Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-17 / 24. szám

2 MAGYAR PA IZS 1909. junius 17. szól a tábornok úrhoz: a tábornok ur mégis németnyelven teremtettézi le, őt, s rajta keresztül — minket is, akik nem vagyunk németek. Érthetetlen. Hiszen a tábornok ur sem német. Sőt magyar huszár. Mi a menydőrgős menykőért terjeszti magyar honvéd létére itt nálunk a germanismust?! Az ember ily csudát nem ért, wie weit die deutscke Zunge klingt, hogy lehet egy ember háromféle ? Születése horvát, élete és hivatala magyar, a nyelve német. A három közül ez a harmadik a legbizonyosabban igaz, mert a föld kerekségén csupán csak evvel az egy nyelvvel, a német nyelvvel lehet a magyart ócsárolni. S épen ezt a nyelvet választotta sajátjának ! óhajtjuk, hogy mondjon le Tábornok ur erről a nyelvről; tegye penzióba ezt a nyelvet. B. Qy. Gyakorlati iparpártolás. Irta: Francois Lajos, keresk. tanár. Gondoskodni a nemzet jövőjéről: van-e ennél szebb, boldogitóbb és magasztosabb feladat ? Aki elismeri, hogy nincs, az egyúttal kell, hogy apostokodjék a magyar ipar érdekében. Mert az iparpártolás nem más, mint nemzetünk jövőjéről való gondoskodás, nem más, mint keresése nemzeti létfentartásunk biztos alapjainak. Ebben a kérdésben nem kerülnek szembe egymással az ipar és a mezőgazdaság kérdései. Ha ezt az utat követjük, meg kell találnunk az érdekellentéteket összekötő hidat. Az iparpártolás az a polgári munka, amelyről annyit beszélünk a demokráczia mai korszakában. És ebből a polgári munkából ki kell venni a maga részét a lakosság minden egyes tagjának. A nemzet erkölcsi és anyagi javainak megvédése érdekében. A jövő harczai ipari és kereskedelmi érdekek körül kell, hogy forogjanak, A győzelem pálmája pedig azé a nemzeté lesz, mely iparának és kereskedelmének megerősítése által alég erkölcsi és anyagi erőt gyűjtött a megvívandó küzdelemhezAz iparpártolás erélyes propagálására talán egyetlenegy országnak sincs annyira szüksége, mint Magyarországnak. Amikor a magyar ipart pártoljuk, haladunk a nemzet megerősödéséhez, gazdasági függetleuségéhez vezető ösvényen. Amikor a magyar ipart előnyben részesítjük a külföldi felett, eyy téglával hozzájárulunk a ma gyar nemzeti jólét épülő templomához. Sajnos, a társadalom ezer és ezer tagja még n.em ébredt tudatára az iparpártolás fontosságának. És hogy mennyire áll az, amit mondok, arra nézve szabadjon a magyar pezsgőgyártás küzdelmes sorsára ulalnom. Nem azért, mert ezt az iparágat űzöm, hanem azért, mivel ez iparág kapcsán mutatható legjobban ki az iparpártolási mozgalom kihatása a mezőgazdasági érdekekre, amennyiben a magyar pezsgőgyártás boldogulásához van hozzákötve a magyar szőlőtermés jöv&je is. Hát bizony a magyar pezsgőgyártás küzdelmes törekvéseit általános közönynyel nézik országszerte. Amikor külképviseletünk és a közvetítő kereskedelmet lebonyolító világczégek közönye daczára, versenyképességünket az egész világ szine előtt beigazoltuk, itthon nem hajlandók megbecsülni bennünket. És vájjon miért ? Talán a mi édes, dus anyaföldünk nem ugy táplálja-é a hizott gerezdét hajtó venyigét, mint másutt? Vagy tán az örökmeleg napfény nem oly éltetően süt le a magyar borvidék lankás hegyoldalaira, mint Rheims vagy Epernay mezőire ? Vagy a magyar vinczellér volna tudatlanabb franczia vagy német kollegájánál? Vagy talán a modern technika összes vívmányaival felszerelt gyáraink berendezése nem tart lépést a külföld hasonló vállalataival? Szó sincs róla! Jó itt ez a véráztatta föld! Az ősök vére haragos tüzet önt Tokaj, Badacsony, Somlyó, Ruszt piros, tüzes borába, a magyar nap megérleli a hamvas fürtöket, páratlan a magyar vinczellér s nincs ország, mely nagyobb gondot fordítana szőlőművelésére. Máshol vao tehát a baj forrása. Kifelé és befelé más-más okok akadályozzák meg a magyar pezsgőgyártás térfoglalását. Kifelé nem tudunk mozogni, mivel a borértékesítés nyög az adóterhek alatt és a magyar borok régi jó hírneve a külföldön évekre tönkre van téve. Befelé pedig a külföldi ipar előnyére érvényesülő indokolatlan előítélet nehezíti meg minden tekintetben mozgásunkat. A bajnak egyetlen gyógyszere eey erélyes iparpártolási politika inaugurálása. Ennek két irányban kell mozogni. A keleti országokkal, más államokhoz hasonlóan, kedvezőbb kereskedelmi szerződéseket kellene kötni és másrészt állandóan szitani kellene a magyar közönség lelkében a magyar ipar iránti szeretetet. Ne felejtsük el, hogy a magyar iparágak egész csoportján segítünk, amikor a magyar pezsgőgyártást gondjainkba vesszük. Mert a pezsgőgyártást kiegészítik és hozzá'artoznak, azzal együtt fejlődnek és virágozhatnak: az üveggyártás, parafadugógyártás, a drót- és pléhipar, staniolgyártás, kupak-, plomb-, vignetta-, karton- és plakátipar, ládika- és szalmatok-készítés, czukoripar, reklámczikkek, aggrafok és állványok készítése, szerszám- és gépipar, melyek mindmegannyian egytől-egyig kiapadhatatlan forrásai a kenyérkeresetnek, alkalmasak a legfontosabb szocziá

!is kérdések megoldására. A statisztika tanúsága szerint Francziaország évenkint 25 millió palaczk pezsgőt exportál, pedig a belforgalom is évenként 10 millió palaczkot tesz ki. Németország pedig, melynek még aránylag nagyon fiatal pezsgőbor-ipara van, már 10 millió palaczkot importál évenként, holott 30 év előtt exportról még szó sem lehetett. Hol állunk mi? Sehol, vagy legfeljebb a kezdet legkezdetén. De ez ne csüggesszen el bennünket! Azzal a lankadatlan kitartással és hazrfiassággal, melylyel elődeink régebben karddal védték meg a hont: ugyanazon szorgalommal forgassuk mi is az ipar becsületes fegyvereit! És ebben a harczban mi, iparosok, álljunk ki a legelső sorba ! Bajainkat, vágyódásunkat, küzdelmeinket, tapasztalatainkat vigyük a közönség elé. A mi küzdelmes sorsunkból erőt fog meríteni kötelessége teljesítésére. Magyarország vérző sebe. Muraköz egyházi TÍszoayát néhínyszor tárgyalta már a zalamegyei törvényhat ságis. Mi, zalai lapok, számtalan szór irtunk róla Dobrovics Milán Ujja az Országos Néplap, mely erősen küzd az önálló magyar bank mellett is, Muraközről a következőket irja : Zalavármegyének legszebb termő földje, áldott róna és halmos vidék, amelyet a Drává és a Mura összefolyása, mint édes anya a gyermekét, ölel a keblére. Hajdan Zrinyi-birtok, s Zerinvár abban az esztendőben (1664) jut török kézre és végpusztulásra, amikor gazdája Zrinyi Miklós, a költő hadvezér és a legnagyobb horvát magyar hős is áldozatul esik egy vadkan támadásának, sokak szerint: Bécs orgyilkának. A Muraköz 140 ezer katasztrális hold földjén 80 ezer lélek lakik, 8 nagy és 99 kis községben, úgyszólván egymás hátán, amely apró faluk alig száz év alatt keletkeztek. Lakosai — akik a Dráván tuli földről terjedtek el a két folyam közé — az intelligens-osztály kivételével horvát anyanyelvűek, s bár szívverésüknek minden dobbanása a magyar hazáért él- hal: mint a hálóba került halak vergődnek egy, még abszolutizmus idejében keletkezett császári intézkedés törvénytelen súlya alatt. Mert érdekes tudni, hogy bár Muraköz területileg és politikailag éppen olyan elválhatatlan része az anya Magyarországnak, mint például Heves vármegye, de ennek ellenére az egyházi közigazgatást és joghatóságot Muraközben még sem a magyar, hanem a zágrábi horvát nomzerti érsekség gyakorolja. A magyar katholikus országos egyházból Muraköz ki van szakítva, s ez éppev olyan, mintha a testünkből egy font hus ki volna vágva! Magyarország testén nyilt vérző seb az, hogy Muraköz egyházilag nem az országos magyar katholikus klérus, hanem a zágrábi érsekség fenhatósága alatt áll. Ez azonban csak 57 esztendeje van igy. A zágrábi püspökséget Szent László magyar király még 1093-ban megalapította s 750 esztendeig a zágrábi püspökség a magyar anyaországhoz tartozott. Mikor azonban 1849-ben jött a nagy önkényuralom, s Magyarországot, mint Krisztus palástját hétfelé darabolták: akkor Muraközt is elvették Zalától s területileg Horvátországhoz csatolták. Ez azonban nem volt elég, s hogy a zágrábi püspökséget is függetlenítsék a katholikus magyar egyháztól: a zágrábi püspökséget Bécs 1852-ben érsekségre emelte, a katholikus magyar egyház kebeléből kiszakította, s azt az anyaországtól független horvát nemzeti egyházzá tette. Az önkényuralom gyászos korszakának ez a törvénytelen intézkedése az alkotmányosság visszaállítása után is megmaradt, a befejezett dolgokat a magyar országgyűlés nemcsak hogy nem bolygatta, de sőt még a hírhedt horvát fehér lapon, három magyar vármegyét is önként odaajándékozott a horvát nemzetnek. Ebben a magyar nemtörődömségben a Muraköz is ottmaradt az alkotmányellenesen létrejött zágrábi érsekség fönhatósága alatt, s az ország nagy sérelmére ott van mai napig is. Igaz ugyan, hogy Muraköz egyházilag azelőtt is a zágrábi püspökséghez tartozott, de a zágrábi püspökség 1852 előtt az esztergomi érsekségnek volt az alárendelt püspöksége s igy ennél az egyházi jogviszonynál fogva Muraköz egyházjogilag akkor mégis csak Magyarországhoz tartozott. Mióta azonban a zágrábi püspökség érsekséggé átalakíttatott, s az esztergomi primátus alul kiszakítva, független horvát nemzeti egyházzá (metropolia) tétetett: azóta a Muraközi lakosság egyházi lelki élete a magyarság világából tökéletesen kitöröltetett. Nem volt az egyéb, mint az ország politikai szuverenitása ellen elkövetett merénylet, s most, tekintsük, hogy mi lett ennek az eredménye ? Az lett, hogy a magyar katholikus egyháztól erőszakkal elszakított horvát testvéreink egy olyan idegen egyházi főhatóság alá jutottak, a mely gyűlöletessé iparkodik tenni mindazt, ami magyar. Muraköznek magyar a területe, a törvényhozása, a kormányzata, a közigazgatása, az igazságszolgáltatása, a közoktatása, a kereskedelme, az ipara, s ott horvát testvéreinknek minden életberendezése akképpen van megcsinálva, ho.^y magyar testvéreikkel együtt karöltve járjanak, — s ezek után bátran kérdezhetjük: természetes dolog-e az, hogy akik ennyi szoros kapocscsal vannak fűzve Magyarországhoz, s igy Zalavármegyéhez: bogy ott azoknak lelki világát egy idegen egybázi hatóság, a magyarral sokszor ellenséges viszonyba kényszerítse bele ? Mert látjuk, hogy a jóravaló, és magyar érzelmű horvát nép nyakára Zágrábból igen gyakran magyargyülöletben felnőtt papokat küldenek, akiknek a lelkipásztorkodás csak mellékes czél, a legfőbb céljuk pedig az, hogy a politikai agitácziót teljesítve, ellenségeskedést és gyűlöletet szítsanak a magyar és horvát nép között. Pedig a Muraközben a magyar és a horvát anyagilag is, meg szellemileg is testvérként egymásra vannak utalva, s igy valósággal sátáni munkát végez az, aki olt a szeretet tüze helyett a gyűlölködés lobogó tüzét szitja. Már most az a kérdés, bogy miképpen lehetne ezen a viszás dolgon segíteni? Csak ugy lehetne, ha Muraköz egyházi közigazgatása a zágrábi érsekség joghatósága alul kikapcsoltatnék, s az egész Muraköz a szombathelyi püspökséghez csatoltatnék*), ahova különben Zalavármegye is tartozik. A muraközi nép természetes életfolyamatából különben se Horvátországba, hanem Magyarországba kell beleilleszkedni, a Muraköznek a szombathelyi püspökséghez való csatolásával megszűnne az országnak és megszűnne Zalavármegyének nyilt vérző sebe is. *) Mindegy, h» a pécsihez is Szer a. A hazáról. Irta: Feszt; Árpii. Boldogan sóhajt fel az ország, amikor az Isten jó termést adott. Amikor megtelnek a csűrők, a magtárak ilyen jő munkabíró népe van, amely az anyaföldet verejtékes munkájával megtermékenyíti: érdemes ezt az országot szeretni. Hiszen szeretjük is —hogy is ne széretuők.— Sehol annyi njó hazafii »nagy hazafit nincs, mint eböen a mi édes kis hazánkban. El is hiszem, hogy »jó hazafiak«, »nagy hazafiak* akarunk lenni, — őszintén, becsületes szívvel — de vájjon tudunk-e hozzá ? Mert nem elég azt mondani, hogy: »Én jó festő, vagy jó muzsikus vagyok* — tudni is kell festeni, vagy muzsikálni annak, aki a művész nevet meg akarja magának szerezni — a haza-