Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-09 / 36. szám

2 MAGYAR PAIZS 1909. szeptember 9. Mentő muuka. Múltkori czikkünkben megírtuk, hogy a gyermekvédelem érdekében Zalaegerszegen Dr. Degré Miklós törvényszéki elnök mozgalmat indit s legközelebb értekezletet hiv össze. E tárgygyal összefüggóleg az igazságügyi minisztériumból szerkesztőségünk ma a következő levelet kapta: A büntetötörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908. évi XXXVI. t. czikknek a ftatalkoruakra vonatkozó II. fejezetében a magyar törvényhozás nagy szocziálpolitikai jelentőségű törvényt alkotott, amely 1910. év január hó 1-ével életbe lép. Büntetötörvénykönyvünknek a fialalkoruakra vonatkozó rendelkezéseit, a melyek a fiatalkorú bűntettest a felnőttel majdnem azonos elbánásban részesitik, e törvény hatályon kivül helyezi s azokat uj rendelkezésekkel váltja fel. E rendelkezések alapeszméje, hogy a biró első sorban ne a bűncselekményt, hanem a bűntettes fiatalkorát, annak családi, társadalmi és személyes viszonyait tartsa szem előtt s azok alapján oly intézkedéseket tegyen, amelyek nem a megtorlást, nem az elkövetett rosszal arányos büntess kiszabását, hanem mindenek előtt a fiatalkorú jövő magatartásának helyes irányba terelését, a fiatalkorú erkölcsi megmentését czélozzák és arra alkalmasak. E törvény a fiatalkorúak lelkületét tartotta irányadónak büntetési rendszerének megalkotásánál s a fiatalkorúak erkölcsi fokának különbözősége szerint különféle rendelkezésekre jogosítja fel a bíróságot. A jövőben a b:ró a fiatalkorút megdorgálhatja, a végett szülőinek vagy rz iskolai hatóságnak adhatja át, szigorú szabályok s felügyelet alá helyezés mellett öt próbára bocsáthatja, súlyos esetekben azonban a fiatalkorút javitó nevelésre, sót tiz évig terjedhető fogházbüntetésre is ítélheti. A biróság csak ugy választhalja ki a megfelelő ren ielkezést, ha a fiatalkora életviszonyairól pontosan értesült. A bíróságnak a fiatalkorú terhelt társadalmi, családi és személyes körülményeire vonatkozó adatok beszerzésénél, úgyszintén akkor is, ha a fiatalkorú terheltet próbára bocsátja, vagy a javitónevelés alatt álló fiatalkorút kísérletileg a szabad életbe helyezi, a felügyelet gyakorlásánál, a társadalom közreműködésére nélkülözhetetlenül szüksége lesz. A biróság csak a társadalom buzgó munkájától támogatva oldhatja meg sikeresen feladatát és működhetik hatályosan közre abban, hogy a fiatalkorúak erkölcsi romlásának és ezzel kapcsolatban az általános kriminalitás növekedésének gát vettessék. Örömmel tapasztalom, hogy a társadalom több helyen e feladatok elvégzésére patronage egyesületeket alakított; ily egyesületek alakítása azért is igen kívánatos, mert a biróság csak akkor értesül a fiatalkorú zülléséről, amidőn nagyobb fokú erkölcsi veszély jelenlétét már büntetendő cselekmény elkövetése igazolja, mig az ily egyesületek a veszély megelczéfére is alkalmasak. Az iskola, az egyház és a közigazgatás igen sokat tehet e téren, da sokat lehet minden egyes ember is; munkájuk eredményességét pedig hatalmassan fokozza az egyesülés. Örömmel vettem tudomásul r Patronage-Egyesületek Or&zágos Szövetségének azt a jelentését, hogy Zalaegerszeg városának társadalmában mozgalom indult meg ily egyesület alakítása iránt s hogy annak szervezésére s a megalakítás előmozdítására a Patronage Egyesületek Országos Szövetsége dr. Balogh Jenő urat a Magyar Tudom. Akadémia tagját, budapesti egyetemi tanárt és dr. Horváth Dániel urat a Patronage Egyesületek Orzságos Szövetségének titkárát küldötte ki. Van szerencsém tanár urat felkérni, hogy nevezett kiküldött munkáját támogatni szíveskedjék, különösen hogy Zalaegerszeg városának társadalmát a tervezett patronage egyesület nemes czéljáról és mély szocziál politikai jelentőségéről minél szélesebb körben felvilágosítani s az alakításban aktív részt venni kegyeskedjék. Fogadja tanár ur kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1909 augusztus 28. A miniszter helyett: Dr. MesJcó László, államtitkár. Eladósodott ország. Magyarország az eladósodott emberek állama. El vau adósodva maga az állam és annak majdnem minden polgára. Kivételt csak leginkább azok az emberek alkotnak, akik örökölt vagyon tulajdonosai, Majdnem minden héten egy-egy revolverlövés, mely az eladósodott emberek életét kioltja, figyelmeztet a bajra, amit sokan csak társadalmi kórságnak tartanak, pedig a betegség magában az államban gyökeredzik. S az orvosságot is hiába keressük a társadalmi ferdaségek megszüntetésében, mert törvényhozói uton lehet és kell is segíteni a nemzet eladósodásán. Nem elegendő, ha az eladósodott embereket elitéljük, amig élnek és szánakozunk rajtuk, mihelyst főbe lőtték magukat. Segíteni is kell rajtok, akár kényszerűség, akár könnyelműség kergette őket a nyomasztó anyagi helyzetbe. AZ állam maga tulajdonképpen nem egyéb, mint az állampolgárpk gyámhatósága. Ha az állam adót követel a maga részére a polgároktól: ezek megkövetelik töle, hogy gondosan gyámkoljék ; érdekeik fölött. Az államnak számos törvénye és i intézkedése kétségkívül az egyéni szabadság és ! jogok korlátozásából áll. Minél műveletlenebb egy : nemzet, annál jobban ki kell terjeszteni az állam- ; hatalom gyámkodását. Mivel a magyar társadalom ] eladósodásában a kényszerhelyzeten kivül rend- j i szerint nagy szerepet játszik az emberek könnyelmű ' ! költekezése, ebből következik, hogy nálunk j | sokkal nagyobb mértékben korlátozni kell a hitel- : i igénybevevés szabadságát. Legújabban tényleg ! j máris nagyobh a bíróilag le nem foglalható összeg, j : hogy az eladósodott ember családja számára is • ! biztosittassék a megélhetés legszűkebb formája. ; ; De azért még ma is állami és törvényhatósági j ; tisztviselőknek, valamint a katonatiszteknek is a 1 fizetése oly mértékben lefoglalható, hogy a tön- j maradó összeg bizony nem igen elegendő arra, hogy az illető szerencsétlen család megélhessen. Eddigelé csak a testi munkások ébredtek önérzetre s azok szervezkedtek. Ennélfogva a testi munkások számára parlamentünk gyönyörű törvényeket is hozott. A szellemi munkások azonban meghunyászkodnak,s a czifra nyomorúság rongyaival takargatják szégyenlős szegénységüket. Ujabb törvényhozásunk ezen irányát legjobban ; jelzi az, hogy a testi munkások érdekében hozott j törvény megnyomorítja a szellemi munkások egy részét. Igy a munkásbiztositás törvénye megnyomorítja az orvosokat. A szellemi munkások csak azzal próbálkoznak j anyagi helyzetükön segíteni, hogy fizetésemelési ] mozgalmakat csinálnak. Minden embernek egyforma gyomra van. Enni épp ugy kell a magánhivatalnoknak, a kereskedősegédnek, az írónak, színésznek, akár a miniszteri hivatalnoknak, vagy hadnagynak. A modern társadalomtudomány idején bornírt fölfogás az, amelyemberek között külömbségeket tesz Elég különbség van közöttünk ugy is társadalmilag. Igen, ; ; különbséget kell tenni az emberek között a ! szerint, hogy nőtlen, feleséges, vagy családos • ember, vagy pedig nőtlen családfentartóé ? A nőtlen S embernek lóverseny, vagy kártvaadósságanameshetik oly megbirálás alá, mint a kereselképtelen szülő ket és gyermekeket fóntartó nőtlen ember adóssága. Akinek pedig felesége és több gyermeke van, az föltétlenül több kíméletet követelhet minden téren. A tiszta, j )zan ész követeli e kat9góriák fölállítását, mert kevesebből megélhet egy nőtlen ember, mint a családos. Egészséges közgazdasági élet oly államban és társadalomban van csupán, ahol a hitelforgalom tárgyi és üzleti s nam csupán a személyi hypotékán alapul. A fix fizetésekre adandó és adható hitel összegét igen meg kell szorítani! Ez teszi tönkre a családokat. Ez kergeti az öngyilkosságba az egyéneket. A személyhitelnek túltengése legsötétebb bizonyítéka társadalmunk ama kórságának, hogy az emberek munka nélkül akarnak megélni. Az egyik ember a szakállára fölvett hitelekből él, a másik pedig kölcsönök nyújtásából. Tessék a tökének bevonulni az üzleti vállala tokba s ilyen módon résztvenni a munkábanl < Az az egészséges állapot, ha a hitelben a töke j és a munka egyesül. Hogy milyen egészségtelen közgazdasági állapotok vannak Magyarországon, ennek bizonyítására tessék végignézni részvénytársaságaink czimjegyzékét. Túltengő nagy számban van hitelintézet. Csupa váltógazdaság van MagyarországonI De az ipari részvénytársaság, vállalkozó részvénytársaság, szóval dolgozó részvénytársaság aránylag igen kevés! y. A kisipar segitdse. A kisipar kérdése egyike a legsúlyosabb gazdasági problémáknak. Nem képzelhető olyan kormány sem itt, sem másutt, mely nyíltan és világosan meg merné mondani, hogy a kisipar nagyjában feltarthatalanul a pusztulásnak van szánva és hogy eltekintve azoktól a szakmánktól, melyek az egyéni ízlésből táplálkoznak, a kisiparra nézve a lét vagy nem lét kérdés igy hangzik: hozzáfűzödni a nagyiparhoz vagy elpusztulnia. Nem tulajdoitjuk a bátorság hiányának, bogy e kérdés radikális megoldásához nem mernek bezzányulni. Mert nem beszélve is arról, hogy a választó polgárárok tízezreit érintő kérdéseknél a politikai szempontokat abstrahálni nem lehet, bizonyos, hogy e kérdést semmiféle erélyes kormányzati lépés sem viszi a megoldáshoz közeleb, azért, mivel a döntést csak az idő lejárta és az assimilálódás lassú folyamata hozhatja. Ezt a tételt eltogadva, a kormányok csak ugy járnak el, mint az orvos, ki a tüdőbetegeknek meutől jobb táplálkozást ir elő, azzal a különbséggel, hogy a mi esetünkben a táplálékot szintén maga az orvos adja. Ilyen szempontból a jelenlegi kormány derekasan megtette a kötelességét, mivel a három éves működéséről szóló jelentés adatai szerint, a kereskedelmi minisztérium a lefolyt három esztendő alatt, csupán gépadományozás czimen évi átlagban tőbb mint 900.000 koronát kitevő összeget juttatott a kisiparnak. A követett irány feltétlenül helyes, mivel a gépadományozás folytán emelt technikai üzemtökéletesités becsét az adja meg, hogy a kisipart tulajdonképen gyáriparrá alakítja át és igy esetleg életképessé teszi. Jelerleg 2000 kisiparos dolgozik állami gépokkel és mint a jelentés bizonyítja, átlagbaa igen szép eredménynyel. A midőn az elért eredményt mérlegeljük, figyelembe kell venni azt is, hogy a kormány a gépsegélyezés terére lépve, természetszerűleg erősen támaszkodom a szövetkezeti rendszerre. Az egészen apró kisiparos tudniillik nem alkalmas arra, hogy individuálisan részesüljön a gépsegély előnyeiben. Ezért a kormány sok esetben a szövetkezeti forma kereteibe illesztette támogatását. A jelentés a következőkben számol be az elért eredményről: A kisipar helyzetének javítására irányuló gépadományozási akczió az 1895. évben vette kezdetét, azonban nagyobb arányban csak az 1899. évben indult meg, mely időtől az 1909. évi május hó 1 éig összesen 1932 esetben engedélyezett a kereskedelmi miniszter kisiparosok részére gépsegélyt 4,890.128 korona értékben, mely engedélyezésből esi;: eugedélyezés c/o K ért az 1899. évre 16 0.8 28 530 az 1900. » 49 2.6 150.105 az 1901. » 145 7.5 382.645 az 1902. » 99 5.1 215460 az 1903. i 101 5.2 203.854 az. 1901. » 109 5.6 193.098 az 19C5. » 117 6.1 423.026 az 1906 » 133 6.9 306.985 az 1907. » 485 25.1 1,381.337 az 1908. T> 480 24.8 1,073.601 Az 1909. év első négy hónapjára 198 engedélyezés (10.3%) jut 530.887 K értékben, vagyis az elmúlt utolsó 3

1/* év alatt összesen 1296 esetben egedályezett a kereskedelmi miniszter segélyt 3,293.410 K értékben, ami az összes kisipari gépsegély 67.1 százalékát teszi. A kisipari gépsegély 51 esetben (2.6°/o) vétetett vissza, részint a feltételek meg nem tartása, részint a kisiparos elhalálozása miatt. A kisipari gépadomáuyozások alkalmával nagy súlyt vet a kereskedelmi kormány a jövö iparosnemzedék képzésére is. Igy az 1906. évtől gépsegélybsn részesült 1296 kisiparos összesen 4171 segédet és 2150 iparostanulót tartozik állandóan foglalkoztatni, illetőleg az utóbbiakat szakmájukban gondosan kiképezni. Iparostanulók szakszerű kiképzéséről még más irányban is történt gondoskodás, még pedig egyrészt segélyek engedélyezése, másrészt pedig iparostanuló internátusok létesítésére, megfelelő anyagi támogatás kilátásba helyezése mellett, a