Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-21 / 16. szám

4 MAGYAR PAÍZS 1910. április 21. 5 lódés legszükségesebb három elementoma: a levegő, a testedzés, a szabadban való mozgás hiányzik. Avagy az iskola melyiket adja? A jó levegőt? Lehet-e jó levegőről szólni ott, ahol még Budapesten is, 50—60-an ülnek egy teremben? Avagy melyik iskola az, mely legalább télen az óraközöket a tanterem szellőztetésére pontosan felhasználná? Avagy melyik azon iskola, amely ezen kárpótlásról soha meg nem feledkezik? Mert a szük, alacsony tanteremben is nagyon sokan vigan elférhetnek, ott minden veszély nélkül 4—5 óra hosszat is el lehetnek, ha negyed- vagy félóránkint szellőztetnek, de enélkül csakhamar betölti azt a termet a kilélegzett levegő. Már egy óra múlva is élvezhetetlenné válik. Hiszen a levegő az egészségre már akkor is veszedelmes, ha abban egy tizedszázalékos szénsav vau. Hogy is válhatnék hát egészségünk j javára, gyarapítására azon levegő, mely romlott- j sága mellett még milliárd porszemcsével is teli- . tödött s minden egyes uszó porszemcséhez a baktériumok ezrei tapadnak ? Az ilyen helyütt i végzett mozgás az egészségre oly üdvös, mint a buzalapátolók porfelleget verő munkája. Az agysejtnek fö tápláléka 1-ször az oxigén s csak másodsorban a fehérnye. De hogyan táplálkozzék az agy oxigénnel, mikór ezt a 4C—60, sőt faluhelyen .100 számra menő iskolás gyermeksereg egykettőre felemész- j tette ? Mi jognál fogva követelhetünk agyonsanyarga- j tott, elcsigázott agytól és kiéhezett, ápolásban nem részesített testtől erős ménkát? Mi jogon követelhet a tanitó erős szellemi munkát, feszült figyelmet, ha a tanulók agya, az összes lelki működések központja, nem kapott elegendő táplálékot, t. i. oxigé t. Miként várhatjuk el az ilyen testtől, hogy a gumókor baciillusait a nyiroknedv, s szövetnedv tejsavja és a vörös-vasas hemoglobinhoz tapadt oxigént elpusztítsa? A szorgalmas egyetemi hallgatók egytól-egyig mind idegbetegségbe esnek, ha nyáron, épp ugy, miként télen porral és pipatusttel telitett szük szobákban készülnek szigorlataikra, AZ össze* hivatalnokok idegességének felerészben vagy az istentelen szagú czigaretta-füst, (szivar, pipafüst), vagy a teljesen szellőzetleu, romlott szobalevegő az oka. Ti, hivatalnokok, erős szeliemi munkások. Ha nem akarto* idegbetegséget kapni, éjjel nyitott ablakú szobába aludjatok. Ha a meghűléstől féltek, öltsetek magatokra felső meleg ruhát, nappal pedig óránkint, esetleg félóránkint legaláob 5 perczet, szellőztessétek. Ez az egész, A vasúti szerencsétlenség 50 százalékkal csökkenne, ha az alkalmazottak a gyógytornázásra, győgyzökcsölé«i gyakorlatokra kötelezve lennének. Mert feltétlenül bekövetkezik az az idő, amikor az agy úgyannyira felmondja a szolgálatot, hogy nemcsak a működésre, hanem a pihenésre, az alvásra is teljesen képtelen lesz. Hogy lehet az ily m<?gkoplaltatott és agyonsanyargatott agyidegtől nyugodt szellemi munkálkodást és pontosságot követelni? Amily mértékben az agyszervezet megkívánja az oxigént, testünk egyéb része is megköveteli azt. A kettő között csak az a különbség, hogy az agy egy perczig sem tudja az oxigént nélkülözni, mert az agysejtnek elhalása által az előhaladó agysorvadás menten kezdetét veszi, az agyszélhüdés pedig az életet komolyan fenyegeti. Hiszen az oxigén öli meg a baktériumokat, az a betegségnek természetadta legjobb ellenszere, nem pedig a Merck gyártotta orvosság! Ezt vonja meg az iskola a serdülő gyermektől. Ezt a hivatalos helyiség a hivatalnok-seregtől. A hosszú életet adó friss, tiszta levegőt! Ezért rejt a mai iskolai nevelés magában orvosi szempontból véve veszedelmet. Ezért teszi idejekorán tönkre a szervezet ellentálló őserejét; sőt az érintkezés, belégzés által a ragályozó betegeéget terjeszti, holott az iskolának kellene megtanítani a leomló szülőket, a szülőknek pedig esemetéiket az egészséget ápoló és betegséget elűző egyszerű szabályokra, a helyes öltözködésre, szellőztetésre, tornagyakorlatokra, gyógyzökcsölésre. Miért oly elszomorító, évről-évre oly megdöbbentő, a katonai sorozó-bizottság jelentése ? Mert a házi gyógyzökcsólés és gyógytorna tellesen ismeretlen, holott a czivilizáczió terjedésével az ember inkább-inkább elfordul a szabad természettől, mely az elsatnyulást eredményezi. Tökéletlen ember, ki magadat apának neveztetni merészeled ! Nézd meg, hol alszik éjjel fiad! Hogyan takaródzik ? Azt látod, hogy a lábfejét védi a meghűlés ellen, de nem a kéuyes tüdejét! Gondolkozzál azon, hogy éjjel miért tágulnak ki gyermeked oldalbordái sokkalta nagyobb kitéréssel? Miért szív fiad magába éjjel kétszer annyi levegőt, miként a teljesen kitárt huzómuzsika? Mert levegőt kíván a test! Annak is az oxigénjét és nem a taszító, fülledt levegőt. Miért tujja ki erélyesebben a levegőt tüdejéből? Mert azt szívta be, ami a levegőnek salakjával, a szénsavval nagyban telítődött, melyet felhasználnia már nem lehet. A kilehelt levegő a tüdőre nézve oly értéktelen, akárcsak a hamu, mely meg nem gyulád, melyet többé tüzelésre nem használhatunk, amely az égést csak eloltja! Legtöbb szülő balga módra örül, mikor látja, hogy gyermeke mily szépen halad a szellemi téreu, miközben nem is veszi észre, sőt legkevésbbé sem keresi, nem kutatja, nem is törődik azzal, hogy már kis korában jelentkezik nála az idegesség előjele is. Lenne már oly közoktatásügyi kormány, mely megértené, hogy a mostan; iskola az egészség, életerő és hosszuéletadás dolgában épenséggel nem segít. Legtöbb iskola ront, mert a testet figyelmen kivül hagyja, a tanulók ósszezsufolásával öli a testet, magoltatással pedig a lelket. Öli a komoly munkakedvet is. Egyoldalulag akarja fejleszteni a gyermeket, a testre nem fektet kellő súlyt. Amit eddigelé tesznek, az csak porhintés, kevés kivétellel csak a versenyre, vizsgára, de sohasem az életre való készülődés. Tanítson minket is az iskola hangyaszorgalommal dolgozni, mindenekelőtt pedig arra, hogy öntestünket erősítsük, edzzük meg, kiváltképp pedig azt a mértékletes élettel aczélossá tegyük, mert csak az tud a hazának hasznosan, sokáig munkálkodni aki magát meg tudta védeni a hüléstöl, bajtól, betegségtől, az örökös nyavalyától. Hogy a gyermek a gümőkórt az iskolában meg ne kaphassa, sőt ellene mindenütt védekezzék, legelső sorban is arra kell súlyt fektetni, hogy az iskola tágas, szellős, a tornaterem padlója linoieum-burkolatu legyen, melynek tetejére 5 ujjnyi rétegében fürészporral kevert, vagy tisztán puhára örlött konyhasót hintessünk és hogy az iskolában legalább is egyaránt foglalkozzanak a testi és szellemi neveléssel s a magyar jellegű sikdíszilő-rajznak,mint biztos kenyérkereső mellékágnak elsajátításával, A gyermekek óraközökben az iskola tágas kertjében, vagy legalább az udvarban mindig üde levegőt kapjanak. Találják fel mindazt, ami a testnek előnyére válhat. Legyen nálunk is, mint Svédországban, az iskolákban uszoda, jégpálya s mindenféle kellemesen szórakoztató, de port nem verő játék, mindazonáltal a legfőbb szerepet a gyógyzökcsólés vigye, amely leginkább biztosítja a testet, vagyis a léleknek , házát a megrázkódtatástól, összeomlástól és be szakadástól. Ila a tauitó hallja, hogy télen a gyer| mek csak egyetlen egyszer is köhicsel: ne hurro! gassa le azért, — mint nekem oktalanul meg| tiltották, — mondván: »Ne köhögjön«, hanem ' küldje be télen a gyógytorna helyiségbe, állitsa ; a kályha mellé, a másik fiu pedig 10—20 peri czig verdesse hátát akiével és a kezdődő köhö'. gés a kábító ópiumpor nélkül teljesen meggyó! gyul, nyáron pedig küldje csónakázni, vagy hengerkoicsolyázni, igy veszi elejét a tanitó a tüdővésznek. Igy hoz áldást, üdvöt az iskola a hazára. Így lehet a tüdövészt egy emberöltön át az országhói teljesen kiirtani, de szérumokkal, bóditó, szédítő mák-kivonattal, ópiummal, antipírínnel, aszpirinnel, üowar-porral soha, de soha! j A svédek arra törekesznek, hogy az egész | testet szabályosan képezzék ki. Ók a legkisebb ' testi ész, avagy izom fejlődését elősegítő gyakorlatokkal is foglalkoznak, de különösen fontos náluk a tüdő fejlesztése. A svéd iskola mindenekelőtt a légzö gyakorlatokat tanítja meg a belépő kis iskolás fiúnak. Mennyire hátrább maradottak vagyunk mi! Csak arra törekszünk, hogy az iskolás fiul 8—10 hónap alatt írni, olvasni, számolni megtanítsuk. Ha 4—5 hónap múlva meghal, az nem baj, arról csak az Isten tehet . . . | Igy gondolkozunk mi. De a svédek nem! i Ha a mi iskoláinkban sem ülnének be addig , a padokba és nem is távoznának el onnan, mig j a tanulók néhány 15—20 lcgzőgyakorlatot nem I végeztek, már ezzel a csekélységgel is meglehe! tős sokat tennénk sz irányban, hogy nem lenne annyi tüdővészes. Hisz amit az ember kisgyer' mekkorában tanul, azt nem felejti el, mert ; hozzászokott. Ha a kis gyermekekkel az anya minden este elimádkoztat egy »Miatyánk« ot, az férfikorában már önkéntelenül is imával fejezi be napi munkáját. Igy a tüdőgimnasztikát is megszoknák az iskolában. Érdekes tornatanitásunkban az is, hogy nálunk a kar a fő. Csaknem kizárólag a karbőséget mérik. A szabadgyakorlatok, valamint a szer és súlyzóval való tornázásban is a kar fejlesztése játsza leginkább a főszerepet. Igaz, ugyan, hogy a kar erejére van legnagyobb szükségünk, de az egyoldalú testfejlesztés sohasem helyes. Axon iparkodjunk, hogy minden tagunk egyenlően s a lehető leghatalmasabban fejlődjék kí. A gyógyzökcsölési gyakorlat ezt soha nem téveszti szem elöl! Bizonyára igy nem hallhatnék mindig, hogy egy hadgyakorlat alkalmával a katonaság fele kidőlt, mert a lába nem birta az utat. A görög harczokról egyetlen egy iró sem emliti, hogy valaha görög katona az uton kidőlt volna. Hiszen minden szabad görög embernek tanulnia kellett a grammatiké s musiké mellett, különösen a gymnastikét, tehát tanulmányaik jórésze tornagyakorlatokban tellett el. Testük elbirt minden nehéz háborút. Nem igen akadt satnya, vézna, púpos, sánta, béna. Ez az igazi nevelés! Ilyen iskola kell most is a testápolást illetőleg, nem pedig olyan, mely a diplomát már csak szemj fedőnek adja. A magyar szülőnek pedig az a baja, hogyha | fiit a pólyából a gyermekruhába bujtatta, már felényire sem füröszti, gondozza, ha pedig iskolábá jár, tovább nem törődik testével, csak a gyomrát gondozza. Pedig a magyar anya fő kötelessége az, hogy: »Az ő utának házát őrizze, marháját őrizze, az szövést-fonást el ne felejtse, magzatinak gondját viselje«. S vájjon gondiát . viseli-e magzatinak? Gondját ám külsőleg! Tiszta ruhába öltözteti, de arra nem igen gondolnak, hogy a gyermek testileg is gyarapodjék, azt a természet jótevő kezére bizzák. Különösen a ' lányok azt sem tudják, hogy mi a torua, mi a testedzés. Az uri lányok miaden testi hasznos | munkától, kerti, mezei foglalkozástól ugy irtóznak, mint az ördög a tömjén-füsttől. A lány tenyere egy világért se legyen kérges, mert ; ekkor a kéz finomságából vészit, akkor pedig a férfiak előtt nem lesz tetszetős, hódító. Bübájosságából vesztvén, szegyeu szemre pártában marad Hogy tudnának hát az ilyen balgán tanított leányok egykoron mint anyák, gyermeket nevelni ? A szülő s az iskola dolg izzék tehát együttesen azon, hogy a gyermek, ha majdan családapa lesz, ne hagyjon özvegyei és nevele'len árvát maga után. Kezdje az anya gyermekét pólyabeli korában zökcsölni. Kezdjük a svédgimnasztikát az ovódában, de azonkívül az anya is végeztesse gyermekével a svéd ellentállási gyakorlatokat, amikről későbben fogok szólani. Az ily módon ápolt gyermek gyönyörű szépen fejlődik, egészj ség tündöklik piros arczárói, melynek szemlélése ezerszer is feledteti az anyával azt, hogy gyermekéért éjt nappallá téve dolgozott. Mert mikor j szemeit szép, egészséges gyermekein legelteti: kócpótolva érzi magát minden fáradságáért. Ezen kárpótlást Dárius kincseért oda nem adná. Ez azon kincs, mely megifjítólag hat a szülőkre. Ez feledteti a legnagyoob anyagi károsodást, veszteséget. A szülök ennél nagyobb gyönyört nem ismernek. S tudjátok-e, hogy a hosszú élet előkészítőinek egyike leghathatósabb tényezője az ilyfajta gyönyörködés- A munka bevégzése utáni pikenés kellemes, de a legnagyobb gyönyörűség a szülőé, mikor látja, hogy gyermeke testileg s lelkileg szép és egészséges. A jó gyermek felvidítja az ö apját s örömet szerez a/, ó anyjának. De nyomorúság az éiot unitója! Ezen megdönthetetlen igazság felett elmélkedjenek azon bárgyú, botor szúlök, kik gyermekeiket a majomszeretettel és testi gyönyörök nyujlásával, elkényezteléssel fejükre engedik nőni. A szenvedés meggyotri testünket, lelkünket, az élet aprócseprő bajai mindenkit érnek. (Az álon ) De a természet segit rajtunk, megajándékozza ugy a szegényt, mint a gazdagot az emberi test és szellemi pihentetőjével az önvigaszt nyújtó, bölcselő ésszel, valamint a boldogságot nyújtó álommal. Ha a zaklatott élet kifárasztja a testet, áiomba merül. Az álom testűnk jótévö angyala. A kol dus keserves napjai alkonyán álomra hajtja fejét az utcza kövezetén elfelejti gyötrelmeit, édes aiéz csordul ki ajakán. Álmodik boldogságról, szebb