Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-21 / 16. szám

2 MAGYAR PAIZS 1910. április 21. magyar fiatal nemzet lón, mert vagy az vala, vagy egy lángész által aonak kiáltatók ki. A „Hitel hóditá, de inkább az eszme, mint a hatalom embarei között, inkább az iskolákban és nagyobb városokban, mint a régi politikai pártok­nál. Falun a nemes apák megégették a könyve­ket ; ellenben fiainak az iskolában áhítattal olvas­ták a régi táblabírák parasztlázitónak, birtokrab­lónak tartották a szerzőt és a fiatal ügyvéd a haza megváltójának.« A politikai ellentábor nem is hagyta szó nél­kül a dolgot. Gróf Des-ewffy József »Taglalat« czimü munkájában támadta Széchenyit, elveit, eszméit. Széchenyi a „ Világ" czimü munkával felel, ebben a tespedés tanait forgatta, az ósdiakat a guny és élez fegyyereivel nevetségessé, a hala­dás barátait még merészebbekké, a kétkedőket a reformügy barátaivá tette, a félénkeket elnémitá. Csakhamar elkészült 3-ik nagy müve a „Stá­dium." Itt Széchenyi bebizonyítja, hogy az általa ajánlott reformok nemcsak azoknak használnak, kik a régi rendszer bukásával jogokat nyernek, hanem azoknak is, kik a jogokról lemondanak. A reformok, melyeket itt követel a következők : 1. hozassék be a hitel emelésére a váltójog. 2. Az ősiség töröltessék. 3. Mondassák ki a nem nemesek birtokszerzési joga. 4. A haza minden polgára legyen egyenlő a törvény előtt. 5. A házi pénztár és az országgyűlési költségek terheinek hordozásához mindenki birtokáránylag járuljon. 6. A fő közlekedési vonalak aa országgyűlés által jelöltessenek ki, ezek létesítésére, fentartására szintén mindenki arányosan adózzék. 7. Végre a monopoliumok, minők a regálek, czéhek stb. töröltessenek. Ezen munkáiban, melyek pedig 1830—31—32-ben jelentek meg, már minden meg van, amit 1848 ban elnyertünk, az egy fe lelös minisztériumot kivéve. Kisebb munkáit és röpiratait csak névszarint sorolom el és pedig időrendben. 1835. Hírlapi czikkek a Duna gőzhajózásról. 38. Néhány szó a lóverseny körül. 41. A magyar akadémia körű . b) Kelet népe. 42. Üdvlelde, melyben pantheon felállítását sürgeti. 43. Adó és két garas. 45. Magyarország kiváltságos lakosaihoz. 4f>. A balatoni gőzhajózásról. 47. Politikai programmtöredékek. b) Közlekedési ügy rendezéséről. Mint ebből láthatjuk, alig mult el ev, melyben egy vagy több jeles munkával ne adott volna lendületet az ébredező, folyvást emelkedő köz szellemnek. Müvei millió agyat hoztak mozgásba, kimeríthetetlen eszmecserére adtak alkalmat, né­metre fordították, európai hirre kaptak. Ö terem tette meg nálunk a politikai irodalmat. Reformjait pedig első sorban azért pártolta a nagy többség, mert látta, hogy anyagi vállalatai nak rendkívüli az eredménye, amihez nyul, annak sikerülnie kell. Az ö neve csakhamar a siker kezességévé lön s igy a nemzetben felköltött egyesületi és vállalkozási erő minden uyilvánu lása kizárólag a gróf személyében összpontosult. Politikai pályájának ezen befolyásos korszaka alatt Budapest, fényben, gazdagságban, kiterjedésben a barázdák göröngyei között s csak a homály beáltával búvik elő rejtekéből, hogy hivatása és tápláléka után lásson. Mialatt lomhán mászva bujkál a növények levelei vagy a szőlőtőkék lombja alatt: álmatag tekintete élesen szemügyre vesz mindent, ami körülötte él és mozog. Észre veszi a legkisebb szúnyogot; vau gondja a ke­ményhéju csajkóbogár ollózó szándékaira és rég­óta hallja már annak a hímesszárnyu, mohoshátu éji szendernek a csendes bugását is, amint töké­ről- tőkére száll és serényen helyet keres a pe­téiből kikelendő falánk hernyó nemzedéknek a számára. Nem sejti, hogy már ott les rá a vég­zete, ennek az éberszemü, kis szörnyetegnek a képeben ... De bűvölő tekintetétói vonzatva lejebblejebb száll . . . Már ott dong-bong a feje lelett és szárnyainak a lehe is érinti . - . Most egyszerre ideges rándulás fut végig a varangy fekete-szürke testén, egész bőre fénylővé válik a mirigyekből kisajtolódó nedvességtől, aztán egy gyors megnyílása a fekete álkapocsnak, rózsapiros nyelvének egy villanása és a szerencsétlen szen­dert elérte a végzete : himporos szárnyaival, egy nagyszámú nemzedéknek a betöltetlen reményé­vel együtt legott eltün} a kis Moloch öblös tor­kában ! oly óriási módon kezdett emelkedni, a milyen módon csak Amerikának szerencsés városai szok­tak. Népszerűsége hátrálásra kényszerité a régi rendszer csökönyös pártolóit, felsőségét mindenki elismerte, útmutatásait követé, intéseit meghall­gatá — ilyen vala Széchenyi népszerűsége tető­pontján. 1841-ben fordulóponthoz jutott. Ennek megérté­sére tudnunk kell, hogy a bécsi kormány féltékeny szemmel nézte a magyar reformmozgalmakat, a hol tehette, nehézségeket gördített eléjük. Fiit tőlük. Széchenyi ezt nagyon jól tudta. 1. Azért kerülő uton fogott a reformokhoz. Jó földmüve lést, virágzó ipart és kereskedelmet föllendülő tudományt és művészetet: szóval első sorban anyagi jólétet, európai műveltséget akart elérni és azt tartotta, hogy ezek után a Magyarországot törvényileg is megillető szabadsága önmagától meg fog jönni. Kossuth épen ellenkezőleg a sza­badságot tartotta elsőnek s ugy okoskodott, hogy az anyagi és szellemi felvirágzás ennek termé­szetes következménye lesz. 2. Széchenyi lassan akart haladni, de biztosan. Kossuth gyorsan, vagyis mindketten egy magas hegyre akartak feljutni. Széchenyi azon az olda­lán, mely legkevésbé lejtős, a melyen az ut a legbiztosabb, de legtovább is tart; Kossuth a legmeredekebb oldalon, a hol a legveszedelme­sebb az ut, azonban leggyorsabban lehet feljutni. 3. Széchenyi nem egy drága eszméjéről mou­dott le, ha a magyar érdekkel ellenkezni látta. A tettek mezején erők és eszmék egyesítése, eszmezsurlódás, összetalálkozó érdekek által ki­váut hatni; Jogi reformok mezején annak kimu tatása által, hogy a gyökeres változások nemcsak a jogokat nyerőkre, hanem a jogokat feláldozókra, iegfökép pedig a hazára nézve hasznosak. A kor mánynyal való érintkezésben ugy igyekezett min den ellentállást lefegyverezni, miszerint kimutatta, hogy szándékai, tervei, lépései a birodalom érdé két nem támadják meg, sót elősegítik. Szóval elvrokonait összpontosítani, az ellentábort okok­kal meggyőzni, a birodalmi kormányt megnyug­tatni, megnyerni törekedett. Igy mindent előre, jól megfontolva, a kormánnyal folyton érintkezve és egyetértve, lépésről lépésre haladva, igyekezett fejleszteni a reformeszméket, megvalósítani a re formokat. Bizalmasa Metternichnek, belső barátja József Nándornak s megtudta nyerni terveinek ugy a Nándort, mint az udvart. Kossuth a haladás érdekeinek előmozdítása mellett, nem akarta, nem tudta a kormány érzé­kenységét, a nemesi és conzervativ érdeket kí­mélni, hanem sértöleg kiáltotta oda a főnemes­ségnek : »Veletek és általatok, ha akartok, nél­kületek, sót ellenetek, ha kell!« Ez volt a két nagy ember között áz ellentét. Az összetűzésre a Pesti Hirlap szolgáltatott okot és alkalmat. 1841-ben ugyanis megindult a Pesti Hírlap Kossuthal az élén. Népszerű szerkesztője, ennek ragyogó irálya, mely észhez szivhez egyaránt tudott szólni, ugy elterjesztették a lapot, hogy hamarosau 5 ezer előfizetője lett, szerkesztője pedig a szabadelvű nemzeti mozgalmak vezére. Kossuth, mint láttuk ugyanazt akarta, amit Szé chenyi, de annál inkább eltért tőle az átalakulás menetében és eszközeiben. Modora pedig olyan ( Egy csapással: ezer ellenség ! Jó gazd' uram nyugodtan aludjék ! Virraszt a jó barát és őrző gondozása valóvá érleli a meg­álmodott kanaáni szüretet! Tegyük fel, hogy a varangynak ez a mivelete egy éjjel csak 10—15 ször ismétlődnék; (pedig ez a sz>m az étvágyával határozottan csekély arányban áll) tiz husz varangy mily áldásos mun kát végezhetne szerényen, látatlanul a gazda érdekében, ha az, viszontszolgálatképen védel­mébe venné eme hasznos, igénytelen segítő tár­sát az oktalan üldözésekkel szemben. Kíméletet és elismerést érdemelnek azok az apró, sötét szürke és hasuk alján narancsszínű tüzfoltokkal tarkázott varaogyocs ák is, melyek tavasszal, a minden eső után képződő, ideiglenes útszéli árkokban és tócsákban seregesen meg­szoktak jeleuni és fejüket a vízből kitartva, azt a sajátszerüen mélabús, egyhangú ümmögést» hallatják, mely oly andalítóan hat az idegekre és olyan szépen beleillik egy nyári est alkonynak a békés, idyllicus hangulatába. Hálát és elisme­rést érdemelnek ugyanis ama nagy érdemükért, hogy rengetég szúnyogot fogyasztva, az egészség­ügy érdekében fontos missiót teljesítenek; lévén a szúnyog embernek-állatnak egyaránt nemcsak hogy szenvedélyt kelt. Széchenyi komoly vesze­delmet látott s Hírlapban. A kormány épen ekkor a békülékenység terére lépett s ugy látszott, hogy a kormány is, nemzet is, megértik egy­mást. Ő épen ezen megértésből, egyetértésből várta a legtöbbet. Azt tartotta, hogy a nemzet­nek is alább kell hagyni az agitáczióval a czél érdekében ; de Kossuth lapja épen ekkor csinálta az ellenkezőt, sőt növelte az agitácziót. Jól tadta Széchenyi, hogy Kossuth ellen való támadása népszerűségébe kerül, melyet pedig ő is igen szeretett, de mert a népszerűségnél is jobban szerette hazáját, feláldozta önmagát és az alig negyed évig élő hírlapot „ 4 kelet népe* czimü köuyvéoen ingerült szenvedélylyel tímadta meg. Nem az elv, nem a személy az ö támadá­saínak czélja, hanem Kossuth modora, mert a képzelet és gerjedelmek fegyverével dolgozik, uem rideg számokkal, merő érző politikus, esz­ményit, de a valósággal ellenkezik. Olyan a könyv, mintegy szenvedélyes rákiáltás a nem­zetre : vigyázz, őrködjél, itt nagy veszély fenye­get ! Prófétai lelke itt már előre látja a forradalmat. Nem vitatom melyiküknek volt igaza, talán nem is illenék ezt most feszegetni, csak annyit jegyzek meg, hogy Széchenyi elvesztette nép­szerűségét, a Hirlap még nagyobb hatalom lett, Kossuth pedig Széchenyi helyett a nemzet ve­zére. Széchenyi ezentúl inkább a vállalatok léte­sítésével, a társulási szellem terjesztésével és mély vallásosságával igyekezett megnyugtatni há­borgó, veszedelmet sejtő lelkét. Mert ő benne valóban egyesült a nagy lélek minden nagy vonása. Szerette hazáját, szerette az emberiséget, de mindenek fölött szerette az Istent.. Megható olvasni naplójában az általa ké­szített imákat, melyekkel esténkéjt Istenhez fo­hászkodott. Szorgalmasan látogatta a templomokat, rendesen meggyónt egész életén keresztül, nem a külső látsza; kedvéért, hanem belső meggyő­ződésből. Jól esett lelkének, ha kedves papi ba­rátaival vallási dolgok felöl beszélgethetett. Egész lényére megnyugtató volt a tudat, hogy a lélek halhatatlan. Ez e hit, ez a meggyőződés lelkesí­tette öt, sarkalta öt nagy munkálkodásaiban. Vallásos kedélye szigorú becsületességre, pontos lelkiismeretességre tanitá. És e kettős erény oly nagy mértékben volt kifejlődve nála, hogy mi­ként naplójegyzetei tanúsítják, kérlelhetetlen bí­rálatot tartott minden este önmaga felett és azon nap véghez vitt cselekedetei felett. Ily foglalkozás, ily érzelmek között következett be az 1848 iki nagy pillanat mikor Európa népeire újra a szabadsá napja látszék felragyogni. E pillanatot ragadta meg Kossuth nagy czélok el­érésére és a pozsonyi országgyűlésen sürgeté, hogy a bécsi kormánytól és uralkodótól felelős miuiszteriumot követeljünk. Széchenyi jelen volt az előleges értekezleten, sót egyet épen az ö házábau tartottak, de mindig aggodalmaskodott, hogy vájjon helyes les/.-e ily egyenes követelés­sel fordulni a szorult helyzetbe került koronához. De Kossuth és társai gyors elhatározást sür­gettek, a mi csakugyan mégis történt. Az ered­mény, hogy V. Ferdinánd kényszerűségből telje­sítette a nemzet kívánságát Kaptunk felelős kor­mányt, minisztériumot. A minisztérium igen kü­löuböző férfiakból volt alkotva, de azért elfogadták kinzója, de agyuttal a mocsárláz miasmáinak ve­szedelmes terjesztője is. S váljon a békáknak hgkedveltebb, mondhat­nám legnépszerűbb faját, az aranyos szemű, zöld­hátu kis leveli-békát nem mondhatjuk é joggal a gyümölcskertész leghűségesebb segítő társának, ama sajátosságánál fogva, hogy életénak legna­gyobb részét a gyümölcsfád j illyai között tölti s néhány társával együtt a i.-sikeresebb rendőri munkásságot fejti ki az ellenséges rovarok, főkép pedig ama tolakodó legyek inváziójával szemben, melysk már virágzás idején a fák körül ólálkod­nak, hogy alig feslö bimbókba rakhassák petéiket, aminek következtében már kezdettől fogva fér­gessé válik a gyümölcs. Néhány leveli békának az együttes buzgalma, megbecsülhetetlen hasznára válik gyümölcsöseink­nek és veteményes kerteinknek, mert jóllehet csendben és észrevehetlenül kicsiny eszközökkel munkálkodik a földi gondviselés: eredményében mégis .nagyszerű sikereket tud felmutatni! sKicsiny, gyöngéd a menny harmatja S cseppjében áldást szül az éj.« Az állatvédő egyesületek áldásos működése már is észrevehető eredményeket tudott kivívni nemcsak a hasznos házi állatok, hanam a mada-

Next

/
Thumbnails
Contents