Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-03 / 22. szám

2 M AGYA P. PAIZS 1909. junius 3. Muraköz tanítóihoz, a három hegyvidéki áliami iskola megnyitásakor. Ismétlem azt ma is, s ismételni fogom pályám utolsó leheletéig. Mert csak ha az iskola és társadalom együtt fogja itt szolgálni szeretettel és szenvedéllyel a magyar közoktatási politika nemes ideálizmusát: csak akkor fog lángoló hetükkel ragyogni Muraköz minden fiának és minden leányának szivé-" ben Zrínyi Miklós örök jelszava, melyet ma egy nagy és hőslelkü magyar asszony irt zászlónkra: Ne bántsd a magyart! . .*) * A mult hétfőn fölszentelt zászlóra tiizött fehér selyem *zalagra Batthyány grófné Inkey Valéria irta ezt a Zrínyi-féle jeligét, amint a múltkor említettük Mi veit iparoskepzés. A napokban egy kis újsághír tudatta a nagy | küzönséggel, hógy a kereskedelmi miniszter j néhány derék tanítót kisebb pénzjutaiomma! tün- j tetett ki, mert tanítványaik körében iparosinas- s szerzés terén kitűntek. Ebből azt is láthatjuk, j hogy ma a tanitók rábeszélésére is szükség van, j hogy a szülők gyermekeiket iparosnak neveljék. | Az egyik rész talán az ősi rögtől nem akar meg- ; válni s ezért kerüli a műhelyt, de a városi ember ; s ezek között maguk az iparosok is, más okból ! mellőzik az iparospályát. Ezek látják közvetlen : közelből a nehézségeket, a kismesterek nehéz ; helyzetét, a nemzetköziség rombolásait s az iparos- ; inasnak éppen nem irigyelhető áilapotját. Sokan ! vannak, akik az urbatnámság rovására is szeretnek feljegyezni valamit. Egy-egy kis igaza mindé- \ niknek van, de a legfényesebb igazságot maguk j a körülmények mutatják. A tizenkét éves gyermek ugyanis még gyenge a komolyabb munkára. • Testi és lelkiereje egyaránt hiányzik s fejlődése előrehaladásáért még két évre okvetlen szüksége j van. Ezt a két évet azonban nincs hol ellöltenie. ! A szülők legnagyobb része a fiút emiatt 10 éves i korában magasabb iskolába adja, ahogy jön, gimnáziumba, vagy polgáriba. S ott a két esz cndöt a fiu legalább közepes eredménnyel ba eltölti, í apa és anya összenéznek s nyomban kész az Ítélet: tanuljon tovább, hátha jobb lesz igy, Ha pedig a fiu egy kissé gyenge, de azért fel lehet j a felsőbb osztályokba valahogy tologatni, azzal biztatják: legalább a négy.osztály végezze el, 1 hogy legyen 14 éves, úgyis iparospályár- megy. És elmúlik a négy év, kezében van a bizonyítvány. Legtöbb esetben már az ifjúnak nem kell j az iparospálya. Ismeri már a nehézségeit iparossá i lett társaitól s a szülők ijesztgető fenyegetéséből, • hisz még cseng a fülében most is az apai intelem: Ha nem tanulsz, inasnak adlak. Tehát a i büntetést, a megszégyenítést látja abban, hogy . neki valamikor a munkás tisztes kötényével kell j az utczán végigmenni. De felhozhatjuk az inas- | elhelyezés nehézségeit is, mert a mestereket a j szocziális szakszervezetek egyenesen korlátozzák i az inastartásban. Ezzel azonban nem akarom a munkásokat megvádolni, hiszen cselekedetük rugója bár az. önzés, de azért helyes és okos, ; mert egyes mesterek valóságos kultuszt űztek az j inastartásból s a fejlettebb inasokat a szó teljes j értelmében segédi szolgálatra alkalmazták. A : munkások látták, hogy a mester a műhelyéből i őket ingyen munkással szorítja ki s elvégre ez ; oda vezet, hogy az inas felszabadulása után több lesz a inunkakeresö s a mesterek ezek helyett újra inasokkal dolgoztatnak. Azt is megemlíthetjük, hogy az inasok az ipartörvány értelmében is a mesterek feltétlen fegyelmi hatáskörében állanak s a bérmozgalmak letörésében felette : jó hasznát vették. Már pedig a bérmozgalmak nagyon sokszor felette igazságosak és jogosak. Ne csodálkozzék hát senki, ha a munkásság e túltengő inastartást korlátoztatni óhajtja, mert ez nem a segédek szaporítása ellen irányul, hanem j főkép a visszaélések megakadályozására. Ujabban már a meslerek maguk is elkényelmesedtek s nem szeretnek az inasneveléssel • foglalkozni. Tartanak ugyan inast, hogy a segé- j deknek legyen olcsó segítségük, de a nevelést I ós tanítást bizony rábízzák a jó sorsra. Ne csodálkozzunk hát, ha a művelt iparos fogy s ha a mesterek panaszkodnak, hogy az ifjú munkásaik : minden kívánalomnak nem tudnak megfelelni. Mikor a közélet valahol igaz akadályok elé jut, '' a köznek, az állami rend embereinek kell az ; orvoslás módját megtalálni. Nem az erőszakos j rendszabályokat, hanem az igazi gyógyító orvos- j Ságokat kell ilyenkor elévenni. Ha jogosult, bogy orvost, tanárt, bírót, könyvvezetőt az iskola adjon, akkor elvitathatlan joga és kötelessége, hogy a k jzélet más pályáira is neveljen. Nevelhet tehát iparost is. És ez nem is uj kívánság. A közoktatásügyi miniszter még 1879-ben 25.409. sz. a. adta ki az ipari tanműhellyel megtoldott polgári iskolák tanitástervét. Ott a aszükséges tudnivalók« 8. pontjában ezt olvassuk: „A polgárt iskola negyedik osztályába átlépő tanuló, ha a polgári iskola mellé ipartanműhely is van állítva, beléphet abba és ázott felvett iparágak az iskola 4., 5. és 6. osztályában kiszabott tantárgyak tanulása mellett megtanulhatja annyira, hogy onnan a polgári iskola hatodik osztálya bevégeztével mint iparossegéd léphet át az illető iparos műhelyébe.

u Harmincz éve, hogy e rendelet megjelent s daczára hogy a közigazgatási hatóságok az igy végzett ifjaknak a munkakönyvet kiállítani kötelesek, az ipartanmühelyek nem szaporodtak. Pedig ugyancsak e rendelet azt is mondja, hogy az ipar tanítását kiváló, ügyes és szakavatott mesterekkel végeztetik. Arról sem feledkezik meg, hogy az ipartanműhelynek forgalma legyen, melynek révén az ifjú az ipar belső életébe is beletekinthet. Ezt a rendeletet a miniszter 1881-ben 25619. sz. a. felfrisílette s ennek a negyedik bekezdése igy hangzik: „A gyakorlat tuwsitja már is, hogy nálunk ahol kivált kisebb városainkban az úgynevezett mesterinasok, ha szerezhetnének is gyakorlat utján a magok elé tűzött iparban némi jártasságot, de az ipar alapos íudhatásától elválhatatlan rajzolásban, számvetésben és könyvvitelben szükséges alapos ismeretet semmi, módon sem sajátíthatnak *l: az áltálán fentebbi mádon kitűzött eljárás az egyedüli mőd a miveltebb iparosok képzésére." Iparosinas iskoláinkat emiatt ne érje vád, mert ezek az iskolák lelkiismeretesen végzik terhes feladatukat. De viszont ezek az iskolák elsősorban különböző elő és alapképzettségű gyermekekkel küzdenek. Egységes haladást, egységes tanítást a legfőbb ilyen iskolában elképzelni is alig lehet. Egyetlen helyes ut és mód az iparoskőpzést a polgári iskolával oldani meg. Ennek a három osztályát végzett tanulója 14. évében jár, tehát kora szerint mehet már veszedelem nélkül iparosinasnak. Délelőtt tanul az iskolában, délután dolgozik a mühzlyben. Lelkét edzi ott, testi ügyessége fejlődik itt. A negyedik osztály elvégzése után már nem vágyik az »uri« pályára, mert az iskola megszerettette vele a műhelyt, utt marad az 5. és 6. osztályban s onnan olyan testi és lelki kiképzéssel léphet az életbe, amilyent neki közönséges műhely soha meg nem adhat. • A miniszteri rendelet megjelöli azokat az iparágakat is, melyek az iskolákban taníthatók. Ezek a fa, vas, fém, agyag és szövőipar keretében jelöltetnek meg, de semmi kifogása az ellen, hogy más ipart is gyakoroljon. Ezt tehát csak a heh i körülmények határozzák meg' s a szükség megmulatja, hogy mi a helyes. Egy azonban bizonyos: az a tanuló, ai-i sz isk ólában három évig tanul s azt az iparától időközben semmi el nem vonja, mégismeri azt alaposan. De viszont az is bizonyos, hogy az iskolai tanműhelyekben a munkáséletnek csak a szebb oldalát Játja, lelkét a naponként látott igazságt lanságok nem keserítik el, a kizsarolás itt lehetetlenség s a gyűlölet nem ébredhet fel szivében a jobb módúak irányában. Tanitói tisztelettel beszélnek a tisztes iparról s ö maga, a mikor az életbe kilép, akkora műveltséget viszen magával, amilyennel a társadalomban palyatársai alig rendelkezhetnek. S ha elgondolom, hogy Magyarország összes polgári iskolái ennek az eszmének hűséges szolgái lesznek, egy uj Magyarország képe áll előttem, melyben a nemzeti erőt nem csak a Korpus Juris, hanem millió, meg millió munkásszerszám is hirdeti. És akkor nem félhetünk a szomszéd zsaroló törekvéseitől, mert művelt iparosseregünkben meg van a biztositéka a gazdasági önállóságnak. F Csány-Emlékiratok a keleti határon. A gyergyószentmiklósi kaszinóban nagy halmaz Csány-kézirat és nyomtatvány van kormánybiztosi és miniszteri rendeleteiből. Ezeknek nagy része meg van a kolozsvári 48 as ereklye-muzeumban is, melyeket a Gsány-Emlékkönyvekben már mind közöltem. De Gyergvószentmiklóson néhány uj is akadt, melyeket Dr. Pongrácz Károly fögimn. igazgató szives volt lemásolni s elküldeni. Részint kézirat, részint nyomtatvány. Három darab kormánybiztosi rendeleteiből, egy pedig miniszteri rendeleteiből való. — Egyebek mellett itt különösen a névaláirását tekintjük, s mindenütt azt látjuk, hogy nem Csányi-nak, hanem: Csrfny-nak irja a nevét. Pongrácz megjegyzései mellett közöljük a következő négy rendeletet. Gyergyószentmiklós, 1909 ápr. 12. Kedves Gyurka Barátom! ; Végre elkészültem! Rendkívüli örömömre fog j szolgálni, ha némi szolgálatot tehettem vele a j hazafias »Csány« ügynek. Iparkodtam pontos j lenni a másolásban. A másolást azon nyomtatványokról illetőleg \ kéziratról végeztem, amelyeket a gyergyószentj miklósi kaszinó birtokában levő: »Az 1848 és ! 1849 iki magyar önvédelmi harczra vonatkozó s kéziratok és nyomtatványok« czimü gyüjteményban találtam. Ez értékes s féltve őrzött gyüjteményét a Kaszinónak: Redves Tamás kir. járás; biró ajándékozta, aki 48—-49-ben százados és • altérparancsnok volt s kit Gál Sándor ezredes (székoly főhadparancsnok) 1849 ápr. 28-án rögtönitélő székbirónak nevezett ki (erről szóló | kézirat is megvan). Kedves Tamás különben csikszentdomokosi lakos volt. I A 74 darab nyomtatvány s kézirat egy nagy ! könyvbe van beleillesztve, beleragasztva s igy 1 nem tehetném meg, hogy pl. a Gsány kéziratot ! neked rövid időre is elküldhetném. ' A nyomtatványok nagy része már meg van a tőled kiadott Csány-Emlékkönyvben, a kolozsvári í ereklye muzeum révén. | Lemásoltam — tán ezt is fölöslegesnek tarI tod — Csánynak egy min. rendeletét, amelyet ' 1849 hív. »Közlöny« egyik számából vettem; ez | érdekes lap néhány száma szintén megvan a j gyűjteményben, valamint a Csíkszeredában megj jelent »Hadi lap« néhány száma is érdekes éles; hangú czikkeivel s 1—2 hazafias költeménnyel. Esetleg ezeket is lemásolnám a »Paizs« számira. Dr. Pongrácz Károly. Az ország kormányzó Elnökének a hű székelységrőli gondoskodásáról, s intézkedéséről szolgáljon tanuságul alábbi hozzám intézett Rendelete, — melynek közrebocsátását kedves köteleségemnek tartom. Csány László országos teljhatalmú biztos. 6288 — Rendelet a székelyek ügyében. Az ország kormányzó Einőke Csány László országos biztos urnák, i A vitéz és lelkes székely népnek . . . stb. | Kelt Debreczenben, április 27-én 1849 Kossuth Lajos. Jegyzet. A Kossuth aláirta hosszú rendeletet mint I feleslegest, iit nem másolom le, mert nem Csány irta, minthogy neked inkább a Csány névaláírására van szükséged. III. Jó hirek. Bem altábornagy Vaskapunál az ellenséget megverte, két ágyúit elfoglalta, s azzal haladott BánátbaTul a Királyhágón folytonos diadalmak minden nap uj borostyánt tűznek vitéz seregeink győzelmi füzéribe. Éljen a haza, — s élni fog a haza, önállólag, függetlenül, boldogul. Kolozsvárt, Április 21-én 1849. Csány László sk., teljhatalmú országos biztos. Pár sorbél álló rövid kivonata nyomtatásban Kolozs| várt, dátum nélkül, lásd Csány Emlékkönyv II. 87 lapon. IV. 58. az országos biztostól. Gál Sándor ezeredes ur (urnák?) Örömmel tudatom önnel az ország kormyt*** következő tudosittását — Görgei vezérlete alatti fő seregünk Nagysallonál ápr 19-én az allenséguek 22000-ből álló