Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-12 / 32. szám

X. év. Zalaegerszeg, I9D9, augusztus Í2. 32, szám. ai6fliet«si ár : '3(7 évre 4 korona. 7él évra 2 korosa. Ne|j«d évra 1 kor. ufca 8 fillér. Hirdetís.k dija megegyezés szériát. Nyilttír tora 1 kor Szerkesztős^ és kiadóvatn: Kossnth-atc*a 43, Bíerkeszti Z. IE3Io3?-vá1j±i. Laj OS Tratársalg: : LBNGTELFERENCZ BORBÉL T O-TÖ R <3-"X" laptnlaidonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Csere-kereskedés. Ki kimegyek a határra. Hegyen-völgyön barangolok. Mennyi buza-kereszt van itt! Kazal, asztag emelkedik. — Emelkedik a szivem is, mint a kereszt, az ég felé . . . Áldott légy oh, igaz Isten, magyaroknak jó Istene. Légy áldott oh. igaz Isten! Áldást te adsz a világnak. Megáldod a munkás kezet. Vérből, porból verejtékből kenyeret gyúrsz, kalácsot sütsz, ugy teszed föl az asztalra, szegény magyar asztalára, munkás magyar asztalára... Áldott légy te nagy, jó Isten! Fővel, fával, fűszerszámos virággal van telehintve országunknak minden pora; hű csermelyt önt a bérez foka, virág nyit a völgy kebelén; mézédes bort izzad a hegy, 8 kábitó méz ömlik tövén . . . Légy áldott oh jó Istenünk! A balzsamos fű hintve van sóval, legjobb fűszerünkkel, s fényesebb az állat szőre, hogyha magyar füvet legel. Eusát, vaját, tejét, bőrét a magyarnak adta Isten, hogy ne sirjon éhenkezve . . . Légy áldott, ki áldást osztasz! S ki-ki nézek a vásárba Adnak-vesznek, cserét tesznek: kereskedik a magyar nép. Eladja a lisztjét, vaját, savát-borsát, hizott ökrét, vérét húsát idegennek. De magyar pénzt nem kap érte. Fogpiszkálót kap cserébe, hizott ökre húsa árán . . . Nincs Isttn, kit áldjak ezért. Rósz crere ez jó magyarom. Melyik gonosz isten mondta, hogy ez jámbor kereskedés? Ahá! nemcsak fogpiszkálót: kapezát is kapsz a lábadra, hogy a fejed ne fájuljon s pántlikát a kalapodra, hogy tarló ne szúrja lábad... Aki ilyen kereskedést tanitsz a jámbor magyarnak : Átkozott légy gonosz isten! Borbély György. A fényűzés harcza. „Honom höslelkü asszonyaihoz (V. L.) Milyen különös fordulása az időnek, hogy a nyári vezérczikk, a mely egy előkelő budapesti napilapban „Honunk hőslelkű asszonyai" czimmel látott napvilágot, még ma is vezető témája a társaságnak. Mindenesetre nagy kérdést érintett a czikk iró és mindenesetre fájó sebre tette a kezét. Mert az emberek sajogva vallják, hogy a czikknek minden szava aranyigazság. Pedig a kérdés nem is uj. A hatalmas Augusztus alatt Horáczius megdalolta a non ebur, neque aureumot, az aranyközéput dicséretét, a fényűzés társadalmi, erkölcsi rombolását, mely ennek a hatalmas és azóta hozzáfogható nem volt nagy imperiumnak sirját ásta. Tehát a fényűzés, mely európai meg amerikai nyavalya is, de melyért kicsiségéhez és szegénységéhez képest szörnyű áldozatokat hoz a mi szép hazánk. Magam is tengerparton irom e sorokat, tehát éppen ott, melyet az a czikk, melyre előbb hivatkoztam megbillent. Közvetetlen impressioim vannak tehát. E tengerparton a társaság nyolczvanöt százaléka magyar. Mágnás, ismert gazdag ember egy sincs köztünk. Ismert szegény ember annál több. És mit látok? Látom a délelőtti selyempongyolát kecses és kevésbé kecses idomokon, a szélesperemü száz koronás kalapot délután a korzón s a többi „asszonyt pukkasztó" csodáját a drága öltözködésnek és bizony mondom némelyik itt rangosan feszitő, rangosan billegő asszony férje kereseti viszonyait szinte az utvlsó koronáig ismerem. Nem vagyok gyanakvó természetű s a más ajtaja előtt sem szeretek sepergetni, de felteszem, Honnan? Micsoda sötét gondok előzik meg ezt a „fürdői flanczot?" Hány kis takarékba vándorolt az ifjúsági folyóirat, a váltó, mig a négy hónapos leszámitolásra el mehetett az asszony. Ez az élet tapintatlanságának egyike: az én rangos és gangos asszony speciesem előtt is felvetődik a „Honom gyengédlelkü asszonyaihoz" irt czikk. Ugyan jó idegei vannak a kicsikének. Mert még ő ágál legjobban. Bizony nagyon helyes volt már „bizonyos asszonyok" között szétütni. Nézze X-nét, nézze Y-nét, a hogy ez „rázza a rongyot" az már vérlázító. A magunk fajta egyszerű asszonynak jóformán csak a lesajnálás jut. Maguk az okai mindennek. Igenis maguk, mikor a csodálkozástól tágra nyilt szemeikbe tekint. Mert maguknak csak az ilyen „utczán rangos, otthon rongyos" kipiktorozott, flörtölő dámák imponálnak. Nézze, nézze, hogy töii magát ez után a Hömpölyginé után a sisere had. Ez igazán pukkasztó! Az utóbbi szavakat a mélyen átérzett keserűség érzésével vágta ki az én neki keseredett asszonyom, aki egyébként mélyen megdöbbentett. Szörnyű elfogultság és a fényűzés örök betege ez a nő. Tudok a férje küzdelmeiről és nehéz gondjairól a melylyel ázt a jó pár száz koronát felhajszolta, a miből most a feleség nyaral. Tudja maga a beczézett kedves is, hogy olyan száz koronás kalap vonul hollófürteire, a melynek még egyetlen virága sincsen kifizetve. És szivét mardossa, hogy egész sereg nő tul tesz rajta, mert ő ezekhez képest nem elég káprázatos. És e miatt szenved szegény! A középosztály, tehát — legalább a városi elem — már egészen inficziálva van. Hol kell a fényűzés ellen múlhatatlanul megindítandó harezot kezdeni? Felülről. Majdnem azt mondhatnám : legfelülről. Bartha Miklósné, a nagy p litikai irónak nagylelkű anyja a felső tízezrektől czitáljon s kezdje meg a divat purifikálását a Parc-Clubban. Mondja meg a főrangú körökben forgó nagy asszonynak, hogy „vissza az egyszerühöz" jeligével szívós harezot indítson a középosztály fényűzése ellen. Mi ugy szeretjük a főrangú világot utánozni. Az egyszerű ruhahordást kezdje meg tehát a felső tízezer. Ez talán divatot csinál lefelé is. Minden nemzet első lángelméi a takarékosság erényét prédikálják s a fényűzésnek üzennek hadat. Bülow hattyúdalában erről beszél, egy franczia miniszter felolvasó útra megy az egyszerűség dogmáját hirdetni. Pedig a német és franczia nemzet gazdag. Bizonyos, hogy mi elsenyvedünk, ha igy haladunk. A fényűzés megöli erkölcsünket, kikezdi becsületünket, alámossa családi boldogságunkat. Legnagyobb javaink vannak veszélyben. — Honom höslelkü asszonyai! — van-e még erőnk visszatérni az egyszerühöz a mibe édes anyánk felnevelt ? Ha nincs, akkor e nemzet pusztulása bizonyos. Mint a hogy Róma is megszűnt, mert fényűzésből bekövetkezett rombolásának a világhódító nemzet sem állhatott ellent. Emlékezzünk Világosra! — 1849 augusztus 13. — Szombathely, 1909 aug. 10. ... A gyönyörűséges magyar Szabadság-csillag leáldott . . . Világos mezején felravatalozták a magyar nemzetet, hogy a félisteneket mintegy 3 hónap beteltével Aradon gyalázza meg az őrjöngö osztrák hóbort. ... A félistenek missiója betelt, hogy a fátum ^A_d--LXXLlk: 11 - 140 ±ox*±xi.±>éx^-fc?? Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított fiáié-, ebédlő- és ssaiosigarsisturákfál kezdve a legegyszerűbbig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, ott©tKéstek és különféle S5EGSl^'e^«dIváíl«ík készítését és javítását a legizlésesebt legtartósabb kivitelben. kárpitos- és imíorMtárs Nagykanizsa, Csesgery-ü 3. (Nagykaaiisai takafékpéaitárépölet) 41-52 Nagy választék gjer- f^lrf^^a^g* |f< ml-és vaságyain. |j«yi m,w