Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-25 / 12. szám

2 M AGYAR P A í Z S. 1909. márczius 25. A tanítói fizetésemelést magában foglaló 1907 évi XXVII. t. cz. megalkotásával megrakta a házat kincsekkel. Az 1908. évi tandíjmentességet tartalmazó törvényével pedig meggyengítette a fundamentumot és igy már csak idó kérdésa, hogy mikor fog a roskadozó épület a magyar ölébe hullani. A nemzetiségi iskolafeutartók látják a veszélyt és nagy buzgalommal igyekeznek is ellene védekezni. Van sok, aki húzza ideig óráig a dolgot, vannak, kik máris átadták iskolájukat az államnak. Ezután pedig most egy más politika következik. A még fennmaradt és működö idegen tannyelvű iskolák elé oly kötelességeket szab, melyek a magyar nyelv és szellem elterjedését biztosítják. Ez utóbbi nálunk Muraközben tárgytalan, mert itt a felekezeti iskoláknak is magyar a tannyelve. Tehát a magyarosítást ezen iskolák is szolgálják. De felszerelésük, berendezésük oly sok kívánni valót mutat, hogy azok pótlására a szűkös anyagi viszonyok között élö felekezetek aligha képesek. Az államosítás sikeres keresztülvitele igen sok tapintatot, türelmet és fáradságot igényel. A tanfelügyelőknek e téren gyönyörű feladatuk van. Mi megnyugvással nézhetjük Dr. Ruzsicska Kálmán vármegyénk lelkes tanfelügyelőjének működését. Ö kezeibe vette Muraköz elmagyarositásának ügyét. Biztos kezekben van. Az ó simulékony uri modora, egyéni kiválóságai oly sok tisztelót és nagy tekintélyt szereztek neki Muraköz lakóinak minden rétegében, miszerint ö akaratának itt érvényt tud szerezni. Hogy pedig ö jót akar, arról a muraköziek számtalaaszor meggyőződtek. — ma. Séta — jobbra. Innen onnan. A felekezeti béke. A háziu'ék pápisták, s lakóik — egy előkelő kereskedő család, — Mózes vallását követik. Háziuréknak van egy pogán>;nevü Elemérjük, lakóiknak meg egy szent nevű Lászlójuk! A két, öt tavaszt látott, nagyreményű csemete különben testi-lelki jóbarátok, a kik egymás nélkül alig tudnak élni. Legkedvesebb, s igazán bájo-í mulatságuk, a mikor egymás vállát átölelve a regrutákéhoz hasonló tánezoló lépésekben s ép olyan hamis hangon énekelne"; a kaszaházi vendéglőről, a melyre süt a nap, mert megjöttek a vizitáló nagyurak! . . . Természetes, hogy a szülők ezt is, amazt is csodajereknek tartják, mint a kikből szent, hogy miniszterek lesznek! Még ennél is természetesebb, hogy a szülők nagy gonddal őrködnek a felekezeti békére és élénk figyelemmel kisérik, hogy — különösen az Eiike, — nem i> szedett-e össze« vahmit, a mi a Laczkó koma érzékenységét bánthatná. Annál nagyobb kosnternácziót keltett, a mikor Agy szép reggelen Elemér oda áll az apja elé azzal, hogy lud ám ő uj nótákat is. (Pedig az egy régi nóta, de a mely mindig uj marad! . ..) — »No had halljuk!« — moad az apó. S Elemér elkezdi a »száz didó egy sorban« kezdetű nemzeti dalt, s majd rágyújt az „Ej, haj! tulidó, hunezut a didó!" pattogós csárdásra . . . — » Azt az adta-vette gézengúza! Hát ezeket meg hol tanultad? — Hát tulod-e édes fiam, hogy neked ilyeneket nem szabad énekelni?* — » Miért nem, idesz apuskám?« — sAzért nem édes fiam, mert a lakó bácsiék téged szeretnek; a Laczi pedig a te legjobb barátod, ők pedig: didók! Megharagusznak rád, ha te iiyen csúnya nótát énekelsz!« — »De idesz apám, a Laczi is énekeli!« — »Mindegy az; neked még sem szabad!* — »Hát akkor, hogyan énekeljem!« — »Énekeid ugy, hogy hunezut a biró!« Elike egy darabig gondolkozott, majd megadással moadá: »Jól van idesz apám ... de hát ha nyáron Orbányosfára megyünk akkor meg a Szvbó biró bácsi haragszik meg! Tudja az, a ki mindig a papához szokott jönni ?« De ugye papa. — tette hozzá felélénkülve, — ott megint ugy lehet énekelni, hogy: Száz didó egy sorban! . , . Tivján. A mértékekről. Vagyis: az Igazságról. Hogy született meg a mért ík-törvény ? Amikor a Magyar Paizs a mérték ügyek kel foglalkozni kezdett, nagy sorral jöttek be a kéziratok, a melyek azokat az adatokat tartalmazták, meíyek a mértékügy helyes szolgálatára és a mérték-törvényre tartoztak. A sok levélből ki halásztuk az aktuális dolgokat s félre tettük azokat, a melyeknek későbbi közzé adásával az ügy hátrányt nem szenvedett. Ezek közé tartozik az alábbi levél, melyet a név elhagyásával közlünk: Tek. Szerkesztő ur! Baross Gábor miniszter urnák 1892. évi január havában küldöttem posta utján egy memorandumot. Igen hosszant fejtettem ki a mértékhitelesités körül tapasztalt észrevételeimet. Ezen memorauium a központi bizottsághoz is leküldetett véleményes jelentés-tétel végett. Akkor még Kruspér István volt az igazgató. Ugy értesültem, hogy akkor nagy lökést adott az államosítási ügynek. Tervezetemből megérthette Baross, hogy a mértékek hitelesítését (újra hitelesítést) 2 évhez kötni véleményeztem, de volt más is, mit az 1907. év V. t. cz. átvett. Nekem meg van a teljes képesítésem, de még több, mi a mértékhitelesítő hivatalnál szükséges, még 1893. évben levizsgáztam a gáz óra, ezukor és szeszfokmérőből, levizsgáztam vulna még többől is, ha lett volna. És ma a legnagyobb bizonytalanságban vagyok, 20 évi kineveztetésem után állás nélkül kelíene maradni. Kizárólag hivatalomnak éltem, tűrtem, vártam, reméltem jót. Deczember hó végefelé vizsgázom, kérvényemet november 7-én beküldöttem, de eddig még a terminust nem kaptam meg. Kik vizsgáztak novemberben ? * Hogy mi törtéut e levél írójával, a vizsgát letette-e vagy nem? nem tudjuk. Annyit tudunk csupán, hogy nevét a kinevezettek között nem olvastuk. E/. a férfiú nem csak memorandum)t terjesz tett Barosshoz, hanem a kezünk közt levő lappéldány szerint a sajtóban is agitált az államosítás érdekében. Itt közöljük egyik czikkét: A mértékhitelesités refor-nja, (A Budapesti Hírlap 1902. j lius 4 számábíl.) — Levél a szerkesztőhöz. — »Több mint huszonöt éve annak, hogy a métermértékre vonatkozó törvény nálunk érvénybe lépett. Ez idő alatt igen sok miniszteri rendeletet bocsátottak ki, de mit ér a rendelet, ha az arra hivatott közegek vagy nem értik meg, vagy nem hajtják végre. A mérték ellenőrzésére vonatkozó 1875. évi belügyminiszteri rendelet világosan intézkedik, hogy a mértekek ellenőrzése, elkobzása törvényes felelősségük hangoztatása mellett, kiknek van kötelességükké téve, de kellően mégsem ellenőrzik. Innen van az, boüv a métármérték még mai napig sem vert egészen gyökeret és j kevés olyan l<özség lehet az országban, hol a \ régi mér'éket is ne használnák. Erró! meggyő- : ződtem, azért álliiom; mert mint hitelesítő a hivatalom hatáskörébe tartozó községekben meg- í tartott vizsgílatok alkalmával 1526 darab külön- I féle szabály- és törvényellenes mértéket koboz- j tam el. Az 1875. évi belégyminiszteri 58438. számú : rendelet a törvényhatóságoknak utasítást is ad, j hogy a községi elüljárókat, illet e rendörközegei- j ket a mérték ellenőrzésére tanítsák ki. Hogy j történt e valahol egyes nagyobb városok kiréte- j lével eziránt intézkedés, nem tudom, de ha \ történt, történhetett közvetlen a rendelet meg- í jelenése után, azóta pedig nem. Milyen ellenőrzést t vagy vizsgálatot végezhet olyan községi rendőr, f s a kit az eke szarvától választanak be rendőr- 1 • nek, a kit suha senki mérték ellenőrzésére nem tanított? ; Volt alkalmam tapasztalni a rendörök ügyessé- { í gét és tapintatosságát. Tizenkét éve már annak, v ' mióta mint a mértékhitelesítő hivatal vezetője járásomban érintkezem velők. Tapasztalataim után állithatom, hogy ha a törvényhozók más alapra nem fektetik a mértékhitelesítő hivatalokat, igazi rend soha sem lesz. A méter-mérték behozataláról szóló törvényt érvénybe kellett léptetni. A törvény végrehajtására kiadott 1874. évi miniszteri rendelet 10. §-a ezt mondja: >\ hitelesítő hivatalok fölszerelésének és fönntartásának költségeit a törvényhatóság fedezi; a hitelesítésből befolyó dijak a törvényhatóság javára esnek « Az ország néhány városában ilyen értelemben szervezték a hitelesítő hivatalokat, most azonban már ezen változtatni kell. A hivatal szerződési viszonyban van a törvényhatóságával, a hite<esitésből befolyt dijak bizonyos száztóliját tartozik beszállítani, a megmaradott összeg a hivatalnok fizetése, !

ez összegért tartozik a hivatalt is fönntartani saját, vagy haszonbérben vett házában, ilyen hivatalról alig hihető el az, hogy pontos és a valóságnak megfelelő kimutatást küldhessen be. Van( nak hivatalok, melyek sem a törvényhatóságnak, í sem a város pénztárának, hol a hivatal van, neru j tartoznak a bevételről számot adni, a befolyt j dijat saját magának tartja meg, ebből födözi a 1 hivatallal járó összes fönntartás költségeit. Vannak i városok, melyek a hivatalnak helyiséget nem | adnak, hanem e helyett bizonyos összeggel járulj nak évenkint a hivatal fönntartásához. A legtöbb j hivatal olyan, a milyenek a helyi viszonyok, azokhoz alkalmazkodni kénytelen ; vannak hiva| talok, hol csupán hordókat hitelesítenek; vannak ; hivatalok, hol hordókat, litereket, súlyokat és j mérlegeket hitelesítenek; vannak teljesen fólí szerelt hivatalok, hol mindenféle mértéket és j üvegedényeket lehet hitelesíteni. I Van az országban 340 — 350 hitelesítő hivatal, : ebból 120—130 csupán hordó hitelesítésére van ; fölszerelve, tehát a hivatalnokai is erre képesij tettek; az ilyen hivatalok körzetében ki oktatja j ki a rendőröket mértékek ellenőrzésére? Árlejtésre is bocsátanak hitelesítő-hivatalt, a ki ! többet ad érte, azé lesz. Van hivatal olyan is, ! hogy III ad osztályú kereseti adót fizet a hivatal ; után, mint a kereskedők és iparosok iparüzletjük : után. Hitelesítő hivatalnál hihetetleunek látszó 5 dolgok is megtörténtek, egy hivatal vezetője a i hitelesítőnek uti költségét is födözte, csakhogy hozzá vigye mértékeit hitelesíteni, megállapított díjnál olcsóbb díjtétel mellett. A székesfővárosi hitelesítő hivatal mult évben is deficzittel zárult, | vájjon mi lehet it az ok? Mert a fővárosi hivatal , sem a pontosság, sem a megbízhatóság tekinte' tében nem szőrűit pártfogóra. | A fővárosi mértékhitelesítő hivatal házi bizottságának ülése volt 1895. évi julius hónapban, • ezen az ülésen tárgya'ták a mértékhitelesités | országos rendezését s a bizottság abban áilapodott I meg, hogy a tanácsot kéri meg, hogy a mérlékhite; lesités országos rendezése végett intézzen folterjesz ; tést a kereskedelemügyi miniszterh ^z. »A rendé; é ; ' szükséges a közönség érdekeinek megóvása és a visszaélések rneggátlá.sa czéljából. Szükséges < akképpen, hogy a mértékhitelesítőst a ma-kínosok bérletéből vegyék ki és tisztán hatósági funkezióvá tegyék stb., stb.« Ilyen tarthatatlan állapotok gyökeres orvoslásra várnak. Itt volna mír az ideje annak, hogy az ország fogyasztó közönsége érdekében is tenni kellene valamit; mert a mérték ellenőrzésének elhanyagolásával mennyire károsodik a togy.A.-.-.tó közönség, c-.ak az tudji, kinek alkalma volt már erről meggyzödést szerezni. A mértékhitelesítő hivatalokat a törvényhozás az 1875. évtől mostohi gyermekének tekinti; ez idő óta nem foglalkozott ez ügygyei, pedig ezen a téren is a többi állammal kellene együtt haladni. Ausztriában, Olasz- s a többi országban a hitelesítő hivatalokat már régebb idő óta"rendezték, illetve állam sitották s a hitelesítő-hivatalok államosításával fölmerült költségeket a hitelesítésből befolyó dijak födözik. De csakis ugy-, ha a mértéket nemcsak a rendőrség vizsgálja, hanem az arra képesített műszaki hivatalnok is, (abban az időben Károlyi főfelügyelő azt mondotta, hogy a hitelesítők műszaki hivatalnoki czimet napnak). Igen szép bevételt fog biztosítani a sörös palaczkok és minden másféle korcsmai pohár és üveg hitelesítéséből befolyó összeg is, mert ma az üvegek hitelesítését legnagyobb részt az üveggyár a maga tisztviselőjével végezteti. 1893 októberében a kereskedelmi miniszter a nagyváradi kereskedelmi és iparkamarának leküldötte a hitelesitö-hivatalok államosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Ugyanis a nagyváradi kamara nem helyesli, hogy a mértékhiteíesitésböl is monopoliumot csináljon az állam, és azt mondja, evvel elüti a városokat eddigi jövedelmüktől. Ez lehet véleménye a nagyváradi kamarának,