Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-17 / 24. szám

1909. junius 17. MAGYAR PAIZS 3 fiságnak is megvan a maga művészete, tudni kell hozzá, hogyan és miképpen kell és hogy mit kell a hazáD szeretni ? Ha erre meg akarjuk kapni a feleletet, akkor elöször is tisztában kell lennünk azzal a kérdéssel, hogy mi a haza tulajdonképpen? Ezt tudni kell! Ezt érezni kell! Fogják rá mondani sokan — pedig ez a kérdés nem egészen világos mindenki e ött. Mert ahány osztály, ahány társadalmi réteg — az mind mást ért a haza fogalma alatt, mind mást és mást szeret rajta. A régi rendi alkotmány védői, a kiváltságos nemesi osztály, első sorban földjében, jobbágyaiban és az ő kiváltságaiban látta a haza fogalmát. A politikus az alkotmányban, a földbirtokos a föld jövedelmében, az üzér a jó viszonyokban, a hivatalnok az államhatalomban, a szegény nép pedig a finánczban, a szolgabiróban látja a haza fogalmát megjelenni. Hogy melyiknek mennyi oka van hát e hazát szeretni, azt ki-ki maga itéli meg, pedig mindez csak egy-egy mozaik darabja a hazáuak. A föld maga még nem »haza.« A föld lehet jol jövedelmező birtok idegenben is, sőt lehet a mi földünknek, a mi országunknak egy-egy darabja jó üzlettárgy valamely idegen állam polgárának a kezében. Lehet az ellenségé is, hála a czivilizáczió által megtermékenyített szabadelvüség szüleményének, annak a »modern« törvénynek, amely megengedi, hogy az országnak egy-egy darabját bárki is szabadon árulhassa és idegennek is, jóbarátnak, ellenségnék egyaránt el is adhassa. Államhatalom, törvények változhatnak és változnak is a viszonyok és a nemzet tagjainak többsége véleménye szerint. A nemzet maga lehet egy faj, vagy több fajnak összeállása és együttes élete; az ország önmagában lehet tartomány, geográfiái fogalom. Az ország a nemzettel együtt, vagyis a föld a rajta élő néppel együtt képezhetik csak a haza fogalmát. Ennek a hazának a védőbástyái azok az intézmények, azok a törvények, amelyeket az e földön élő nép sajátos gondolkozásából, eredeti felfogásából eredőleg ezen föld éghajlati, földrajzi viszonyainak megfelelöleg alkotott, amelyek ennek a földnek és ennek a népnek erősítésére, megvédésére szolgálnak. Ha tehát a hazaszeretetről beszélünk, akkor első sorban ezt a földet kell szeretnünk erdőivel, rónáival, felhőivel, hangulatával együtt; szeretnünk kell ezt a földet minden sajátságáért nemcsak a jövedelmeért, és szeretnünk kell a rajta élő népet az ő egyéni felfogásával, erkölcseivel és minden -szokásával nemcsak a szavazatáért és munkásságáért, nemcsak a hasznossá gáért — hanem önmagáért — mert minden e»y-egy berek, egy-egy patak, minden bérez, vagy róna és minden egy egy paraszt, amely e bérczeken és e rónákon él, egy-egy darabja a hazának. Az, aki ennek a földnek egy-egy darabját megvédi, javítja, vagy olyau törvény hozására működik közre, amely ezt a földet és ezt a népet a magyar nemzet számára konzerválja és erősiti, csak az mondhatja el magáról, hogy jó hazafi, hogy szereti a hazát. Aki ennek a földnek és ennek a népnek minden sajátságát szereleltei tanulmányozza: ennek a földnek, ennek a népnek érzésével, felfogásával egyező módon törekszik e földnek és eoépnok erősítésére. Akik nem e nép lelkéből, nem e föld szelleméből merítik felfogásukat, hanem idegen bálványok képzelt erejéből, a felvilágosodás, a szabadelvüség, a czivilizáczió, a modern korszellem és még a jó Isten tudja milyen néven nevezett chímerák iránti esztelen tiszteletből kifolyólag intézkednek ennek ennek az országnak átalakítási munkálatában, azok nem »jól« szerették a hazát, — nem is beszélve azokról, akik e földet és e népet fölvilágosodott eszükkel ugy tekintették, mint kincsszerzésre alkalmas objektumot. De azok is, akik jóllehet segíteni akartak ezen az országon, de akik saját gyengeségük érzetében nem merték tudományukat a nemzeti bölcseség kutforrásából meríteni, hanem idegen jelszavak mankójára támaszkodnak és az általános emberiség tengervizével keserítették él népünk millióinak lelkét és lopták ki népünk millióinak szivéből a legnagyobb értéket, mint a felvilágosodás századának nemzetgazdászati programmjába nem illő dolgot, — a boldogságot, a szeretetet és a hazához való ragaszkodást, azok, meglehet, hogy akartak .nagy hazafiak", „jó hazafiak" lenni de . . , hiába a^ar valaki jó muzsikus lenni, ha nem tud muzsikálni. Két igaz, reális értéke van a nemzetnek : földje és a népe. Akié a föld és a nép, azé az ország. Hogy a mienk, magyaroké maradjon-e mind a kettő? Ez a mi legfontosabb kérdésünk. Nekünk fog-e ez a föld teremni, reánk fog-e ez a nép hallgatni? * Azért kell ezt a kettőt szeretnünk mindenekelőtt, mert csak e szeretetből fakadhatnak majd olyan magyar bölcseségű törvények, amelyek első sorban a hazai érdekeket szolgálva biztosítani fogják azt, hogy ennek a földnek áldása, ennek a népnek a ragaszkodása, a mienk magyaroké maradjon örök időkre. Akkor mienk marad az ország. Csak e földnek és rajta élő népnek szeretetével tarthatjuk meg magunknak a hazát. Modern — Putifarné. Hogy a mai világban Putifár feleségének több követője van, mint az ártatlanságát féltő Józsefnek, az több, mint bizonyos. A feslettség, miként az özönvíz, hegyet és völgyet elborít. Virágzó korú ifjak és hajadonok, mint sárba tiport rózsák fetrengenek iszapjában. Házasságban élő férfiak ős asszonyok, özvegyek, sőt a sir szélén álló öregek is a test utján járnak. Nincs kor, nincs állapot, melyen e mirigy pusztítása ne mutatkoznék. Volt idő midőn e bünt a kis városi és falusi nép legfölebb hírből ismerte, egyes ritka elkövetőit utálta és kerülte Most másképp áll a világ. Most feslettség tekintetében nagy város, kis város, falu és puszta közt csekély a különbség. Itt és ott fölemelt fővel jár a fertelem, s mintha az ember nem is másért élne a világon, minthogy a testi gyönyörökben ússzék, itjak és vének, tartózkodás szégyen és szemérem nélkül űzik fertelmes feslettségüket. Alig van már, aki megbotránkozzék rajtuk. Hiába! minden fa megtermi a maga gyümölcsét, minden bün meghozza a maga átkát és büntetését. Avagy nem legborzasztóbb átka és büntetés^-e a feslétt embernek, hogy yönön gyalázatát és veszedelmét sem látja? az eimének megvaku.asa a foslettségnek egyik első gyümölcse. A feslettség terjed. Terjed és pusztít, mint a széltől hajtott láng. Mert a feslettség útját sokan egyengetik de a mentő utat kevesen szeretik. Sokan szeretik a dologtalanságot és henyélést, mely pedig sok bűnre tanítja az embereket. Sokan "szeretik a dobzódást, melyben pedig bujaság van. Sokan szeretik a ruhában és öltözésben való hiúságot és egész az illetlenségig menő rendetlen kicsapongást. Nem őrzik szemeiket, azért mégis vesztegetik sziveiket. Sokan szeretik a trágár beszédeket. Mit is hall az ember most egyebét, mint illetlen tisztátalan beszédet, otthon, műhelyben utczán, mezőn, piacz közepén, örökké és egyedül csak ilyen beszédeket: tisztátlan beszéd vajmi hamar szennyez, s a kí mit örömest hall, végre meg is teszi. Sokan szeretik az ingerlő képeket és könyveket. Nagyon is elszaporodtak és szívesen tartanak a bujaságra ingerlő szemtelen képeket, melyeknek szemlélése a rosz kívánságokat fölingerii. Ide járulnak a rossz könyvek, melyek örökké csak a test evangéliumát hirdetik, a képzelődést fölhevítik. Pedig a rossz könyvek, rossz gondolatokat szülnek. Sokan szeretik és keresik most a rossz társaságokat, az éjjeli kicsapongásokat. Pedig a rossz társaság a haldokló szüzesség végső vonaglása. Ily életmód mellett nem csoda ha a feslettség, mint az árkából kikelt viz, folyvást terjed és pusztít. Annál is inkább mert a mentőszereket vajmi kevesen szeretik; még kevesebben fordítják hasznukra. Ha az emberek a tunyaságot a rossz kívánságok ezen szemétgödrét kerülnék, ha híven és kitartó szorgalommal teljesítenék kötelességeiket, végeznék napról-napra előforduló dolgiikat, ezen munkásságban vajmi hasznos mentőszert bírnának a feslettség ellen. Ha legalább földi dicsőség és boldogság járna a feslettséggel, még azt gondoihatnók, na! talán ez bódítja az embereket. De a feslettség nyomában gyalázat és testi lelki kár tenyészik. Rettenetes vakság hát mégis belemerülni. Megöli, a bűnök fészkévé teszi a lelket, mert a feslettséggel minden egyéb bűn együtt jár, a miatt ont vért a gyilkos, ez keveri az árulás mérgét ez tékozolja el a vagyont, ez vetemedik hitszegésre és szentségtörésre. Elrabolja ezen bűn a lélek nyugalmát s a kevés gyönyörért sok keserűséget okoz. Megvakítja az elmét, ugy, hogy a feslett ember se önön gyalázatát se veszedelmét ne lássa. Megöli, nyavályák fészkévé idejekorán férgek eledelévé teszi a testet, a mint a tűz fölemészti a vagyont és birtokot. Testi-lelki romlásra, nyomorúságra visz már ezen a világon. Valóban nagy esztelenség, siralmas lelki vakság kell hozzá, hogy mindazon szembetűnő és annyira siralmas rossz következmények mellett is, melyek a feslettséggel, mint árnyék a testtel, elmaraclhatatlanul együtt járnak, mégis oly sokan találkozzanak, a mint valóban találkoznak, kik ezt kövessék. Csellcó József. Zalavármegyei muzeum. Az ujabban beküldött ajándékok (78. közlemény.) Régi pénzt, érmet adtak : Gatomio János (2 db.), László Miklós (2 db.), Pintér Gergely, Csák Szilárd (5 db.), Tornyos József, Böröczk Imre (2 db.), Breiner Zsigmond, Adamik Jenő, Wiener Ferencz, Kohn Lajos, Tuboly Aladár, Fischl László (3 db.), Zsilinszky János (2 db.) és Zsuppán István főgimn. tanulók. (Folytatjuk.) Haerter. Hivatalos rovat. 4597. 1909. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy mindazok a földbirtokosok, akik aratási munkákc végzésére munkásokat szerződtetnek, szerz*. iőseiket az 1898. évi II. t. cz. 2. §-a értelmébei a városi tanács előtt írásban kössék meg, mert az olyan szerződés, mely nem a törvényben neghatározott módon köttetik meg, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesülhet. Zalaegerszeg, 1909 junius 9. Dr. Korbai, polgármester. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. Az első mérleg és mérőeszköz ismertető és javitó tanfolyam Kolozsvárt. — A Magyar Paizs győzelme, — Zalaegerszeg, junius 16. Senki se gondolt rá az országban, a sajtó munkásai közül, a mikor a M. P. m. é. szeptember 24 én a következökst irta: „Mérlegjavitó szakemberek kiképzése. A mértékekről szóló törvény végrehajtása előtt a vidék számára, mérlegjavitó szakmunkásokról kell gondoskodni. Vidéken ilyen alig van. Rendszerint lakatosok vállalkoznak a javításra, de nem értenek a mérleg szerkezetéhez és kivételes eseteket leszámítva többet rontanak a mérlegen, mint javítanak. A mérleg javítás különös szakképzettséget kíván. Ha valaki ezt el akarja sajátítani, mérlegjavitással gyakorlatilag kell foglalkozni, azonkívül rövid tartamú tanfolyam volna létesítendő s a bizottság előtt vizsgát tegyen az, aki mérlegek javitásával üzletszerüleg foglalkozni kiván. A vizsgán a mérlegek szerke| zetéről, a sulyokról, a javítások módjáról j szóló kérdéseken kivül, a mértékekről szóló I törvények és rendeleteknek e körbe vágó \ szakaszai ismeretéből is kell a vizsgázót kérdezni. A letett vizsgáról bizonyítvány adandó, ( mely őt mérlegek javítására képesítettnek nyilvánítja. Ez előintézkedés nélkül lehetetlen lesz az uj törvényt az első évtizedben nagyobb baj nélkül végrehajtani.