Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-08 / 14. szám

X. év. 2ala«8er«ieg

( 1909. április 8. 14, »xám. £iSI*et;si ir: Sjy éjre 4 koron*, fél évrt 2 feoiosa. Nagjeá é?i« 1 kor. Sgfas szán 8 Altér. HirdeWsjk dija megegyezés szériát. Nyilttér &ora 1 kor. Szerkesztőség és kiadévatal: WUisici-atcii t&. BierkeszU Z. Horvátli Lajos ( LBNSTELF3BENOZ Munkatársai: = \ BORBOLT Q-TÖR G-ST laptalaj donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Levél. — 1909 Hus-o-ét; — Kis pajtásom! Ez is hozzád szól. Te tudod és megérted miért. Irány lesz ez, ha követed. Emlék lesz ez, ha szivedbe vésed. Még pedig: íeltámadási emlék. Tudod-e, miért szánom ezt neked? Azért, mert a te érző, jó szived sok ezer ember szivével rokon, Sok ezer kebelben otthonos. Rád bizom ezt a kincset, hogy vidd széjjel a többi rokonszivekhez. Hintsd el, mint ahogy a nap széjjel hinti a sugarait. Oszd széjjel, mint a virág elosztja az illatát. Láttál-e letört, hervadó virágot? Ugye, milyen fájó érzés lopódzik a szivünkbe, mikor a letört virágnak a színehagyott, hervadó szirmait megpillantjuk az út sarában ? Azt kérdezzük: miért taposták olyan dísztelen sírba azt a virágot ? A szine, avagy az illata miatt? Vájjon ilyen sorsot érdemelt ? Kegyetlen sors ez, jó pajtásom! Éppen olyan irgalmatlan, m nt a minő sors azt az isteni embert érte, akinek a feltámadását ünnepeljük egy-két nap múlva. Tudhatod, hiszen évről-évre felújítják az emlékedben annak a Napnak a históriáját. A szeretet szülte Őt; szeretet ringatti a karjain; szeretet őrködött az álmai felett. Az aDyaíejjel szívta magába a szeretetet. Mikor a lelke csordultig telt: cseppsnkint hintette, patakonkint zúdította ezt az érzést az akkori önző emberek közé. Észrevétlen töltötte meg vele a sziveket. Az a sivárlelkü emberiség nem tudta, mi történt vele. Keblére ölelte az ellenségét. Homlokon csókolta a rabszolgáját. Ferdén nevelt lelkük nem értette meg ezt a nagy változást. Birokra kelt a szereto-t az önzéssel. Nagy háborúság volt ez! Hol az érzés, hol a megszokás kerekedett felül. Egyik ilyen tusakodás szülte azt a kinhalált, amely ő előttük a becstelenség posványába sülyesztette az eszme harczosát. Beteljesedett! . . . A virágot sárba tapost k. Felelj reá, jó pajtásom: Kivirit-e az a virágszál, melyet a tápláló gyökértől elválasztottak ? Marad-e a testben nemes érzés, ha a sziv kihűlt ? Tépelődő lelkünkre ugyebár ónsulylyal nehezedik a tagadás szava. A virágnak a szirmai elhervadnak, elenyésznek. A test merev, hideg lesz. Hideg és érzéketlen. Feloszlásnak indul. Teljes győzedelmet arat felette az enyészet. Kis pajtásom! nézz csak a szived mélyére. Ugye, a megsemmisülés fojtó érzete mellett mégis ott ragyog az a reménység: feltámadunk! Ugye azt is tudod, hogy egy az élet? Egy a halál is. Éppen ugy, mint ahogy egy sziv dobog a testben. Ahogy egy éltető nap fényük az égen. Mondd meg tehát: mi az, ami ébren tartja szivünkben a reménységet? Mi az amiért azt a Nagyot felfeszítették ? Mi az, ami kiemelte Őt az enyészet karjaiból ? Mi az, ami a csillagok mögé helyezte őt? Mi avatta őt az ég urává? Te, talán még nem is gondolkoztál ilyen kérdések felett? Jobb is. A hétköznapi dolgok inkább megértetik veled azt a nagy, fenséges eszmét. Láttál-e súlyos, r&gfdós betegségben sínylődő embert? Megfigyelted-e azt a másikat, aki odaadóan ápolja a beteget? A szánalom és részvét érzete mellett mi köti oda azt az ápolót ? Hát azt láttad-e, mikor a fiatal anya a szendergő kisdedjének bölcsője fölé hajlik? Mi az, ami az egyik pillanatban mosolyt, a másikban könnyet vonultat végig az anya arczán ? Az ereszetek alatt tanyáznak-e nyarantszakáu a fecskék? Megtudnád-e mondani: mi csalja a hoz a fészekbeli tojáshoz a fecskepárt ? Egy-két hónapi távollét után mi kerget téged szülei házadhoz? Egyetlenegy szó. Egyetienegy fogalom, amelynek ezer változata van. Egyetlenegy eszme, amely a hivő embernek eget teremtett. Amelyért odadja a gazdag a kincseit, a szegény a rongyait. No, most felelj meg a sok kérdésre. Igy magad találod meg annak a nevét ami kincse az embernek; mindene az állatnak ; ami felemelte a Nagyot az égbe; ami szebb a virágnál, értékesebb a drágakőnél; aminek csak két ig zi ünnepe van: a Karácsony s a Hasvét. Leng tjel Ferencz. rr Az 0 halála ami életünk. Nagy Pénteken! Sión, mi bajod van neked? falaidnak alapjai inognak ; remegJudea Környéke ; hatalmas mennydörgés gyanánt borzasztó kiáltás hatja át a Golgotháról a sötét égboltozatot és a rengő földet! Még soha sem hatolt az én fülemhez és szivemhez oly emberi hang; hallom a kiáltást: Gonsummatum est! Jeruzsálem! miért oly üresek ma utczáid, elzártak összes h zaid? Hát nem készülsz te éppen ma a húsvéti ünnepre? S mégis minden oly puszta, csöndes ! Hatalmas kalapácsütéseket hallok Golgotha hegyéről, uh Istenem! Micsoda látvány! Nincsen ott összegyűlve Júdea, sőt emberek az egész világból? Ott van fölállítva három kereszt. Az Isten fiának halálnapja ez; egyúttal nagy születésnapja az emberiségnek. Meglágyultak a kövek is azon fájdalmak közt, midőn megszületett a mi megváltásunk. Isten igazságos! Mily gyakran van ezen szó a mi nyelveinken; de milyen ritkán hatol az be a mi lelkünkbe! Itt állunk hát a kereszt alatt; és az össze* büntetések és fájdalmak összfogalma egy pontban pontosult össze: a — keresztben! Oh egek! Miért tűritek a legszentebbnek szenvedését? A nap sem nézheti többé; sötét éjszakába borult az ég boltozata és maga a mennyei atya is mintha magába visszavonult volna, mert igy kiált a fiu: atyám, miért hagytál el engemet? Te igazság! mindenben titoknak maradhatsz előttünk, csak itt ne; itt, ahol a legszentebb ártatlanság szenvedi a legborzasztóbb büntetéseket ! Krisztus — el van hagyatva; de mi nem; legkevésbé azon világosságtól, mely a megváltás titkait előttünk megvilágítja! . ., Ugy látszik, mintha Krisztus halálánál mennyországban is szunnyadna az igazság és mintha az a földön Jézussal meghalt volna. De éppen ez a legmagasabb igazság végrehajtásának, beteljesedésének legemlékezetesebb pillanata! * * * Véres, megrendítő látványosság lebeg a mi szemeink előtt, ha a mai nap titkát megfontoljuk. Nem örömteljes, ünnepélyes hangulatban emeljük föl szemeinket és sziveinket az egek felé: hanem a föld talajához bilincselve van a mi tekintetünk oly esemény folytán, amely legmélyebb gyásszal és néma szent fájdalommal tölt el minket. S mégis Nagy Pénteknek nevezzük ezt a napot; tesszük ezt jogosan, mert valóban nagy, drága, kedves, dicsőséges ez a péntek: Krisztus halálának a napja! Ugyan van e keresztény ember, aki előtt nem lenne az drága? Ki az, aki ha szive van, ma semmit sem érezne? Meghalt az a legszentebb, aki ugy élt, mint senki más; és aki ugy halt meg, mint különben senki! És Ö nem halt meg -A-cLixin-Ik: I Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálÓS£Cbát - mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 tíb mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkívül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállítóit héíó-,' efeétlic- és ssailciigarmtiiráfetóB kezdve a L'egegfsxerilfefeig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, ©tto« 26—52 máiick és különféle sxőftü^eg-silvánok készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. Nagy választék gyermek- és vaságyakban. kárpitos- és botorrakíára Nagykanizsa, Csengery-n 8. i Sasjksuiisai tskaríkpíaitár ípiht.)