Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-14 / 41. szám

334 MAGYAR PAIZS 1909. november 25. ez azonban csak olyan látszólagos segítség, mert amit egyeseknek szük marokkal, ad, azt a többségtől különféle megterhelésekkai sokszorosan visszaveszi. Egy nagy megterhelést róttak pl, az iparosságra az uj munkás baleset és betegsegélyző intézménnyel. Ennek a dijai éppen akkora összegre rúgnak évenkint, mint az illető iparos adója, tehát kétszeresen van megadóztatva! Érdekes ebben az intézményben, hogy a munkások sincsenek megelégedve vele, mert a segélyezést nem gyakorolja olyau mértékben sem, mint a régi intézmény, daczára, hogy mester, munkás többet fizet. Igaz, hogy a munkás vezérek elégedettek, mert ezen többlet fizetésből nekik tellik a zsiros 8—10000 K fizetésre. Beavatottak azt beszélik, hogy Kristóffy hálából ezt is beletetette a paktumba, hogy jeles támogatóit megjutalmazza, a mi rovásunkra. Intéző köreink a munkásjóléti és egyéb gyári, műhelyi megrendszabályozási intézményeket külföldön tanulmányoztatok, azt igen jónak találva még szigorítva nálunk behozták. Nem számolva a magyar ipar fejletlen voltával és teherviselési képességével. Hogy amit elbir egy hatalmas német vagy osztrák ipar, azt nem birhatja el ilyen versenytársaktól szorongatott zsenge magyar ipar. Nem mondunk annak sem ellent, haladjunk abban is, de az ipar fejlődésével arányosan. E tekintetben azonban nincs kimélet, mert ha az iparfelügyelő jön, akkor az iparos már aggódik, hogy most miféle fejtetőre állüott rendeleteket fog kapni, amiért megiDt néhányszor a szolgabíróhoz czitálják, mikor legtöbb dolga van. Nálunk az iparfelügyelö jövetele kellemetlenségekkel kapcsolatos. Németországban örvendetes esemény, ott az iparos tanácsadója, érdeklődik, van-e elég munkája, mi az oka ha kevés, megmagyarázza neki az ipari újdonságokat, a legújabb munkagépeket, ismerteti a legjobb anyag beszerzési forrásokat, otthonról levelez vele, szóval az iparosnak segitő munkatársa. Igaz az, hogy ott a czélszerüség és élettapasztalat irányítja a hivatalnokot, nálunk pedig a paragrafus, amelytől eltérni nem lehet, vagy legalább nem kényelmes, mert könnyebb a mások által kitaposott uton járni, mint uj csapást vágni. (Igaz ez! Sz.) A czikkiró végül azt ajánlja, hogy tanuljunk. Helyes. Ezt tesszük is amikor csak alkalmunk van rá, tessék figyelemmel kisérni az iparos tanfolyamokat, azok mindig igen látogatottak. Sőt a fővárosban az ipari tanfolyamok mindig túlzsúfoltak anyira, hogy négy-öt folytatólagosat kell rendezni, hogy a jelentkezőket mind felvehessék. Ebben részünkről nincs mulasztás, inkább kérünk minél több tanfolyamot a vidéknek is, hogy ne csak a fővárosi iparos, aki egyébb tekintetben is tul szárnyalja a vidékit, baladhasson a tudás terén. Mert a magyar iparnak a vidéken is fejlődni kell »ne kelljen miuden kicsiségért Pestre, Bécsbe szaladni® mint a czikkiró is óhajtja. A jövö iparos nemzedék tudását pedig akként kellene munkálni, hogy az állam és városok ne csak a latin iskolák felállításában merüljenek ki, hanem olyan ipariskolákat létesítsenek melyek szószerint vett kézműveseket neveljenek. Létesítsenek az eiemi iskolákkal kapcsolatos 2—3 osztályos ipar- és kereskedelmi iskolákat. Melyekben csak az ipari és kereskedő pályán a legszükségesebbek adatnának elő, lehetőleg mindig az illető fiu által választott sza'.mának megfelelőt. Az ilyen iskolából kikerülő fiu aztán könyebben képezhetné magát tovább amellett, hogy inaskodnék. Ü3 nem mint most történik, hogy az inasok több mint fele falusi iskolából, sokszor analfabéta állapotban jön az ipari pályára, ilyenkor nehéz a helyzete a tanítómesterének is, meg az inasnak is. Az sem helyes, hogy négy közép iskolának a rosszul való elvégzése után jönnek iparosnak, mert az jó munkás soha sem lesz. Az ilyen már belekóstolt az uras életbe és mindig kisen az elégedetlenség ha kormos vagy lisztes kezére, ruhájára, tekint, amellett össze hasonlítást tesz volt iskola társainak látszólagos könnvü életével a kishivatalnoki pályán. Ez az oka ma még annaü is, hogy a középosztály gyermekei nem keresik fel az ipari és kereskedői pályát. Ebben is nagy változási fog elöidéi.n: az önálló vámterület, ha meglesz és az annak nyomában járó ipari fellendülés, amikor majd az ipari foglalkozás hálásabb pálya lesz a szorgalmas embernek. Szerdahelyi Uenö gépész, a keszthelyi iparoskör elnöke. Á közönsdg köréből.*) Saséaj egyaetek. •51' i í BCsinnadrássza ! Bumfjf/1 Bumm/!" — Oh „nem fog elmaradni!" — „ ő jön!" »Csaklegyenek nyugodtak!« „Mindjárt itt lesz!

11 És csakugyan, megjött, beütött, lecsapott a nagy bomba! Lecsapott, nagyot süstörgött s azután explodált és a nagy füstből kibontakozott egy alak, aki noha ellenkezőre lett volna oka, joga, sokkal elegánsabban, sokkal diszkrétebben, sokkal kevésbé gorombán pocskolta el a gelsei „Heteket

1

1 mint a múltkori »fogadatlan lovag!« A „Hetek* elszéledtek ide oda szüretre; de meg már szeptember 8-án kijelentették, hogy részükről a polémiát befejezték; tehát engem a Septem virátus Írnokát biztak meg, hogy megbeszélésünk értelmében, minden él, minden maliczia nélkül, csupán pontról-pontra menő reflekszióval szé!jegyzetezzem a rekontra támadást. A legelső a mire megállapodásunk értelmében kitérni kell, az a körülmény, hogy október 10-én méltóztattak bennünket azért megpirongatni, a mit mi már 8 án szántunk-bántunk, helyesbítettünk, értvén, a ^kitartottak* kifejezésnek tollúnk alá csúszását. Tárgytalan dolgon tetszettek tehát, — másfél hasábon keresztül — nyargalászni. Nekünk, ha nem is tuduuk Balzacból czitálni, mégis volt annyi spirituszunk, hogy nagy dobbal való bejelentés nélkül is tudtuk, hogy okvetlen fog bennünket visszavágás is érni! Egyébként mi is czitálunk néhány aranymondást, például: »Székely támad, Székely — bánjait. Vagy: »Aki kardot fog, kard által hal meg'A Avagy: i>Nem vagyok én oka semminek!« Még avagyabban: dMásról beszél az a bizomos Bodóné tésasszony mikor a bor árát kérik!« stb. Itt a Bodóné tésasszony nevénél jut eszembe, hogy az iparos szurtos ingéről nem tetszett említést tenni! Ellenben közügyről és magánügyről tetszik elmélkedni; de hát a fészkes fülemile érti az ilyen okoskodást, hogy a Pubi magánügye nebántsvirág, az iparosé ellenben közpréda! Avagy bocsánat — tessék megmondani, Önök jobban értenek a magánjoghoz, hogy váljon magánügye-e az iparosnak, hogy hogyan gombolja az ingét? Hogy milyen ruhába menjen az utcára ? Az egyiknek az orra, magánügy; a másiknak meztelen melle, nem az . . . Az orr dolgát különben ne tessék annyira zokon venni Az egyiké nagy, a másiké lapos. Az enyém p. o. nagy is, s lapos >s . . . Mert azt már tudjuk, hogy a múltkori fogadatlan lovagnak mi a véleménye erről a kérdésről; arról azonban még nem vagyunk tájékoztatva, hogy a t. Krónikás ur, még mindig állja-e múltkori kijelentését? Pedig ez jobban érdekel bennünket, mint amaz! Az i>Edes anyáhoza irt, illetve általunk ezen czim alatt emiitett köl emény nevét lehet, hogy rosszul czitáltuk, a szerző ur azonban bizonyára sejti, hogy melyiket gondoltuk; azt kérem, a melyet egy karácsony esti emlékezés alkalmával tetszett írni; azt a szép, gyönyörű költeményt gondoljuk, a melyet igazán kár volt — egy különben meglehetős jó vicc/, kedvéért — letagadni , . . Ugye, hogy mi még autorok, hozzáértők is akarunk lenni? (Hát még uii a fészkes fülemile?) Szó sincs róla, Gyulai Pál féle értelemben nem tudunk egy költeményt megbirálni! Az összbenyomás, a ránk tett hatás, a lelkünkben keltett visszhang tekintetében azonban, igenis mi is hivatva érezzü v magunkat, vélemény nyilvánításra I Vas Gereben bátyánknak tökéletesen igaza van; bár ne volna Magyarországon annyi ember, aki csak az őseivel tud dicsekedni! Mi nem ís dicsekedtünk velük, mi csak kegyelettel vagyunk emlékük iránt! Egyébként megnyugtatjuk, hogy mi sok egyéb mellett, Vas Gerebent is olvasgatjuk ! Ezeket a kincseket pénzért megszerezheti polgár, intelligenczia és főnemes, egyaránt! A tűzoltókra nézve méltóztassék a Magyar Poizs 40-ik számának, napihírek rovatát elolvasni! Arabusul nem tudunk; valószínűleg Ön sem... Azt mondják Vámbérytől meg lehet tanulni . . . A fogadást, hogy vannak-e Egerszegen itt lakni szerető tisztviselők: álljuk! Egyelőre nem is ig^n erőltetjük meg magún- \ kat, csak rámutatunk a villanytelep körül már j *) E rovatban a felelősséget a csikkek írói vállalják ' megépített és még építeni szándékolt tiz sz6p, csinos, meleg tisztviselő otthonra! Azok az urak bizonyára azért építettek, mert nem gondolnak közeli elköltözködésre; az már pedig tudva van, hogy ninas olyan tisztviselő a ki több kevesebb utánjárással áthelyeztetését kieszközölni ne tudná! Miután tehát egy ellen, tiz ellenkező nézetűt hajlandó megnevezni, kérjük a tíznek megfelelő 100 nevet! Itt mi csak egyetlen utcza, tisztviselő lakósairól tettünk említést. Ebben a polémiában elfoglalt álláspontunk mellett különben 870 adófizetőt tudunk a hátunk mögött, nem tekintve az elfogulatlan tisztviselők számát! Kérjük tehát a mea culpát ... A boykottal való megfenyegetés után pedig mi is vagyunk annyira filozofusok, hogy a 870 nevet nem áruljuk el. . . Már, hogy mi menjünk föl deputáczióba az illető szakminiszterhez és ott támogassuk az ön áthelyeztetése iránt beadott kérvényét? Már minek mennénk? Ezt mi több okból sem vagyunk hajlandók megtenni, okaink legelseje az, hogy hiszen a Krónikás, nincs és nem is volt nekünk utunkbanl Önnek van útjában a város, a büz, a mi szegénységünk, sót az utczára esetleg kitévelyedö szurtos polgár! A másik okunk, a miért mi ezt a szívességet meg nem tehetjük az, hogy nekünk nem kompetái sem fél, sem pedig egész potya jegy. Filléreinkre pedig szükségünk van az egyenes és görbe adók megfizetésének szempontjából. Különben tisztelt Uram, mindennek, s igy ennek a/, áldatlan harcznak is, nem mi, sem Ön, hanem az a bizonyos baratja az oka! HaÓ szépen otthon marad a falujában vagy pedig télen jön, a mikor mindent hó takar, akkor mindez a szerencsétlenség nem történhetett volna meg! Vagy ha már megjött is, de legalább hozott volna magával y>tiszta kráglitW Mi legalább, ha csak egy napra megyünk is valahova, hát el nem felejtjük a tiszta gallért! Tessék meghinni . . . Hiszen még Balzac is azt szokta mondogatni: „Tiszta gallér és elegánczial" Ugye kérem, hogy mégis olvastuk Balzacotf Azt is tudjuk róla, hogy szerette a franczia natúr schnitzlit. Sas Edéről hallottunk egyet mást; de Biró Lajosról nem ... Beismerjük, e téren való tájékozatlanságunkat! Legkomolyabban azonban a Krónikás urnák ama kijelentésén ütköztünk meg, a melyben megfenyeget bennünket, hogy ha ilyen rosszul viseljük magunkat, akkor majd a y>kitartottak<í sem háborgatják megrendeléseikkel a kitartókati Ugy-e, kérjük, ez nem terrorizmus? Lássák, ilyet is csak iparos, s kereskedőnek lehet mondani; egy tisztviselőt p. o. hiába fenyegetnénk meg avval, hogy abban meg abba a hivatalba pedig nem dolgoztatok, nem megyek! Ezt a gyengéd terrort aztán már csak egy lépés volna oda fokozni, hogy: Kuss! ha'lgassl mert rád izgatom tisztviselő társaimat! S igy aztán esetleg dobzódhatna rajtunk a legigazságtalanabb kritika! S mi kénytelenek volnánk szó nélkül türnii Szerencsére megmarad az a hitünk, hogy a tisztviselökar, — sőt talán maga Pubi sem — vérszomjas bosszúállók! A septem virátus tagjai között különben is hiába keresnének megboszulható anyagot! Mi csak goromba munkát gyártunk. Azért mégis, abzug! Annak a kotnyeles, gallértalan vidékinek! Öklünket rázva íiáltjuk, hogy „ide többet ne gyüjjön!« Van nekünk bajunk doszlig, ü nélküle is! A 0700 lékes adófizetést, mint a mennyiben Pubi szerint hetünknek az összes tisztviselők kerülnek, nincs módunkban ellenőrizni. Én azonban egy könyebb számfejtést szemléltetek. Tisztelettel alólirottnak Egerszegen nincs megadóztatható foglalkozása, nincs kihelyezett tőkéje, van adómentes háza, hajléka, szőlője s a mult évi községi pótadó 97 korona volt, az idei pedig 127 K 60 f. Ez beszél kérem, ezért nem lehet nekünk az önök minden óhaját teljesíteni! És ez az adó emelkedés ép ilyen arányban szerepel a többi, nálamnál szegényebb polgártársaim •dókönyvében is! És mint a beavatottak mondják, ez még fokozódni fog. Ugye kérem, ebből Kegyed is láthatja, hogy: y>nem muszáj minden embernek irnilf Azt a fészkes fülemüléjét neki, mikor az ember nagykorú, akkor a lehetőségekkel is kell ám számolni! (E t a kifejezést különben először Bartha Miklóstól olvastam.) Sok ember van, aki hintóban szeretne ülni és kénytelen, nemcsak gyalog járni, hanem még puttonyt is vinni a hátán. A rövidlátók ezt a puttonyt púpnak nézik . . . * * *