Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-05 / 31. szám

X. év, Za8aegeps»eg, 19Q5. augusstus 5. 31. szám «lőfl?et«»i ár : fjry érre 4 korona, fél érre 2 koron*. Negyei étre 1 kor. Jigyw sz&m 8 fi'lér. Hirdetést k dij» megegyezés szemt. Nyiltí.'r tor» 1 kor Szerkesztősé* és ki»dóv»tiíf: Kossuth-utci* 43 Baerkeszti Z. IE£ox

,"T7"á"bli. Lajos JVEta-n Tfatáreal?: r ( LENG "S"S! L FfiBEKCZ l BOEBÉLT (3-T Ö EGT Uptul&jdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Testvériség. (ni.) Ha én nagy ur volnék, vágy kelne szivemben a szegényebb sorsért. Az akkori gondomat szívesen felcserélném a koldusnak a nyugodtságával. Ha én „ur" volnék, irigyelném a gulyás bojtárnak a jó étvágyát; derűs, jó kedvét. így . . . Eh, nem zúgolódom. Egyik igen tisztelt barátom azt mondotta, hogy én nem vagyok ur. Igaza van. Nem tudta, de most sem tudja azt, hogy mi is az a tisztviselő. Én már ezzel együtt negyedszer mondom, hogy a tisztviselő minden, de nem ur! Támogatott ebben a hitemben Csikváry Jákó, aki büszke lehet arra a munkára, amit a „Tisztviselői mozgalmak története (1867 —1908)" czimü könyv tanúsága szerint elvégzett. Már az első czikkemben megmondottam, hogy ehhez a 8 czikkhez az ő könyve adta meg az alkalmat. íme, meg is köszönöm. Értékes, szép köm vének elolvasása után világosabban látom azt a visszataszító korszakot, amelyik ennek ai árva nemzetnek vérző sebét elmérgesitette. A sebet Világosnál ütötték. A vérző sebet megfertőztették, hogy a méreg megbénítsa az agyat s a kart. ÁUitsa meg a szivet, hogy ne dobogjon s ne taszítsa a vért a test többi részébe. Hogy merevvé tegye az idegeket s mozdulatlanná ezt az irtóztatóan nagy testet. Tudják-e, mi volt a fertőztető anyag? Rá szabadították a nemzettestére azokat az élősdieket, akiknek Schmerling és Bach volt a főnökük, II. József pedig az édes apjuk . . . Ne haragudjék meg a t. olvasó közönség azért, hogy ez a 3 czikk nem nyújt tiszta képet a fentebb emiitett jó czélu könyvről, de érthető az, hogy miért is ragadta meg az én figyelmemet ez a perverz korszak, amiről Csikváry ur emlékezik meg. Hát kérem csak azért, mert még máig is közöttünk lődörögnek azok a beamterek, akik „zöldvergődésre ágaztak." Ez tréfának látszik. Pedig komoly való. T. i. az egyik Bach huszár a magyar közmondásokat gyakran idézte. Mindegy volt neki, ha fordított szórendben idézett is. Igy esett meg az a fatális história, hogy a czélhoz jutást a fenti módon iejezte ki. Egy azonban bizonyosnak látszik a gyakori idézésekből. A lelkében nyomokat hagytak a mi találó közmondásaink. Azt azonban nem merném mondani, hogy a mi lelkünknek a sajátságából is átplántálódott volna valamelyes abba a . . . lélekbe. Arra nem is merek gondolni, hogy a Szabadság szeretetünk fogékonyságra talált volna ott. Hát azt elhiszik-e, hogy az a szolgai sziv csak egyszer is megdobbant az Egyenlőség magasztos gondolatára? A Testvériség érzete más szempont alá esik. Mi magyarok tudjuk, hogy az az ember mind testvérünk, aki ennek a földnek a javaibői élődik. Ők<? Kérem, erre azt mondom, hogy azokban a szolgai lelkekben csak önzés volt. Mi esetről-esetre a szivünktől kérünk tanácsot. Nekik más lebegett a szemük előtt. A „Betehl." Tudják kérem mi volt ez nekik? Az, ami a papnak a breviárium. Az, ami az apáczáknak az olvasó. Az, ami a festőnek az ecset; a kovácsnak a kalapács; az ácsnak a fejsze; a parasztnak az eke. Az, ami a sertésnek a valyu; ami a békának a tó; nyúlnak a luczemás kert; ami a lónak az abrakos tarisznya. Kenyérkereső eszköz. Életelem. Az üdvözítő „befehl" volt nekik a kulcs a bezárt magyar zsebekhez. Életüknek minden pillanata annak a kitapogatására volt szánva, hogy kit, hol és mikor lehet kizsebelni. Ebben aztán remekeltek is. A házi gazdájukat megnyúzták épen ugy, mint a távolabbi vidéken lakókat. Nem látták meg a szegénységet sem. Elvitték a tehén alól a borjut; a tyúk alól a két napos csirkét, a gyermekágyas asszony alól a lepedőt. Bizton mondhatom tehát, hogy csúnya, "nző volt ez az élősdi csoport. Hiányzott belőle a Testvériség érzete. Az alantosabb beárulta a főnökét. A tőnök elharácsolta az alantos elől a konezot. Agyar kodtak egymásra, mint az ebek. Kiki magának dolgozott, mint az éhes ludak . . . De nem folytatom tovább, nehogy csömört kapjon a jó érzésű ember. Ma már másként van minden. Az ő helyükbe művelt, jó lelkű elem került. Jó olyannyira, hogy kartársának mindenben rendelkezésére áll a mai tisztviselő. Ha méltatlanság éri, védőnek áll melléje. Ha bánata van, megosztja azt vele. Ha mulat, ott az öröm közepett is a tisztviselő társa van mellette. Valódi, jó testvére neki. Ki áll érte a porondra, hogy neki is adják meg azt, amit megérdemel. .. Csikváry Jákó könyvén átvonul az a bizonyos piros lónál, amit mi bizton nevezhetünk jogos kivánságnák, t. i, az anyagi helyzet javulásáért való küzdelem. Ebben a harezban egymást váltja fel a kudarcz a sikerrel. A* lelkesedést is ott látjuk a csatasorban. Élesre fent kard ez, csak legyen aki magasan tartsa. Én bizom, hogy akad ilyen vezető egyéniség. Csak kövessék a hivást. Ha régebben lanyha volt az érdeklődés, most annál inkább lángoljon az magasra. A szövétnek ki van tűzve. Az ősz folyamán Kolozsvárt rendeznek ebben az érdemben egy nagygyűlést. Legyen ott mindenki, aki rokonszenvvel kiséri a tisztviselői karnak jogos mozgolódását. Azért kell ott lennie mindenkinek, nehogy kudarczezal végződjék ez az ütközőt. Bizony mondom: akkor ez a kudarcz a Szabadságnak, Egyenlőségnek és Testvériségnek a halála lenne. Pedig: „ Contra vim mortis, nulla medicamina in hortis." Sem a kertben, sem a földön, de még a mennyországban sem. Lengyel Ferencz. Könyvek. Mi a könyv? A könyv azon tanitó, amely nemcsak bot és vessző, hanem heves szavak, harag és pénzadó nélkül is minket oktat. Ha ezen tanítókhoz megyünk: ők nem alusznak; ha kérdést intézünk hozzájuk és tudakozódunk valami iránt: ők mit sem titkolnak el, iia meg nem értjük őket: nem morognak, ha mi tudatlanok vagyunk, ők minket ki nem nevetnek. Az a gondolat és meggyőződés, hogy a könyvek igazi barátok, soha se hagyja el azokat, akik olvasni szeretnek. Minden föltett kérdésre azonnal felelnek. Némelyek a mult idők eseményeiről beszélnek, mások a természet titkait fedezik föl; némelyek arra tanítanak, hogyan éljünk mások — hogyan haljunk. Ezek vidámságuk által elűzik tőlünk a gondokat és fölviditják lelkünket; azok bátorságot nyújtanak szivünknek s azon fontos szabályra tanítanak minket, hogyan mérsékeljük vágyainkat és miképpen őrizzük meg függetlenségünket. Szóval megnyitják előttünk a különféle utakat a tudományokhoz és művészetekhez; ugy hogy minden körülmények közt nyugodtan bizhatunk tanításukban. Ilyen tanítók és vezetők a jó könyvek. Olvasás, tanulmányozás, gondolkodás által ártatlanul szórakozhatik az ember és nyugodtan fogAdun "kr II - 140 f oxdL:o_-té:r-fc ? 1 Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított háló-, ebédlő- és szalongarnituráktól kezdve a legegyszerűbbig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, otto40—62 mánok és különféle szőryeg-diw* nok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. * ***m s ^- és l -irtára >ü i á|*SfÍ sy^anizsa, öseBgdry-u 3. ^^ (NsiTíkaiiimi UkaiékpéwtárépaUt) Nagy választék gyerinel- és vaságyakban.