Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-06 / 1. szám

2 MAGYAR PAiZS 1910. január 6. n intéz. Pedig épen ez történt meg. Perczel } ndkivüli nagy előkészületeket tesz. Ő maga ízi meg a védállásokat s lelkesít mindenkit, hogy tézül harczoljanak mert ettől függ a baza sorsa. Sajnos, nem Perczeltől függött a háború kimele!.. . •Kibontakozva a ködfátyolból már magasan gyogott a nap az égen, amidőa az első ágyú dördült. Perczel csakhamar kémeinek jelentései31, de az ellenség tüzeléséből is megállapította, ogy túlnyomó ellenséggel áll szemben. Már rákon keresztül folyik a legelkeserettebb harcz Görgeiről nem hoznak hirt a kémek. Sehol sem tható, habár számottevő futár és kém igyekezik t felfedezni. Ismét órák múlnak. Már alig birja irtani magát a magyar sereg. Perczel Móricz is legeskedik, nézegeti zsebóráját s tábori látósövével metszi a sürü ködfelleget. Egymásután jönnek a jelentések, hogy a tulyomó haderőt tovább fenntartani lehetetlenség. Késő délután volt. »Ha Görgei csak az ágyútüzelés hallatára indul s, sétálva érkezhetett volna ennyi idő alatt!« Tépelődik Perczel, mentegeti önmagában Görgeit. Talán öt is megtámadták s ezért nem jöhet. Minlenre gondolt, csak arra nem, hogy Görgei: aazaárnló, szószegő. Még folyt a küzdelem, de már nem sokáig. Végre is az egész magyar tábor rendetlen futásnak ered, s Perczel, mint jó hadvezérhez illik, ágyúival az utócsapatnál volt többé kevésbé fedezvea menekülő sereget. Még akkoris várta, hogy megszólalnak Görgei ágyúi. Hiu reménység volt. A vert magyar seregeket aztán Pest előtt öszszeszedni nem is lehetett. A vereség eltagadhatatlanul döntő befolyással birt a továbbiakra nézve. Perczel Móricz egy futár által a következő tudósilást küldi Kossuthnak Pestre: »Görgei áruló. Minden elveszve. Az ellenség Moórnái teljesen széttört bennünket! Mentsék meg a kormányt. Továbbra is kése vagyok a haza védelmére! — Perczel.« Elképzelhető milyen leverő volt ez a hir. . . . Rémhírei' kergetik egymást, az egész ország lázas izgalomban. Deczember 31-én Kossuth zárt ülésen a kormány és hépviselöház elé terjeszti a rémséges helyzetet s indítványozza, hogy a kormány és az országyülés tegye át székhelyét Debreczenbe. * * * 1849 január 1-je van! Szokatlan 22 celsius hideg. Szomorú vészes ujesztendóje a magyar nemzetnek s Pest városának. Óriási társzekerek, menekülők százai tolonganak Pest utczáin a császári seregek elől. Perczel seregének romjai szállingóznak, tört ágyuk, véres fegyverek, béna sebesültek. A legnagyobb lemondás és elkeseredés mindenfelé. A képviselőház és a kormány menekül az államokmányokkal és értékes tárgyakkal. AZ indulóház tele van kétségbeesettekkel. ... Az egész világ veszve látja a szabadságért küzdő nemzet ügyét. Vest»e látja maga a nem zet is /. . . A képviselők elszállingóztak, a minisztérium sem ment Debreczeube. gróf Batthyány miniszterelnököt elfogták. Mindenki veszve látja a nemzeti ügyet, csak a nemzet fáradhatatlan apostola bizakodik. Azonban a kiállott izgalmak, a tömérdek munka, a tuls gos hideg nagyon megrontotta Kossuth egészségét s ágyba döntötte. Debreczenben a városházában rendeztek be számára lakást. Néhány nap múlva, már január 6 án a nemzethez és Debreczen hazafias polgárságához kiadott egy proklamácziót : »Debreczen azon szikla, melyre Isten fel fogja építeni a magyar szabadság szent egyházát s melyen diadalmaskodni a pokol kapui sem fognál:. Debreczen népe! íme én a nemzet nevében D. . tbczen várost a magyar szabadság ősvárosán« nyilvánítom, s az országyülést és a kormányt a aeb> eczeniek becsületének sziklájára he yezem /« a kormány első ülését január 9 én tartotta s erre már megjött mintegy 150 képviselő is. Kossuth az országgyűlésen ismerteti a helyzetet s küzdelemre, kitartásra szólítja fel az országgyűlést és a nemzetet. Megismétlődött az 1848 julius 11-i lelkesedés. A képviselők felugrálva esküt kiabálnak s a lel kesedés tetőpontra hágott. S ezzel a szabadságharcz uj fordulóponthoz ért az elkeserdés s csüggedés helyett bizalom szállt a lelkekbe. Hegedűs Elek. IstVáit bá\ Irta: Ágh ÁM. Boldogult jó apám, kicsi gazdasága, Újra gyermek vagyok, ha gondo ok rája, Eddig az István bá' mesélgetett róla, A kicsi gazdaság buzgó mnnkálója. Eddig az István bá'! Ezután már senki... Jó gazdája után ő is megy pihenni. Kinek ökrös szekér volt a boldogsága, Lóra ültették most: Szent Mihály lovára. A szent Mihály lován kl a temetőbe, A temetőben meg a sir fenekébe. A sir fenekeből hej nem tér már vissza, Bezárul az ajtó, nincsen annak nyitja. István bá'! István bá'! Mikor az ölébe' Vad betyárt — engem vitt a »mester« elébe! Hogy rúgtam, karmoltam. És azóta lássa: Még most bajszosan is járok iskolába. Hát mikor faragott puskát, Cíifra kardot? A kardforgatásban vitézzé kapatott. Akkor voltam büszke, igazi huszár csak! Pusztult is a pogány: a nyakas bogáncsok! Most is táj a fogam snyullátta keayérre« S a megfúrt nyirfáuak édeskés levére! »Aprj vitézéae az volt ám csemege, Nem élvezhet olyat a császár gyereke! Máskor meg felmásztam balga, gyermekésszel A jegenyefára, hol a szarka tészkel. Mint a tiltott gyümölcs csüngtem fenn a [csúcsán, Kend szabadított meg akkor engem István! Hogy rajtam a vessző dolgát ne találja: Titokként elvitte ezt is a sírjába, íme én elmondtam, elárultam mégis! Sirbau már az engem verve áldott kéz is! Aztán egyszer!... Egyszer!... Meghalt jó gazdája. Maguk mind bejöttek házunk tornácára. Én a kend ölében könnyes bajszát téptem .. . Dehogy láttam akkor, mi a veszteségemi Aztán elszéledtüuk! Ki arra! Ki erre! Aki összetartott a temet&kertbe . . . Ha néha, nagy ritkán összejöttünk ketten: El elmulattunk a közös emlékeken! Emlékszik István bá'? . . . De minek is szólok? Nincsen kegyelmedhez utja már a szónak! Az bánt, csak az fáj, hogy kis falumtól távol El sem búcsúzhattam a koporsójától! A mértékekről. Vagyií: az igazságról. A mértékekről. Irta Dr. Juszkovits Mór. Az 1907. évi V. t. cz. oly mélyreható változtatásokat eszközölt a mértékhitelesités körül, hogy a törvény végrehajtásának előkészítése az erre szabott két évi időn belül sem volt lehetséges és e meghosszabbított időn belül is sok, — a gyorsaságból eredő, — hiba mutatkozik ugy, hogy a törvénynek, vagy legalább is az életbe léptető rendeletnek a megváltoztatása szükségessé válik. Ezért czélirányos a hiányok megbeszélése, hogy sérelmeink a vá;toztatás alkalmával figyelembe vehetők legyenek. Az ország 63 vármegyéjében összesen 50 mértékhitelesítő-hivatalt áilitottak fel, 2 és 8 megyére is tehát egy hivatal jutott Ezért a minisztérium arra törekedett, hogy a megyék közötti központokat kutassa ki és ezekben állította fel a mértékhitelesítő hivatalokat. így került öng és Boregvármegye mértékhitelesítő hivatala Munkácsra. Országszerte sok helyen hibás az elhelyezés, ezért már egy uj miniszteri rendeletnek a kibocsátása is szükségessé vált, a mikor is az elhelyezésen egy-két változtatás történt, sót a kijavító rendelet kibocsátása után is oly korrigáczió történt, hogy a veszprémi mértékhitelesítő hivatal a minisztérium utasítására egy állandó kiküldöttet tart Pápán. Nagy sérelem, hogy Uug vármegye Bereggel kapcsoltatott össze. Ungvár varosában ugyanis e rendelkezés a kereskedők és iparosok eddig meg nem mérhető hátrányára fog szolgálni és a törvény amúgy is súlyos rendelkezéseit még jobban meg fogja nehezíteni. AZ uj törvény szeriot ugyanis minden kereskedő és iparos mértékeit minden két évben hitelesíteni tartozik. E végből a mértékhitelesítő minden két évben néhány napra meg fog Ungváron jelenni és a kik ez alkalommal vagy a mértékhitelesítő ittlét* idejének rövidsége miatt, vagy más okból nem hitelesíti összes mértékeit, ezaket hitelesítés végett Munkácsra kell majd szállítania, de nemkülönben oda kell szállítani a kijavításra szoruló mértékeket is. Az uj törvény a mérlegek és súlyon méreteit a legpontosabban megállapítja. így a vas kilogramm magassága és átmérője 55 mm, a gomb átmérője és magassága 14 mm. A bádogliter kétszer oly magas, mint széles ezen méretek oly szigorúan és precizitással vannak megállapítva, hogy a ma forgalomban le/ő mérőeszközöknek 70—80 százaléka a használatból kikerül, mert nemcsak a méretek, hanem a jelzés helye, a hitelesítés módja is oly újításokat ir elő, hogy a legtöbb teljesen pontos suly- és mérőeszköz is kikerül a forgalomból. A rendelet háromféle mértékhatárt szab. A forgalomba kerülő mérőeszköz eltérését a legkisebb minimumban állapítja meg, egy másik ugyancsak aránytalanul kis különbséget tür meg a mérőeszköznél az időszakos, minden két évben történő hitelesítés alkalmával, cs egy harmadik határt szab meg, a melynél nagyobb eltérésű mérőeszköz használata súlyos büntetéssel jár. A használatban az egyes mérőeszközök behorpadás, kopás, rozsdálás folytán a dolog természete szerint is változásnál; vannak kitéve, a mely változás folytán majdnem minden mérték ujabb hitelesítés előtt forgalomba sem jöhet. Más szóval: kereskedő és iparos csak a hitelesítést közvetlenül megelőzőleg javíttathatja mérőeszközeit, a mi ugyan első tekintetre nem látszik nehézségnek, de ha figyelembe vesszük, hogy Bereg vármegy ében egyetlenegy mértékhitelesítő és sulytarázó iparos sincs és Ungváron is csak e„y-keltő van, nagy nehézségek merülnek fel a mértékhilelesités körül, mert ezen iparost a hitelesítési időszakbau az érdekeltek annyira meg fogják rohanni, hogy képtelen lesz a mértékeket megjavítani és igy kereskedőink viszont képtelenek lesznek azokat a hitelesítő itt léte alkalmával hitelesíttetni és kényszerítve lesznek arra, hogy mértékeiket hitelesítés végett Munkácsra küldjék. Mértékeinknek Munkácson való hitelesítése azonban szintén nehézséggel fog járni, mert a mértékhitelesítő több hónapon át a rendes vándorúton lesz és egyes uagyobb üzletek és vállalatok mértékeinek a hitelesítése czéljából ezenkívül is gyakran kerületébe kiszállni lesz kénytelen és ezért Munkácson nem fog hitelesíthetni. Ezen nehézségeket még fokozni fogja, hogy a mértékhitelesítő államhivatalnok, a ki csak hivatalos órákat tart, a hitelesítésért járó dijakat nem I

ő veszi fel, ő csak állandó fizetést huz és igy a mértékhitelesítő hivatalos órán kívül vagy a jövedelem fokozását czélzó buzgalommal nem fog dolgozni. Munkács tényleg Bereg és Uug vármegyék közepén fekszik, azonban az Ungvárt Munkácstól elválasztó hegyek, nemkülönben a kerülő vasúti összeköttetés mialt Ungvár és Munkács között a kereskedelmi forgalom a lehető legcsekélyebb és legfeljebb csak abban nyilvánul meg, hogy a munkácsi kereskedő az ungvári fejlettebb, sokkal magasabb tokon álló kereskedelemre van utalva és igy ungváriak Muukácsou igen ritkán fordulnak meg; a központi fekvés tehát nem kereskedelmi, csupán földrajzi. Ezt a viszonyokat nem ismerő minisztérium nem vette figyelembe, s mi tartozunk felhívni eií u illetékes téuvezők figyelmét. A mértékjélzó hivatal szerencsétlen elhelyezése már azért is hátrányos Ungvárra nézve, mert a s/.erednyei járás Ungvárra, mint megyei központra gravitáló kereskedelme ezálta Munkácshoz lesz fűzve és igy a mértékhitelesítő hivatal ottmaradása az ungvári kereskedelemre u.abh csapással fog járni. Néhány iparágat is tönkre lesz a mérték hitelesítő hivatal mostani elhelyezése. A bádogosok télen, külső munka hiján, bádogkannákat é« mérőeszközöket csináltak, azokat azonnal hitelesítették, forgalomba hozták és igy télen is, habár nem fényes, de mégis keresethez jutottak. Most a többnyire szegény bádogosok ezen keresetüktől teljesen elesnek, mert ezen mérőeszközök nagy tért foglalnak el és igy kis értékük miatt nem érdemes ezen mértékeknek Munkácsra