, a nemzeti művelődés épülete, amely 350 ezer koronába került: hogy ez az épület ne érdemeljen meg, legfontosabb czéljára, még egy-két ezer koronát! Hiszen szántóföld, külterület. Akkor még meglehetett volna szerezni egy-két ezerrel azt a szükséges hold területet. Most talán két pár ezerért is nehezen. De mégis meg kell. Mert 300 gyermeknek van rá szüksége, még pedig több száz esztendőkön keresztül állandóan. S ha rágondolunk arra az elkövetkezhető véletlenre, hogy akármelyik perczben beépíthetik azt a krumplis területet magas falu palotákkal: mi aztán meghúzódhatunk és meglapulhatunk a magas falaknak északos árnyékában, mint a kágyubogár. S ha rágondolunk arra, hogy egy-két tizesztendő múlva jöhetnek talán világosabb agyvelejű emberek, akik szánalmas mosolyly&l fognak majd emlegetni, de talán kárhozatos átokkal fognak sújtani, hogy önként befalaztattuk magunkat és őket, ahelyett, hogy utat engedtünk volna az erők kifejlődésének. E gondolatra hideg futhat végig a hátunkon, mely fagyasztóbb a sir hidegségénél is. Talán nem lesz igy. Talán lesz valami a főgimnázium udvarából. Még nem építették be a körülötte levő nagy területet. S a napokban itt járt Báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos, ki épen a középiskolai ügyeknek a vezetője. Két megjegyzést tett. Igaz, hogy csak magánbeszélgetésben tette, de ilyen magasrendű tisztviselőnek minden szava közügy s nem véka alá rejtendő. Egyik megjegyzése az, hogy szükséges nagyobbítani a tornaudvart. Másik megjegyzése az, hogy csináljon valamit a város, vagyis a polgármester; amúgy is hozzájárul az iskolához pénzzel, tehát pénz fejében járuljon hozzá itt egy darab területtel — megszerezvén azt a mostani tulajdonostól. Tehát még az útat és módot is megjelölte, tanácsadással is segitett a miniszteri tanácsos ur. Ezért irtam oda czimül, hogy: Talán lesz valami a főgimnázium udvarából, Borbély György Kavicsok és porszemek. 1. Napoleon és az atazás. Kolozsváron van (vagy talán esak — volt; sajnos, nem tudom*!) egy bástyatorony a következő latin felírással: Fortior est, qui se quam qui fortissima vincit moeniaj; nec virtus altius ire potest. (Erösebb aki magát, mint aki a legerősebb bástyákat győzi le ; az erény feljebb nem is hatolhat!) — Állítólag erről I. Napoleon is tudott s mikor a mult század elején Francziaországban egy magyar mágnással találkozott, kérdezősködött tőle e felírásról. A mágnás (hogy is lehetne másként!) mit sem tudott róla. Ekkor mondta Napoleon — véssük jól emlékezetünkbe — »Mig az ember nem tudja, ami honában tudni való, addig ne utazzék idegen országba!* 2. iestetich gróf és a Hévíz. Előbbihez hasonló a következő. Igaz é? Nem tudom. Azt mondom az olasszal: Si non e verő, ben trovato! (Ha nem is igaz, de találó.) — Festetich György gróf egyszer betegsége gyógykezeltetése végett egy hires német fürdőben volt, hol egy német orvossal ismerkedett meg. A betegségről folyván a beszéd, az orvos megjegyzi, hogy bajára közelebb — otthon is találhatott volna fürdőt a gróf. »Hol?« kérdi a gróf. aOtthon Magyarországon (ma bizonyára Ausztriát mondana a sógor jóvoltából!) Hévizet Keszthely mellett!« * Csak volt a Magyar-utcza kapuján. Sz. jHéviz? — Az a birkausztató ? — Tyű az áldóját, hisz az az enyém!« Németországban tudta meg Festetich, hogy minő kincsnek a tulajdonosa — idehaza! 3. Tu ... tu .. . Ungarl Nem régen olvastam egyik fővárosi napilapban, hogy egyik német fürdőhelyen — ahol a vendégek túlnyomó része magyar — két helybeli alak perlekedett. Mikor kifogytak egymás gyalázásából azt mondja az egyik: »Tu . . - tu . . . Ungarl« — Ennél nagyobbat, meggyalázóbbat nem tudott mondani. A magyarok pirulva hallották és mégis jövőre e helyen gyarapodni fog a fürdővendégek száma — magyarokból. 4. Fürdőink. Nászutasaink. Kezemben van Hankó Vilmos európai birü balneologusunk kimutatása: melyik külföldi fürdőnek, melyik magyar felel meg. Olvasom: Francensbad = Tarcsa; Marienbad = Koritnica; Wiesbaden = Herkulesfürdő; stb. — Kíváncsi vagyok, melyiknek volt és lesz több magyar vendége: Francensbadnak é, vagy Tarcsának; Maríenbadnak é, vagy Koritnicának? — Felelnek a lapok személyi hírei: —ai és —ei —y. Z. súlyos bajának orvoslása végett 2 hónapra "VViesbadenba utazott. Valószínű (?) Visszatértekor 1 heti utókurára Herkulesfürdőre is elmegy. — 2 hó — 1 hét' Avagy olvassuk a házassági rovatokat: X. Y. házasságra lépett (!) N. N.-el. A fiatal pár még az éjjel Svájczba (Olaszországba, Tirolba, Afrikába avagy a zulukafferek közé) ment nászútra! — Azt még sohasem olvastuk, hogy külföldiek hozzánk nászutaztak volna. Pedig volna Tátránk, Balatonunk és volna elég történelmi nevezetességünk stb. — No, hogy aztán (Uram bocsáss!) honfitársaink nászútra a Tátrába, Erdélybe, a Balaton mellé minek mennének nászútra: elgondolni is — égbekiáltó! Mit is szólna a világ: Nászutazás — helyben! Pedig igy lehetne összekapcsolni a kellemest a haszuossal, igy maradna itthon a pénz s igy ismernók meg magunkat és a magunkét! Csak rajta.' Külföldre nászutazó boldogjaink! Még a halálba nevetné magát fii Magyarország, hogy: Nászutaz-ís — itthon! Pedig nekünk élnünk kell, noha itthon nem tudunk még — csókolódzni sem! És mit is moníott Napoleon? . . . 5. A Tátra és a poroszok. A Tátra nyaranta tele van porosz turistákkal. (Egy nagy része amúgy is Hohenloha porosi berczegé.) Ezek messze Poroszországban tudják mily kincs a Tátra, mi nem (legalább is nem eléggé) tudjuk — itthon. Ők s mi az ők kedvökért németül beszélünk. És ez igy van jól. Da hol van csak egy magyarral teljes külföldi fürdő, ahol csak egy alkalmazott is tud magyarul a soksok pénzt adó sok-sok magyar kedvéért? Hol? Hogy is mondta elébb az alak: »Tu ... tn... UngarU 6. Mint a tenyeremet . . . Nagyobb társaságban egy fiatal ember utazásairól beszél. Svájczról, Nápolyról, Alpokról, tán Afrika oroszlánjairól is. Egy öreg ur közbe szól;