Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-04 / 9. szám

X. év. ZalaagKraieg, 1909

. márczius 4. S Z-r-r ' . -I -r- _ .j _ __ f LHIííGTEL FERENCZ - -td-O.-L V ELt}-CL IjajOS M-anltatiirsals: r < B OBBÉL "2" &TÖE Q-Y laptnlaidonos. WÜsekím ár : 5?fy éwe 4 korena. 3" él é«7« 2 ^OEOSS. Ne.fjed évrs 1 kur. .íjjá* szíts 8 fi'ílér. Hirdetések d^ja . megegyezés szenet. Nyilttír sióra 1 kor. Szerkesztőség él kiadóvatal: WlaasicE-atcta S6, Milyen a kisiparos helyzete? Kétségtelen dolog, hogy az iparosok nem foglalnak el olyan helyet a társadalomban, mely őket méltán megilletné. Hogy ennek mi az oka, azt hiszem tisztában van vele mindenki. Mióta a czéhrendszer megszűnt, azóta az iparosok közötti társadalmi kapocs auynyira meggyengült, hogy a hibás, laza társadalmi összetartás teljesen meggyengítette azt az elismerést, mellyel eddig az össztársadalom az iparos osztálynak adózott. Manapság a legtöbb ember csak magának él. Közös bajok orvoslásával nem törődik, társadalmilag nem tömörül, a közügyekkel nem vesződik és hogyha mégis akad egykét ember, aki a társadalmat összefűzni óhajtaná például egyesület vagy valami kör alakjaban, azt az embert fél szemmel nézik vagy még guny tárgyává teszik sokszor s ennek a következménye aztán, hogy a képviselő vag7 más politikai választások idejéu szava nem érvényesül. Nézzük csak a parlamentet. Egyetlen kisiparos sem képviseli ott a kisipar érdekeit, ellenbea van ott magasabb társadalmi egyénekből elég, kik mindenkor felszólalhatnak s érvényesíthetik befolyásukat akkor, mikor saját érdekkörükbe vagó dolgokról van szó. Pedig a kisiparos osztály számarányánál fogva elég hatalmas tényező ahhoz, hogy képviselőválasztások idején a maga értelmesebb embereiből küldjön képviselőket abba a parlamentbe, mely szentesített alkotmányunk értelmében intézni van hivatva az ország sorsát s melynek — DöScs és igazságos tör vényeket hozva — minden egyes társadalmi frakczió megélhetését méltányosan biztosítani szent kötelessége. Közgazdászaink és iparpolitikusaink, kik csak papiroson ismerik az ország ipari viszonyait, csakis a nagyipar érdekeit védik, mert majdnem valamenuyieH bent ülnek valamely busás jövedelmet hajtó iparvállalat igazgatótanácsában, annál kevesebben ismerik ellenben a kisipar valódi helyzetét, mert ők maguk a nép között ritkán forognak, legfeljebb csak ha valami ruházati czikket rendelnek meg, azt is legtöbbször hitelbe. Itt volna már az ideje, ha i kisiparososztály az ország vezetésében fontos érdekük előmozdítása czéljából társadalmilag tömörülne 8 ezt aanál is inkább tehetik, mert nagyobbrészt adófizetők lévén, ugy a községi, a vármegyei bizottsági tagok, mint a képviselő választás idején számaránytknál fogva kitűnő eredményeket érhetnek el. Legyenek azon, hogy oly eaberek jussanak be a községi, megyei közigazgatási tanácsba, kik a kisiparos osztálynak önzetlen barátai, legyenek azon, hogy a képviselőházba néhány ügyes, képzett kisiparos is bejuthasson, tegyen meg mindent, hogy oly tényező legyen a törvényhozó tanácsban, mely képzettségénél, fontos államgazdasági tevékenységénél és nagy számarányánál fogva méltán megilleti. Ha az iparos osztály öntidatára ébred saját erejének, közremüködhetik a kisiparos osztály szomorú sorsának megjavításán és hatalmas tényező lesz az ország sorsának intézésében. Nem fogja őt kicsinyleni többé semmi más foglalkozással biró társadalmi párt, megsüvegeli őt mindenki, aki csak a becsületes ipari munkást megbecsülni tudja. ő a munka becsületének egyetlen hivatott képviselője, ki nem csak 3zóval, de tettel is embertársainak hasznára van, kenyerét becsületesen keresi, nem rest, nem tétlen, hanem szorgalmas és munkás tagja az országnak. A kisiparosság szervezkedjék, kerületi iparoskörök alakuljanak, hogy lassa«skán egész országra kiható erős, hatalmas, egységes gazdasági és politikai iparos párt kialakulása lehetővé váljék. Mi késztette a munkásságot a szervezkedesre? A tőke félelmetes erősödése, elharapódzása, mely lenyűgözte, lenyomta a munkásokat és elnyomja, lesújtja az egyre növekvő és gyarapodó nagyipar. Ezért kell a kisiparosságnak szervezkednie. H. I. iparos. Nagyböjti levél. {Élet és vallás.) Aki a világi tudományokban némileg kitűnni akar : attól igen gyakran azt követelik, hogy majdnem minden idejét, minden gondolkodását ós szorgalmát nekik szentelje. Még a sokoldalú nagy szellem is esak ritkán képes többet elsajátítani egy tudományból ós az emberek többségének rendesen csak egy hivatása marad hátra, az t. i. hogy mindennapi kenyerét megkereshesse. Ha a szegény iparostól vagy földművestől, aki minden óráját a maga családja fentartására kénytelen fordítani, — azt kivánnók, hogy ők pl. az orvosi, jogi tudományban •agy a szobrászatban is kitűnjenek: akkor lehetetlenséget kívánnánk. Ha ilyen tudomány volna a vallás is, akkor yalóban nem sokan szentelhetnék neki magukat. De hát a vallás nem dyen tudomány; ez oly tudomány, hogy az ember jó legyen és jót cselekedjék. Ezen szabály tanulójává válni annyit jelent, mint válni igazságossá, tisztalelküvé, önfeláldozóvá, türelmessé, nem ravasszá beszédben és tettekben. Az iskola pedig, ahol ezen tudomáayt lehet megtanulni nem egy elzárt szoba, haem a — széles nagyvilág! És nem is valami szentelt, különösen és kizárólag vallási gyakorlatra szánt hely az, melyből az ezen tanításban megedzett tanulók a világba küldetnek szét: hanem az maga a világ; az a durva, érdes, mindennapi világ; az ö összes gondjaival, kísértéseivel, versengéseivel az érzelmeinek ós jellemeinek minden órában ámító és csaló hangulataival. Az tehát oly tudomány, amelyet mindenki végezhet, űzhet és a mely számára elegendő idő marad minden foglalkozásnál minden hivatásnál. Igaz : az ima, áhítatos olvasmányok, elmélkedések, egyházi ünnepélyek szükségesek a vallásnak; és ezeket rendesen csak a hétköznapokon kívül végezhetjük; de nem szabad megfeledkeznünk, hogy mindezen gyakorlatok önmaguk — nem czél. Röviden mondva ők csak eszközök a czólhoz és pedig jó, nemes eszközök addig, mig arra segítenek minket, hogy jók legyünk ós embertársainkkal jót tegyünk. És ezen czélt leggyorsabban az érheti el, akinek az élet eleven, mozgalmas és akit az ő hivatása naponként oda vezet felebarátaival való érintkezésbe, az emberi társaságba, sőt a világnak a szivébe. Egy ember sem lehet tengerész, aki soha sem tartózkodott tengeren, még ha élméletáleg mindent megtanult volna is. Katona sem lehet az, aki csak szobájában tanulta a hadi tudományt. Csak tényleges szolgálatban szerezhetni meg a hidegvérüséget, bátorságot, figyelmet, ügyességet és gyors megfontolást, amely tulajdonságok nélkül még a hadi elméletekben legjártasabb is csak — gyerek marad. Epen ugy válhatik az ember magányban és gondos tanulmányozás által igen tudós teológussá ; vagy föl is nevelheti magában azt a — lapos, asszonyi áhitatossságot, amelyet vallásos életnek szoktak nevezni. Azonban igazán vallásos emberré, a szó legmagasabb és legszebb értelmében csak az lehet, aki megszokta az allandó önmegtagadást, elleníalíást, a kísérté: t, kegyességet nyájasságot. Ezt pedig elérni csak valóságos, 11 - 14-0 íorintért ? Egy modern, legújabb divatú — teljes matt MlÓSSöbát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörre!). — Azonkivül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizíésesebben kiáliitott háló-," efcétííő- és szalongarniiurálgtéS kezdve a fejUgyancsak elvállaljuk s^adracofeg ©tt©« 21-52 mánok és különféle 9zcnjfe@*diváicek készítését és javítását a legizlfeesebb és legtartósabb kivitelben. SSkt GoKdberger Károly és Társa