Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-10 / 23. szám

2 magyar PAIZS 1909. junius 10. A köztársaság három utolsó századában főleg Görögország meghódítása után, nagyon kezdett terjedni Rómában a görög erkölcs és műveltség is; s igy a nevelés is befolyásuk alá került. A tanítás latin és görög nyelven történt. A művelt­ség általános, kosmopolitikus volt, mert Róma akkor már a világ urává lett és a rómaiak kénytelenek voltak megismerkedni sok oly nemzet élétével, a kik fölött uralkodtak. A római csalá­dokba a görög „ptndagogos" vezettetett be; ez rendesen tanult rabszolga volt, a ki a római ifjú fólött őrködött és gyakran ót ki is szolgálta. Az iskolák voltak: gramatistdk, gramatikusok és rhetorok iskolái. Az el ökben olvasni tanultak ssótagolás mód­szerével; számolni kavicsok segélyével; földrajz­nál térképet használtak. A gramatikusok iskoláiban nagy súlyt fektet­tek a nyelvtan mellett a helyes beszédre s Írásra. Olvasták Homert, Vergilt magyarázatok mellett. Itt már menyiségtant és bölcsészetet is tanultak. A rhetorok iskoláiban foglalkoztak leginkább a szónoklással; e mellett katonai testgyakorlattal, Rómában jogtudományokkal is. A fegyelem szigorú vala, a kihágásokat vessző­vel; (virgács) is büntették, noha ezen büntetést Quinctilian és Plutarch nagyon ellenezték. * * * A gyakorlati élethez szükséges műveltséget a római ember gyakorlati életben szerezte m->g és pedig ugy, hogy valami kitűnő államférfihez, jogászhoz, szónokhoz, hadvezérhez, művésíhez, gazdászhoz szegődött, a szerint a milyen élet­pályát választott. A császárság első éveiben az erkölcsiség a római birodalomban nagyon hanyatlott. Enoek meggátlása czéljából nyilvános iskolákat rendeztek be — fizetett tanítókkal. Hadnán császár pedig felsőbb iskolát alapított Rómában, az „Athenaeumot." Ott tanítottak, gramatikára, dialektikára, rhe­torikára; továbbá geometria, arithmetica astro­nomiára és musicara. Magasabb tanulmányokra a rómaiak Athenbe, Alexandriába és Rhodusba mentek. Csak a hanyatlás korában írtak kitűnő római férfiak a nevelésről is. Ezek sorába tartoznak főleg: Cicero (szül. 43. K. e.) Quinctilian (szül. 42. K. e.) és Plu'arch (szül. 50. K. u.) Cselkó József. Természeti emlékeink védelme. Nagyon itt volt az ideje, hogy társadalmi és hatósági védelembe vegyük természeti emlékein­ket. Kegyeletünk még élettelen tárgyak gyűjté­sére és gondos őrizéséreisszólit, hogy ne kellene hát természeti emlékeinket őrizni, melyekhez nagy emlékezetes történelmi emlékek kapcsolód­nak? Nem mondanók-e barbárnak és gonosztevő­nek azt az ember, a ki dinamittal, (mert fejszé­vel nem birna vele), robbantaná szét Csák Máthé bajmóczi hársfáját melyet a Mátyüstöld zsarnok ura 1301-ben ültetett, mely alatt a husszita eret­nekek mondották el lázitó szónaklataikat, a hol Bocskay István a kurucz felkelővezér fejedéimi sátora volt mikor párthiveirel ott országgyűlést tartott. Ez alatt a vén hárs alatt ütötték fel II. Rákóczi Ferencz fejedelmi sátorát, mikor hosszú harczok után megpihent. Hatszáz évet túlhaladt már e sok vihart látott és most is gyönyörűen diszlő hársfa és bizonnyal nem akadna ember, a ki pusztulását megindulás nélkül hallaná. De ez csak egy természeti emlék. Buhóczon van Mátyás király hársfája, melyet »az igazságosa maga ülte­tett. És a zborói hársak? Rákóczi méla ábránd­jainak, nagy hazafias terveinek e gyönyörű szín­helye? Bartók Lajos lantjáról ez a költői tiráda: » Vegyülve itt fenyők gyász illatába A hársfa virágok lelke leng elö; E hársfához kötötte paripáját A fejedelem s táborozó bajnokai. Zászlóit e lombok közé plán'álták S tépték virágát harczra szállva ki.« A zborói hársfák maiglan is szépen díszlenek. Legenda besz-éli róla, hogy valamikor régen egy erdei fatolvaj az egyik hársat ki akarta vágni. Az első fejszecsapásra vér serkedezett a sérülés A Jegy-Bank-kérdése, Socialis szempontból. Kevesen tudják, mit jelent az a két szó, hogy: »Jegy-Bank,« Kevesen azt, hogy mi a: »jegy­bank«-szabadalom. Legyen szabad egy rövid czikkben, dióhéjban megmagyaráznom: Ha az emberiségnek elegendő készpénze, aranyja volna; akkor az emberiség nem szorulna papirosra, a papir pénzre, a banknótára, a bank­jegyre. De mivel az egész emberiségnek, a meglévő érez fedezete elenyészően kevés, az után terme­lése (kilókban) szintén kevés, csekély és ezen­felül, mivel az arany, illetve az arany pénz, igen nagyon kopik; ennélfogva az emberiség, illetve az egyes politikai államhatalmakba egyesültek, a forgalomtól lehetőleg megkímélik, a kopásnak erősen alávetett aranyat és helyette papirost gyártanak, ebből papírpénzt készítenek és ezzel a papírpénzzel, kímélik az igazi pénzt — az arany pénzt. Papirosból papírpénzt készíteni, senkinek más­nak nem szabad, csak a politikai államhatalmak­nak. Ez a kizárólagos jog. a politikai államhatalmak­nak egyik monopoliuma, — egyedárusitási joga. A politikai államhatalmak legtöbbje nem maga foglalkozik ezzel a papírpénz gyártásával; hanem átruházza ezt a gyártási jogot, valamely pénz­intézetére; természetesen, a legtehetősebb magán pénzintézetére­Ennek a jognak az á ruházását, jegybank gyár­tási szabadalomnak: jegybank szabadalomnak nevezzük. Minden olyan magán pénzintézet a melyet valamely államhatalom jegybank szabadalommgl ruház fel: »jegy bank«-nak neveztetik. Ausztria is és Magyarország is, az 1816-ban alapított Osztrák bankot, most már »Osztiák­magyar-bankot,« ruházta föl — a jegybank sza­badalommrl. Az Osztrák-magyar bank, nem maga, Ausztria és Magyarország, hanem csak egy — magán társasá.. Az Osztrák-magyar bank, nem állami pénzinté­zet, hanem csak egy kiváltságolt-részvénytársaság, amely azonban nem önnön magát kormányozza, han em bankjegy ktbocsájlási jog és ellenőrzés fejében, a két állam bizalmi férfiaival kormányoz­tatja magát. helyén s riadtan szaladt el a tolvaj s lett ezentúl a falu eszelős bolondja ettől a percztől kezdve. Valahányszor bajban van a nemzet, a néphit szerint a Turul madár rá száll a zborói legnagyobb hársra s onnan vigyáz a magyar nemzetre. Vájjon a Turul madár ott ül-e most? Ugyancsak a néphit tartja, őrzi apáról fiúra azt, hogy a Vajka község határában levő somfákat Szent István király maga ültette. Nagy árnyas lombkoronát ad az a szilfa, mely a tiszolcz­murányi országút mellett, a Taraczka patak közelé­benvan. Kedves történet fűződik ehhez. Wesselényi itt látta meg a murányi Vénuszt, Széchy Máriát, Kivételes helyzetben. A murányi vár hőslelkü asszonya fehér paripáu jött ide a néphit szerint, hogy a Taraczka hűs vizében megfürödjéEzzel kezdődik a két ellenfél szerelmi regénye, melyet a népképzelet naiv, de egyúttal megindító dalok­ban őrzött meg. A cserhalmi tölgyek legendáját is tudjuk. A győző sereg tölgyleveléből, mely a kucsmáról esett le, nót ki a máig viruló cser­halmi gyönyörű tölgyes. Királya az a hatalmas fa, mely Szent László harczi sisakjáról hullott le. De mennyi olyan kedves emlékünk van, melyek nagy költőinkre emlékeztetnek. Eperjesen van egy fa, a melybe Petőfi sajátkezüleg véste nevét. Kisfaludynak kegyeletesen őrzik Csobáncz várá­ban ültetett diófáját, melyről egyik szép regéje szól. A helikoni ünnepek alatt 1818 tói kedves és elmaradhatatlan szokás volt a résztvevőknek egy-egy fát ültetni. Kazinczy fája ma is szépen díszlik. Berzsenyi fáját külön mutogatja a kegye­let; Arany tölgyesei a Szent Margitszigeten emlé­keztetnek az »Öszikékre« a költői alkonyat e mélabús dalaira. Ezrekre megy történelmi természeti emlékeink száma. Ma még mindig gazdagok vagyunk ezek­ben az emlékekben, de sajnos ezrével pusztultak el emlékeink. Nálunk semilyen irányban, véde­lemben a természeti emlékek nincsenek. Egy­A két állam bizalmi férfiat, a kiket a két kor­mány jelöl, ő felsége a király, illetve a császár erősíti meg. Az Osztrák-magyar-bank azért kapta meg annak idején a szabadalmat, mert mind a két államnak a hitelezőj e volt és még ma is — az. Mert mind a két állam le volt neki kötelezve. A többször emiitett szabadalom, mindig csak bizonyos terminusra szól. — Szokás szerint tiz éves terminusokra — bérbe adatik. Ha a szabadalom lejár, akkor vagy megujitta­tik ez, vagy esedékessé lesznek a hitelek. Azaz: a szabadalom lejártakor, ki kell fizetni az adósságokat. Lajtán innen is és Lajtán tul is. Az állami adósságok 70 százaléka Ausztriát terheli, a 30 százaléka Magyarországot. A függetlességre törekvő Magyarország kép­viseletében, a függetlenségi párt, nem irtózik a hitel vissza fizetésétől, mert Magyarország a hitel fedezésére, mintegy 35 év óta, milliókra rugó betétekkel szerepel, a szabadalmazott részvény­társaságnál. Ausztria szintén. Ugy, hogy a szabadalom meg nem hosszabbí­tása és a kölcsönök visszafizetése mindkét ország részéről, nagyobb nehézségbe — nam ütköznék. Minthogy azonban a két ország Boszniát és Herczegovinát anaektálta és ez annektálás a két társ országnak ötvennégy milliójába került, ami készpénzben aranyban fizetendő, (no meg a moz­gósítás) ennélfogva a szabadalom meg nem ujji tása ós az annektálás, igen roszkor estek össze, — terminus dolgában. Ezt a rosszul össze esett terminus kérdését, titkolják el az összes illetékes faktorok, ugy ide haza, mint a határokon kivül lehetőleg mindenki előtt. De a bankjegy kibocsájtási szabadalom meg­hosszabbítási kérdését, további tiz esztendőre, ezen a komolyabb kisebb okon kivül, még egy másik, kevésbé komoly és még kisebb ok is mozgatja és ez — a protekezió. Ennek a jegybanknak, annyi és olyan befolyá­sos külömbözó rendű és rangú lekötelezettje van, akik keresztül kasul és valamennyien, egytől egyig, a le-ötelezettség rabságában hatalmas protektorai ennek a részvénytársaságnak és minden lehetőt elkövetnek a prolongás — mellett. Ha ez a protegalás, nem ütköznék socziologiai­lag közérdekbe — akkor még hagyján volna. De az idők megváltoztik és szocziális szem­pontból, tehát a nagy közönség közérdekének a szempontjából — már máskép néz ki a dolog egy uj vasút, egy-egy ipartelep, egy-egy uj gaz­dasági inveszticzió Könyörtelenül irtja történeti és természeti emlékeinket, ezenfelül lassan, de biz­tosan pusztítja a gondozás hiánya miatt az idő. Ha olyan praktikus, lelkifelgerjedésekre józansá­gánál fogva képtelen nemzet mint a milyen az amerikai Egyesalt Államok polgársága, — képes volt törvényes intézkedésekkel óvni, megvédeni természeti emlékeit: mennyivel szükségesebb ez minálunk, a hol századokra visszanéző természeti emlékek gondozásáról, megvédéséről van szó, melyet az idő vasfoga úgyis pusztít. Darányié a gyöngéd gondolat, hogy ez meg is történjék. Ma szerkesztőségünkben egy kedves könyvet kaptunk: Kaán Károly jelentését a ter­mészeti emlékek gondozásáról. A jelentést D arányi földmivelésügyi miniszter megbízásából tette és nagy szeretettel valamint tárgyismerettel állapítja meg a természeti emlékek gondozásának szüksé­gességét és módját. Mindenekelőtt szükség van történelmi és természeti emlékeink pontos össze­írására és aztán azoknak a társadalom védő pajzsa alá való helyezésére. De még ez sem elég. Hatósági gondozó kezekre is szükség van. Mind­ezt meggyőzően, melegen és szeretettel tárja elénkbe a szép jelentés, a mellyel megindul ter­mészeti és történelmi emlékeink fentartásának komoly és állandó munkája. Mert hogy a kérdés felszínre jutott nincs kétségünk abban, hogy a nemzeti kegyelet nem fog megállani, hanem egye­temes érdeklődése és szeretete még a mai zavaros napokban is talál módot, hogy történelmi emlé­keinket se ember se idő ne pusztítsa. Emlékez­tessenek azok századokon át a honfiúi kegyeletre és magyar voltunkra. Verner László.

Next

/
Thumbnails
Contents