Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-05 / 31. szám

2 MAGYAR PAIZS 1909. augusztus 5. lalkozhatik jó és rossz időben, jó sorsban és szerencsétlenségben. A könyvekben találjuk az eszmék legnagyobb választékát, a legnagyobb férfiak legjobb útmutatásában. A könyvek vezetői az ifjúságnak, mulattatói az öregségnek. Magányban segítenek és támogatnak minket, hogy önmagunknak ne legyünk terhére. Segítenek abban, hogy megfeledkezzünk az emberek és dolgok kellemetlenségeiről csillapítják gondjainkat és vágyainkat, keserű csalódásainkat pedig és hiu reményeinket elaltatják. Cicero az oly családházat, melyben könyvek nincsenek. — léleknélküli testnek nevezi. Azért azonban nem kell éppen bölcsésznek lenni, hogy az embsr szeresse az olvasást; nem is kell, hogy az olvasás mély elmélkedés legyen. A mindennapi élet számára legjobb az irodalom termékeinek költői s érzelmi oldala. Könyvtárában mindenki talál vigasztalást és örömet; felüditést és boldogságot, aki magával hozza az „aranykulcsota mellyel megnyithatja — könyvtárának hallgatag kapuit. A könyvtár egy bűbájos vidék, a gyönyörök palotája, a nyugalom kikötője a világ zavarai és viharai után. Gyönyörű kertet alkothatunk a könyvtárból, paradicsom kertet, bármily tiltott gyümölcs nélkül, mert minden nyitva áll elöltünk, főleg pedig a jó és.rossz megismerésének a fája, amely miatt az írás szerint, a paradicsom összes örömeitől meg lett fosztva — ősanyánk. Olvashatjuk itt a legfontosabb történeteket, a legmegindítóbb útleírásokat és kalandokat; a leg érdekesebb elbeszéléseket és legszebb költeményeket, érintkezhetünk a legnagyobb államférfiakkal, költőkkel és bölcsészekkel; meríthetünk a legkitűnőbb gondolkodók eszméiből és gyönyörködhetünk az emberi géniusz leghatalmasabb termékeiben. * * * A haladás műveltséget kíván. Az előtt a mesterembernek szüksége voit ép kézre és tapasztalatra; a mostaninak sokkal nagyobb mű veltségre van szüksége, hogy magát fon tarthassa. Az ipareszközökhöz csatlakozott uj nélkülözhetlen tényező: a könyv. Ugy van ez a földművessel, a gazdával is. Boldog az a földműves, aki a földműveléshez szükséges alapismereteit megkapta a gazdasági iskolában. De az is, akinek meg van az alapja, ezen tovább építeni kénytelen, megfigyelni és tovább tanulni. Erre való a jó barát: a jó könyv. Nincsen ember akinek nem lenne szüksége továbbképzésre, akinek nem használna a jó • könyv. Ez nemesiti, erősiti, fölviditja az embert; j távol tartja szellemét, hiu vágyaktól s igy a leg- ! nagyobb méregtől, a tétlen elégedetlenségtől. A könyv a népek, a nemzetek oftalmazója. Középkorban falakkal, erődökkel látták el a ! városokat az emberek, hogy az ellenség ne árt ; hassoa a lakósoknak. Minél erösebbek voltak a ; falak, annál biztosabbak voltak a polgárok! Ma már a legerősebb várak sem képesek ! elleatállani az ágyuknak. A régi Spartánok már jobb erődökről is tud : tak, azt mondván: a becsületes polgárok a legjobb erődök! Ma azt mundjuk : az erkölcsös és müveit nép ellentállaui képes minden ellenségnek. A jó könyvek, a? irodalom — megdönthetlen erődei a nemzetnek. A kis dán nemzetet, nagy nemzetek is szívesen és tisztelettel fogadják be soraikba. Ilyen hatalma van a jó sajtónak, a jó könyvnekl A mi korunk a könyvek kora! Becsülni kell a jó könyveket. Az élő ember kivételével alig van valami csodálatra méltó mint a könyv. A holtak üzenete az! — Mihozzánk üzeneté oly lényeknek, a melyeket soha nem is láttunk, a melyek talán ezermértföldnyi távolságban vannak mi tőlünk. S mégis azon a kis iv papiroson az apró jelekkel hozzánk szólnak mulattatnak, rémítenek, oktatnak is vigasztalnak minket; szivüket előttünk mint testvérek előtt nyitják meg. Minden korszaknak kell, hogy saját könyvei | legyenek és pedig ugy, hogy egy nemzedék } számára is irjon. * * * í Elődeinknél nem kevés nehézséggel járt a í a könyvek beszerzése; ma már abban van inkább j a nehézség, hogy a sok könyv közül, melyeket ; válasszuk ? Az olvasmánynál igan fontos dolog, hogy olyant válasszunk, a mi érdekel és ami elsősorban hivatásunknak megfelel. Érdekünkben van, hogy legyen könyvtárunk; de az ismét más dolog, hogy azt helyesen használjuk. Nem egyszer csodálkozással, sőt megütközéssel is láttam miiy kevés gondot fordítanak az emberek olvasmányuk választására. Megszámlálhatlana könyvek sokasága; de sajnos, időnk az olvasásra — nem sok van. S mégis igen sokan csak ugy vaktában olvasnak. Találnak valami könyvre barátjuk lakásán, vagy a vasúti állomáson vesznek valami szenzácziós regényt vagy röpiratot, rendesen irányadó a nagyhangú czim. Hiszen igaz, hogy könyvek helyes kiválasztása nem kö.inyű dolog. Magam is nem egyszer óhajtottam, hogy valaki vagy száz jó könyvnek jegyzékét állítsa össze. Ha ilyen jegyzékekkel rendelkeznénk megbízható utasítással: ez igen hasznos volna. Igaz, hallottam oly megjegyzést is, hogy kiki válassza meg a maga olvasmányát; ez azonban azt az oktatást juttatja eszembe, hogy senkise menjen be előbb a vizbe, míg úszni nem tud. * * * Míg csak egy megjegyzés. A világ legrégibb könyvei éppen koruk miatt igen figyelemre méltó s érdekes iratok, befolyásuk volt a nézetekre, vagy különféle korokban millió meg millió ember nek szabad idejét kellemessé a legtávolabbi országokban is. Ezen indokból is olvasásra méltók, még ba ugy látszanék is, hogy talán nem érdemelnek annyi méltánylást és tiszteletet. Ámbár, igaz, hogy ezen iratok közül sokat csak fordításban olvashatuk; de azért a fordítások is noha sokszor meg sem közelítik az eredetit, — mégis csodálatra méltók. Győződjék mig, kedves olvasóm! Cse'.kó József. A szülők gondja, (V. J.) Ahogy közeledünk szeptember felé, a szülőknek az a legnagyobb gondja: mit csinálja nak a fiaidból. A pályaválasztásról esik sok szó mostanában, mely érthető aggodalmat okoz, hiszen ugy van megalkotva szülök szive, hogy inkább a maguk szájától vonják me.; a falatot, de boldogok, ha gyermekeik arczán mosolyt látnak. Nálunk beteges köztudatba ment át, hogy a hivatalnoki pálya tekintélyt nyújt és ianen van, hogy szeptember elején örült tülekedés vau a középiskolák kapuin, nagy a mozgolódás az egyetemeken, mert a diplomaszerzés, az uri pálya jogának biztosításáért még a tehetségtelen, a módtalanok is előre törtetnek. Most már oly nagy túltengés, túltermelés van a hivatalnoki karban, hogy valóban lutrijának kell lenni, a ki elfoglalhatja a legkisebb pozicziót is. Csak két nagy állami intézményünket a postát és a vasutat említsük, szaklapok és statisztikai források után jelenthetjük, iiogy minden heh be van töltve, ugy hogy például a vasul e halt alkalmazottjainak árváit sem tudia elhelyezni, a postánál pedig a mint a magyarországi posta- és távírda tisztviselők egyesülelének hivatalos lapja a »Posta« írja, a tisztviselők létszáma igen erősen tul van terhelve. De igy van ez mindenütt. A mióta az állatorvosok fizetését rendezték, ezen a páíyán is borzasztó tul produkczió van, arról pedig régen beszél a közvélemény, hogy a városokban 3—4 ügyvéd, több orvos lakik egy-egy házban, a kiknek java része csak éppen teug leng. A minisztériumok nem győzik elutasítani a sok pályázót, jól lehet Wekerle Sándor miniszterelnök az á'lami hivatalok fejeihez intézett rendeletében szigorúan meghagyta, hogy ne vegyenek fel személy szaporítást, az ostrom, a kilincselések nem szűnnek meg, pedig protektor, terror és könyörgés mind hiába valók. Értjük tehát a szülök aggodalmát, mikor nem tudják, mit csiuáljanak fiaikból, mert ha tanárnak tanittatjók, évekig várnia kell állásra.. Csak nemrégiben is egy állás nélküli, tehetséges tanár borzalmas esetéről emlékezett meg a sajtó, a ki évekig asztalosinas öcscse műhelyében aludta át az éjszakákat, s nappal koldulni volt kénytelen. Most már akár jogászok, akár tanárok, vagy hivatalnokok lesznek a nagyreményű ifjakból, mindenütt ott fenyeget a rém: nem tudok álláshoz jutni. Egyedüli biztos pálya és biztos kenyeret nyújtó kereset: az iparos pálya. Mihelyt fel tudunk emelkedni arra a nézőpontra, hogy az iparos pálya tisztességes, mihelyt megtudjuk érteni, hogy nem diffanáló, ha a gyermekünk oda áll a mocskos parázs elé, kalapálni a vasat, keverni a csirizes tálat, boldogok leszünk fiaink látásán, [ mert érvényesülni, karesni fognak. A technikai pálya szinte kinálj a a sikert, melynek kincses bányáját ki kell aknázni. Gyár üzemek keresik az ügyes, képzett iparosokat s a mig a villamosság térfoglalásával napról-napra ujabb talalmányokkal lépnek fel az ipar terén, addig az iparosok keresete, munkabére naprólnabra emelkedik. A mig a hivatalnokok egész tömege évekig fizetéstelen állásban van, avagy kevés tiszteletdíjjal akalmaztatna, eladósodnak és egész életükön keresztül a szenvedések keresztjét viselik. Az iparosokat tudásuk, szorgalmuk után fizetik és soknak fiatal gyerek korában több fizetésük van, mint akármelyik megőszült hivatali nagyságnak. A szülei gondon, ezen az aktualis kérdésen könnyű segíteni, mihelyt társadalmi előítéletektől szabadulunk, megtudjuk becsülni azt a kalapácsot, vagy varrótűt, a milynek mestere gondtalan kenyeret keres. Amiről megfeledkeztünk. — Muraköz s a magyarság ügye. — Én nem tudom eléggé hangsúlyozni, elég jól kifejezni, hogy mit kívánok Muraköz magyarosítása körül megyénk társadalmától. A lehető legszoiosabb erkölcsi, anyagi, politikai kapcsokkal kell azt magunkhoz fűzni. Érdeklődjünk iránta, ismerjük meg s örömeiben osztozzunk, bajában gyámolitsuk. Egy olyan muraközi bajról kívánok ezúttal megemlékezni, melyen segíteni a magyarság kötelessége. Alsómurakűz lakosainak jó része allandó évi munkás az osztrák vasutépitkezésekuél. Ez első felületes tekintetre nem is látszik bajna:. Külföldről hoznak haza pénzt. Hoznak ám! Hát az a jó egészség, erkölcs meg a magyarság hova tűntek ? Aki a budapest—prágerhofi vonaton szombat este vagy hétfőn reggel utazott, az láthatta, hogy micsoda öriási munkaerőt emésztenek föl ezek a külföldi munkálatok. Tudok olyan falut, hol csak az öregek, gyermekek meg a nyomorékok maradtak otthon. Minden ép kéz-láb ember elment vasúti munkásnak. Hát nálunk idehaza ugyanerre a munkaerőre nem lenne szükség? Nálunk oly fölös számban vannak a munkások, hogy még külföldre is adhatunk. Pang, az ipar a nagy munkáshiányban kárt szenved, a földmivelés a munkások kevés száma miatt. Nem elég, hogy a munkásokat a kivándorlás ugy megtizedelte, most meg a még meglevőt külföldre eresszük ? Ez élhetetlensé g. Az alföldiek meghonosították azt a szokást, hogy a felvidéki tótokat lehozzák aratómunkásnak. Ezzel is magyarosítanak nyelvben és érzésben. És mi zalaiak kénytelenek vagyunk engedni, hogy a muraközi nép Kariathiába meg Krajuába menjen a legerősebb pánszláv vidékekre dolgozni? Itt a szlovének beléjük nevelik a szláv öntudatot, elrontják mindama hatást mit itthon tanítóik, papjaik beléjük nevelnek. Mert nem magyar és nem vallásos érzelműek ám azok már, huzamosabb időn át künn dolgoznak! Aki pedig a néppel foglalkozik, az nagyon jól tudja, hogy mily nehéz az olyan népre jó irányban hatással lenni, amelyiknél hiányzik a vallásosság, meg a hazafias érzés. Ez a körülmény nagyon káros hatással van még a házaséletre is. A fiatal férj heteken távol van, mig ielesége itthon vezeti ugy ahogy a gazdaságot. Ha az asszony olyan ártatlan is mint egy angyal, a férj mégis féltékeny. Igen sok káros hatását tudnám még ennek a külf jldrejárásnak de előnye csak egy van, mint már emiitettem, hogy pénzt hoznak haza. Már t. i., aki el nem mulatja érezve az asszonya, vagy szülői távollétét. Igaz, van sok uj ház, melyek mind a vasúti keresményen emelkedtek, de ezek látásakor mindig érzem azt a lehangoltságot, melyet érezhet egy atya vagy testvér hozzátartozójának elzüllése láttára. Tudja Isten, ezek a házak olyan idegenek nek nekem, mert érzem, hogy az idegen pénzzel idegen érzést, idegen erkölcsöket is hoztak be, | ami pedig nekünk magyaroknak kár. Az egészséges magyarérzés kifejlődésére mily kedvező hatással lenne az, ha elmondhatnók,