Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-30 / 52. szám

2 MAGYAR P A i Z S 1909. deczember 30. Huzd rá czigány Huzd a legvigabbat! . . . Örömömben, bánatomban Egyszer hadd mutassak . . . S szól a zene, zeng a nóta. Keserű, fájó dal hallatszik a csalódott, boldogtalan lélekből. Fájó epizódként jelentkezik a mult boldogsága és keserűsége! közben pedig múlnak a perczek, közéig az óra! . . . Régi szinbeD, tört ábrázattal mutatkozik a mult esztendő aggastyánja. Nincs is szava . . . A toronyóra 12 kongáöánál még egy bucsu pillantás s eltűnik, bizonytalanságot hagyva maga után. . . . S édes mosolygással int felénk az újesztendő kisdede, jó reménnyel, jó érzéssel várjuk a biztató jövőt. Édes álmokat, színes képeket látunk szemeink előtt s talán mámoros fővel, de ezernyi álomkép megvalósulásának reményében bucsuzkodunk Sylvester apától. . . . Hiszen mindenkinek van valami kellemes kivánni valója. Illúziók szövevényes állomképeiböl mindenki vár valamit. Szól a zene . . . borgőz mámoros illata kábulatba ejt bennünket Sylvester estéjén .. . Zúgjon a dal, jó reményekkel nézzünk a jövendő elé s hádd ünnepeljük az ifjú élet örömeinek aranyestéjét! . . . Ó-esztendő utolsó estéje, Isten veled I Vidd az enyészet végte'enébe, vagy a boldog visszaemlékezés rózsás emlékei közé multadat. Vidd el, vidd a multat s adj helyet a jövendőnek. S te Újesztendő! Hozd meg azt, amit ősöd nem hozott, teljesítsd a reményeket, melyeket ősöd csak álomképként festett. Újesztendő! Oszlasd el a gomolyodó felhőket, hazánk horizontján . . . ívezéreld jóra a király szívét.« Süssön ki a te szent napod s aranyozza be a hármashalom 1000 esztendős viharvert csúcsait. S te ragyogó napsugár, csepegtess mézet Tokaj borába, érleld Alföld rónaságain az arany kalászokat s gyújtsd lángra a tradicionális magyar: Honszerttetet! Hegedűs Elek. Nein veszek osztrák holmit! Én a Magyar Védöegvesületet sohasem tekintettem annak a csodaszercek, a mely meg fonja teremteni a magyar ipart s a magyar iparral együtt gazdasági függetlenségünket. Sohsem hittem abban a csodában, hogy egy társadalomnak — még ha az nem volna is a szalmalángos, de azután oly fásult magyar társadalom — sikerülhet önálló bank és külön vámterület, a leghathatósabb vámvédelem nélkül virágzó ipart teremteni és azt az idegen versenynyel, az idegen tőkével szemben meg is oltalmazni. De tekintet tem a Magyar Védöegyesületet a közgazdasági hazafiság gyakorlati iskolájának, a társadalom nevelőjének, a társadalmi akarat fölkeltöjének. És ettől az egyértelmű társadalmi akarattól vártam a súlyt, mely politikusainknak gazdasági függetlenségünk két legelső föltétele kivívásában erőt és nyomatékot kölcsönöz. Vártam és várom is egyesületünktől ama magok elhintését, melyek ból, az önálló bank és külön vámterület hatására, minden mesterséges beavatkozás, minden rendkívüli segedelem nélkül, úgyszólván önkényt ki fog kelni és nagyra nőni a magyar ipar. A mit eddig tettünk, annak ereje, íme, nem tud győzni a legfelsőbb tilalmon, csak az osztrákokban keltette fel a vágyat arra, hogy letörjék és elfojtsák azt a keveset is, a mit ipari téren, sót általában gazdasági téren, alkotnunk sikerült. A w eni Reichspost, a 200 milliós deficzitü osztrák költségvetésről szólván, a minap azon kesergett, hogy csökken Magyarországnak Ausztria egyetlen gyarmatának, ipari termékei egyetlen piaczáuak, vásárló képessége. Mi már nem tudunk annyit vásárolni tőle, hogy saját fokozott terheit tovább is viselhesse. Növelni kell tehát Magyarország vásárló képességét! Persze nem azáltal, hogy iparának lehetővé tételével tegyük gazdagabbá, hanem az által, hogy módot nyujtsunk neki, földjének termelőképességét növelni a nagybirtokok földarabolása, egészségesebb parasztosztály teremtése, észszerűbb földmivelés által. A magyar ember, igenis, keressen több pénzt, de nem azért, hogy neki legyen több pénze, hanem azért, hogy Ausztriának fizethessen többet. Ausztria igazán nem rosz gazda: tehenének agyonfejt tögyéből, jól látja, már vér csurog. A tehénnek tehát jobban kell táplálkoznia, hogy több tejet adhasson. Valóban igaza van! De hogyan táplálkozhassék a magyar ember jól, mikor 16 fillért kell fizetnie egy tojásért, 44 fillért a barna kenyérhez való lisztnek kilójáért? — Ausztria, nyersterméDyeink sokat magasztalt, oly sek hasznot hajtó kivitele által, elveszi elölünk a tojást, a liust, a lisztet. — Azon a kevésen, a mi számunkra itthon marad, kell versengve megosztoznunk s az élelmiszerek hiánya őrülten megdrágitj táplálkozásunkat. Kiviszik búzánkat, adnak helyette brűnni posztót. Hát nem százszor jobb volna, ha a búzát megtartanók s a posztót nekik visszaküldenők! Mi csak meg tudnók enni a magyar búzát: egyék meg ők a brűnni posztót! Ez az egyetlen mód, a mellyel őket észre térithetuók: nem venni meg az osztrák ipari turmékeket. Csak egy évig próbálnák meg, 1200 millió helyett 500 milliót kapni Magyarországtól! Akkor inkáob beérnék 700 millióval és meghagynának 500 milliót Magyarországon. egyesületünk sohasem hirdetett gazdasági harezot Ausztriával, csak a magyar önvédelem kötelességeire figyelmeztetett. De ha Ausztriának mégis sikerül minden becsületes magyar ember szivében az elkeseredést annyira növelni, hogy egyértelmüleg tör ki minduyájunkból a jelszó, hogy »nem veszek osztrák holmit!« és ha ez az ige testté is lesz és ez a nyomorult nemzet, a mely már nem tud elég osztrák holmit venni, egyszer csak elhatározza magát arra, hogy nem akar venni, — nos akkor nem a Magyar Védőegyesület föladata leend, Ausztria számára a magyar vevőket visszahódítani. — Ausztria föladata leend, hogy az éhségsztrájkot folytató j gyarmatból független szövetségessé válni akaró j magyar nemzetet törekvésében többé ne aka- j dályozza. Ebben az országban a gazdasági függetlenségre ! való törekvést sem elfojtani, sem elalkudni, sem letagadni nem lehet többé. Mi nyugton tűrő gyarmat többé nem leszünk, de lehetünk hú szövetségessé, a kiből utóvégre Ausztriának is több haszna leend, mint volt az elcsigázett gyarmatból. Nem a Magyar Védőegyesület nevében szólok, de szólok a magam és sokak nevében: pártoljuk a honit, ha van belőle jó; ha nincs, vegyünk németet, francziát, angolt vagy bárminőt — de ne vegyünk osztrák holmit! A magyar kereskedő nagyobb kára nélkül miképen gondolom ezt kivihetőnek ? Van arra is mód. Csak akarja a magyar j társadalom és meg fogja találni! Dr. Apáthy Ist'án. ) Egyke. Néptelenede's. Atalánosan ismert dolog, hogy Franeziaország népesedése mindinkább a hanyatlás képét mutatja. Ez az ügy végre most a kamarában is újból szóba került, ahol Gauthier (de Clagny) képviselő vetette fel a kérdést a belügyi tárcza költségveésének tárgyalása alkalmával és beszédében először is az elnéptelenedés hátrányait fejtette ki, majd annak okait iparkodott megvi- > lágitani. Gauthier elsősorban a mindinkább teijedő vallástalanság, másrészt a malthusiantsmus*) elveinek terjedésében látja az elnéptelenedés okait. A vallástalanságnak erőszakosan gátat vetni nem lehat, ellenben meg lehetne talán akasztani a malthusianismus terjesztését és ebben a kérdésben interpellálja a belügyminisztert. Érdekesen foglalkozik ezzel a témával Marguerite, a hires irótestvérek egyike. Szerinte: Francziaorszignak néptelenedése lassú de biz tos pusztulásra vezet és az állam nem törődik vele. Nem hiszem, hogy nagyobb tragédia játszódott volna le valamikor a világon, mint Francziaországnak ez a laesu pusztulása. Senki sem száll sikra a pusztító kór ellen és a szegény árva ország tovább halódik. •) Malthus Tamás angol nemzetgazdaságt»ni iró. A . népesedésről szólva azt mondja, hogy a tzakadatlan népe- j aedés baj, mert végre nem lesz, mit enni. A népesedés i megakadályozása tehát természetes dolog. S a megakadá- j l lyozásnak két fajtája van : 1 a háborúk s pestisek követ- , | keztében való halál, 2 a izületés-megritkitása. — A 2. i j pont a malthasianismus. E 2. pont miatt sokan támadták ! Malthust Mi, ha nem támadnók is Malthust az 6 elmé! letének a kedviért maradnának el a házasságtól s maradj nának az egyke mellett, csak azért, hogy nekik jelenlévőknek kényelmesebb legyen az elet — Épen ezért nem rosz a ; javaslata Margueiite ironak, hogy használna a megadóztatás. — Szerk. Azután azokat az embereket leckézteti, akik nem házasodnak és gyermektelenek maradnak: —Feledjétek el egy pillanatra saját önző érdekeiteket és rendeljétek azokat alája hazánk érdekeinek. A házasságok terméketlensége végveszedelembe sodorja Francziaországot. Minden önző élvezetnek, aminek minden gondolatotokat szentelitek felette áll a családi szentély s ha ebbe vonakodtok belépni, nemcsak haszontalan, hanem kártékony elemek vagytok. Mert Franzciaország nem fog táplálni olyauokat, akik a hazáért sémit sem tesznek, hanem csak élősködni akarnak rajta. Gyermekekkel is épp ugy tartoztok az országnak, mint adóval. Ez olyan kötelesség, amely alól senki sem vonhatja ki magát. f^Paul Marguerite azonban nemcsak korhol, hanem jótanácsokat is ad. Szerinte minden családban legalább négy gyermeknek kellene lennie s a gyermekteleneket meg kellene adóztatni: — Az olyan család, melyben csak egy gyermek van, fizesse adóba vagyonának háromnegyedrészét, — irja Paul Marguerite. Kétgyermekes családok vagyonuk felét fizessék, a gyermektelenek vagyonit kobozzák el és a pénzt fordíts ik népes családok felsegélyezésére. Huszonhároméves korában minden férfi alapítson családot; akár törvényes, akár törvénytelen uton teszi ezt, mindegy, a fő az, hogy utódai legyenek. A válást meg kell könnyíteni, hogy kiki könnyebben szabadulhasson egyegy kellemetlen viszonyból és ujat köthessen. Szükség esetén a hozományt is el kell tiltani. Ezek Paul Marguerite óhajtásai. Mint látszik, nagyon radikálisak, de megvalósulásukhoz kevés a reményünk. Tópartoi). Tóparton állok. Nézdelem Az apró hullám-gyürüket. Amint inognak nesztelen, S egy könnyű akáczljvelea Próbálgatják erejüket. Egy lepkeszárny érinti Ciak S tükrén az is nyomot hagyott. Szélvész, vihar se kelti föl Álmos, megdermedt fektiből, Ha tükre egyszer megfagyott. Zempléni Arpdd. Az ország dolga. Legújabban, épen ma, az a képe a politikának, hogy Lukács László és Juszth Gyula ma délben tanácskozáson vóltak a király előtt. Ebből többen azt remélik, hogy a Juszth féle 48 as párt kerekedik felül, minthogy az ö pártja is a legnagyobb, s igy az önálló magyar banknak a felállítására is van remény. Ez azonban csak a mának a képe ós hangulata; hogy holnap hogyan lesz, azt ma még nem lehet tudni. A mértékekről. Vagyis: as Igazságról. Szerk. üzenet. S. Pécs. Kénytelenek vág unk hinniMi nem járhatunk végire minden utolso mozoanatnak. De oagyobb dolgokban hiba nincs Heti hirek Helyiek. Olvasóinknak. Oivasóiuknak elküldöttük mai számunkban az utalványt, azért, hogy szíveskedjenek annak rendje és módja szerint megfizetni az utalványon az előfizetést s as esetleges hátralékokat. Városi közgy&lÓS. Dr. Korbai Károly polgármester e hó 20 án tartott évi reudes őszi közgyűlést a varosházán. A költségelőirányzat 339982 K 60 fillérre van szükség 1910 ben; azonban csak 216236 K 05 fillér van. A hiány 123746 K 64 f. Ezt a hiányt törvényes alappal tudják fedezni s remény van rá, hogy egy kis idő múlva megváltozik a kép, mert a villany világítással már nyert a város évenként 2571 K 76 fillért. Ezt bizony csak Korbai polgármesternek köszönhetjük, mert ha a régi rend maradt volna, akkor megvolna az előbb omlitett nagy mínusz mellett még ez a 2571 korona mínusz is. — A város megvette Dr. Gráner Adolfnak a Deáktéri jyázát 20000 koronaért ovodai czélra. — Meg