Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-22 / 29. szám

2 MAGYAR PAIZS 1909. julius 29. polgári leányiskola uj épületére nyolczvanezer koronát áldozott; az állami főgimnáziumhoz évi tizezer koronával, az állami eiemi iskolák fentartásához évi tizezer koronával járul s már erejét meghaladó tanügyi kiadásaival majdnem anyagi megrázkódtatások örvényébe kerül: az országos nyilvánosságnak ugy van kiszolgáltatva, mint egy utolsó ázsiai vad falu, melyben — Tanár ur saját szavai szerint — »ezer meg ezer gyermeket évenkint dobálnak jobbra-balra, egyik istállóból a másik pajtába, piszkos, dohos levegőbe, kidüit, bedűlt oldalú Kutyakaparószerü csárdába, betörök, rablók, koldusok tanyájára.® Hát bizony igen tisztelt Tanár ur, aki mindezeket Kolozsváron, Pancsován vagy Nagybányán olvassa, annak igen szegény fogalma lesz Zalaegerszeg város hatóságának és közönségének kulturális áldozatairól és alkot isairól. , Vagy talán Tanár urnák, ki mint tanügyi férfiú tiz év óta szerkeszt itt egy lapot, nem volna tudomása azon nagy küzdelmekről és odaadó törekvésekről, melyek árán Zalaegerszeg rendezett tanácsú város népoktatási intézményei, a rettenetes anyagi viszonyok közt is mai színvonalukig fejlődtek?! Nem emlékszik arra sem Tanár ur, hogy a város közel száz százalék pótlékkal a nyakában az oktatás és egészségügy minden követelményeinek megfelelő polgári leányiskolát részben azért is építette, hogy a szétszórt tantermekben elhelyezett öt elemi osztályt a polgári leányiskola volt helyiségében összpontosítsa? Ugy hogy az állami elemi iskolák husz tanterméből ma már csak egy van Olakülvárosban és kettő a csácsiutczában. Itt is előbb négy tanterem volt, de kettő bc lett szüntetve, a megmaradt két tanterem pedig, miután megfelelőbb tanterem semmiféle kincsért sem volt a zalaegerszegi nehéz lakás viszonyok közt található, hatóságilag elrendelt szakértői szemle rlapián türetett meg addig, mig a város építkezési államsegélyügye, másrészt a kaszárnya ügye, ekkép tehát a külső növendékek egységes elhelyezésének ezzel kapcsolatos ü^ye is végleges megoldást nyer. Ez a végleges megoldás tudomásom szerint már a legközelebbi időben megtörténik, de ha meg nem történnék is és a város az építkezés vagy megfelelő elhelyezés tervezetet már kora tavasszal be nem mulatná, a még meglevő csácsiutczai két tanterem megszüntetése iránt ép oly erélyesen fogok intézkedni, mint ahogy ezt a már megszüntetett csácsi utczai két tanteremmel szemben eszközöltem. Megnyugtathatom tehát a névtelen vezérczikkirót. hogy a csácsi-utczai hajókat nem ő fedezte fel, hanem a vármegyei közigazgatási bizottság, a királyi tanfelügyelőség, a városi hatóság, az állami elemi iskolai gondnokság, a megyei tiszti főorvos és az állami elemi iskolai tantestület egyaránt foglalkozott a helyzet orvoslásával. A vonatkozó okmányokat készséggel adom bárkinek betekintésre. Ezek, — hogy csak a jelentősebbeket emiitsem — a közigazgatási bizottság 1905 évi 2159, 1906. évi 25, a királyi tauíelüj' előség 1905. évi 1998, 1906. évi 1973 és 2060,'a polgármesternek 1903. évi 2256, 1904. évi 3857, 1906. évi 3139. számú intézkedései, az állami elemi iskolai gondnokságnak 1906. évi XI—4. számú 1907. évi III—3. és VIII—14. számú jegyzőkönyvei, a városi képviselő testület 1908. évi május 29 ki 4162 1907. számú jegyzökönyve az 1906. évi augusztus 30 k átalakítási, műszaki jegyzőkönyv, a tantestület jegyzökönyvei és az iskolák értesítői. Mindezekután a vezérczikkirónak minden előzetes tájékozást nélkülöző, lelkiismeretlen és névtelen támadását a leghatározottabban visszautasítom. Miután pedig a » Magyar Paizs« már nem először említi rólam, hogy a nagykanizsai állami iskola államsegélye körüli fáradozásom nem hagy nekem időt Zalaegerszeggel foglalkozni, meg fogja engedni Tanár ur, ha ennek a nagykanizsai építkezési segélynek titokzatos voltát egyszer s mindenkorra megvilágítom. Nagykanizsa város iskoiafentartásijárulmáuyainak néhány évre való visszaengedését kérte Miniszter úrtól, ki ezt mint lehetséges kérelmet teljesítette is; Zalaegerszeg város hatósága azonban az összes elemi iskolai fentartási járulm?nyainak elengedését kérelmezte, amit Miniszter ur, egy országos költségvetésbe beállított tételről lévén szó, a kívánt mérvbsn alig fog teljesít hetni. Sőt, hogy lássa Tanár ur mennyire szivemen fekszik a zalaegerszegi építkezési segélyügye is, kijelentem, hogy a segélykérésnek imént jelzett módját Dr. Korbai Károly polgármester urnák ismételten méltattam s ö meg is Ígérte, hbgy a követendő eljárás érdemében engem felkeresni fog. íme, igen tisztelt Tanár ur, mennyi félreértésnek és hamis látszatnak szegné szárnyát, ha szem előtt tartaná, hogy a s Magyar Paizs« paizsának éppen azért mert magyar, mindig és mindenben az igazság szeretetétől kell fényeskednie! Zalaegerszeg, 1909 julius 18. Hazafiúi üdvözlettel Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő. Nagy tévedés és rettenetes félreértés ez. Nem tudom én ezt megérteni. Főképen, amit a magán levélben irt Nagyságod, nem értem, hogy t. i. skandallumnak volna kiszolgáltatva avval az iskolai czikkel. — Igaz, hogy tiz esztendeje írom már ezt a Magyar Paizst, de az is igaz, hogy e tiz esztendő alatt irt iskolai czikkeknek kilenczvenkilencz százalékában magasztaltam Nagyságodat jó munkásságával együtt. Miért csinálnék épen most skandallumot? Nem értem. Egy ujságczikkiró benézett a csácsi-utczaí iskolába, látta, hogy botrányos, s megírta, hogy botrányos. Én pedig hozzátoldottam egy kis megjegyzést, de szelíd megjegyzést ám, azt, t. i. hogy ezelőtt én már tizesztendővel is megírtam róla, hogy botrányos, hogy »omlik az iskola,« aminthogy omlott is már akkor. Csak aj régies állapotra mutattunk rá mindaketten. — Ez a tárgy. Az ujságczikk rámutat az állapotra. Evvel nem bántja a tanfelügyelőt, legkevésbé a tanfelügyelőben a személyt vagy az egyéniséget. A tévedés itt lehet Nagyságos Uram! Az újságírónak szorosan véve nem kötelessége tudni, hogy ez meg az az iskola állami, megyei, községi, felekezeti, vagy magán iskola é ? ö csak azt tudja, hogy oda ártatlan gyermekek járnak be. S ha rosz az épület, megkritizálja. A kinek pedig kötelessége megcsinálui, annak kötelessége megcsinálni s nem másnak. Az újságíró nem irt okmányok alapján dolgozik. Végzik ezt a hivatalok. Az újságíró nem nézheti s nincs is rá szüksége, hogy melyik órában milyen határozatot hoznak s hány szá/. meg ezer szám alatt iktatják be az iskolaépítésről szóló tanácskozásokat: az újságíró ha látja, hogy rosz az iskola, megírja, hogy rosz az iskola s punktum. Mit t íródik az újságíró avval, hány esztendeig tanácskoztak s hány számot iktattak a csendórkaszárnya építéséről ? Csak azt tudja, mert látja, hogy néhány szál csendőrnek a számára, melyben néhány hétig Porteleky László is gimüásztikált, építettek egy emeletes díszes házat, s ezt megírja j s csak azt tudja, mert látja, hogy a törvényházzal kapcsolatban is építettek az elitélt raboknak a számokra egy szép palotát, s ezt is megírja. S csak azt tudja, mert látja, hogy az ártatlan iskolás gyermekeknek az épületjök nem jó; s ezt is megírja. De van az újságírónak logikája is. Látja, micsoda kontraszt ez! s összefoglalja imigyen: íme, a tolvajoknak palota,az ártatlan gyermekeknek tömlöcz. De ez nem azt teszi, hogy egyik vagy másik építőt, vagy építtetőt vádolná, világért sem. Egyiknek van pénze rá, a máiknak nincs. Csak a sorsot vádolja. Az újságíró tudja azt, hogy a tanfelügyelő nem építhet iskolákat a saját költségén. Ám azt is tudja a közönséggel együtt, hogy a tanfelügyelő szemmel tartja az iskolákat, jelentést, javaslatot, tanácsot s buzdítást ad azokra nézve: s ha az illető tulajdonosok nem teljesitik a kötelességet, az újságírás nem a tanfelügyelöt hibáztatja, legfeljebb sarkalja, hogy erösebb jelentéseket, keményebb javaslatokat tegyen, a miat jelenleg ez az ujságczikk is effélére ciélzott egyik mondatában. Ez az egy mondat egy kissé érdesebb, de igyekszem czilikirónak a védelmére kelni. Méltóztassék Nagyságos tanfelügyelő ur átlátni azt, hogy ha mindig a mindennapi megszokott hangon beszélünk és irunk, nincsen annak több értéke, mint annak a patkónak, amelyet föl sem vernek a ló lábára. Az újságírónak, már tudniillik némelyiknek, az a gyönyörűséges fizettsége van, hogy elveszti a népszerűséget, elveszti a barátságot s táboronként szerzi magának az ellenséget, csak azért, hogy egy még nagyobb közönségnek a javára czélt érjen, mely közönség aztán kikacagja. Én mindezekben azonban, fájó érzéssel ugyan, megnyugszom, ha Zalaegerszegen rendes iskolája lesz a gyermekeknek. Ezeken kivül pedig igen szeretném, ha személyiség és egyéniség nem vegyülne bele a dologba, mert az ilyenek iránt s Nagyságod iráut is kiváló tisztelettel vagyok. Borbély Gy'irgy. A sovinizmusról. Nem szoktam Írásaimban idegen szót használni, de most kénytelen vagyok vele. Kívánom a sovinizmus bár a legnagyobb mértékben el lenne terjedve hazánkban. Mert tessék meghinni, erre igen nagy szükség lenne. Az úgynevezett higgadt emberek elitélik ezt s a hol csak lehet gáncsolják, pedig azt megbecsülni, értékelui csak mi tudjuk igazán, kik a nemzetiségi vidéken dolgozunk a magyarságért. A színmagyar vidékek lakóinak a legszélsőségesebb sovén magyaroknak kellene lenni, kiknek minden szavából és tettéből izzó magyar fajszeretet sugározzék és a kik cselekedjenek is a magyarságért, mert ha ezeknél látják a nemzetiségi vidéken buzgólkodók a tettrekész cselekvő hazafiságot, van a honnan erőt, biztatást, buzgalmat és lelkesedést nyerjenek, van a kihez fordulhatnak erkölcsi és anyagi támogatásért és végül van, a ki azt meg is adja. Itt a hatása a sovinizmusnak! Mi magyarok úgyis olyan kevesen vagyunk, hogy mint Széchenyi mondta, még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani. Mi lesz belölünk, ha nem tartunk össze ? sha nsm támogatjuk egymást a magyar faj erősítését czélzó munkásságban? Erre pedig csak a sovinizmus visz rá bennünket! Eltekintve ezen fennvázolt üdvös hatásától, van a sovinizmusnak befelé is nagyon szép feladata, folyton sarkalja, buzdítja az embert, hogy pártolja azt a mi magyar és vesse meg azt, a mi idegen. Ebben gyönyörű, magasztos, nagyhorderejű feladata van. Ha a közönség soviniszta \ és nap-nap után követeli az üzletekben a magyar gyártmányt, eldobva magától az idegent, a kereskedő bizonyára fogja keresni a módját, hogy vevőinek kívánságát teljesítse. Itt Zalamegyében történt velem, hogy egyik divatáru üzletben magyar gyártmányú nyakkendőt kértem. A ga<:da szemem közé nevet: »Nálam olyan nincs, ön az első, ki tőlem ilyet ker.« Én ennél a keres\ kedöoél, ki a magyar gyártmányokat ilyen hau1 gou teszi guny tárgyává, nem költöm el a pén• zemet, elmentem máshova. Bizonyos vagyok benne, ha naponta csak három ember kérne tőle magyar gyártmányú nyakkendőt, vagy felkereste volua a Tulipánszóvetség révén a magyar nyakkendögyárat, vagy házilag csináltatná, mint azt megyénk több kereskedőjénél láttam: másként lenue a dolog. A sovinizmussal a magyar ipart fejlesszü iv és általa a magyar gazdasági él.t lendül fel! Vegyünk e tekintetben példát a szerbektől, kik meggyilkolnák azt az embert, ki Kiisztus szerb származását tagadná. Vagy ott vannak a bosnyákok. Ezek az emoerek télen-nyáron ugyanazon meleg, durva darócruhában járnak, megtűrik magukon azt a legGagyobb melegben is, mert az a nadrág a hazájukban készüit. Mi magyarok nem tudnánk a párisi divat szerint nevelt igényeinket csak három évre szűkebb korlátok közé szorítani ? Hogy ezen idő alatt a közönség mellőzve a cseh és augol posztót az iparnak és kereskedelemnek lenne ideje ezen külföldi versenytársak hiányában kissé fellendülni? De igen. Ide is csak egy kis sovinizmus kellene! Minden magyar ember büszkeséggel szemléli a régi magyarokról festett képeket s egyöntetű örömmel hirdeti, hogy nincs szebb öltözet, mint a magyar nemzeti öltözet. Hanem mi mindazonáltal a legostobább franczia meg augol divat szerint öltözünk, holott egy kis igyekezettel a sokkal olcsóbb, szebb és az egészségre ártalmatlanabb magyar ruházatot is meghonosithatnók. Hja, ide egy kis sovinizmus kellene! A sovinizmus erkölcsiekben, anyagiakban csak előnyére válbatik a magyarságnak. Tudnék róla még igen sokat irni, de akkor nem lenne helyem megírni azt az eseményt, amely fölött elmélkedve ezek a gondolataim támadtak. Mert igen, én egy derék, talpig becsületes magyar embernek épen a sovinizmusból kifolyó hazafias tettét akarom megírni, odaállítani ténykedését a nagyközönség elé, követendő például. | Még a vizsgák előtt történt, hogy egy nagyon ? derék hazafias magyar ur Keszthelyről irt nekem.