Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-14 / 15. szám

XI. óv, Zalaegerszeg, 8110. április 14. Í5» szám Z-T— _ ' J_-I_ -r- _ - ( LBNGTEL PBBBNC2 - -tiorvatll -UajOS M-ankatársat: | BOEBÉLT QTÖHGY laptulaidonos. Höflietési ár: 9«7 évre 4 kor 04 f 761 érre 2 kor 04 f N*|7t4r« 1 kor 04 f Sgjit sz ím 8 fillér. Hi'detís»k dija megegyezés szériát. Nyiltcír tora 1 kot Szerkesztőség és kiadóvatal: Kossuth-ntcja 43. Az ifjúság kezében van a haza sorsa. Nem egy nap alatt dől el az ilyen nagy dolog, de bizonyos, hogy mikor a mai 14 éves ifjúból 24 éves lesz, akkor a mai és akkori 24 évesek fogják eldönteni azt is, hogy a maga ura, azt is, hogy a szomszéd szolgája lesz-e tovább is a magyar. Ámde ahoz a nagy döntéshez erő és akarat kell. Mindakettöt sokáig és állandóan gyűjteni kell. Az erőt nemcsak a puska, nem is a toll, hanem a pöröly, a tű, az eke, a fejsze és a gyalu forgatása, meg a könyvvitel, meg a kétszerkettő fogja eldönteni. Jut a magyar ifjakből katonának is, ügyvődnek is, iparosnak is, kereskedőnek is, tanítónak, tisztviselőnek is, csakhogy okosan és előrelátással osszák ki maguk között a pályákat és makacs elszántsággal tartsanak ki amellett, a mire vállalkoznak. De ne tágítson egyik is. De ne hagyja elesni, elmaradni a másikat egyik is. A többi magától fog következni. Dr. Boros György. Az anyákhoz es apákhoz. Irta: Rákosi Jenő. Az ujabb kor legnagyobb és legdicsöbb viv mánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdagság fogalma. Az egyesek ma is ezek után az értékek után futnak káros ver senyben. Az összesség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, a melyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatásügye, a közegészségé és miud az, a mi az eicbertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban közgazdasági szolgálat. HiszeD a vésőnek, a kalapácsnak, a tollnak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányan forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot, nem megfordítva. Az ököritói rémes katasztrófának iszonyusága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a legáldottabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetle gesen összerótt vityilló kastélylyá nő a szorgalmas ember kezében; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tiz év magyar államférfiai e megismerések alapján oly munkát indítottak meg, a melylyel Magyarországot a czivilizáczió élére állították. A ember s főleg a gyermek védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarország jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és ellenállhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a DunaTisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyör* koszorújában nincsen egyetlen faj sem, a melyre •gy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, a midőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondania vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillanatban a fajok ádáz versenygése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlást külső hatalom ideig-óráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autókráczia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai czélja nem volna hatalmi érdekén kivül, hovahamarább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, az Isten által is egységesnek teremtett ország, prédája lenne prédakeresőknek ésszéttagoltatnék s latrok osztozkodnának Krisztus urunknak e ragyogó, számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Magyarország a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, a melynek legújabb alkotása a Gyermekszanatórium. A Gyermekliga szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védtelen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatórium Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolót, hogy megmentse az életnek, Társadalmunk jeles és önzetlen vezérférfiai állanak ez alkotás élén és küldik ki hivó, kérő, buzdító szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, a ki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmasság szebb, és meghatóbb, mint a mely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te a kit az Isten gyermekkel áldott meg, jer és segits és ezzel háláld meg a gondviselésnek azt, hogy képes vagy a magad gyermekéről gondoskodni anyai, apai szived boldogságára. Te a kitől a sors megtagadta a gyermek örömét, jer és segits épen ezért. Mert meg vagy kímélve attól a pokoltól, mely az elhagyott, szegény szülő szivet oly iszonyúan sanyargatja: attól, hogy nem képes beteg gyermekéről gondoskodni. Gyertek mind akik ezt olvassátok meggondolván, hogy az isten munkáját végzitek; meggondolván, hogy a nemzet beteg gyermekeiről veszitek le a szenvedést. Mily fenséges látvány: a társadalom páros viadalban a köztünk orvszándékkal bujkáló halállal. Nem fogjuk legyőzni, mert a földön nincsen halhatatlan semmi és senki, csak épen egymaga a halál. De szembe szállunk e rémmel és nem engedjük, hogy szövetségben a szegénységgel, a nyomorral, a könnyelműséggel, könnyű prédához jusson. Akit lehet, alul lehet, ahányat lehet sápadt kicsinyeink közül kiragadjuk kegyetlenül fojtogató csontos kezéből: ez a szegény gyermekek szanatóriumának isteni hivatása. * A gróf Zichy János vall. és közokt. miniszter kormányzósága alatt álló sOrszágos Gyermekszanatórium Egyesület« központi irodája Budapest, Dohány-utcza 39. szám alatt van. A tagok kötelezettségei a következők: a) a rendes tag bárom évre 5 korona évi tagdijat fizet; b) pártoló tag, aki egyszersmindenkorra legalább 100 koronát ad; c) az alapító tag legalább 1000 korona alapítványt tesz s ezt legfeljebb 5 év alatt beűzeti; d) örökalapitó az, ki legalább 5000koronával járul az egyesület czéljaihoz és ez összeget legalább 5 év alatt befizeti; e) ágyalapitó tag az, ki legalább 10.000 (tízezer) korona alapítványt tesz. Az ágyalapitó jogosítva vaa abban a szanatóriumban, melynél ágyalapitványát tette, egy ágyat évenkint díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe venni. — Az alapítványok gróf Zichy János kormányzó czimére is Budapest, Vas-utcza 10. sz. intézhetők. — Adományokat lapunk szerkesztősége is elfogad. Pártoljuk a magyar ipartermékeket. Mindenki tisztában lehet azzal, hogy a mi pénzt az osztrák ipar és kereskedelem helyett a magyar ipar és kereskedelem istápolására fordítunk, azt jóformán egyik zsebünkből a másikba tesszük. Mert ha a magyar iparot és kereskedő anyagilag gyarapodik, asxal tulajdonképen az ország közvagyona növekszik s a közjóiét emelkedik. Hiszen az iparos és kereskedő itthon költi el a munkájáért éi áruczikkeiért bevett pénzt, az a pénz tehát közöttünk marad és a hazai közforgalmat emeli. Nem hizlalunk idegeneket és ellenségeket a magunk zsirján, hanem a saját javunkat, a magunk vérbőségét szaporítjuk, a nemzeti erőforrásokat gyarapítjuk. Hasztalan kényszeritik akkor reánk erőszakosan az úgynevezett gazdasági közösséget, ame'y különben csak annyiból közösség, hogy az osztrák pióczák a testünkre tapadnak éa bőségesen lakmároznak a vérünkből. Haiztalan tagadják meg a vámsorompók felállítását hazánk és Ausztria határán, ha minden magyar ember a saját háza küszöbén állítja fel a vámsoronipót és aaon cem bocsát be a házába semmiféle osztrák ipari vagy keres-! kedelmi czikket. Nem áltatjuk magunkat és teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a kivitele nem könnjü feladat. Mert az osztrák ipari és kereskedelmi czikkeknek régi, állandó piacza van itt, amelyhez különösen a kertskedőket erős kötelék füzi. Ez a kötelék főleg a hitelnyújtásban áll és abban a lekötöttségben, hogy az eddigi hiteleiből származó adósságokat ki kell fizetni, ha a kereskedők az osztrákokkal megszakítják az összeköttetést, másrészt pedig uj hitelek után kell nézni. Hogy ez a kereskedőknek nem kényelmes, az bizonyos. Ám ha a magyar társadalom kimondja — és ehhez az elhatározáshoz komolyan és erélyesen ragaszkodik is — hogy csupán hazai ipartermékeket és áruczikket vásárol, a mit pedig itthon előállítani nem lehet, ázokat a vámkülföldről: Német, Franczia és Angolországból, vagy Belgiumból kívánja beszereztetni, a kereskedők kénytelenek lesznek ehhez a követeléshez alkalmaxkodni és aránylag nem is kerül nagy megerőltetésükbe, mert a vámkülföldön ép ugy megtalálják a hitelt, mint Ausztriába* s valószínűleg — uzsora nélkül. Az megtörténhetik, hogy a mesterségest* elsatnyitott magyar ipar az árakban egyelőra nem képes kiállani a versenyt az általa immár felhizlalt osztrák gyáriparral, de ez nem baj, annyi áldozatkészségnek kell mindnyájunkban lenni, hogy a kitűzött czélért: az osztrák gazdasági járom alól való fölszabadulásért némi annyagi veszteséget is elszenvedjünk. Még ha drágább is a hazai ipartermék, akkor is azt kell vásárolnunk, mert busásan m«g-