Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-14 / 2. szám

magyar PAIZS 1900. január 14 melyek inkább rossz, drága iparcikkeket használtak, csakhogy Angliától függetlenek lehessenek gazdaságilag. Ök hosszú idáig rosszabb czikkeket használtak inkább; és mi, pedig czíkkeink vannak oly jók, raiut az osztrákéi, mégis az idegen ipirt pártoljuk?! Hazánk lakosságának 78%-a földraivelesből el; és ennek az embertömegnek nagvobbré-ze csak nyáron kap munkát; télen kénytelen dologtalanul elfogyasztani nyári keresményét. Teremtsünk háziipart ezek felsegitésére! Nincs igazuk, kik az iparvédő mozgalmat védvámok nélkül hiábavalónak tartják. Az igaz, hogy igy nehézebb munka ipart teremteni, de amelyik nagyipar a külfölddel való folytonos küzdelem közt fejlődött ki, az erős; azt semmiféle gazdasági válság meg nem ingatja, mig ellenben a védvámok üvegfala mögött kifejlődött nagyipar melegházi növény, melyet a szabad levegő elfonyaszt. Ezzel nem mondom azt, hogy a védvámvonal , Magyarországnak nem lesz hasznára, csak azt, j hogy jobb, ha ipara a szabadkereskedelemben is j meg tud állni a többi országok mellett. Bizonyos ugyanis, hogy Anglia mir a közeli Í évtizedekben behozza a szabadkereskedelmet az ; egész világon; ellenkező esetben ugyanis azáltal, ' hogy gyarmatbirodalmában feláll.tja a védvám- ! rendszert, ugy az Uniónak, mint Németország- i nak és Francziaországnak óriási kárt okoz. Ha ; igy nem, akkor más módon fog életbe lépni a ; szabadkereskedelera, mely az országok közt j bizonyos munkamegosztást fog létrehozni; t. i. j minden ország csakis azokat az iparágakat fogja mftvelni, melyekre természeti javai képesitik, j Tehát végcztlunk: Magyarországon olyan ipart ' fejleszteni, melynek minden ága hazánk természeti ; javain nyugszik és amely ntmcsak Ausztriának, de a modern államoknak iparával is képen versenyezni. Éhből a czélból hazáuknak teljesen szakítania kell az eddig követett agrár politikával. A nemzet > egy rétegének erdekeit nem lehet az egész nem- í zet érdekeinek eléje helyezni és ha az állam a i súlyt az iparra íekteti, azzal végeredményben i nem árt a mezőgazdaságnak, hanem használ. Mert mi Magyarország jövője, ha iparát teljes j erejéből kifejleszti? A kivándorlás megszűnik, sőt még azok a százezrek is visszajönnek, kik hazájukat elhagyták a sanyarú időkben. A felvidéknek, Erdélynek, az Erdős-Kárpátoknak, aDunántulnak hegyes-dombos vidékei mindenfelé tele lesznek gyárakkal. A gyárakban bőségesen rendelkezésre álló természeti erőkkel kiképzett munkások fogják feldől- j gozni a magyar és balkáni nyers terményeket. ! Azokon a vidékeken egymást fogja érni a sok j gyár, mint ma Anglia legtöbb vidékén. A gazda- | sági érdekközösség, a könnyű megélhetés egy i •rős áilamba szorosan összefogja csatolni a ' magyarral a nemzetiségeket, melyek a magyarnak barátai és lassanként épugy elmagyarosod- | nak, mint ma Amerikában az ezerféle nemzetiség elangolosodik. Az iparral párhuzamosan ki fog fejlődni a mezőgazdaság és kereskedelem. A Nagy-Alföld fekete talaján lesznek a világ első mintagazdaságai, ahol az okszerű müvelés következtében 3-szór annyi gabona fog teremni, mint ma. Ez az Alföld fogja ellátni a gazdag iparos lakosságot kenyérrel, hússal, vajjal, czukorral stb. A kereskedelem óriásit fog nőni. A Duna völgyén megy keresztül a világforgalom Ázsia felé. Budapest lesz páratlan fekvésénél fogva Közép-Európa Londonja. Budapest fogja közvetíteni Ázsia kereskedelmét a szárazföldön is, mert a magyar vasutak a transzszibériáihoz lesznek kapcsolva. A Dunaparton kereskedelmi hajók százai fognak megrakodni a gyárak és tárházak előtt és a magyar kereskedelem czikkeit egyrészt a Dunán a Fekete tengerbe, másrészt a Szávát Bosznián keresztül az Adriival összekötő csatornán a Földközi tengerbe viszik. Magyarország gazdagodásával fejlődik majd az általános műveltsége is, Égy hogv a|hár*as haiom országát úgy gazdaságilag, mint politikailag független, gazdag, müv«lt, egvszóval boldog nép lakja. Ez nem üres ábránd: a történelem igazságai adnak jogot, hogy ilyen boldog jövendőt reméljünk. Ha tétlenül nézzük, hogy a külföld kiszipolyozza vérünket, hogy iparos államok gyarmatánál egyebek nem vagyunk, akkor az a sötét jövő lesz osztályrészünk, melynek homályában a letűnő, bukó magyar állameszme romjai láthatók. Azt a ragyogó, boldog jövendőt padig, melynek hátterében a diadalmas magyar nemzeti géniusz áll, csak akkor érhetjük el, ha minden magyar ember meggyőződik arról, hogy nemzetét ma már csak komoly czéltudatos és vállvetett munka vezeti az igazi nagysághoz: ha minden magyar ember, minden egyes ember, rendületlen kitartással viszi előre a magyar ipar ügyét! Kivándorlás. készül Amerikába, mert a mostaui már a második eset; az előbb kiszökött néhány egyén, iiy módon és minden baj nélkül átsiklott, sw.ayujtott bátorságot az utóbbiaknak a kívándoriá'sra. Ha ez így tart tovább, mi lesz? kimegy a munkabíró elem, a haza reménye. Eanek nvomáa üresen maradnak a köiség házai, s az Istenhiza, parlagon marad a föld, s hitványul az erkölcs mindenfelé. Jó volna, ha a Latítrán a papok is kivennék részüket a meniü munkából. Ennek nagy erőt tulajdonítok. Tihanyi L.joa. A mértékekről. Vagyii: az Igazságról. Az uj mértékhitelesitési törvény. A hordójelzők ügye a budapesti iparkamaraban. A B. H. 1909 jan. 3. sz. Az uj mértéktörvény, mely január hónapban lép életbe, több ujitást tartalmaz. Egyebek közt uj hitelesítési hivatalok létesülnek és a hordójelzésre csak azok lesznek jogosítva, akik a törvényszabta vizsgát leteszik és hordók előállításával vagy árusításával nem foglalkoznak. A budapesti kereskedelmi is iparkamáránál az érdekeltség ezzel szemben aggodalmának adott kifejezést, hogy az által, hogy az eddig hordójelzésre jogosultak közül sokan elveszítik e jogukat és az uj hordó jelzők működésűket nem kezdhetik meg kellő időben, a hordóhitelesitésben sok helyen zavarok állhatnak he, a miből azoknak, a kiknek állandóan hordókra van szükségük, káruk szárinazhatik. Erre való tekintettel a kamara fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben arra kéri, hogy a míg az uj kordójelzök működésüket meg nem kezdik és a hordójelzés rendes kerékvágásba nem jut, átmenetileg legalább félévig engedje meg, hogy az eddig jogosultak eszközöljék a hordójelzést. A többi kamarák hasonló képen fölírtak a miniszterhez, kérték, hogy 6 évig tartsa t'enn a jelen állapotot a keresk. miniszter, különben a kádár kisipar tönkre megy. A m *rtéktörvény végrehajtási utasítása. Nagy titokban elkészítette a közp. bizottság egy pár érdekelt fővárosi gyáros hozzászólásával a mértéktörvény végrehajtásának tervezetét. Szterenyi átnézte és végig javította a tervezetet. Azonban ő, bár széles látkörü, sok oldalú, de csak egy ember. Több szem többet lát, ez az igazság. De itt az igazság nem numerái. Ámbár a M. P. a mértékügyrcl, vagyis az igazságról beszél, de moit mégis ugy áll a világ: Hogy igazság manapiág ritkaság. Sőt, ha valaki igazat szól, betörik a mértékügyek főtanácsosai a fejét. A végrehajtási utasítást most már nem is fogják a vidéknek kiadni. A fötrafik ezt nem engedi. (Csak azután el ne trafikálják az ország érdekeit. Résen leszünk ám!) Szeri. Vékony deszka kerítés és az osztrák ipar Minden magyar azt hitte, hog}' az uj mórtéktörvény, a külföld előtt még a kapuit is bezárja az idegenben készült mértékek beözönlésének. Most a csalódás annál nagyobb volt. Még a kerítést is lebontották a mely a beözönlést megakasztotta volna. A vékony deszka kerítést ledöntötték. Monopoliumot, trafikot csináltak az osztrák tuczatáruknak., Ezek ez évben jönnek vagon számra. És ez azért szerencsétlenség az országra, mert sokkal könnyebb lett volna a kaput az uj törvénnyel zárva tartani, mint az özönlést feltartóztatni. Az áradatot visszatartani már nem lehet? Kossuth Ferencz miniszter vonja kérdőre az egyéneket, miért bontották le a kerítést, miért nem zárták el a kapukat a külföldi ipar elől? Idő volt erre. Érdekében állt e valakinek és kinek állt érdekében az ország iparának feladása ? kedvezett-e ez? s miféle idegen érdekeknek kedvezett a titkolózás; két éven át a hasznos munka elkerülése, valamint azoknak a tényezőknek eltávolitása, a kik a közmunkában részt kívántak venni s a nemzet javára tenni óhajtottak ? A kétségbeejtő helyzet aggasztó symptomait kezdi magára ölteni hazánk népének órjöngö kivándorlási hajlama, nagy aránya, mely már az atlevelet is mellőzi, arra a ezélra elegendőnek találja a család munkakönyvet is, vagy mint az alábbiakban látjuk, a semmi igazolványt. Ez a szomorú jelenség tette indokolttá több északkeleti vármegyének, hogy a tömeges kivándorlás ellen, a sürgős intézkedést megtegye, impulzust adva a többi vármegyéknek, annak nagyobb méretű csökkentésére; tehát hazafiasan ellenáiamot fejleszt. Infícziáló természetű a baj; baczilusai termő ; talajra találnak, s gyorsan terjednek, rajzásukban magukkal ragadják hazánk lépre menő népét, az í ifjú nemzedékét, hogy ne a szülőföldjén, hanem messze a rideg távolban érvényesítse munkaképességét, hol is távol minden szülői befolyástól, hazátlanul, sokszor a züllés legalsó fokára zuhan ; a kreálura testileg és lelkileg sorvadtan visszatér, s a szerencsétlen kivándorló, a remélt gazdagság helyett itthon, még könyöradományra van utalva Az ügynökök kapzsi és furfangos cselszövése, kihat a déli Zalavármegye kies — Stájer — határvidékére is és megdöbbentő súllyal reá nehezedik, a hol már félelmetes és bűnös mahinácziókkal nem csak a munkás legényeket, hanem a leányokat ,s összetoborozzák, akik a haza fajsulyát és annak lélekszámát emelni vannak hivatva; mintegy megszöktetik őket, hogy a magyarok nyomorát meghatványozzák az uj világ birodalmában. A slridói csendőrőrmestert Hertelendi Lajost egv derék magyar hazafi értesítette, hogy Ligetfalva, Murafüred és BLztrieze községből egy kiváudorló csapat indul útra, s e végből már decz. 26-án este az őrségen levő legénységgel, — melynek számát néhány környékbeli lakossal emelte — a Slájerbe vezető utat, a Mura kompjának bejáratát és a határvonalat titkon elzárta. Egész éjjel a dermesztő hidegben, sahó pelykezése közepett kitartóan várt az őrség a kivándorló csapatra. Reggel felé virradóra, hóropogás hallatszik a távolbol, közeledett a 28 tagból álló csapat, melyet csakhamar körülfogott a csendőrség, s Ligetfalva község bírájához visszakísérte; egyben tőlük a cseléd és munkakönyveket elkobozta. Jegyzőkönyv felvétele után, a csendőrőrmcster szép beszédet intézett hozzájuk, melyben kiemelte a kivándorlás szomorú epizódjait; tanácsolta nekik, hogy ne hagyják itt édes szülőhelyüket, a könyveket pedig, — melyek közt más névre szólók is voltak, — a szolgabírói hivatalhoz beterjesztette. S mi történt?! A furfang és simulálásnak oly fajtájával, nemével találkozunk, a mely párját ritkítja. Mialatt az őrmester lelkületükre beszélt, egyik-másik leány fájdalmasan rimánkodva cselédkönyvét kérte, mert az uj évben szolgálatba lép egyik vagy a másik városban; de hogy nem szolgálatba iépés terve vezette a farizeusi képmutatókat, kilátszik abból, hogy a törvényes eljárás után, s egy pár legény kivételével, a visszahajtott csapat délután Luttenbergbe szökött, s ott vasútra ülve, Bées felé folytatta útját. Tehát könyv nélkül mehettek a bosszú útra, biztosítva lévén arról, hogy senki sem tartóztatja fel őket, s hogy a kikötő előtt osztrák sógor áll örségen, aki a magyarok iránti jó érzéssel keblében, majd minden felmutató deliktum nélkül is, nyit nekik szabad utat a hajó belsejébe való jutáshoz. Hogy a vármegyék a belügyminiszterhez e tárgyban intézett feliratának meg lesz-e a maga kivánt hatása — az kérdés? Mert mindaddig, a míg a szomszéd osztrák kárörvendve izzó rossz akaratával boszut lehel, s mig a kölcsönös és közös alapon nyugvó jogi és diplomáoziai követelményeket nem tiszteli, addig a kivándorlás eme könnyű módja és törvényellenes folyamata részünkről nehezen lesz ellenőrizhető és megakadályozható. Mint hirlik, a közel jövőben, a harmadik csoport