Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-26 / 34. szám

M AGYAK : PAIZS 1909. augusztus 26. emelni, azt eredményezte, hogy Németországban is, Francziaországban is, az apró kisemberek mindenkor hozzájuthattak szövetkezeteik révéü, a birodalmi bankénál is jóval olcsóbb kölcsönhöz. A szövetkezetek második és legismertebb formája: a fogyasztási szövetkezet. A fogyasztási szövetkezet nem más, mint az emberek társulása arra a czélra, hogy szükségleteiket közösen, tehát nagyban szerezzék be és azt egymás között, nyerészkedés nélkül szétosszák. Aki nagyban vásárol, az mindig olcsóbban kap mindent, mint aki kicsinyben vesz. A íogyasztási szövetkezetek haszna tehát a skétszer kettő ^ négyen* alapszik. A fogyasztási szövetkezetek igazi hazája Anglia, hogy itt milyen eredményeket értek el a szövetkezetek révén, elég arra hivatkozni, hogy az angol fogyasztási szövetkezeti központ ma már 700 millió korona forgalmat tud felmutatni. Szédítő ez a szám. Ehhez képest mi magyarok még nagyon hátra vagyunk, de nem szabad felejteni, kogy nálunk a mozgalom még alig 10—12 esztendős és a magyar fogyasztási szövetkezeti központ a »Hangya« az ő 15 millió korona évi forgalmával mégis ma már a hatodik helyet foglalja el a világ nagy szövetkezetei között. A fogyasztási szövetkezetek közvetett és közvetlen hasznáról talán felesleges is beszélni. Elég csak arra rámutatnunk, hogy ahol fogyasztási szövetkezet alakult, sikerüli mindenhol az árakat 10—15 százalékkal redukálni. Könnyű kiszámítani ebből, hogy a fogyasztási szövetkezetek szolid üzleti alapon álló versenye, mily nagy hasznára volt, különösen az alsóbb néposztályaak. Hitel- és fogyasztási szövetkezeteken kivül vannak értékesítő, termeié, bérlő és biztosító szövetkezetek s egész sereg másfajta szövetkezeti alakulás. Mindenféle szövetkezetnek a czélja elsősorban az, hogy az egyénben rejlő csekély anyagi és erkölcsi erőt, a társulás révén meghatványozza és igy szolgálatába állítsa az anyagi és erkölcsi boldogulásnak. A szövetkezet sohasem akar az egyénnek versenyt csinálni, hanem ellenkezőleg, magát az egyént ki akarja ragadni elhagyatottságából és elnyomottságából, a szövetkezetek tehát nemcsak gazdasági czélt szolgálnak, haoem szo cziálpolitikait is. Nemcsak anyagi czéljaik vannak a szövetkezeteknek, hanem erkölcsiek is, szervezni akarják a legalsóbb társadalmi rétegeket, az erőtleuekből erőseket akarnak csinálni. Ezért, ha valakinek, ugy nekünk magyaroknak van szükségünk szövetkezetekre, hm nálunk oly rosz az egyetértés, s mi oly nehezen érijük meg egymást. A szövetkezetek legalább összehoznak bennünket ideig óráig egy közös czél érdekében. Ki tudja, hogy ez a körülmény nem fog-e bő gyümölcsöket érlelni? Ny H. Egy kis iparpártolási statisztika. Nyáron, érdekesebb olvasmány hijján, ráfanya lodunk a behozatali statisztika tanulmányozására. Ez a statisztika sok mindenről beszél. Mardosó lelkiismeretfurdalás ez, számokban kifejezve. íme, egy nemzet, mely büszke a magi szabadságára és ipari tekintetben nyugodtan czipeli az osztrák szolgaság jármát. Ne tagadjuk, jól érezzük magún kat a rabigában, mert ha nem igy volna, miért szaporodnék folyton-folyvást az osztrák behozatal, mely 1908-ban 1.239 1 millió koronát tett ki. Hogy az emelkedő irányzat fennáll, azt bizonyítja, hogy a folyó esztendő első hat hónapjában 590 millió korona értékű árut hoztunk be Ausztriából, jóval többet, mint az 1908. esztendő megfelelő időszakában. Az 1909 esztendő első hat hónapjában árumérlegünk Aus .inával szemben 675 millió koronával volt passziv, holott az egész 1908-as év Ausztriával szemben való passzívuma 695 millió koronát tesz ki! I'y'en körülmények között igázán mindenki osztozik a felelősségben. Az iparfejlesztés a maga korlátolt anyagi segédeszközeivel nem képes feltartóztatni az osztrák hódító hadjáratot. A társadalom pedig és annak minden tagozata néma marad. A statisztika világítása mellett illúzióvá sülyednek azok a remények, melyeket az iparpártoláshoz füzünk. És ismételjük, senki sem ment a felelősségtől, mert hogy lenne megmagyarázható különben az, hogy az egyéni szükséglet tárgyát képező czikkekben ós az u. n. nehéz iparokban egyformán növekszik a behozatal? Ugy látszik, az iparosok iparpártolása is ép olyan fantom, mint minden egyéb e téren felmerülő jelenség. Vegyük a példákat áz egyéni szükséglet tárgyát képező czikkek csoportjából. Hasábokat írnak össze hivatalos és nem hivatalos részről a konfekczió-ipar fejlődéséről és íme, 1908-ban még mindig 24 millió korona értékű kész férfirahát, 14 és fél millió korona konfekczionált nőiruhát Í ós 21 millió korona értékű fehérneműt importáltunk Ausztriából. Kalapokban való behozatalunk — mindig csak Ausztriáról beszélve — 166 millió koronára szökött fel. Hogy e mérleg nem javul, bizonyítja, hogy ezek a számok 1909 első felébon millió koronákban igy alakulnak: férfiruhák 10-2, kalapok 10 5, fehérnemű 1P7. Általában textiliparunk fejlődése tagadhatatlan, íe hogy e fejlődés sem tart lépést a szükséglettel, azt bizonyítja, hogy csupán az 1909. év első felében kész textilipari czikkekből Ausztriából 217 millió korona értékűt hoztunk be. Ezen idő alatt a behozatal pamutszövetekből 105 millió korona, gyapjúszövetekből 56"5 millió korona konfekczionált árukban pedig, melyről már előbb beszéltünk, 45'7 millió korona volt. A ruházkodásról áttérhetünk a lakásberendezésre. Bútoriparunk közismert fejlettsége mellett jellemző hogy Ausztria behozatali többlete bútorokban még mindig évi 164 millió koronára rug. A tulipánmozgalom egyik kiemelkedő mozzanata volt, hogy a magyar nők lelkesedésében vélte az iparpártolás motorikus hajtóerejét felfedezni. Hogy a kiboc&ájlott lelkes felhívások nem nagyon éreztették hatásukat a gyakorlati életben, annak bizonysága, hogy a háztartás keretébe vágó iparczíkkekben sem tud a magyar ipar lényegesebb térfoglalással dicsekedni. Egy ország, amely gyufában, keményítőben, illatszerekben, ásványvizekben, likőrökben, pezsgőkben, cognacban milliókkal adózik a szomszéd államnak: szomorú bizonyságát adja gazdasági függésének. A kuHurszükségletek kielégítése terén sem javultak a viszonyok. Irodáinkban nagyrészt osztrák papirt használnak. Bizonyosra vehető, hogy a magyar papíripar érdekében kibocsájtott miniszteri rendeletek — papíron nnradnak, mert különben hogyan volna Ausztria behozatali t ibblete papir- és papíráruban évi 24 és fél millió korona? Irónokban és főleg aczél irótollakbaj észlelhető ugyan valamelyes haladás, ámde a belföldi fogyasztás, hazánk tényleges szükségletéhez mérve, még korántsem mondható kielégítőnek, főleg mert a magyar kereskedők egy része még mindig előnyben részesíti a külföldi gyártmányokat, sct akadnak olyanok is, akik hangzatos magyar elnevezés alatt külföldi árut adnak el magyar gyanánt. Irószeriparunkra nézve üdvös volna, hi a közhivatalnokok »irószer-átalány« helyett természetben kapnák meg a szükséges írószereket, mert igy kizárólag honi gyártmányokkal lehetne őket ellátni. Sivárok a viszonyok az u. n. nehéz ipa^okb

rin is. A vas- és vasdruiparban általánosan ismert a magyar ipar versenyképessége, daczára ennek a forgalmi mérleg ezekben az iparágakban rendkívül rosszabbodott. Ausztriából ugyanis 1908-ban 60.8 (1907-ben 56) millió koronával többet hoztak be hazánkba, mint amenuyit összesen oda szállítottunk. 1909 első felében pedig az osztrák behozatal 381 millij korona. Rendkívül emelkedett különösen a nyersvas, buczavas és aczél, a rudvas stb. behozatala. A reseelőgyártás terén a viszonyok némileg javultak, amenyiben a hazai fogyasztó közönség egy számottevő része már megszokta a hazai gyármányt és bizalommal van irányában. Sajnálatos azonban, hogy több állami üzem még mindig nem feltétlen vevője a magyar gyártmánynak, hanem még holmi kisebb százaléknyi árkülönbözet miatt szívesen részesiti előnyben a külföldi árut. Az osztrák behozatal a lefolyt évben 6.706 mm.-ra rúgott. A csavar gyártásban az 1908 as igen jelentékeny beho2:atal (Íí'4 millió korona)', az 1909 év első félSbeü is mégmaradt a régi nívón. Amiből arra lehet következtetni, hogy a belfogyasztás nagyobbodása jórészt nem a hazai, hanem az osztrák versenyiparnak vált hasznára. Vaskályhákban az osztrák gyárak ezúttal is erősen szorították belföldi árainkat és a magyar iparosok nagyon csekély eredménnyel tudták ! velük szemben a versenyt felvenni. Kedvezőtlen befolyással volt erre az iparra az Ausztriából és Németországból beözönlött uj tipusu, állandóan égőnek nevezett kályhák importálása is. A petróleumlámpa-gyártás is erős küzdelmet folytat. Érzékenyen érintette ezt az iparágat a török bojkott, a bölföldi üzlet pedig a kereskedők nembánomsája miatt nem tud fejlődni, mert ezek jó része Bécsből hozatja a lámpákat. Légsteszira-gydrtásunk nem tud haladni, mert a külföldi származású emberek vezetése alatt álló vidéki gázgyárak zöme negligálja a hazai ipart, holott e czikkben teljesen versenyképesek vagyunk. ólom• és inárukban kedvező körülmény, hogy a hatóságok kezdik respektálni a magyar iparczikkeket, ámde az osztrák verseny ez iparágunk életéra tör, amennyiben az árak sülyesztésével most is arra törekedett, hogy a magyar gyártmányt saját fogyasztó piaczárói kiszorítsa. Bónitólag hatnak erre az iparágra a magas vasúti fuvardijtételek. A fimlemem-ipar terén is — legalább nagyjában javultak a viszonyok. Azonban e téren is súlyosan nehezedik a magyar iparra az a körülmény, hogy az osztrákok kisebb muakabérek mellett gyakorlottabb münkásokkal és olcsóbb nyersanyaggal dolgoznak. A hatalmas magyar gépipar is erősen megsínyli az osztrák versenyt, mely hova-tovább oly élessé vált, hogy gyárosaink részint munkásaik foglalkoztatása czéljából, részint, hogy vevőkörüket el ne veszítsék, gyakran veszteség mellett kénytelenek felvenni a géprendeléseket. Ennek daczára sem volt meggátolható, hogy Ausztriából nagymennyiségű gépbehozatal ne történhessék. Az összes behozatal 1908 ban 631.539 mm.-ra rúgott. 1909 első felében pedig gépekért még mindig 233 millió koronával adóztunk a külföldnek. Régi panasza a hazai gépiparnak, hogy az osztrákok hazánkat kiviteli piacznak tekintik és ennek folytán itt az u. n. export-árakat jegyzik, melyekkel szemben a hatóságok a magyar gyáraknak semminemű kedvezményt nem adnak. Az olaszok pl. közszállitásoknál 5°/o árelőnyt biztosítanak az olasz iparnak s méltányos volna, ha hasonló árelőnyt nyújtanának magyar gyáraknak is. Az is régi sérelme a magyar gépkarnak, hogy közszállitásoknál oly osztrák czégek, amelyek hazánkban csak irodát, vagy raktárt tartanak fenn, ugyanazon elbírálás alá vétetnek, mint a hazai gyárak. A czementipar azon kevés iparágak közé tartozik, melyekben a behozatal csökkenéséről számolhatunk be. Ugyanis 1907-hez képes portlandczementben 258.511 mm-ról 144.051 mcu.-ra, románczemactben 31.658 mm.-ról 28.700 tam.-ra csökkent. A magyar czementgyárak termelőképességének fokozása idézte elő ezt az örvendetes javulást, amely az 1909 első felében is éreztette hatását. Po rcz elldn árukban a műit évben 5 millió koronára rúgott az osztrák behozatal. A magyar ipar e téren sokat szenved az álta, hogy az osztrák kormány az ottani iparnak a hazánkba történő szállítás esetén olyan kedvezményeket ad, melyek folytán az osztrákok igen olcsó árakkal állhatnak elő. A legnagyobb baj azonban az, hogy e czikkben számbivehdtő iparunk niucs, a miért az 1 909. esztendőbea sem lehet javulásra kilátás. Üvegárukban a tavalyi behozatalt 149 millió koronára becsülik. Az osztrák üvegipar behozatali többlete pedig 13 7 millió koronára emelkedett. Annál sajnálatosabb ez, mert a fogyasztás hazánkban apadt, minélfogva gyáraink az üzemet korlátozni voltak kénytelenek. Az 1909. esztendő sem biztat e tekintetben lényegesebb változással. Hangszerekben egyre növekszik az osztrák behozatal, mely 1907-ben 5,541 073 K t tett ki, 1908 ban pedig 5,690.951 K-t. A rendkívül fejlett osztrák ipar, s ezzel szemben a mi magas munkabéreink, a nyers- és segédanyagok drágulása stb. okozza, hogy a hangszerszükségletünknek ma már atig 5°/o-át állítják elő magyar földön. Bőr• és bőrárukban a behozatal 1909 első felében 41'7 millió korona vo!t, amihez Ausztria 371 millió koronával járult hozzá. Ezeket a számokat hásábszámta lehetne folytatni. De minden kombináczió, variáczió, permutáczió végkonkluziója csak egy lehet, hogy a magyar iparnak az eddiginél jóval erösebb felkarolására van szükség, ha 1918-ra komolyan elő akarjuk készíteni a gazdasági függetlenséget. Mert ez az ipari függés még erősebb akadálya önrendelkezési szabadságunk érvényesítésének, mint az a három milliárd, amalylyel Szterényi szerint Ausztriának a kiegyezés megkötésekor tartoztunk ós amelylyel körülbelül még ma is adósai vagyunk. (Honi ÍJ