Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-29 / 30. szám
X. év. lalaeperszeg, 1909. julius 29. 30. szám. _ _— , , _ ( L3NGTEL FBBENCZ Szerkeszti Jtd-OX* V atiJZL ljajOS M-ankatársak= | BOEBÉLT &TÖBGY laptulajdonos. Hfy éTre 4 korona. fél évr« 2 borosa. Negyed érre 1 kcr. Sgyes szám 8 fillér. Hi-detíg'.k dija megegyezés szériát. Nyiltífr sora 1 tor Szerkesztőst és kiadóvatiíf: Kossuth-utcaa 43 Elöflset'si ir : Egyenlőség. (ii.) — Tisztviselői ügy. — Az Egyesült Államoknak a jelszava: „E pluribus Unum." Lehet, hogy ez csak az államalakulásra illik, ín mégis vonatkoztatom ezt a tisztviselői karra. Ahogy ott ezalatt a jelszó íii%tt lett a „Többekből Egy" egészséges államf. ma, ugy itt a sovén magyar tisztviselőkbe lehet a magyarság védőbástyája. A feltétel meg van ehhez. A tisztviselői szakban egységes a nyelv. Brassóban olyan mint Szentgotthárdon. Hasonló a munkakör. Ugyanazt a dolgot végzik Bártfán, a mit Csáktornyán. Egyenlő magas a képzetté' Fejlődött a kartársi szeretet. . . Azok a vászalakok lassankint kipusztultak, a kike. császári önkény ültetett az elnyomott n yar nemzet nyakára. Átengedték a he t a mi véreinknek. Ámbár nehezen me- ez a dolog. Mert az államhatalom ai a oédelgette őket, hogy inkább a magyarol it bocsátotta el, mintsem azokat a pióczákat. Ez a rideg tény Csikváry Jákó könyvének a 32-ik oldalán van megirva. A rut mellőz snek az is egyik foka volt, hogy Bachnak a „huszárjai" több fizetést kaptak, mint a mi fajunkból való tisztviselők. Azok a rut lelkű szolgák minden képzettség nélkül haladtak a „ranglétrán". A talpnyalásért pénzt kaptak. A magyarok nyomorgatásáért érdemjelekkel tüntették ki őket. A pöffeszkedésért elismerésben részesültek. Az igarakó hatalom igy olyan erőssé tette ezt a rendszert, hogy még máig is benn van az a hivatalok szellemében. Ott terpeszkedik, mint anaftalinszag a szőrmeáruk felett. A szellemmel kapcsolatban megemlitem azt a Tisza Kálman-feie hires mondást: „nekem olyan tisztviselő, a kinek j-^gai vannak, nem kell!" Ez a röpke ige 1882ben kelt szárnyra. Huszonhét évvel ezelőtt. Ez a hosszú idő azonban nem hervasztotta el a „szabadelvű" virágot. Élénk az máig is. Erre minden tisztviselőtársam tanú lehet. Van-e joga, lehet-e önálló meggyőződése a mai tisztviselőnek ? Nehéz dolog erre illő feleletet adni. A keserűség érzete elfojtja azt, mint a torokgyik a gyermeket. Nem kísérlem meg a bizonyítást sem, csak utalok a legutóbbi darabont korszak eseményeire. Ez megadta a feleletet, s lehervasztotta a reménység virágait. A virág eszembe juttatja, hogy czikkemnek a czime is virág. A felvilágosult, jó érzésű emberek szivében van a gyökere. A tisztviselői karban ez a szép szivvirág gyönyörűen diszlik. Vezető tisztviselőink nem az egyéni érdemeikért érzik nagynak magukat, hanem az alsóbb rangúak munkáját tekintik előhaladásuk lépcsőjének. Alsóbb rangú tisztviselőink sem maradnak hátra ebben a virág-kultuszban. Ha vezetőjüket kitüntetés éri: becsületes, jó munkájuknak a gyümölcsét látják ebben az előhaladásban. Egyenlően osztják el a reájuk sugárzó fényt. Egyenlően érzik a Szabadság hiányát, így a kölcsönös megbecsülés révén meg van köztük a lelki virág: az ideális Egyenlőség. Lengyel Ferencz. Mógegyszer az iskoláról. A csácsi utczai iskoláról irt néhány sorom alapos félreértésre adott okot s bár a szerkesztő a helyes magyarázatot megadta, magam részéről is szükségesnek látom néhány megjegyzést tenni. Első sorban kijelentem, hogy távolról sem volt szándékom senkire s igy tanfelügyelő úrra sem puskázni, sem pedig hivatalos ténykedését birálni. Sőt a legnagyobb elismeréssel vagyok ugy tanügyi mint közművelődési és társadalmi működése iránt. Reá vonatkozó néhány soromban csak annyit akartam mondani, hogy ha én vagyok a tanfelügyelő, ugy állásomat kötöm ahhoz, hogy a csácsi utczaihoz hasonló iskolák tankerületemben ne legyenek. Meg vagyok győződve, ha tanfelügyelő ur kellőleg fellép, épen szavának súlya alatt, ez az állapot rég megszűnt volna. A mi pedig a kanizsai iskolát illeti, azért emiitettem fel, mert az azok közül való érdemeinek elismerését nemcsak a helyi de a kanizsai lapokban is olvastam, mig czáfolatukat seholsem, Ezek után azt hiszem, ő nagysága is belátja, hogy kár haragudni s mindenki, kinek szivéhez van nőve a jövő nemzedék sorsa, csak elismeréssel tartozhatik, ha a tarthatatlan állapotra akár névvel, akár név nélkül reá mutatunk. Mert hogy ez az állapot tarthatatlan, sőt évek óta az, azt tanfelügyelő ur is elismeri. Itt a szakértői vélemény nem segit. Csak egyetlen szakértő lehet iskolai dologban s ez a pedagógus. Ha csak egyetlen tanitó ember akad, aki a csácsi utczai romot iskola czéljára alkalmasnak találja, ám használják egész 'ggel, de ezt én kizártnak tartom. Mindenesetre lénk részvéttel vagyok az illető szakértő tudománya iránt. Bárki legyen a fenntartó, kötelesége sürgősen intézkedni. Ha, amint most tudom, a városhoz tartozik, akkor a város tartozik épületről gondoskodni, ugy gonskodjék a város, de mielőbb, ne várja a huszárlovak kivonulását, mert ami azoknak nem jó, talán iskolának sem lesz jó. Magam is egy-két száz korona pótadót fizetek, de ha nem kaszárnya, hanem iskola czéljára néhány perczenttel emelik, semmi szavam ellene, pedig sem most, sem a jövőben nem leszek érdekelve. Annál is inkább sürgős a segítség, mert hisz a leányiskola nem azért épült, hogy az elemi iskolának helyet adjen, hanem mert czéljainak nem felelt meg, szenvedvén a többek közt Egerszeg összes iskoláinak közös betegségében, f i. nincs udvara, levegője. Ezeket az osztályokat is el kell helyezni alkalmasabb helyre, persze nem a régi kaszárnyába. Most azonban csak a csácsi utczainak megszüntetésére hivom fel a figyelmet ismételten kérve az illetékes tényezőket, szívleljék meg soraimat, különben s ezt itt leszegzem, a tanfelügyelő ur ép oly erélyesen fog intézkedni a két tanterem lezárásáról, mint a másik két teremnél intézkedett. Bár ez intézkedés már holnap megtörténnék. e. Mi van Csáktornyán ? Zalaegerszeg, 1909. julius 29. Régóta ismerjük Csáktornyát! Ismerték mások is. Elég forgalmas, törekvő városka s ott a Muraközben a nemzeti szellem ápolása érdekében a város előkelősége ugy a múltban, mint a jelenben : minden lehetőt megtett. Csáktornya ipara és kereskedelme, pezsgő és eczetgyártása mindmegannyi nevezetességek, melyről érdemes szólani, — habár most nem czélunk Csáktornya nevezetességeit ily szempontból tárgyalni. Dicsérettel emlékezünk meg különösen Zrínyi Károly áll. tanitóképzőintézeti igazgató úrról, kinek lelkes tevékenységét ismeri Csáktornya és az egész vármegye. Sokat, nagyon sokat tett Csáktornya elmagvarositása érdekében s mint tanitóképző-intézeti igazgató és a Muraköz czimü lap szellemi irányitója, mindenben arra törekszik, hogy szolgálja vele a magyar nemzeti szellemű nevelést és haladást. Mi van még Csáktornyán? Állami polg. fiu- és leányiskola Pataky Kálmán vezetésével, Zrinyiemlékmü s a történeti nevezetességű Zrinyivárkastély, mely jelenleg Festetich gróf tulajdona. Nemzeti történelmünkből ismerjük a Zrínyieket ! Hogy kik voltak : csak méltrtni is felesleges. Csupán csak azért teszünk említést ezekről, hogy alábbiakban megmondhassuk': mi van még Csáktornyán ? * * Csáktornya, 1909. jul. 22. A Zrinyi-várkastély szomszédságában levő »Zrinyiszálloda« tulajdonosa, Hajas ur, a szálló egy Arl nnl rü - ÜAO fordn/téJTt?? Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeü (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított háló-, ebédlő- és sza^ngarnituráktól kezdve a gegegyszes-ubSiig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, otto39_B2 mánok és különféle szőnyeg-divánok készítését és javitá" a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. 3*3£ Goldberger Károly ós Társa SíO
