Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-30 / 52. szám

X. év. Zalaegerszeg, 1909. deczember 30. R 2005. 52. szám. KUSAmUbí ár : Sgf ént 4 borona. ?él érr« 2 korosa. Magjad ért* 1 ker. Hyn nla gflílér. Baerkeszti Z. Hox-vá-bltL Lajos Jvru--n Tratárse^ • ( Hirdetések dija megegyezés szériát. Nyilttér tora 1 kot Szerkesztőséf éa kiadóvatal: Kossuth-ntcsa 43. Ij Hl X'^ Q-"5THlFfiHBNCZ BORBÉLY GYÖP.GY laptalaj donos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Változtatás a Magyar Paizszsal. A változtatás az lesz, hogy jövő év elejétől kezdve az évekig tartó mutatvány-számot megszüntetjük, vagyis •sak előfizetőinknek küldjük a lapot. Tisztelettel kérjük a hátralevő dijak elküldését. Január elsejével uj előfizetést nyitunk a Magyar Faiasra, melynek évi ára 4 korona 04 fill. Zalaegerszeg, A Maggar Paizs kiadóhivatala. UJ esztendő. Kicsiny hatása van az emberéletnek és a pusztulásnak biztos tudata újév napján bizonyos szellemi mérlegkészítésre, a lehangolásnak erre a szomorú gondolatkörére kényszerit. Hiszen oly kevés ember váltotta, tudta beváltani az uj évhez fűzött reményeket és tudta elvégezni azt a munkát, amit magának kitűzött. Még a kötelesség teljet itésnek olyan klasszikus férfia is, minő Arany János, epilógusában bánatos merengéssel énekli, mily keveset tudott végezni abból, amit maga elé kitűzött. És minél nagyobb kötelességérzet lakik az emberben, annál nagyobb örvény tátong a teljesített munka és füstbe ment szándékok között. Uj év táji melankóliánk ebből a körülményből fakad, de még másból is. Minden esztendővel togy erőnk, lanyhul energiánk s aki élte delelőjén tul van, az, ba a gondviseléstől hozzá rendelt környezet• ben nem talál örömet, — magából a csendes resignácziót érleli meg — uj év napján. Ám még se ezek az érzelmek köszöntsenek reánk uj év reggelén. Boldog ember, aki e nap-n reménykedve tekint a nagy bizonytalanság felé s mi nelfink akik a közjavat szolgáljuk, e helyen mindenesetre a reménykedésnek, a bitnek és bizalomnak érzelmeit kell hirdetnünk. Mert nemzet, mely a maga rendeltetésében nem bizik s aspiraczióihoz minden esetleges nehézségek közezepette nem ragaszkodik, — már el van veszve. Azért a közélet borús jelenségei se rombolják össze nemzeti aspiráczióinkar. Soha máskor mint a kifürkészheted* n jövő felé merengés Dnpján, uj évkor nem érezzük jobban s ne hirdessük lelkesebben, hogy ,,megvirrad még valaha." Thukidides mondja egy helyt, hogy nem erősített várfalak és épületek, de a benne élő férfiak teszik az államot. Azért, ha nemzeti intézményeinket megrombolja is a sujtoló végzet, ápoljuk a nemzet fiaiban a csüggedhetlen és szilárd hazaszeretet érzelmét s a mainál ragyogóbb, boldogabb B) esztendő ránk köszönt. Nemcsak a mi szeretett hazánkban, hanem egész Enrópában uj társadalomalakitó jelszavak és irányok söpörnek végig. Minden korszaknak megvoltak a maga eszmeáramlatai s a társadalom még akkor is elő jutott, mikor véres forradalmak árán arattak diadalt a7. emberiséget megváltani hívatott uj jelszavak. Mit féljünk ma az osztálybarcztól, <Víí a kultura fegyverével vívják? Hiszen a napjainkban mutatkozó osztályharcznak jelszavai voltaképpen a kultura hajtása. És bizonyos, hogy ha a kultnra a legszélesebb területen megcselekszi a maga embernevelő, emberjavitó hivatását, ledőlnek az osztályharcz Jerichó falai és széthullnak az osztályharcz kiáltó és megvalósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében a család és tulajdon, — e két nagy eszmény egész tisztaságában él? Mit hozsz uj esztendő? Hozod-e a békesség olajágát, a nemzetnek hitet és kitartást? Az egyénnek boldogulást s hozod- e váljon a nemzet egészének a legtöbb jót, — a békét? Azt az áhitott helyzetet, melyben köz és magán tevékenység egyet cselekedhet, a haza javát és boldogulását. Bizva-bizunk, hogy az emberiség javára, fejlődésére az elkövetkező uj esztendő a legfőbb jót hozza, jó napokat, sikereket és mindezeknek alapját, a jó egészséget, melyet ekként a boldog uj esztendővel olvasóinknak tiszta szívből kivánunk. K—t Levél olvasóinknak. Két krajezárért. Nem tréfálkozom. Két krajczárról, vagyis négy fillérről van szó. Tisztelt olvasók, önök nem is hisák, hogy mi itt városon milyen világot élünk. Csak akkor élünk egy kis jó világot, ha nagy mosás van. Akkor kidukál három-négy tál étel és bor feltétlenül. Mert vendég van a háznál. Máskor jó egy kis köménymagleves is. A favágó kemény kalapban jár s naponként 5—6 koronát dolgozik, ha dolgozik. Egy vörös hagyma — nem ám évenként — naponként egy-egy krajczárral drágul. És igy tovább. Ebből elképzelhetik Önök uraim és aszszonyaim, tisztelt olvasók, hogy a nyomdászmunkások is naponként több-több bért követelnek, s mi következik ebből ? Az, hogy az újságot is drágábbért állítják ki. A nyomda egy borzasztó nagy moloch, amely mindent elnyel. Csak a betűknek a nyomait okádja ki. És a laptulajdonos minek a tulajdonosa ? A nyomoknak. És mindezekből mi következnék? Az következnék, hogy a mindenféle drágulás miatt a lap is drágább legyen? Nem. A lapnak nem szabad drágábbnak lenni. De eddig egy nagy tévedés volt a dologban. Azt gondoltuk, hogy az évi négy korona annyi, mint négy korona. Pedig a négy korona csak annyi, mint két korona és nyolezvan fillér. A postára ki megy belőle egy korona és négy fillér, (szökő évben 6 fillér), a négy korona bejön egy-egy koronájával négyszer, a postai kézbesítés négy-nétry fillér, együtt 16 fillér, összesen egy korona és 20 fillér. Marad a tulajdonosnak két korona és nyolezvan fillér. Csak a kézbesítési 4 fillért számitva, vegyünk egy középszámot, ha van 500 előfizető, 20 koronát vesztünk; de ha ezt négy részletben fizetik, minden részletnél négy fillér jár a postának, nekünk 80 korona veszteségünk van. Emiatt ugy beszéltük meg a kiadóhivatalban, hogy előfizetőinktől megkérjük azokat a négy filléreket, a mely egy előfizető embernél csak négy fillér, de a kiadótulajdonosnál együtt már nyolezvan K. Tehát az ötszáz ember könnyedén elviselheti azt a terhet, amit egy ember nem viselhet el. Kérjük tehát tisztelt Olvasóinkat, vegyék tekintetbe ezt a mi számításunkat s ne vegyék rosz néven és ne vegyék kicsinyeskedésnek. Ne vegyék kicsinyeskedésnek, mert 80 korona nem kicsiny összeg, mig négy fillér csakugyan nem nagy összeg. Szíveskedjenek tehát minden postautalványhoz még négy fillért csatolni. — Mert milyen nyugodt is annak a lelkiismerete, aki elmondhatja, hogy: o^sóságban, drágaságban, vészviharban egyaránt „megfizettük mind, mivel csak tartozánk." Laptulajdonos. Sylvester-est. Zalaegerszeg, 1909 deczember 81 Tomboló, zugó hózivatar szokta elbúcsúztatni, a muló esztendő öreg vándorát . . . Süvit a szél, hópelyhek milliói kergetődzve űzik vad játékaikat, mig járókelő emberek, életvidám fiúcskák, jóleső érzéssel, csintalan maradatlansággal hajszolják egymást a hatalmas hófujásokon keresztül. Téli kép, rengeteg hómezők terülnek el szemeink előtt s a késő órákban a paloták gondosan függönyzött ablakán, s kis viskók homályos ablaknyilásain átszűrődik a halovány fénysugár a téli éjszaka komor sötétségébe . . . Itt is, ott is beburkolt, gondosan öltözködött emberek sietnek . . . Kiki a maga utján. Sylvester estéje van . . . . . . Virágos hangulatban, párolgó borgőz hevítő tüze s édes czigányzene fülbemászó hangjai mellett mulat az ifjúság. De nem csak az aranyifjuságot látjuk ott, — ott mulatnak a csalódott, kiábrándult agglegények, tisztes öreg urak is, kiki a maga módja szerint. S húzza a czigány . . . Szivettépő, bús hangok törnek elő az élettelen fából s nyomában pezseg az élet ... a szunnyadó sziv szikrája kigyúl: . . . Húzd rá czigány Szivettépő érzéssel! Hadd vérezzen a fájó sziv, Hadd sajogjon a kebel . . . . . . Csak hulljanak a bús könnyek, Hadd vére/zen a szivem; Ifjúságom bus érzését Ma éjszaka temetem. • Szól a nóta . . . A szivem is kesereg, Nincs is arra gyógyító ir ... A köny: hiába pereg, • Huzd rá czigány Hasogasson a nótád . . . Csalj más szemébe könnyeket Az enyémet ne kivánd !