Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-10 / 23. szám

1909. junius 17. MAGYAR PAIZS 3 Szocziális, tehát közérdek szempontjából nem­csak nekünk és Ausztriának, hanem semmi féle államhatalomnak, nincsen jogában a vezérintéz­mény, a Pézintézmény terén birt monopoliumát, egyes magán pónzcsoportoknak részesedés fejé­ben és valamely egyszer nyújtott hitel meghálá­lása fejében — a közérdektől — megvonni. < A bankjegy monopolium olyan produktív, nagy haszonnal járó papir kereskedés, mint a posta­bélyeg kereskedés, a melyet a közérdek szem­pontjából, egyetlen állam hatalomnak sincsen jogában, összehasonlíthatatlanul csekély részese­dés fejében, valamely magán kapitalismusnak (a kapitáüsmus szót igeképen értelmezve) az ölébe vetni — bérbe adni. Az ige képen értelmezett kapitáüsmus, ugyanis (tehát a pénzzel való üzérkedés pénzért) önmagá­ban is a leges-legproduktivabb — emberi foglal­kozás. Mindnyájan tudjuk, hogy a kamatos kamat, föl falja a tőkét, 5 százalék mellett 15 év alatt, 50 százalék mellett — két rövid év alatt. És most kérdem, a közérdek, tehát socziális szempontból: protegálható-e az ige képen értel­mezett Kapitalismus általában igen vagy nem? j és szabadalmazható-e egy kapitalismust űző magán | részvénytársaság, a lekötelezettség és a hála fejé- í ben, a közérdek — rovására??? A közös bank külön választása tehát nem i politikai, hanem államjogi és socziális kérdés, a j melybe a lekötelezettek hozzá nem szólhatnak és j amely csak a közérdek szempontjából socziolo- ' giailag bírálandó és intézendő el. Ha a külön elválasztásnak semmi nehézsége ! sem forogna fönn (aminthogy az emiitett két j okon kivül mi sem állja útját) akkor ne ringassa | mag?t semmi féle magyar pénzcsoport abban az i édes reményben, hogy a szabadalom a magyar i államhatalom részéről, most az ő ölébe hull vagy ' hullhat. A külön elválasztást a magyar államhatalomnak j meg ke'l osinálni és pedig szocziologiai alapon, , a közérdek javára. • És itt i: nálva kínálkozik, a világszerte jól be- : vált állami postatakarékpénztár, illetve ennek az j aktivvá (hitelt is nyújtó iDtézményé) tétele — j avatása. A postatakarékpénztár egyike a legdemokrati- ; kusabb, legsocziálisabb intézményeknek. Rangra, módra, korra, politikai, nemzetiségi. ; faji és vallás felekezetre való tekintet nélkül ! szolgálja az egész emberiséget — parlamenten j kivül. Ha ez a jól bevált intézmény, a passivitásából j aktivvá is tétetik, vagyis a hitel igények kielégi- j lésére és lebonyolítására is fel avattaiik az állam- í hatalom által, akkor ez az intézmény az ország i minden zege zugában, kész állami pénzintézetté í lesz, a mely a parlamenten kívül, rangra, módra, '• korra, politikai, nemzetiségi, faji és vallásfeleke- j zetre való különbség nélkül, demokratikusan, í socziálisan bonyolítja le — a hitel igényeket. A pénzjegyek pedig ott készíttetnek, ahol az { államjegyek készíttetnek mostan. Ennek a nagy socziális álalakulásnak, semmi ; féle protekczíó az útját nem állhatja, még akkor I sem, ha ez a prptekczió a fejedelmekig tudott í is — löltörtetni. Ez az átalakulása — az állam joga, ez az ] állcm socziális — kötelessége, mert ebből a jog j és illetve kötelességből származó nagy és minden j haszon a közérdek tulajdonává lesz, a melyet az államhatalom, intézmények formájában vissza szár- j maztat a közérdeknek, az államhatalmat alkotó < össznagy közönségnek — tehát önön magának. Ha 0 felsége a magyar Király, a ki kiváló j katona, de akitől nem lehet kívánni sem, hogy í egyben fináncz kapaczitás is legyen, felszabadit- i ható, a törtető protekcziók protegálása alól; ugy- i úgymint »legalkotmányosabb« fejedelem, semmi í szín alatt sem ejtené ki az ajkain, azt a nem j alkotmányos mondást többé, hogy: elösmerem | ugyan magyar országomnak a kétségtelen jogát • a jegybank külön választásának a kérdésében j — de nem járulok ennek a kétségtelen jognak | az éleibe léptetéséhez, mert aggályaim vannak í az ország pénzügyeit illetőleg, ha az áilamivá { lesz és nem egy részvénytársaságnak bérbe adott j monopoliuma. Hiszen ez az aggály a két államhatalomnak j egy személyben fölkent fejedelmének az ajkáról, jj tulajdonképen mind a két államhatalom, erkölcsi ' és vagyoni csődjét jelenti. De jelenti azt is, hogy a két államhatalom j fölött, az osztrák-magyar bank, ez a magán rész­vénytársaság, egy harmadik állam alakulás, amely tehetősebb Magyarországnál és Ausztriánál, amely képesebb és bölcsebb, mind a két politikai, állam­hatalomnál és letéteményesebb — a letétemé­nyeseknél. Ilyen szegénységi bizonyítványt mondatni, az egy személyben fölkent frjedelemmel, bün a Lajtán inneniek és a Lajtán túliak részéről egyaránt, az alacsony protegálás és intrigák fejé­ben, illetve czéljából. Végre is, azegyszemélyben királlyá és császárrá fölkent uralkodó, nem a részvénytársasig koro­nájának a hordozója, hanem a két társország szeot koronáinak a viselője, a ki által, a politikai államhatalmak, nem szoríttathatok a részvénytár­saság mögé — második sorba. És ugyancsak bűnös szolgálatot tesznek, illetve tettek már, mind azok, ugy őfelségénél, mint a Trónörökösnél, akik az Uralkodó ajkára adták, a már ki ejtett szót és a várományost ilyen kifejez­hetetlen hibákba, magát beleélni — tanítják. De ha ez a részvénytársaság, feltéve de meg nem engedve, olyan pótolhatatlan faktor ; akkor önnön magától kínálkozik a megoldásnak az a második sociális módja is, hogy: akkor, ám államosittassék a két társország által, ez a pótol­hatatlannak istenitett részvénytársaság, az összes követeléseivel és tartozásaival együtt, hogy ne legyen állam az államban vagy állam fölött egy — magán részvénytársaság. Tata, 1909 május 26. Lyka Emil. Az ország dolga. Vasárnap nagy gyűlést tartottak Budapesten a függetlenségi politikusok az önálló bank megte­remtésének az ügyében. Az ország különböző részeiből gyűltek össze s némelyik valasztó kerületből százas csoportokban mentek zászlósán. A lapok tízezerre teszik az összegyűltek számát. Zalavármegyét Dr. Hajdú Gyula nagykanizsai ügy­véd képviselte. A magyar önálló bank felállítása mellett hoztak határozatot. Szónoklatot tartottak emellett Gróf Batthyány Tivadar, Holló Lajos, Hock János s más felesek-Másnap ugyancsak az önálló bank ügyének előterjesztésére kihallgatáson meg­jelentek a király előtt Dr. Wekerle Sándor minisz­terelnök, Kossuth Ferencz és Gróf Andrássy Gyula miniszterek. Döntés még DÍDCS S hogy mikor lesz, nem tudjuk, de feszült figyelemmel várja a nemzet. A nemzet független életének néhány erős oszlopa közül ez a bankügy az első legerősebb oszlop. Ha ezt megszerzik uagvjaink, jön a többi is. Ha nem: akkor csak tovább, tovább vigadunk — sírva, Isten tudja, még hány száz esztendeig. Háziiparunk — ami nincs. Az a bizonyos »nemtörődömség« vonul végig egész Közéletünkön. Ez képezi tulajdonképpeni okát gazdasági elmazadásunknak. A közgazdaság főbb ágaival nem törődünk, a mellékágait pedig lekicsinyeljük, igy a cáziipart is. Pedig a háziiparnak ép oly fontos, mint nagy­jelentőségű szerepe van egy nemzet gazdasági j életében. Nemcsak a nép keresete szempontjából, | hanem azért is mert igen fontos iparágak meg- : honosításának és egészséges fejlődésének alapját í képezi. 0|yan szívesen szeretüük mindig a külföldre \ hivatkozni, de jó példáit sehogy sem követjük, jj Pedig külöDösen a háziipar terén nagyon is a i külföld után kellene indulnunk. Milyen más irányú j külföldön e háziipar, mely egyes szegényebb j vidékeken a népnek nemcsak a megélhetését, f de némi jólétet is képes nyújtani. utt van például a Schwarczwalo, ahol az óra- • gyártás, — Belgium, a hol a fogyverkészités vagy j tisztán házi, vagy mondhatnók családi ipar, mely jj a ház minden tagja, vagy az egész nap, vagy a j mezei munkától és állattenyésztéstől szabad órá- i iban foglalkozik. Az előállított termékeket aztán ­vagy maga viszi a ciaczra, vagy konzorciumba \ állva értékesiti; vagy mint a két utóbbi példánál, ) egyenesen valamely vállalkozó gyáios számára, jj az óránák vagy fegyvernek egy és ugyanazon j alkatrészeit dolgoza évről-évre saját tűzhelye | mellet, a vállalkozótól kapott anyagból, gyakran | annak szerszámaival, legtöbbnyire előleg és | későbbi elszámolás fejében, Ezeken a helyeken tehát szerves munkameg- j osztást látunk, mely a föld népét is rendszeres = munkához szoktatja, idővel iparossá neveli. A nagy­gyári iparnak ez a nemzedék adja aztán a többé­kevésbé képzett munkásokat. Ezért könnyebb ezekben az országokban bármely uj iparágat felkarolni, vagy már létezőt az igéuyek szerint fokozni és fejleszteni, mert a munkaanyag folyton megvan és nevelődik az országban. Ha már eme rendszer szemmeltartásával saját háziiparunkat nézzük, csak ötletszerűséget, munka­pazarlást látunk mindenütt. A rendszer nálunk éppen a rendszertelenség, a szervezetlenség ezen a terén. Nem az igényekhez, nem az illető vidé­ken meglevő termelési előfeltételekhez mérva honosítják a megfelelő háziipart, hanem ötlet­szerű, időről-időre jelentkező Jés divatosan fel­kapott jelszavak indulunk. Valósággal megdöbbenő adatokat mutat a ma­gyar háziipar törzskönyve, amely adatok és szá­mok a legszomorabban igazoljákállitásunk helyes­ségét. Ott ahol a háziipart nálunk is a kölföldi jó példákat követve vállalkozók segítségével, mint a családi ipart rendszeresen, szerves munkameg­osztással űzik, az eregmény egészen más. A leg­szebb és legcsattanóssabb péld t erre a szalma­fonás csoportjában láthatjuk. Hajduvármegye négy községében, nevezetesen Hajdu-Nánás, Hajdú-Böszörmény, Hajdú-Dorog és Uj fehér ió községekben összesen 3400 család fog­lalkozik szalmakalapok készítésével és az általuk előállított áruk piaczi értéke 1,200.000 K. Ilyen továbbá az árvavármegyei vászonszövés, a hol 326 család évi termelése 565.000 méter különféle vászon, 260.000 korona értékben, a melyből 450.000 méter egy válalkozóra és 115.000 méter egy másik vállalkozóra esik. Nem a háziipar rendeltetése, hogy a különle­gességeket kereső külföldi látogatónak exotikus dolgokkal tudjunk kedveskedni, bármennyire emeli is öntudatunkat, ha az idegen megdicséri népünknek pl. a díszítésben megnyilatkozó erős szépészeti érzékét. A háziiparnak az a czólja, hogy családi iparrá fejlődve, a népnek rendsze­res munkát, állandó keresetet adjon. E tekintet­ben mellettünk bizonyít különösen a varrottas példája Mert hiszen ismerjük azt a háborút mely, | az igazi és nem igazi varrottas között állandóan . folyik. Az igazit fodorvászony — a régi bevett | módon és nehézségekkel — varrják. A másikat | — gyárilag, könnyedén, — a szemnek tetszösebb ; szinvegyittékkel készítik, s ez a modern az ' olcsóbb, a kissebb értékű. Az igazi varottas nevet ; szerzett magának és bejutott még a királyi házakba is. A modern az olcsóbb, bejárja a világ öszses piaczait és a vállalkozók Morvaországban készíttetik. A mienk a dicsőség, a haszon ellen­ben az osztráké. Mindezekből pedig világosán következik, hogy | a háziipar nem dilletánskodó játék, hanem i közgazdaságnak oly frntos mellékága, a melye ] rendszeresen és országosan kellene foglalkoznunk A mértékekről. Vagyis: az igazságról. A mértékek ismerése. A keresk. miniszter ur figyelmébe ! Meg van á törvény. Ismerik is a mérték­tárgyakat, jeleket és jelzéseket elméletileg is, gyakorlatilag is a — szakhivatalok. A tömeg azonban nem ismeri. Pedig első sorban a népnek kell ismernie, aki használja, hogy csalatás ne érje. Egy lépést nem tehe­tünk, egy perczet nem élhetünk a mérték­ügyek ismerete nélkül. Olyan szabálya ez igazságos életünknek, mint a levegő az élet­nek. Van nekünk egy módfelett butatörvényünk. Azt mondja ez, hogy a törvénynek nem ismerésével senki sem mentheti magát. A megismerésre azonban sohasem adott alkalmat senki. Most uj törvényen alapulnak a külön­féle mértékjelzések. Az uj méríékjelzéseket a nagy közönséggel emberséges dolog megis­mertetni. Két uton-módon ismertethetjük meg. Nagyméltóságú Miniszter ur! Méltóztassék a Belügyminiszter urnák szives figyelmét fel­hívni arra, hogy a község-házaknái függesz­tesse ki az ábrákkal ellátott tájékoztató fali táblákat, mikéűt 1874/5-ben tört nt. Ismerje

Next

/
Thumbnails
Contents