Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-26 / 34. szám

1909. szeptember 16. MAGYAR PAIZS 3 Segesvár. — Irta: Ágh Áhá. — Repüljetek, rohanjatok lelkem büszke álmai 1 Csattogjatok, pattogjatok aczéltollu szárnyai! Vissza messze! Fényes multunk tündérberke [hivogat, ősök csatacsörtetése harczra hivó hangot ad! Nézzetek meg minden lángot: tündérfénnyel ami ég; Halljatok meg minden hangot: szerte amit zeng [az Eg! Hol egy láng lesz szemvakitó, Hol egy hang lesz harczra gyuitó; Ottl Hej ott megálljatok! Várjatok! Lobog a láng! Tüze éget! A sikra szét világit! Harsog a dal! Ezer hős kar mennykövet ugy [villámlik! Fénye vakit, dala rettent, villáma öl zsarnokot! Mindhiába! Marék magyar győzelmet nem arat ott! Láng ellobban, dal elnémul, villám elhal! Szörnyű [vég! Ezer közül egy ha tudja menteni bús életét! Véres sárban az a zászló! Szabadság már nem virágzó! Vissza! Vissza! Szálljatok! Sírjatok! Hivatalos rovat. 0793. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1909. évi hadmentességi dij kivetési lajstrom az 1883. évi 44. tcz. vonatkozó rendelkezései értelmében előre lett kihirdetés után a városi adóhivatalnál 8 napon át vagyis folyó év augusztus 30-tól szeptember C-ig bezárólag közszemlére kitétetett a hol is a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Xalaegerszeg, 1909 augusztus 25. Dr. Korbal, polgármsitsr. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. A mértékek hitelesítése. Magyarországon eddig a mértékek körül is valóságos ázsiai állapotok uralkodtak. A legtöbb kereskedésben helytelen — nem mondom, hogy hamis — volt a mérlfg, a suly, a kiló, a deka. A régi jó kilót évtizedeken keresztül sótörönek, kalapácsnak használták, miközben elvágott, sőt le lelörött belőle egy darab, de az azért mindig kilogramm maradt, noha, a kilo bó

1, az ezerjtrammból jócskán hiányzott. A mízsa megrozsdásodott, szerkezeti részei megkoptak, amiért a 45 kilót 50-nek, vagy az 50 kilót 47 nek mutatta. A gondos kereskedő a súlyokat évről-évre szép fényesre belakkozta. Rá sem gondolt arra, hogy a fél kiló áru helyett, mindig többet mért, s ha csak néhány grammról is volt szó, éveken keresztül károsodott, különösen az apróbb, drágább portéka körül. A törvényhozás végre is rendet akart teremteni a mértékek körül. Megalkotta az 1907 : V. törvényczikket. Ez a törvény kötelezően irja elő, hogy mindenki köteles a mértékeit, mérőeszközeit két évenkint meghitelesittetni. A törvény uj mértékhitelesítő hivatalokat állított fel, a melyek az egyes megyék székhelyén működnek, s hatáskörük egy-egy megyére terjed ki. A mértékhitelesítők zöld kocsikkal egész nyáron át községről községre utaznak, a hol meghitelesitik a mértékeket. A törvény ezzel igen nagy kényelmet biztosított a kereskedőknek, iparosoknak, mert a hitalesitöt helyükbe küldi. Mint minden uj törvénynek, ennek a végrehajtása is sok nehézséggel, bajjal jár. A kereskedők zaklatást, uj adózást látnak a mértékek hitelesítésében. Zúgolódnak, panaszkodnak miatta. A szegény utazó mértékhitelesítő pedig a keres kedőkrs haragszik, mert sehogysem akarnak eleget tenni a törvény parancsoló, kétségtelenül nagy közérdeket védő, szabályainak. Az egész baj pedig onnan származik, hogy ez* az uj törvényt sem népszerűsítették, a megismertetéséről semmiféle fórum nem gondoskodott. Ezért van a sok fejetlenség, kapkodás. A törvény elrendeli, hogy az adás-vevés körűi használt minden hosszmértéket, folyadék és száraz tárgyak mérésére való űrmértékeket, súlyukat, mérlegeket és tejeskannákat meg kell hitelesíteni. Most tessék meggondoini, hogy hány ilyen tárgy van csak ekkora helyen is, mint Keszthely, de hány százezer lehet az egész országban. Mindannak a hitelesítése végett pedig kineveztek eddig 60—70 hitelesítőt, akiknek egy év alatt el kellene végezni azt a rengeteg teendőt. A törvény végrehajtása körül ez a feltétel csinálja a legnagyobb fejetlenséget, mert, mint Keszthelyen is láttuk, a mértékek nyolcz-tized része hitelesítetlen maradt, a helybeli és a körzetünkbe beosztott községek kereskedői hiába czipeltették nagy fáradsággal és költséggel be a mázsákat a hitelesítőhöz. Kénytelenek voltak azokat ugyanolyan módon visszavitetni, mert a hitelesítő nem ért rá. Utiprogrammja szerint tovább kellett utazni, mert várták a legközelebbi községben. Kereskedőink tehát vihetik a mázsáikat és egyéb eszközeiket Nagykanizsára. Ennek a huzavonának, zaklatásnak nem az állam, hanem maga a kereskedővilág az oka. A mértékhitelesítő ugyanis öles plakátokon hívta fel a kereskedőket, hogy jelentsék be, vájjon hány hitelesítendő tárgyuk van. Ennek a bejelentésnek az lett volna a czélja, hogy a hitelesítő jó előre tájékozva legyen a tennivalók felől, s programmjába aszerint tűzzön ki bizonyos napokat az egyes helyeken való tartózkodásra. Most már mi sem jellemzi a törvények és a hivatalos felhívások iránt való közönyösséget mint az, hogy Keszthelyen egyetlen egy kereskedő jelentette be a mértékei számát. A viszonyokkal ismeretlen hitelesítő tehát ugy gondolomformán jóhiszeműen öt napot tűzött Keszthelyre, a hatodik napra pedig már Vonyarczra hirdette a megjelenését. A hitelesítő e megjövetelét ismét öles falragaszokon hirdette, de azért az első napon egyetlen egy lélek sem ment feléje. Ezért a rendőrt boltról-boltra járatta. Mikor a kereskedők megtudták, hogy elmaradásuk szigorú büntetéssel jár, akkor oly mennyiségben hozták a tárgyakat, hogy ezek hitelesítésére nem négy nap, de két hét sem volna elég. Az előzékeny, szorgalmas hitelesítő hiába dolgozott éjfélig, neai végezte el a dolgait. A sok máz-a ott maradt hitelesítetlenül az udvaron. A kereskedők pedig szidták az államot, pedig csak önmagukat okolhatták a bejelentés elmulasztása miatt. No de azért hibás az állam is, mert ilyen fontos uj törvényt széles körben kellene ismertetnie. Az iparkamarákkal a kereskedő társulatokkal a kereskedők részére előadásokat kellene tartania. Gondoskodni kellene neki arról, hogy a lapok közismertté tegyék a törvény rendelkezéseit. A hitelesítő küldött ugyan plakátokat, a melyeknek 1—2 példányát a város kiragasztatta, azonban ezeket a suszterinasok a következő perczben lerepitették. Vájjon a város megküldte-e a hirdetéseket a kereskedők társulata elnökének? Annyi bizonyos, hogy nekünk, a nyilvánosság organumának, nem küldte meg. Minek is? Elég, ha a tudnivalókat] lerepegetik a suszterinasok. Majd még az újságra is adnak valamit a városházán! Hát ilyenek az állapotok egy törvény ismertetése és végrehajtása körül. Nagy baj az is, hogy a kilencz-tized részben helytelennek talált eszközöket más városokba kell küldeni, mert kevés olyan iparos van, aki ért a mértékek, mázsák javításához. Ha ért is, nem hirdeti magát. Keszthelyről sok száz és száz korona ára munkát küldtek Nagykanizsára javítás végett, pedig sok ügyes iparosunk van. A sok kereskedő most sem tudja, hol vegyen Magyarországon pl. hosszmértéket, méterrudat. Majd vehetünk Ausztriában ezt is, mert semmiféle fórum nem biztatta a magyar ipart, hogy rendezkedjék be az uj törvényre. A közönség nem olvassa, nem tanulmányozza, az állam pedig nem ismerteti elég behatóan a törvényt. Ezért miatta még igen sok fejetlenség lesz •zéies e hazában és sok pénzt visz el az orrunk alől Ausztria. Mert mi kérem csak politikai vezérczikket olvasunk és szidjuk az osztrákot! Sági János. Egy uj magyar iparvállalat törekvései. Kolozsvárt erdélyi mértékkészitő és javitó mihely alakult ez év tavaszán megfelelő tőkével. Az volt a czélja, hogy a mértéktörvény útmutatásához simulva, az időszakos hitelesítésre kötelezett üzletembereknek minden tekintetben segítségére legyen. El is érte czélját: berendezése mintaszerű. Felszerelése" precziz. Műszerei az uj mértéktörvénynek megfelelők. Tízezer darab mérlegsuly áll műhelyében és raktárában rendelkezésre. Az uj mértéktörvény modelljei szerint, magyar vasöntödében öntötték. Ez nagy dolog, mert e súlyokat a használatból nem tiltja ki az uj törvény 10 év múlva sem s ha két évenként a kopást kipótolják még mindig hitelesitik. Az Erdélyrészi mértékkészitő és javitó műhely mértékrudakat és összehajtható mérőpálczákat is akar készíteni. Ilyeneket Magyarországon még nem gyártanak. E tárgyban Németország több gyárának irt és kérte, hogy megfelelő gépekről árjegyzéket küldjenek. Azonban épen Németország szállítja e »zollstokok« és mérörudak százezreit Magyarországra. Egészen természetes tehát, hogy a küldött árjegyzékek olyanok voltak, amelyek nem feleltek meg. A vállalat akkor az ősméter rud és ős kilogramm hazájának, Francziaországnak, nemzetközi mértékügyi intézetéhez fordult. Ennek igazgatóját kérte, hogy czégeket nevezzen meg, a melyek famegmunkáló és méterjelző gépeket szállítani tudnak. A kérésre udvariasan és előzékenyen maga a nemzetközi intézet igazgatója • felelt, ami nagy kitüntetés a kolozsvári mérlegműhelyre. A levél külső czime ez: Monsieur Kuhn Bernát, Erdélyi mértékkészitő és javitó műhely, iroda: Mátyás király-tér 25. szám. Iparbank, Kolozsvár. Páris, 1909 julius 28. Tisztelt Uram! Julius 5. levelében olyan kérést intézett hozzám, amelynek teljesítése hatáskörömön kivül esik, s majdnem zavarba ejt. Irodánk nem áll összeköttetésben ama gyárakkal, melyekről Ön tájékozódni óhajt. Még kevésbé azokkal, amelyek méterrudak, összehajtható mérópálczák előállításához, jelzéséhez megmunkáló gépeket állítanak elő. Áttettem kérdését néhány specziális prezisiós gépeket készítőhöz, kikkel összeköttetésben állok d« eddig nem tudtam felvilágosítást kapni. Innen a válasz késése, melyet mégsem akartam már tovább függőben tartani. A Diderot-Boldin évkönyvben találtam vagy harminc/, famegmunkáló gép készítőt (csak Párisban, vidéken és külföldön bizonyára még vannak) de nem tudom speciálisan mivel foglalkoznak s munkájuk mit ér, s igy nem áll módomban, hogy egyet vagy néhányat közülök ajánlani a szóban forgó ügyben. Irodánkban van néhány vonalzó, méter, decziméter, kettős decziméter, melyek Svájczban lettek vásárolva és különösen jól vannak elkészítve. Siegriot SchafThausen czégtől valók. Talán idefordulhatna de éppen nem bizonyos, liogy hajlandó lesz-e közölni egy konkurransnek a fölvilágositásokat gyártási eljárásáról. A mi a beosztógépeket illeti megnevezhetem a Société Genevutse pour la Gonstrukcion d instruments dephisique et de mécaniqua (Genfi fizikai és mechanikai gépet gyártó társaság) czéget, amely kitűnő gépeket készit, melyekből egy példány láboratoriumunkban megvan. Ha esetleg mégis még megtudok valamit, sietni fogok azt Önnel közölni de látom, hogy nehéz ilyesmit megkapni, mert minden gyáros általában nem igen töri magát, hogy gyártási eljárását elterjessze, különösen ha felsőséget biztosit magának versenytársai felett. Magukhoz a szerszámoknak készítőihez kellene fordulni közvetlenül, de erre vonatkozólag nem adhatok fölvilágosítást, legalább e perczben nem. Fogadja Uram kiváló tiszteletem nyilvánítását. Réné Benard, igazgató. Hordójelzők sorsa. Tekintetes Szerkesztőség! Rusznyák ur felhívását helyeslem, csak ne járjunk ugy, mint Selmeczy úréval. Az értekezleten bejelentem részvételemet. Addig is és ott