Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-18 / 46. szám

2 V AG Y A R PAIZS 1909. november 18. szivéből ott csordult ki a piros vér az anyaföldért — az anyaföldre? Nem! Érezi azt a rokonságot kicsiny is, nagy is. Hallgassatok csak sziveiteknek fennen lobogó szeretet érzésére, s menjetek el Segesvár C3atasikjára. Csókoljátok meg annak a csatasiknak minden rögét. Vegyétek gondjaitokba a Petőfi emléket: ti kicsinyek. De ne maradjatok el ti nagyok sem, mert néktek nagyobb mód adatott arra, hogy a Petőfi emléket körülfonjátok a szeretetnek nyiló virágával. Jutalmatok nagy leszen! Sziveiteket elfoglalja a szellemvilág édes szavú költőjének, hősének nagy ielke, s tite ket is felavat a szabadság istenének „ dicső, szent katonáivá." Keljetek fel a csatasikért! Lengyel Ferencz. Séta — jobbra. Irta: Tivolt János (A gőzfürdő) Förtelmes nagyhatalommá nőtte ki magát a y>Hét aláíró « A y>Zalavármegye<í legutóbbi számában E. M. ur ugyanis czikket ir a fürdésről, a gőzfürdőről és ezt a czikket megirta, — úgymond, — daczára annak, hogy a Retek Ölet is megrovási kalandban részesíthetik. Legyen egészen nyugodt E. M ur üstöke, Ó nem adott rá okot, hogy belékapaszkodjunk. Sőt ellenkezőleg, minden efféle tárgyilagos, s üdvös czikket helyeslünk. Helyeseljük még akkor is, ha azt egyébként kivihetetlennek tartanok. Oh, — kérem, nem efféle czikkekre szoktak a Hetek és százak visszavágni. Ezúttal már csak azért sem gáncsolhatnék a t. czikkiról, mert a Hetek egyike, — mármint szerény magam, — épen igy írtam e lapok hasábjain, a gőzfürdőről és pedig ezelőtt évekkel. Én azonban egy kis szocziáhs ízt is kevertem a dologba, mert előttem lebegett a szegény, de mégis beteg embertársaim sorsa is, s nem tekin tettem a gőzfürdőt csupín hygienikus szempontból ; hanem rátértem annak bebizonyított gyógyhatására is. Mert a gazdag, a vagyonos, a tisztviselő ember, valahogy csak szerét ejtheti, hogy elkerüljön egyik, másik, reumát gyógyító fürdőbe, a szegény emberre nézve azonban százszoros áldás lenne, ha néhány hatosért helyben tudna enyhítést találni kinzó, s őt kenyérkeresetében is gátló szenvedésére. íme tehát, mindjárt egy pont, a hol a szurtos Hetek gondolata találkozik a tisztviselőével! Oh kérem, nem vagyunk ám mi — olyanok! — De a mint örömmel látjuk, Önök sem mind olyanok! — — Azt ugyan nehezjn hiszem, hogy a jelen körülmények között a város épitsen gőzfürdőt, arra azonban a czikkiró úrral én is kórem városunk polgármesterét, vegye kezébe az ügyet s győzze meg azokat, a kik hivatva vannak, hogy részvények aláírásával az ügyet támogassák, hogy hiszen őket legfólebb csak az a baj érheti, hogy befektetett néhány száz koronájuk az első években nem jövedelmez többet 2—3°/o nál. Sót ezen kamat-veszteségért is bőven kárpótolva lennének a gőzfürdőnek áldásos élvezete által I E. M. urat pedig arra kérem, támogassa tovább is a gőzfürdő ügyét anélkül, hogy a Heteket oldalba rúgja . . . előttünk, hogy micsoda gyönyörű, micsoda magyaros, micsoda fenomenálisan erk'ilcs nemesítő darab is az a: tSzerencse malacz és Társai/« Szinte föllélegzik az ember, amikor végre hosszú szünet után egy magyaros darab, egy népszínmű féle is íródik és adódik elő. A »Somogyi parasztoké például, bár ugyan meg sem közelíti a régi jobbféle népszínműveket; ha ugyan sok is benne az érthetetlenség és nem eléggé e'őkészitett s kellőképen meg nem okolt fordulat. (Ilyen az is, a mikor Bojtosné szinte beleröpül a szép Mátyás karjaiba) mégis megrezzegtette a mi magyar szivünket és bizony, jó magam is törülgettem a zvikkeremet, persze gondoskodva arról is, hogy egy kis zsebkendő csücske a könyes szemeimet is érje. Városunkról pedig bebizonyult, hogy kicsi is, szegény is, egy jó! szervezett napi 250—300 korona kiadással járó, téli színtársulat fenntartásához. (Jujj . . . majdnem kitartásáhozt irtam . ..) Nekünk bizony be kell érni, valamely kevesebb igényű, tavaszi, vagy nyári színtársulattal. Megint csak bebizonyosodott, hogy szegények vagyunk ; késnek a megváltó eszmék! Az eszmék! Előttünk a tél, be kell szerezni a drága tűzifát, asszonynak, gyermekeknek s magunknak egy és más télit! Közeleg a kis Jézuska i . Egyszerre itt lesz az újesztendő, majd a farsang is! Ej, dehogy is van az embereknek ilyenkor színházra pénzük. Persze, a családos emberekről beszélek. Ne tessék elhinni, nem a mi müveletlenségünk, nem a színészet vagy Cabaré iránti érzék hiány az oka, hogy megfutott Szalkay; hanem egyrészt az ö könnyen felfogható türelmetlensége, másrészt a mi pénztelenségünk! • * * * * * (^1 színészek.) Itt hagytak tehát bennünket Tliália papnői és papjai, mint szent Pál az oláhokat! tn ugyan nem kesergem s nem hullatok krokodilus könnyeket e fölött a világcsapás fölött; noha szeretem a színészetet; szeretem, még mai torzalakjaban is! A mikor bizony, már épenséggel nem teljesít a színészet nemzeti missiótl A legtöbb darabnak ugyanis, mamár semmi köze sincs a magyar népélethez, a magyar népérzékhez, a magyar lélekhez, de sőt, még a magyar nyelvhez sem! a mai színészet működésének háromnegyed része nem más, mint magasabb Cabaré! Hacsak, — bocsánat! — nem akad egerszegi szakerö, hivatott toll, a ki plausibilissé tudja tenni (A szurtosok.) A múltkori hírlapi polémiám alkalmával, ugyauc ak alaposan kitanított engemet egy kiváló közgazdász, hogy mennyire elvetettem én a sulykot, a mikor a tisztviselők községi pótadójáról irtam; s igen lesajnált az illető ur, hogy én még azt sem tudom, hogy hiszen közvetve a tisztviselő is fi^et pót dót. Megszívleltem a kioktatást és kezdettem magamba szállani, gondolván, hogy : ej, ej, talán mégis bennem lesz a hiba! — Hát persze, hogyan is érthetnék én ilyen magasabb dolgokhoz!? Meg aztán életemben százszor is volt alkalmam, ugy magamon, mint más polgártársaimon tapasztalni, hogy Magyarországon nem az önzetlenség, vagy az igazság, vagy a hozzáértés adja meg valamely eszmének a súlyát, hanem az, hogy kitől ered, ki vallja azt az eszmét? Ha egy polgárember áll elő vele, ha ilyen em lékeztet rája, akkor az se nmi! Tudálékosság! Akkor az illetőt hamar megkérdezik, hogy hallott-e valaha valamit — Balzacról? Ellenben ha valamely Dr, tehát az inttlligencziához tartozó alak ir valamiről, az már kérem, nagyszerű, csodálatos, világmegváltó valami. Lehet az aztán a legzöldebb spenót a világon. A napokban nekem is segítségemre jött egy Dok'or. E^y székesfehérvári ismerősöm küldötte nekem a »Székesfehári Hírlapi, októker 17-iki számát, a mely lap vezérczikkben hozza Doktor Saára Qyula polgármesternek nagy beszédét, a melyet Ö az 1910. évi költségelőirányzat tárgyalása alkalmával tartott. Az igazán szakszerű beszéd, még kivonatozva is öt hasáb, melynek következő része eléggé igazolja álláspontomat, valamint azt, hogy polgár ember is irhát olykor életre való dolgot. A beszéd vonatkozó része a következő : »Amikor más nagyobb városaink ezelőtt 10—15 esztendővel, igen helyesen, tucVtára ébredtek annak, hogy azon városi közterhek viselésében, amelyek mint kulturális, jótékonysági és közegészségügyi kiadások jelentkeznek, nemcsak mindég ugyanazon alanyegyedeket, akik községi pótadóval megróva vannak, kell kizárólag bevonni, hanem azokat is, akik az állásukból folyó adómentességük alapján, ilyenek a hadsereg kötelékébe tartozó, továbbá állami es közszolgálatban levő tisztviselő és alkalmazottak, vagy pedig olyanok, akik városunkban ugyszólva adót alig fizetnek, de a legfokozottabb mérvben követelik éppen a kulturális, közegészség és jótékonyság, köztisztaság és kényelmi tekintetekben, a legmesszebbmenő áldozatok meghozatalát. Azon városok tehát, akik már 10—15 év óta ezen helyes felfogás és álláspontra helyezkedtek és ennek megfelelő uj jövedelmi források behozatala által alkotó és teljesítő képességüket magasfokra emelték, elérték azt, hogy községi pótadójukat az évről-évre emelkedő szükségletek daczára sem kellett emelni, mert a jövőbeni alkotások, fejlődésük és előrehaladásuknak fedezetét és biztositékát megtalálták azon jövedelmi forrásokban, melyeknek igénybevétele által igen nagy részben a közterhekhez hozzájárulással kötelezték, illetve kényszeritették azokat, akik egyébként az J ő állásuk és ebből folyó jövedelmük után községi pótadót nem fizetvén, bár mindég a legmamagasabbb igénnyel léptek fel, ezen czimeken a község terheihez ezidoig mivel sem járultak.* Bocsánat, ezt nem én, hanem egy doktor, egy polgármester mondotta. Városi bank. [II. folyt. Tisztelt Képviselőtestület! Tegyük fel annak az idő pontnak a bekövetkezését, amikor az egymilliót meghaladó összeget a pénztár hihelyezte, egyik év január első napjára, s állapítsuk meg a kamatlábat 6°/o ban. Ugyanazon év január 1-ső napján, amikor az egymillió koronát a takarékpénztár kölcsönképpeu kihelyezte, az egy negyed évi kamat fejében, mivel azt előre viszafogta, maradt a pénztárban 15000 korona, amely összeget módjában áll ugyanazon időben kihelyezni s igy ennek az egynegyed évre vissza fogott kamatja szintén a pénztár rendelkezésére áll. Ez 250 kor. a mivel azt is nyomban kikölcsönzi, ennek az egynegyed évi kamata fejében 3 kor. 32 fillért tart vissza. Ekként akkor, amikor az egymillió tőkét kihelyezte, feltételezve mondom, hogy módjában van. ugyanakkor kihelyezhetett a valóságban 1015228 kor. 32 fill. Vagyis azon a napon, amikor a takarékpénztárnak rendelkezésére állott az egymillió kor. töke, s valamivel több hitelt kérő jelentkezett, azon a napon mát' 15228 kor. 37 fill. nyeresége volt a takarékpénztárnak. Ha csak 100000 kor. volt, akkor a nyeresége csak 1522 kor. 83 fill. Ha 500000 kor. volt, akkor a nyeresége 7614 kor. 18 lill. A számítást kénytelenségből folytatom a következő újév napjáig, avégből, hogy kiszámíthassam, hogy mennyi tiszta nyereség jut a város közönségének egy teljes év elmultával. A kikölcsönzést követő három hónap múlva az 1015228 kor. 37 fillérnek az adósai lefizetik tőketartozásuknak egy negyed évi 6°/o kamatait: 15228 kor. 40 fill. ugyanezen időben a pénztár ezt is kihelyezi s előre levon V* évi kamat fejében 228 kor. 42 fillért, amit szintén kihelyezvén, ennek előleges kamatai fejében m3gtartott 3 kor. 42 fillért. Április 1-én tehát kamatozó tökéje mái 1030688 kor. 61 fill. 100000 kor. tőkéje' 10368 kor. 86 fill., 500000 kor. tőkéje 515344 kor. 30 fillérre emelkedett. Julius 1-én már az 1030688 kor. 61 fill. V* évi kamatai folynak be. Ennek ;iz összege 15460 kor. 32 fill. Ezt s ennek az előre visszafogott kamitait a takarékpénztár újra, hasonló módon helyezi ki, vagyis a 15460 kor. 32 fillérnek V* évi kamatait, 231 kor. 90 fill. és ennek szintén 1U évi kamatait 3 kor. 46 fill. Juiius 1 tói tehát már 1046384 kor. 29 fillér. A fent kifejtett számításhoz képest október 1 én kap a takarékpénztár kamat fejében 15695 kor. 76 fill. s ugy ezt, valamint ennek előre levont kamatait is elhelyezvén, kihelyezi a 15695 kor. 76 fill. és ennek a kamatait is, tehát 235 kor. 40 fill. és 3 kor. 52 fill. Ekként a január 1-én rendelkezésre álló egy millió koronából már október 1-én 1062318 kor. 97 fill. lett. Mivel a kamatokat a takarékpénztár előre levonja, ennélfogva az m , ió kor. a valósággal 9 hó leforgása alatt 623 lö kor. 97 fiilért jövedelmezett s a zárszámadás nemis tüntethet több jövedelmet ki, mivel a könyvek lezárása deczember 31 én megtörténik. De arra való tekintettel, hogy már a zárág után következő napon, január 1-én az adósok ismét fizetnek kamatot, talán kárba veszett fáradság annak kiszámítása, hogy az egyik január 1-től a másik január 1-ső napjáig, beleértve ezt az első napot is, egy év teljes leforgása után következő napon mekkorára növekedett az egy millió korona töke. Szükséges ezt kiszámítani azért is, mivel a betétek kamatait a takarékpénztar csak utólagosan fizeti ki. A következő január 1-én fizetnek 1U évi kamat fejében az 1062318 kor. 97 fill. után 15934 kor. 77 fill. kamatot, ennek 1U évre levont kamatai