Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-09 / 36. szám

1909. szeptember 16. MAGYAR PAIZS 3 kormány az országos gyermekvédő ligát is buzdította. A kisipar támogatására irányuló akcziót illetőleg megemlitendők még a vándoi tanfolyamok és mestertanfolyamok. A gyáripar és kisipar részére engedélyezett gépsegélyek még nem meritik ki az iparfejlesztés ezen leggyakrabban használatos eszközének alkalmazását. A kisiparnál kimutatott mennyiségben az ipari termelőszövetkezetek részére a legutolsó három évben rendelkezésre bocsátott 667.410 koroua értékű (1899-től 1909-ig 974.187) gépek már szerepelnek, de jelentékeny értéket képvisel még a háziiparban engedélyezett gépsegély is, mely a legutóbbi 10 év alatt 366.555 korona értékre rúgott. 1899 óta gepsegélyben részesült 2699 vállalat kézül 13.7°/o a gyáripar, 71.6% a kisipar és 14.7°/o a háziipar javára jut; az 1906. évtől 1909 április 30-ig számított időközben ezek a számok ugyanolyan sorrendben: 13.5%>, 73.4°/o és 13.1°/o. A gépsegélyben részesült vállalatoknak 65.5%-a a jelen kormány alatt kapta a gépeket, tisztán a kisiparosokat véve figyelembe, ez a szám kereken 68

3/o ra rug. Még egy másik szempontra kell itt rámutatni, mely a támogatás ezen módja mellett szól és ez az, hogy a gépsegélyek beszerzésével mindenkor a m. kir. technológiai iparmúzeum van megbízva, mely a közszállitási szabályzat szerint járván el, a gépsegélyekre fordított összegek, a mennyiben a gépeket nálunk előállítják, mindenkor a hazai ipar javára esnek. A legutolsó három évben a kereskedelmi kormány 6,809.671 korona értékű gépeket szerzett be. Bármily jelentékeny eredmények érettek legyen is el a valóban nagyarányú gépsegélyezésekkel, e rendszernek olyan hiánya van, mely csak más hathatósabb eszközök igénybevételével ellensúlyozható. Nagyobb számú, egyazon mesterséget folytató iparosnak egyenkénti támogatását teljes, egymást szervesen kiegészítő, gépsorozatokkal ugyanazon községben, az aránytalanul nagy költségek akadályozzák, egyeseknek támogatása pedig részben érdekeket sért, részben pedig nem biztosítja a többnyire nagy munkabirásu és drága gépeknek kihasználását. Ez a körülmény, valamint a külföldi, de utóbb a belföldi tapasztalatok is arra bírták a kereskedelemügyi kormányt, hogy kisipari programmjának középpontjává ott, ahol arra az alapfeltételek megvannak, a kisiparosoknak a szövetkezeti formába való tömörítését és ilyenformán együttesen való támogatását tegye. A szövetkezet támogatását illetőleg felemlítendő, hogy állami pénzbeli támogatásoan az 1906. év elejétől 15 szövetkezet részesült, a nyújtott segély összege pedig 898.800 koronára rúgott. Gépsegély alakjában 63 kisipari szövetkezet részesült összesen 588.210 koronányi érték erejéig, vagyis közvetlenül a szövetkezeteknek nyújtott állami segély 1,487.010 koronát tett ki. A kisipari szövetkezetek támogatásával kapcsolatban kezdeményező lépéseket tett a kereskedelmi kormány egy országos gépbeszerző- szövetkezet létesitese iránt, mely esetleg az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelében szervezve, créljául tűzné ki a gépek beszerzésének megkönnyítése által az arra érdemes összes iparusok támogatását; tagjai számára a gépeket részletfizetésre, közös számlára szerezné be, az egyes iparosoknak szükséges gépi berendezéseket összeállítaná, a gépeket jóság és tartósság szempontjából előzetesen alaposan kipróbálná, azoknak a műhelyekben való felállítását és szerelését ellenőrizné és a gépeket, a nagyban való bevásárlás előnyei következtében, az illetők részére a lehető legkedvezőbb árban és fizetési feltételek mellett bocsátaná rendelkezésére. Egy máaík formája a kisipar támogatasának az ipari közmüheiyek létesítése, mire nézve a jelentés bevallja, hogy az ipari közműhelyeknek eddigi rendszere Dem volt fentartható, hanem csak ipari szakiskolákkal kapcsolatban létesíttettek iljenek. Ez nemcsak a legolcsóbb megoldás, hanem azzal a nagy előnynyel is jár, hogy az ily mfihelyek kellő műszaki vezetés, illetőleg felügyelet alatt állatiak, a hová az iparos bátran fordulhat műszaki lanácsért is. Ipari köznoühely létesítése folyamaiban van, a brassói, marosvásárhelyi és szalDDárnérrietii szakiskolákkal kapcsolatosan. Brassóban és Marosvásárhelyen a fa- és fémiparosok, Szalmárnémetiben a faiparosok saámára. Mind a hárem helyen a közműhelyek czéljaira szolgáló építkezések már biztosítva is vannak. Brassóban és Szatmárnémetiben a közműhelyeket a szakiskolai épületekkel együtt és azokkal kapcsolatosan építik fel, mig Marosvásárhelyen a szakiskola meglevő épülete mellett a város közönsége által ingyen adományozott telken fog a közműhely létesülni. Az egész kisipart általánosan érdeklő iparfejlesztő tevékenységhez tartozik olcsó kisipari energia biztosítása is. Különösen fontos a gépsegély kapcsán a mótorikus erő kérdése a kézműiparban, mert gepeket a kézműiparos csak akkor használhat eredménynyel, ha olcsó üzemi erőt nyer. Hogy a termelésnek ezen fontos segédeszköze, a hajtó erő, a kisiparosoknak lehető olcsón álljon rendelkezésére, gondoskodás történt az iránt, hogy ezek a szükséges motorbenzinhez kedvezményes áron, a rendes árnál métermázsánkint 4 koronával olcsóbban juthassanak hozzá; e czélból megállapodásra jutott a kereskedelemügyi minisztérium a hazai petróleumgyárakkal, melyek a kisiparosok számára szükséges motorbenzint a megállapított piaczi árnál 4 koronával olcsóbban szállítják. Ennek a különbözetnek egy részét a kereskedelmi kormány az iparfejlesztési hitel terhére téríti vissza. A petróleumgyáraknak különbözet czimén megtérített összeg, azaz a mótortulajdonosoknak nyújtott támogatás ez ideig összesen 257.972 koronát tett ki. A kisipari energia kérdése ezáltal megeldottnak természetesen nem tekinthető, annál is inkább, mert a jelentékenyebb befektetési költségek, valamint a felállítással járó nehézségek miatt sok esetben az exploziós motorok nem nyújtják a legkedvezőbb megoldást. Az elektromos erőközpontoknak az országban a legutóbbi időkben történt elterjedésével közelfekvő gondolat, hogy a kényelmasen szétosztható és felhasználható villamos energia lépjen a kisipari műhelyeknél az exploziós motorok helyébe. E megoldásnak ez idő szerint sok helyen a nappali áram hiánya vagy magas ára az egyetlen akadálya. H. I. Hivatalos rovat. 7040. 909. Hirdetmény. Zalaegerszeg rendezett tanácsú város tanácsa ezennel közhírré teszi, hogy azon szőlősgazdák, kik kiméréssel és kismértékben való elárusitással nem foglalkoznak, boritaladó kedvezményes fizetése czéljából az 1892. évi XV. t. cz. 3. §-án alapuló igényüket folyó évi szeptember 5-től bezárólag szeptember 20-ig Megyessy László kataszteri nyilvántartónál bejelenthetik. Zalaegerszeg, 1909 szeptember 3. Dr. Korbai, polgármester. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Munkaközben. Bolyongásaim közben résztvettem egy mértékhitelesítő munkálatban. Mondhatom elég érdekes. A mértékhitelesítő ugyancsak legyen legény a talpán. Azokkal a finum minta mérlegekkel, melyekkel a mértékeket hitelesiti, biztosan, könnyedén és villámgyorsaságga, kell bánnia. Ez az ö dolga. De könnyedén biztosan és villámgyorsasággal kell bánnia a közönségével is s azoknak halmaz rozsdás portékáival és a rengeteg irkafirkával. Négy-öt faluból összejön egyszerre 30—40 ember. Tudatlanságukban összevissza hadarnak minden bolond dolgot, s politizálnak, hogy hát mire való is ez? mért kell nekik fizetni? stb. Csudálkozcm, hogy eddig még egy hitelesítőt sem húztak karóba. Valahogy elbánik velők vagy szép szóval, vagy leteremtettezésse), vagy kidobással. | Minden ember hozott 20—30—40 mörő eszközt: j réz, vas, ón súlyokat, métert fábój, vasból, kupát, ! fazokat, sómérőt, pálinkamérőt, ökörmérő hidat stb. A hitelesítő prédikácziót tart. A kisbirót betanítja szolgálattételre sagédjének. A mértékeket sorba állitjáu, megszámozzák. Azután egyenként bevezeti a lisztába. Azután egyenként megméri, j lelkiismeretesen ügyelve a hibahatárra, bizonyos hiáriyosságDak a megerigedhetőségére. A szer- ; számok rongyosak, piszkosak, rozsdásak, hiányosak. Itt láthatja az ember, hogy csak krajezáronként is naponként, évenként, százesztendönként milliókkal károsodik a nagy közönség. Aztán megint leül a hitelesítő íróasztalához, egyenként külön listába arosszakat, külön a jókat. Közben jár a szeme, szája, lába toporzékol, szidja a rozsdás portékák tulajdonosait. Felugrik, veszi a vasbélyegzöt, vékony vaspálezikát a balkezébe, jobb kezébe a kovács kalapácsot s bélyegzi a jóknak talált vas súlyokat, hol a vékony pálezikára ütve, hol az ujjára, a mire káromkodni már csak muszáj. Megint iró asztalhoz ül, kiállítja az utalványt az ember helyett, hogy ez fizessen a postán 6 kort, csinál ellennyugtát is. S mikor már mindennek vége vau, befejezésül tartja még a legfontosabb prédikácziót, hogy a rosz mértékeket nem szabad használni ilyen meg amolyan büntetés terhe alatt, hanem javíttassa ki, vagy vegyen ujakat, hol? mennyiért? az az ö dolga, — október 6-ig rend legyen s jelentkezzék a fővárosban a hivatalfőnöknél, mert igy meg amúgy! A viz csurog róla, a nyeldeklője kiszáradt s még csak egy emberrel végzett. Hátra van még 39. Szerény nézetem szerint nagyobb átalány dukálna ezeknek az uraknak s egy kis százalék, mint pl. Olaszországban van. B. Oy. Hordójelzők sorsa. I. Tekintetes szerkesztő ur! Mult hó 32-ik számban közlött levelemre 8 hordójelző szaktársamtól kaptam levelet, amelyben kijelentik, hogy a kérdéses levél tartalmához hozzájárulnak és hajlandók bármikor Budapesten az értekezletre ügyeink elintézése végett megjelenni; de a nézetem szerint ez oly kis szám, hogy czélunkhoz nem vezet, mert legalább is 40 nek vagy 50-nek össze kellene jönni és egy befolyásos országgyűlési képviselő vezetése alatt mennénk a kereskedelmi miniszter úrhoz. Ennek elérésére az volna jó, ha Tekintetes szerkesztő ur lapjában mindazon urakat, kik becses lapját olvassák, de még azokat is kik nem olvassák, fölhívná figyelműket, hogy jöjjenek fontos ügyeink megbeszélése végett az értekezletre, mert ha mink magunk a saját érdekünkben lépéseket nem teszünk, nem törődik mivelünk sem a szolgabíró, sem a községi jegyző, mert azoknak meg van a megélhetési fizetésük és igy csak magunknak kell sorsunkkal törődni; ha a felhívás után minden hordójelző ur a szerkesztőségnél bejelenti egy levelezőlap utján, hogy a fölvetett kérdést magáévá teszi és hajlandó az értekezleten megjelenni, s ha megfelelő számban leszünk, akkor kitűzzük a határnapot, hogy mikor és hol lesz a találkozó hely. Továbbá, mindnyájunk nevében fölkérem tek. szerkesztő urat, hogy ha már becses lapjában régen foglalkozik a hordójelzők ügyeivel, vegye becses pártfogásába ezután is és ha máskép nem fizetjük meg fáradozásait, legalább megköszönjük • szívességét. Gyöngyös, 1909 szeptember 3. Kiváló tisztelettel Rusznyák Andor, hordóhitelesitő. Im, igazat adunk e levél minden sorának. Ha az ember a saját dolgával, ügyével-bajával nem törődik, nem várhatja, hogy más törődjék vele. Az óhajtást szívesen teljesítjük. Felszólítjuk az összes hordó jelzőket, nyilatkozzanak: részt vesznek é az értekezleten vagy nem? Lehetőleg jelezve azt is, hogy kiki melyik időpontot és helyet tartja alkalmasabbnak az összejövetelre. És nem jó a dolgot hosszú kötélre hagyni. II. Becses lapjának f. évi 34. számában olvasom, tisztelt Hoffman kartárs ur levelét, a melyben az én nevemet is volt szives megemliteni; már annyiban tudniillik, hogy ne hogy ugy járjon, mint velem. Tisztelt Kartárs! igazán köszönöm, hogy volt szives és engem megszólaltatott, mert én nem szándékoztam többet evvel a mi szégyenletes ügyünkkel foglalkozni, hisz jól tudja Kartárs ur, hogy mi nem a saját hibánkból lettünk oly csúfosan és igazságtalanul szélnek eresztve, minden jogainktól megfosztva, semmi kárpótlásra nem érdemesítettek. Hiszen az egyszerű gazda is ha elbocsájtja cselédjét a ki őt évtizedekig szolgálta, tőle telhetőleg megszokta jutalmazni. Mi pediglen mondhatom, szépen hi vagyunk fizetve. Ez igazán nem válik a XX. század dicséretére. Le akartak fokozni hordójelzővé, de erről is tessék ujbój